|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 20:31 - |
Régen egy indián falu volt a közelben,de valami történhetett,mely következtében elmentek vagy csak odébb költöztek. Időnként azért még láthatni indiánokat,de nem kell félni tőlük,mert barátságosak az állatokkal.Sok rágcsáló él itt. |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Lám lám, ki van itt. *csendül Senko hangja. Eddig csendben lopózott a sírkövek között, és most, hogy megszólalt felállt egynek a tetejére, hogy alakja kivehető legyen a holdfényben. Testalkatának telt, kerek formáit a vékony Kizuna jelenléte csak kiemeli. Szavait Fabernek célozza, és rávillantja szemeit. Kevés farkas örvendhet a bizalmának és ez a tarkabundás nem tartozik azok közé. Valójában nem nagyon ismeri Fabert, szemtől szembe nem is nagyon találkoztak, de amennyit az előbb hallott, az elég volt ahhoz, hogy véleményt alkosson.* Igényt tartasz a helyedre, de nem sürgős. *ízlelgeti a farkas korábbi szavait.* Nos ne félj, ha csak ez a gondod, én szivesen megnehezítem a dolgodat. *mondja aljas mosollyal, bár sejti, hogy Kizuna és a többi falkabeli nőstény sem helyeselné az ellenségeskedést Faber-rel. Valakinek azért mégiscsak észnél kell lennie, gondolja. Csak ezután biccent Kizuna felé köszönésképpen.* |
- Nem. - jön a tisza egyértelmű válasz. - Vadászat közben gyakran megesik velem, hogy elvesztem a fejem, hogy túlzottan beleélem magam és volt már olyan, hogy megharaptam valakit a saját falkámból. Elég súlyosan Azóta nem járok vadászni. Csak Senkoval, ha ketten megyünk. Ő elég ügyes ahhoz, hogy elkerülje az én támadásaimat is a vadéval együtt. |
- Áhá. Akkor nem sürgős. - nyugszik le. Nem kerüli el a figyelmét a hangnem, meg a sóhaj.
- Te nem szerettél volna inkább velük tartani? Unalmas lehet itt egyedül csekkolni. - |
-Senki nem pályázott a helyedre Faber! Ugyan úgy rajta vagy most is a listán mint, amikor eltűntél. Fenrir nagyon kedvelhet. * jegyzi meg egy sóhaj közepette.* De ha akarod nyugodtan beszéld meg velük. A tó környákére mentek vadászni hátha arratéved valami ostoba őz csapat. |
Faber vigyorog Kizunán. Ő imádja ezt a képességét, ifjabb korában is szívesen ráhozta másokra a frászt. Csak akkor még gyakran elárulta az árnyéka, amiről tudomást se vett kém-koráig.
- Áhh, értem. - mondja már kevésbé mosolygósan.
- Mióta vársz itt? - kérdezi egy idő után. - Lehet tudatnom kéne a többiekkel, hogy még élek, és igényt tartok a helyemre a falkában. - mondja inkább csak magának. |
*A mögötte megszólaló hangra összerezzen. Rajta ez rendkívül meglátszik, mert nem sok háj van rajta, ami elrejtené a mozdulatait.* Ezt valahogy sose bírtam. Pláne abban a koszos teliholdasban.* köpte a teliholdas szót foghegyről.* Többiek valamerre vadászni voltak Fenrir meg azt mondta, hogy maradjak és vigyázzak a területre.* magyarázta* |
Faber egyszerű óvintézkedésként használja a képességét, mert nem lehet benne biztos, hogy Kizuna tényleg megismeri. Ha nagyon kiverné a hisztit, láthatatlanul könnyebb lenne megölni.
- Dolgom volt. - jelenti ki nemes egyszerűséggel Kizuna mögül és láthatóvá válik. - De mint mondtam, már itt vagyok. A többiekkel mi van? - kérdezi hangyányi türelmetlenséggel a hangjában. |
*Kizuna az elmúlt idő alatt mitsem változott. Kósorsan soványvolt, csak mancsai és aránytalan fülei voltak nagyok. Túlontúl kecses volt. Mégis több izomerő volt benne mint a többiekben.* Napoztam, amíg be nem sötétedett. És nem vagyok babonás a halottak azok is maradnak.* válaszolja, majd leugrik a sírkőről. Faber elkezd beleolvadni a környezetébe.* Ha az vagy akkor tudhtod, hogy tőlem nincs mit félni.* sóhajt fel Kizuna.* Tudom nem úgy nézek ki mint egy normális farkas, de erről nem én tehetek... ilyennek születtem. Satnyának és gebének. És egyébként is emlékszem rád. Jóidőre eltűntél. *rója meg kicsit utolsó mondatában.* |
Úgy látszik nem csak ő választotta pihenőül ezt a helyet. A szomszédos sírkő ráripakodik, Faber abban a minutumban ugrik talpra és bőszen keresik szemei a zajforrást. A halottak nem beszélnek, ez csak egy farkas lehetett. Fel is fedezi Kizunát. Látta a csapattal, de vele se tartotta a kontaktot, csak Rakiah-al.
- Te mit csinálsz? - kérdez vissza mosolyogva, de mégis hidegen. - Nem illik ilyen helyen kiabálni ... - szép lassan kezd beleolvadni a környezetbe, csak megnyúlt árnyéka látható. Az is beleolvad a fák árnyékába, amikor a farkas arrébb sétál. - Hol vannak a többiek? ... Ha esetleg nem jöttél volna még rá, falkatag vagyok én is, csak kivettem egy kis szabit. De visszajöttem. - |
*Kizuna az egyik sírkő tetején pihen. Amikor elaludt még ide sütött a nap és melengette sötét bundáját. Most azonban, hogy a közeli fa árnyéka rávetődik csak egy halom szőkupacnak látszik. Faber lépteire még álmában is megmozdulnak fülei, majd a hangok lassan ismét a világba kísérik. Fél szemét kinyitva eleinte csak homályosan lát, majd szépen lassan összekapja magát és felfekszik, majd körbetekint kitől is származhatnak a hangok. Azonban a tulajdonosa jól érti a dolgát. Kizuna értetlenül tekint körbe, amikor végre fókuszába kerül a másik farkas.* Mit csinálsz!* kérdez rá az idegenre.* |
A hátborzongató kihalt helyen megjelenik egy árnyék. Gyorsan szedi a lábait, szája nyitva, látszik hosszú nyelve és éles agyarai, meg az előgomolygó pára. Faber az. Kicsit elkeveredett a többiektől, nem látták egymást egy darabig. Nem mardosta a hiány vagy ilyesmi. Egyszerűen erre vetődött és eszébe jutottak régi tervei, ígéretei meg minden. A sok megjegyzet név és ál-név közül kiemelkednek azok, melyek ehhez a helyhez tartoznak. Lépésről lépésre bukkanak felszínre újabb emlékek és Faber kezd ráállni a hely hullámhosszára. Ismerősek a szagok, ismerős maga a táj is, sokat nem változott, mióta utoljára látta. Lefékez és egy tereptárgy árnyékában megpihen. Élőlény nem lehet, talán valami sírkő, különösebben nem is érdekli. Szemeit félig lehunyja, feleslegesen csillogna a sötétben, elég fejlett a hallása, hogy a lopakodót is felfedje. A hosszú kitérőn mondjuk kicsit ellustult, hozzászokott a kényelmes magányhoz, de elég rugalmas jellem, könnyen visszazökken ebbe az életritmusba. A kérdés már csak az, hogy egyátalán megvan-e még a falka és visszafogadják-e a tagok. |
Remek kölyök lesz belőle.Főleg azért,mert Te nevelted.*bókol Aspennek,majd nekidörgöli a fejét.*Hiányoztál.Azt hittem sose fog eljönni ez a nap.Nah,gyere bemutatom a csapat jelenlévő tagjait.*majd elindul a barlang felé.*Azóta szert tettem pár erős farkasra.*meséli büszkén,majd megáll a barlang előtt.*Megérkeztünk. |
Most még csak a tartása, de a jövőben szerintem többmindenben is fog.* jelenti ki büszkén.* Egy anyai szív sokmindenre képes ha kölykeiről van szó.* aztán a képennyallintásra megdermed. Nagyon jól esett neki.* Mi másért maradtam volna itt ha nem akarnék veled lenni?* kérdezi mikor a hím magával hívja, majd Fenrir mellé ugrik és hozzádörgölődzik a hím oldalához.* |
Szerencsés kölyöknek mondhatja magát.Miben hasonlít rám?*tekint kérdőn Aspenre,majd mikor meghallja,hogy öten vannak elkerekednek a szemei és egy pillanatig levegőhöz se jut.*Jó sokan vannak.Hogy bírtad ki velük?*Mikor Aspen dícséri egy magabiztos mosoly jelenik meg képén.*Igen,de ez nem csak a hímen múlik.*súgja a fülébe,majd képennyalja és elindul a barlang felé.*Van kedved velem jönni? |
~Semmi isten hozott nálunk vagy otthon vagy valami. Végülis nem baj. Kicsit sokkolhatta a kölykök híre.~ gondolkodik el magában Aspen.* Nacht sokat örökölt tőled.*mosolyog Fenrirre.* Ketten? Szép is lenne, nem látszik is híjján beléjük kopaszodtam. Öten vannak.* mondja hangsúlyozva a számot.* Igen én is meglepődtem. Bár ha egy olyan hímmel találkozik a farkas mint te akkor ezen nincs mit vitatni.*jelenik meg egy kajla mosoly szája szegletében.* |
Rendben!*válaszolt,majd figyelte a távozó Kizunát.Mikor már eltűnt ismét Aspenre pillantott.*A kölykök maradhatnak otthon.Nem nekik való ez a terület.Talán még a fiam kibírná az itteni életet,de a fehérbundás kölyköm...*utal Sheilára*Hányan vannak?Mármint csak kettő kölyök született? |
*Kezdi magát kicsit nem odavalónak érezni. Rábólint Fenrir mondatára, majd az elsuhanó Sheilára néz.* Ha kellek a barlangnál leszek.* mondta nyugodtan, majd hátat fordított és kicsit széteső mozgással elügetett.*
Menj utána és maradjatok otthon.* mondja fiának.* Most!* nyomatékosítja meg ha a kölyök elsőre nem mozdult volna. Miután elmegy csak azután válaszol Fenrirnek.* Azt hiszem ha már tudnak maguknak kóborolni akkor már nincs több dolgom. Odaát vigyáznak rájuk. De amíg nem lesznek elég tapasztaltak nem akarom, hogy döntsenek, melyik falkához tartoznak. Majd ők maguk eldöntik.* magyarázza Fenrirnek.* Végülis a Telihold falkában nőttek fel. Nem lenne tisztességes, ha akaratuk ellenére elszakítanám őket onnan.*pontosítja elképzelését.*
Sheila!*kiállt testvére után. Fél, hogy Fenrir, vagy Kizuna utána ered. Majd meremeg, amikor anyja ráparancsol menjen utána. Összeakad tekintete anyjáéval és a második felszólításra már nem tud mit tenni.* De anya.* aztán megfordul és a fehér nőstény után ered. Ő nem ezt akarta nem!* |
*Szinte ledermed a hallottakon. És csodálkozik is, mert anyja sose beszélt fehérbundásokról a családjában, tehát csak egy módon lehetséges hogy ő mégis fehér... Gyorsan gondolkodik, nem érti Aspen miért hazudna, az meg se fordul a fejében hogy őket félti Fenrirtől, úgy gondolja anyja legyőzhetetlen, meg vezérnőstény is tehát semmitől sem kell félnie. Gyors elhatározással dönt, Fenrirre vicsorog, majd megfordul és elkezd rohanni a határ felé. Szedi a lábát ahogy bírja, de érzi, hogy nincs annyira nagy veszélyben mint nem sokkal ezelőtt.* |
Igen?*kérdez vissza nyugodt hangon mikor Sheila elkezdi a mondatot,és hirtelen félbeszakítja.*Nos,akkor itt az ideje,hogy hozzászokj a tudathoz és növessz normális színű bundát.*morrantja oda Sheilának.Látszik rajta az ingerültség jele.Odalépett Kizuna mellé,majd a fülébe súgta.*Elmesélek mindent a maga idejében.*majd Aspenre pillantott.*Mi a terved?*szeméből eltűnt a szokásos csibészség,helyette viszont megjelent a nyugtalanság és vívódás.Lelke mélyén valami azt súgta,hogy Sheila nem az ő kölyke,de ha Aspen szerint az övé akkor hinnie kell neki elvégre ő volt ott.* |
*Elakad a lélegzete is. ~Mit állított ez a fekete semmirekellő?~ ha nem Fenrirről lenne szó, már rég megtépte volna vagy a feketét vagy a szüreke nőytényt vagy mind a hármat mert most már annyira felhúzták. Fel is sejlik szeme alatt a három három zöld csík, de szemére még nem terjedt át. Felborzolta a szőrét tudatán kívül és úgy meredt az idegenekre.*
*Nem tud hirtelen mit mondani. Tudja, hogy Sheila odáig van az apjáért meg vissza. Nem tudja melyik kölyök lehet Snowtól és melyik Fenrirtől. Azaz bitzosra tud kettőt. Esetleg még Nergál. De Trist meg Sheila. Hát ők jó kérdés. Az ő családjában nem voltak fehér farkasok. Fenrirről se tudja elkérpezlni, hogy fehér farkastól származna, így Sheila biztos Snowé, Trist meg olyan bohókás ami egyáltalán nem jellemző a Fantom falka vezérére. Kínos. Mit mondjon. Ha azt mondja, hogy csak Nacht az övé Sheila veszélybe kerül. Ezt nem engedheti meg. De ha meg azt mondja, hogy Sheila az ő családjára ütött a fehérségével, akkor a kölyökben egy egész vilg omlik össze. Számára kínos másodperceken keresztül vívódott magában.* Igen a tieid.* döntött végül a biztonságos módszer mellett. Majd Sheilának megpróbálja elmagyarázni a helyzetet, ami nem lesz könnyű...* Sheila az én családomra ütött és ezért ilyen fehér.* egészíti ki a magyarázatot Aspen. Bár Aspen sokat mesélt a családjáról a kölyköknek, így biztos tudják egy fehér egyed se volt köztük, de ha rá is jönnek reméli, hogy nem szólják el magukat.*
*Nem veti meg Sheilát amiért legszívesebben ledöfné most a tekintetével. De meg kellett tudnia. Amikor anyja helyeslően bólint akkor a hirtelen rátört igazság elnehezítette az agyát. Legszívesebben kidőlt volna és egy hétig fel sem kelne olyan hatássa lvolt rá ezt a mondat. Most ezek után mit csináljon? Hova menjen? Csak magára talál valahogy. Aztán anyja magyarázatán elcsodálkozik. Sose említett fehér farkast a családjában. Óvatosan hátra lép egyett. Nem tudja mit csináljon, üssön vagy fusson. A második alternatíva sokkal szinpatikusabb neki.* |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
