|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.22. 21:21 - |
Gyönyörű, fenyvesekkel körülvett tiszta vizű tó, melyre egy hegy néz. Nagyon kedvelik az állatok ezt a helyet. A hegy másik oldala a Tundrához tartozik. |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Nem érri, hogy hirtelen mibaja lett a hímnek. Zavart kifejezés ül az arcára és nem mozdul.* - Mi a baj? Valami rosszat mondtam? - *Kérdezi.*
|
*A "mert veled vagyok"-ra arcán zavart mosoly suhan át, fejét elfordítja. Az előbb elkalandoztak a gondolatai, de ezek a szavak egyszerre felébresztették.* Velem, és a többiekkel is. *teszi hozzá Byakouya mondatához.* Ha már a vadászat nem jött be, keressük meg őket. Gyere. *mondja, és ellentmondást nem tűrően elindul a patak felé. Reméli, valakivel majdcsak összefutnak.* |
*A fel a fejjel-re, felhajtja fejét, majd mondja a dolgokat.* - Reménykedem benne. Sokáig magányos voltam... De mostmár legalább nem vagyok az, mert veled vagyok. - *Majd a fehér hím nézi őt, s ő viszonozza ezt. Valamiért nem tudja levenni szemét a fiatal hímről.* |
Igen, tudom, elsőre kicsit furán hangzik. *mosolyog.* Hé, fel a fejjel. *mondja biztatóan a nősténynek, mikor látja, hogy elszomorodik.* Ahogy ismerem őket, az itteni tigrisek barátságosak. Úgyhogy a barátkozást majd hamar megszokod. Ha megtapasztalod, jobban meg fogod érteni. *hangja továbbra is nyugodt, magabiztos, tekintete a medencét dél felől határoló fák sűrűjébe réved, majd visszatér és megállapodik a fehér nőstényen. Pillantásából most nem lehet kiolvasni min jár az esze.* |
- Értem. - *Mondta. Majd a farkasos témán kicsit meglepődött.* - Ez érdekes. Sosem hallottam még farkas-tigris barátságról, de ezek szerint létezik ilyen. - *Majd ahogy mondja, hogy nem hiszi a dolgot válaszol.* - Hát pedig ez így van. Senkire sem számíthattam. Egy barátom se volt. A szüleimmel külön éltünk, mindenkitől távol, így esélyem se volt megismerni senkit rajtuk kívül. - *Mondja lehajtott fejjel.* |
*Elmosolyodik Byakouya kérdésén, tényleg elég különös tigrissel hozta össze a sors.* Nos, a barátság... *kezdi, de elakad. Sose jutott még eszébe ezen gondolkodni, hogy mi is az, hiszen olyan természetes dolognak tűnt egész életében, amit nem kell magyarázni.* A barátság az, amikor számíthatsz valakire. *kezdi ismét.* Ha segítség kell, mert bajban vagy, például üldöz egy medve, *mosolyog.* ha tanácsra van szükséged, vagy egyszerűen csak magányosnak érzed magad, egy igazi barát mindig ott áll melletted. A barát az, akivel együtt tudtok szórakozni, nevetni, de nem hagy cserben, ha rosszra fordulnak a dolgok. *fejezi be, és eszébe jutnak azok, akiket barátainak tekint. Nacht képe is felrémlik, a fekete farkasé, és egy merengő pillantást vet a tundrát és a medencét elválasztó hegy felé.* Kölyökkoromban találkoztam egy farkassal, annyi idős lehetett, mint én. Ketten elszöktünk és együtt játszottunk. A tigrisek és a farkasok általában nem jönnek ki jól. Én őt mégis a barátomnak tekintem. *meséli el, aztán Byakouya-ra néz.* Tudod, nem hiszem, hogy ne lett volna senki az életedben, aki legalább egy kicsit segített volna valamiben. *mondja, várakozón néz a nőstényre.* |
- És bonyolult ez a barátság dolog? Meg egyébként. Mit jelent az, hogy barát? Bocsásd meg, ha elég buta kérdéseket teszek fel, de egyszerűen fogalmam sincs ilyesmiről, ezért kérdezlek téged, mert te ebben jobban vagy jártas gondolom. - *Ereszt meg egy félmosolyt.* - Majd elválik, hogy találkozunk e velük vagy sem. - |
*Cseppet csodálkozik azon, hogy Byakouya-nak még sose voltak barátai, de megértő tekintettel néz, mert eszébe jut amit a nőstény a múltjáról mondott.* Majd megtanulod. Ahogy mindenki megtanulja egyszer. *válaszol neki.* Kezdetnek a közös vadászat jó program. Még az is lehet, hogy összefutunk a többiekkel. *mosolyog barátságosan, bár a hideg ábrázat aggasztja kissé.* |
- Köszönöm. - *Nem volt még sohasem barátja, ezért nem tudja mit kell ilyen helyzetben tennie.* - Nos tudod. Még sosem volt egy barátom sem, így nem tudom, hogy iylen helyzetben mit kellene tennem. - *Ül le és arcára visszaült a megszokott hideg arckifejezése.* |
*Először kérdőn néz, mikor észreveszi, hogy Byakouya orra a nyakát dörgölgeti, aztán elmosolyodik.* Semmi gond. *Elindul a patak felé, ott jó esély van rá, hogy valami zsákmánnyal futnak össze.* Byakouya, te remek barát vagy. *jegyzi meg útközben, hangja őszintén cseng. Akár itt is maradhatnának, hiszen a legtöbb állat ide jár inni, de Camote így egyúttal körbe is vezeti az újdonsült csapattagot.* |
- De a lelki sebeket nem. Tudok ezek olyan mély sebek, hogy nagyon nagyon nehezen gyógyulnak be. Nehéz ezen túllépni, és kívánom, hogy ezt te ne éld át. - *Néz maga elé szomorúan majd maga is meglepődik picit azon, hogy a vezér nyakát dörgölgeti az orrával.* - Ne haragudj... Nem akartam. - *Jött zavarba* - Igen megyek szívesen. - |
Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket. *szólal meg rövid hallgatás után, majd komolyan néz Byakouya szemébe.* Fgyelj, amíg ezen nem tudsz továbblépni, sehova sem tudsz előrehaladni. *Sóhajt, és megint a távolba néz, jóideje nem látott senkit a csapatból, eszébe jut, vajon hol lehetnek.* A múlton senki sem tud változtatni. *fordul ismét a nőstény felé, szavait félig magának mondja.* Fölösleges azért szomorkodnod, ami már megtörtént. Sokkal fontosabb ami még előtted áll. *mondja magabiztos arckifejezéssel, aztán elmosolyodik.* Nos, jössz vadászni? |
- Épp ezaz, hogy nem tudom be akarom e hozni egyáltalán. Lehet, hogy bennem van még valamilyen szinten a kölyök, de az is lehet, hogy nem. De téged legalább szerettek a szüleid, és nem karmoltak véresre, ha valamit elrontottál... Legalábbis ezt gondolom... - *Néz maga elé és most tényleg elszomorodott.* - Ha gondolod akkor mehetünk... - *Mondja továbbra is szomorúan.* |
Hé, ne aggódj, lesz elég időd behozni. *néz barátságosan Byakouya-ra.* Egyébként nem te vagy az egyetlen aki elszokott a játéktól. *tekintetével most a látóhatárt fürkészi.* Mióta vezér lettem... sokat komolyodtam. *mondja, és arca ezekre a szavakra tényleg komolyabbnak tűnik, majd ismét felenyhül.* Megéheztem a víztől. Elmehetnénk vadászni. *veti fel az ötletet derűsen mosolyogva.* |
*Camote lenyomja a víz alá, majd kiúszkál a vízből. Ő is követi, majd a parton kirázza a vizet a bundájából, persze amennyire tudja.* - Hát én már arra sem emlékszem mikor játszottam utoljára. Talán még 2 hónapos koromban... - *Mered maga elé, és mintha picit szomorú lenne.* |
*A megjegyzésre csak mosoylog. Közelebb lendül Byakouya-hoz, mancsával játékosan megpróbálja lenyomni a másikat a víz alá, de hamar elengedi, és a part felé evickél. Lomha lépésekkel ér ki a sekélyebb vízből, bundájából csurog a víz. Ennek ellenére remekül érzi magát. A vízbeli játékot ezennel befejezettnek tekinti, megrázza magát, és várja, hogy a nőstény is kiérjen. Elvigyorodik.* Régen éreztem ilyen jól magam. *jegyzi meg.* |
*Hirtelen felbukkan, de nem látja maga előtt Camotet. Arrébb néz és látja, hogy elúszott.* - Okos. Kitaláltad, hogy mit akarok. - *Ment közelebb hozzá és várta, hogy mit tesz vele a vezér.* |
*Figyeli a nőstény arcát, ahogy átsuhan rajta egy mosoly. Talán a hideg ábrázat mögött egy igazi csapongó lelkű Byakouya lakik. A nőstény beleveti magát a vízbe, lebukik, Camote csak sejti mire készül. Beljebb úszik, arcán játékos mosollyal várja, hogy Byakouya felbukkanjon.* |
*Amikor a másik tigris megpróbálja lefröcskölni, nagyon halovány mosoly kíséretében szólal meg.* - Szóval így állunk mi? Na majd meglátjuk melyikünk lesz erősebb a vízben. - *Ezzel beleugrott a vízbe és máris lebukott, hogy majd meglepje "áldozatát." |
*A kérdésre elmosolyodik.* Miért ne? *futva indul a víz felé, mancsa nyomán fehér hab kavarodik, majd Byakouya felé fordul és megpróbálja lefröcskölni. Hemi nem szereti annyira a vizet mint ő, így ez a fajta játék kölyökkorából szinte kimaradt, örül, hogy most bepótolhatja.* |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
