|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.26. 10:00 - |
Fákkal tűzdelt szép tágas rész. Lédús fű nő itt minden nyáron, azonban télen olyan sok hó esik, hogy erősen megnehezíti a mozást. Erre a területre néz le a Telihold falka barlangja. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Mikor Elena kedvesen felemeli Lancelot fejét rámosolyog.*- Harci seb.. elég régen történt.*- nem képes bevallani kölyökkori butaságát. Azóta Lancelot sokat változott. Erős és komoly farkassá vált, de azért sokszor rájön az 5perc XD.* |
- Igen. Vicces vagy. Hát igen. Pedig nem mindig pihenek miután eszek. Csak most gondoltam egy picit mégsem árt. - *Amikor lehajtja a fejét közelebb megy hozzá majd mancsával felemeli Lancelot fejét.* - Meséld el kérlek. Ne félj. Meghallgatlak. Ne szomorkodj. - |
- Vicces vagyok? Hihi! -* kuncog.*- Áhá! Evés után pihenés! Logikus! -* mondja felvillanyozottan. Majd Elena Lancelot jobb fülét kezdi birizgálni. Lancelot elugrik és zavartan pillant Elenára. ~ Megbízhatok benne? Hogyhogy pont a fülemet kezdte birizgálni? Csak nem tudja a történetemet? ~ gondolja Lancelot zaklatottan, de mikor Elena kérdezősködik lenyugszik.*- Régi seb... -* mondja lehajtott fejjel.* |
*Mikor Lancelot mondja, hogy lábjáratban, Elena nevet egyet.* - Olyan kis vicces vagy. - *Mikor kérdezi, hogy hogyhogy itt van, válaszol.* - Igazából nemrég jöttem még csak ide. Nemrég ettem egyet, most pedig pihenek egy kicsit. - *Odamegy a hímhez és a jobb fülét megbirizgálja egy kicsit, de látja, hogy fáj neki , ezért abbahagyja.* - Ne haragudj. Ha szabad megkérdeznem. Mi történt a füleddel? - *Kérdezi picit aggódó tekintettel* |
*Elena bemutatkozott.*- Mi járatban? Lábjáratban. -* válaszol mosolyogva, hülye fejet vágva mivel Elena nem értette miről beszél.. Sóhajt egyet.*- Na jó nem adom a hülyét. Csak úgy errefelé jöttem. És te? Hogyhogy itt? -* kérdezte most már komoly, felnőttes fejjel. Tud ő komoly lenni ha akar...* |
*Mikor leül ott ahol megáll hallja, hogy jön valaki. Mikor az a valaki kiugrott a bokrok közül, gondolt rá, hogy maga alá gyűri, de inkább hagyta. Csak nézte a fehér farkast és egyből fel is tűnt neki, hogy a jobb fülével nincs valami rendben. De még nem kérdezett rá.* - Szia. Én Elena vagyok. Mi járatban vagy errefelé? - *Kérdezi érdeklődve a hímtől.* |
*Lancelot bohóci mesterséggel lopakodott errefelé. Szinte minden léptét lehetett hallani tehát nem si annyira lopakodott... csak ő hitte azt XD. Majd kiugrott a bokrok közül.*- Bláá! -* akarta megijeszteni Elenát. Majd mikor az (szerintem) ránézett ezt mondta*- Szia! A nevem Lancelot. A tiéd?
|
- Értelek. Hát most vagyok először falkában, de arra megtanítottak, hogy a vezér szavait tilos megszegni, mert elküldhet. Picit furcsa lesz megszoknom, hogy már egy közösség tagja vagyok. Nem értem, hogy miért taszítottak ki téged, hisz életerős vagy, és kedves is. - *Amikor invitálja, elutasítja.* - Bocsáss meg, de most nem tehetem. Majd máskor, amikor találkozunk. Szia. - *Búcsúzik el tőle, és arrébb megy.* |
*Nacht szavaira vigyorog.* Sikeres vadászatot! *kiált utána búcsúzóul, aztán Elena-ra figyel.* Egy farkast falka nélkül el se tudok képzelni. Tudod a falka nekünk az életbenmaradást jelenti, és egyben a családot. Elég kicsi voltam mikor elszöktem otthonról. Az a falka is egy közösség volt, de engem valahogy mindig kitaszítottak. *fog bele a mesélésbe, és közben eszébe jut valami.* Gyere, közben mutatok néhány jó helyet. *mondja lelkesen és elindul az egyik irányba.* |
Igazatok lehet. Egyébként még nem kezdődött el a vadászat engem küldtek előre, hogy keressek valami vadfélét, de eddig csak belétek ugrottam.*mosolyog szolídan.* Ja igen vadászat jobb ha megyek is. Elena lehet hogy te vagy a kivétel, de tudod az erősíti a szabályt.* kacsintott, azzal elügetett.*
\\ foly.köv. máshol\\ |
*Először Nachthoz fordulva.* - Már amelyik felnőtt bonyolult Nacht. Én például nem vagyok bonyolult. Legalábbis szerintem. Csak néha kicsit túlbonyolítom a dolgokat. De nem mind az. De ez trónviszályoknál mindig így van, hogy meghülyül a nép sajnos. - *Sheila kérdésére válaszol* - Igen. Egyedül éltem velük, még sosem éltem falkában. Nem hittem, hogy valaha falkába kerülök, de ez az idő is elérkezett. - *Mosolyog* |
*~ Az még soha nem is jutott eszedbe, hogy te legyél vezér?!... Nem, ezt nem kérdezhetem meg...~ gondolkodik el Nacht válaszán.* Értem. Én úgy vagyok vele, hogy a vezér az vezér. A falkának nem szabad szétesnie, akárki vezeti, én annak engedelmeskedem. *jegyzi meg, szinte csak magának.* Szerintem várjuk meg amíg Ismira visszatér. *mondja, és Elena-ra mosolyog* Legalábbis, vadászat közbe talán jobb ha nem zavarjuk. *emeli fejét az ég felé, és éppen látja ahogy két vörösbegy kergetőzve elrepül felettük.* Elena, te egyedül éltél a szüleiddel, neked még sose volt falkád? *fordul a mellette állóhoz.* |
Nem úgy néznek ki.*mosolyog zavartan.* Hello Elena* köszön még egyszer, mert sose árt. Azza Sheila felé fordul.* Nekem mind egy, hogy ki vezeti a falkát, csak Aikka ne kerüljön trónra. Az a hím nem normális! Persze szeretném ha nővérem örökölné a falkát, de Ismira tapasztaltabb lehet...*halkul el a hangja* Bonyolultak a felnőttek.* sóhajtotta.* |
- Csak akkor mutass, ha szeretnél. Nem kötelező. - *Ekkora hirtelen betoppan egy fekete bundájú farkas, picit meg is illetődik, de mikor bemutatkozik és semmi jelét nem látná, hogy meg akarja támadni, megkönnyebbül.* - Szia. Igen, ahogy Sheila mondta, Elena a nevem. - *Mosolyog a fehérkére.* - Persze, hogy van kedvem maradni. - |
Nos, én még nem láttam háromszor a tavaszt. *válaszolja kicsit zavartan, mikor Elena a koráról kérdezi, de a következő kérdésnél már visszatér a szokott magabiztossága.* Úgy, mint a saját mancsomat, vagy talán annál is jobban. Mutassak néhány jó helyet? *majd épp azt akarná válaszolni újdonsült barátjának, hogy nem, egyáltalán nem kérdez sokat, mikor egy ismerős alak tűnik fel.* Szia Nacht. *köszön mosollyal képén* Ezek a hatalommániások már sose nyugszanak le? *teszi fel a költői kérdést.* Kell segítség? Tényleg, Nacht, te kinek az oldalán állsz? *kérdezi nevetve, ez a kérdés már régóta foglalkoztatja, de négyszemközt sose merte megkérdezni a feketét.* Ő itt Elena, hamarosan ő lesz a legújabb csapattag. Persze csak ha van kedved maradni. *mosolyog Elenára, de a válaszban egy percig se kételkedik.* |
*Nacht ösztönösen a liget felé veszi az irányt. Tudja, hogy itt sok vad szokott téblábolni, de nem akkor ha farkasok is vannak a környéken. Már jóelőre kiszúrja egyik falkatagjának fehér bundáját és arra veszi az irányt.* Szia Sheila.* majd végigméri az idegen.* Hát ő?*kérdezi.* Ismira vadászatot kezdeményezett Yuki meg védi a posztját nem tudom mi lesz ebből* sóhajtotta a fiatal hím.* Ja én Nachtmist vagyok, de mindenki csak Nachtnak becéz.*mutatkozik be az idegennek.* |
- Itt az idő, hogy elgondolkodjunk rajta. - *Piciz közelebb lép Sheilához, maga sem tudja, hogy miért.* - Nem haragszom. - *Amikor mondja, hogy az ő szülei is meghaltak lehajtja a fejét.* - Ez igen sajnálatos. Pedig, ha látnák, hogy mivé lettél most biztosan nagyon büszkék lennének rád. - *Mosolyog, mikor a fehér azt mondja, hogy már kvittek.* - Örülök neki. Nem akarok haragban senkivel. - *Visszahúzza mancsát.* - Klassz. És egyébként te mennyi idős vagy? Én 3 éves vagyok. Mennyire ismered a területet? - *Kicsit fel van már pörögve* - Bocsi, ha túl sokat kérdezek. |
*A teliholdas kérdésen ő is nevet.* Ezen még nem gondolkodtam. *a köszönetre, ismét csak mosolyog.* Ugyan, semmiség. *Amikor Elena a családjáról kezd mesélni, leolvad a képéről minden addigi vigyor, együttérzőn hallgatja végig a történetet.* Te ne haragudj, nem tudtam. Nem akartam tapintatlan lenni... *süti le bocsánatkérőn a tekintetét.* Tudod, az én szüleim sem élnek. Már elég idősek voltak amikor születtem, a testvérem aki velem született, nem is maradt életben. A többi tesóm nem nagyon törődött velem, azt hitték én is gyenge vagyok, és felesleges rám pazarolni az idejüket. *meséli elgondolkodva, majd ismét Elena-ra mosolyog.* Mostmár kvittek vagyunk. *A mancsnyújtást barátságos mosollyal fogadja el.* Béke. *mondja ő is.* |
- Attól, hogy új vagyok Sheila nem támadtam rád... Vagyis nem tetted ellened semmi rosszat... - *Mosolyog.* - Nade mindegy is. Telihold falka? Itt minden este telihold van, hogy ez a falka neve vagy micsoda? - *Nevet fel.* - Ha éhes vagyok csak nem eszem meg a saját farkamat. Valamire muszáj volt vadásznom. - *Amikor mondja a nőstény, hogy nem köpi be a vezéreknek megkönnyebbül és csillognak a szemei* - Köszi. Rendes vagy, de tényleg. - *Amikor az otthonról esik szó elszomorodik.* - Nem szólítanak annak, és többé már nem is fognak... Ugyanis megölte a szüleimet egy lavina, így egyedül maradtam és elindultam dél felé, hogy valahol élni tudjak, távol a fájdalom helyszínétől. - *Mikor észreveszi magát bocsánatot kér.* - Ne haragudj, nem is tudom miért mondtam el, hisz nem is kérdezted, és nem is akarok ilyesmivel a terhedre lenni. - *Nyújtja mancsát Sheilanak.* - Béke? - *Kérdezi egy halvány mosollyal.* |
*A nőstény goromba válaszaira leolvad arcáról a vigyor, és csalódottan néz Elena-ra. Mikor az bemutatkozik, és bocsánatot kér az előbbiért, Sheila ismét előveszi cseppet fölényes mosolyát.* Nos, ez nem teljesen igaz. *vágja rá rögtön az utolsó mondatra.* Ez a Telihold falka területe, téged pedig még sose láttalak erre. Betolakodó vagy, ráadásul a mi területünkön vadásztál. *pillant bűnjelként a szarvas maradványaira.* De ne aggódj, én nem köplek be a vezéreknek. *kacsint és megereszt egy vigyort.* Hé, egyébként mi volt az előbb az a kényeskedős hangnem? Otthon hercegnőnek szólítanak? *kérdezi csipkelődve, de ha Elena nem válaszol, nem veszi zokon.* |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
