|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.26. 09:58 - |
A tó elég sekélyke, de mindig friss víz gyűlik össze benne, és még a legmelegebb nyáron sem apad el. A növényzete ritkás, csak a szívós kemény gyökerű, bokrok, fák maradnak meg a sziklákon. |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Hmm... Igaza van. - mondja sejtelemesen. - Csakhogy én nem az a fajta vagyok aki előbbre helyezi a szórakozást a munkájánál. - közben elsétál Rakiah mellett. Szavaira, hogy vigyázzon merre megy, elgondolkodik. - Ha jól tudom, ez itt a Telihold falka tanyája, ön pedig khm... a Fantomba tartozik. Tehát nekem nincs félnivalóm. Amúgy sincs mit vesztenem. - Amikor a nőstény elsétál mellette, azonnal megfordul a fejében, hogy most meg tudná ölni... Hát igen, Faber már csak ilyen. ^^" A hím nyugodtan sétál tovább a nőstényt figyelve. ~ Nem is rossz... ~ állapítja meg magában. Amikor a nőstény visszafordul, Faber ott terem az orra elött. - Hmm... Ezek szerint nem vagyok közömbös, vagy csak rájöttél, hogy ki vagyok? - kérdezi szinte suttogva, már nem magázva Rakiah-t. Közben ravaszul mosolyog. (Ha esetleg a nőstény zokon veszi, hogy ennyire közel megy hozzá, és megpróbálja megtépni, Faber kitér a támadása elöl. ^^) |
- Udvariasság? Az a hím aki udvarias biztos hogy akar valamit. *Jegyzi meg körömbösen. Régen volt az az idő amikor volt olyan hím aki felkeltette az érdeklődését. Majd furcsán ránéz Faberre amikor a nevével kapcsolatban beszél. ~Nem publikus...~ Ismétli meg magában a mondatot. A hím indulni készül, Rakiah a helyén marad egy darabig és nézi. Természetes, hogy a hím em bízik benne, Rakiahban valmiért senki sem szokottxD. Meg persze ő sem bízik az idegenekben, de mégis valahogy szórakoztatónak találja a névtelen farkast.* - Én a helyedben vigyáznék hogy merre megyek. *Szól utána, aztán feláll és teljes lelki nyugalommal elsétál a hím mellett. Biztos benne hogy nem fogja megtámadni, ezért erre nincs is felkészülve. Néhány méter egtétele után néz hátra hogy Faber merre indul végül.* |
*Faber nem keseredik el. A nőstény ezzel felhívta a figyelmét arra, hogy a feladatára kell koncentrálnia - mégpedig falkát kell keresnie. Szórakozottan figyeli ahogy Rakiah eltünteti a halat. ~ Talpnyalás?.... ~ - Egyébként az udvariasság errefele talpnyalásnak számít? - kérdezi egy kis gúnnyal a hangjában. - Nem mondtam a nevem. Nem publikus. - bizalmatlanul nézi a másikat. - Most pedig mennem kell, dolgom van. - veti oda neki és indulni készül. Szeme sarkából Rakiah minden egyes mozdulatát figyeli és kiértékeli...* |
Rakiah
*Csak akkor veszi észre a hímet amikor az már közel jár hozzá. Ezért morgolódni kezd és magában átkozza a szelet. Először felé fordul, készen hogy ha támadás érné ki tudja kerülni, de úgy tűnik Faber csak inni akar, ez kicsit megnyugtatja, akkor mégsem egy Telihold falkataggal van dolga. De akkor kivel? Ez számára eleinte nem is annyira fontos kérdés, ám amikor a hím a bámulatos halfogása eredményét meg szeretné osztani vele, hát kicsit elgondolkodik. Állja a másik tekintetét, az övéből semmit sem lehet kiolvasni.* - Nem kell a talpnyalásod de a halat elfogadom. Kösz. *Ejt meg egy vigyort, majd gyors mozdulattal szájába kapja a halat aminél már látott nagyobbat, de most tökéletesen megfelel, majd öt méterrel arréb leteszi és rekordidő alatt tünteti el az ehető részeket.* - Mit is mondtál, mi a neved? *Kérdezi szórakozottan, és végigméri a hímet.* |
~ Alfahím? ~ Tehát nem kell aggódnia, hogy rá marad a vezérség. Ez egy kicsit megnyugtatja. Amennyire egy bukott kém nyugodt lehet... Nausa megpróbál lelépni, ez nem tetszik Fabernek. Utánafordul, de meggondolja magát. Mi vesztenivalója van? - Jó utat, Nausa. Remélem még összefutunk. - mosolyog rá. Majd ismét megfordul ^^, és a tó felé sétál. Jó lenne már inni egy kicsit... Megtorpan amikor észreveszi a "fantomos farkast". Bizalmatlanul végigméri a szeme sarkából. A szél felé fújja az illatát... egy nőstény! Faber szélesen elmosolyodik. Lelapul és szép lassan belearaszol a tóba. Közben szeme fürgén jár, nem téveszti szem elöl a vizet, de a farkast is figyeli. Alig kelt egy kis mozgást a vízben. Szép lassan elkezd úszni. Közben szinte teljesen ellepi a víz, nem zavarja. ^^ Észrevesz egy termetes halat. Pont elötte úszkál. Sebesült. Ez mázli. Faber előreveti magát, mind a négy lábával egyszerre rugaszkodik el a vízben, állkapcsa a hal csillogó testén zárul össze. Egy kis vizet is benyelt, de nem zavarja meg. Kiúszik a partra. Ott ér ki, ahol elindult, pár méterre Rakiahtól. Leteszi a halat, jobb mellső lábát rá helyezi. Köhög és kiköpi a vizet. Megrázza magát és feláll. Felveszi a halat (ami mésem egy olyan hatalmas példány, csak a vízben tünt annak...) és a farkashoz sétál. Leteszi. - Üdvözlöm, hölgyem. Megkínálhatom egy ízletes hallal? - mosolyog és mélyen a másik szemébe néz, de nem fenyegetően. :P Viszont készen áll arra - múltja miatt - hogy egy pillanat alatt félreugorjon a hegyes fogak elöl, hátha nem nyeri el a nőstény tetszését. xD * |
Talán otthon van Snow az alfahím.*mondta,majd megtorpant*Idegen farkas van a területen.Egy fantomos...*jelentette ki,majd folytatja útját.*Már nincs messze a falka területe.Csak egyenesen kell menned.Azt hiszem most már boldogulsz.Itt az ideje távoznom.Ne aggódj,Grimnek nagy lelke van.*mosolygott a hím,majd igyekezett lelépni.* |
Rakiah
*Rakiah nagyon megszomjazott, és a sok esővíz után valami frissebbre is vágyott. Kizunától és a falkabeliektől hallott valami olyasmit hogy nem szerencsés az ellenség területére tévedni, de Rakiah erre nem emlékezett biztosan, ezért nem próbált ellenállni a forrástó csábításának. Végre ihatott rendes friss vizet, ami, be kellett látnia, felüdítette. Miután csillapította szomját, megpróbált elkapni egy halat, de nem járt sok sikerrel, úgy tűnik kijött a gyakorlatból.* |
Mikor Grim az orra előtt bukik fel a kőben majd elmerül kétsébe esik. De amikor meglátja, hogy a hím jól van és feljött a víz alól és gyerekesen néz nagyot nevet. - Igazi rosszcsont lehettél gyerekkorodban! - mondja és kiveszi Grim szájából a halat. - Kéred vagy eldobhatom? - kérdezi. |
*Kérdőn néz a nőstényre,mikor épp halakat üldöz,majd gondolkodás nélkül beveti magát a vízbe.Ő is üldözőbe vesz egy halrajt,de megbotlik egy kőben és orra bukik Charity előtt.Felül,majd vesz egy hatalmas levegőt,míg szájából egy apró halacska lóg ki,közben úgy vigyorog,mint rosszat tett kölyök anyjára* |
- Á, értem.- mondja a hímnek. Majd belemegy a sekélyke vízbe, hogy megmártóztassa lábait. Pár kicsi halat lát meg a tavacska fenekén. Lábaival játszadozva kergeti el őket. |
Csak megnéztem Marchocias-t hátha meggondolta magát,de már alszik,mint a tej.*válaszolt a nőstény kérdésére,majd a távolból már csillogott a tó vize.Ahogy odaértek a hím nekilátott inni.A szomjoltó nedü frissítően hideg volt.Ahogy megzavarta a víz nyugalmát a halraj szétúszott...* |
Lancelot éppen erre sétálgatott. Meglátta a farkasokat. Egy felnőtt és két kölyök. Most használta a Beolvadás képességét és csak úgy hirtelen eltűnt a fák között. Hangtalanul követte a többieket. |
-Szerintem a Sheila is nagyon szép név. *Bámul le a kölyökre barátságos képpel.*- Nem, én nem félek a beniiz...attól a szörnytől. *Elgondolkodik hogy miért találnak ki kölyökrémisztgetésre egy kimondhatatlan nevű szörnyet.* - A Nachtmist is szép név, egyikőtök sem panaszkodhat, és valóban olyan dallamos, Nachtmist. *Mondja ki vicces hangsúllyal szinte énekelve a nevet, nem gúnyosan hangzik hanem bohókásan.* - Hát persze. *Helyesel azonnal.* - Egyet se féljetek amég Whisp bácsit látjátok. *Nem zavartatja magát mikor Nacht a farkával játszik, legalább tudja hogy megvan a másik kölyök is.* |
Én pedig Nachtmist, de anyuék mindig csak Nacht-nak hívnak, de én jobban szeretem a Nachtmistet, mert szebben hangzik.* magyarázza a kis fekete kölyök.* Sheila ne butáskodj. A mumus se létezik így ez a bigyuszizé sem. Igaz?*néz fel azért sejtetően a szürke felnőttre. Aztán ő is elindul hazafelé a többiek után. Néha láakaszkodik Whisp bá farkára, amit olyan furcsán lengetett a háta mögött.* |
Sheila vagyok. *mondja* De Lucienda neve jobban tetszik. *teszi hozzá.* Whisp bácsi, te ugye nem félsz a benizoglutól? *kérdezi, Whisper célzását, hogy nem kell mindent elhinni a felnőtteknek figyelmen kívül hagyta. Amikor elindulnak továbbra is a hím hasa alatt halad, néha óvatosan oldalra pillant.* |
*Figyelmesen hallgatja Selly történetének a felét mert az elejéről lemaradt. Természetesen tudja hogy ez csak egy kitalált történet a kölykök ijesztgetésére, de ilyen variációt még nem hallott. Aztán Sheila hozzászalad és nem sokkal később a másik kölyök is, ő meg csak kedvesen mosolyog. nehezen tudja megállni hogy örömében ne "nyomorgassa" a kicsiket, nagyon szereti a kisfarkasokat, de a régi falkájában mindenki távol tartotta tőle a kölykét mondván hogy az a bácsi bolond...* - Hát persze, gyertek csak, hazamegyünk. *Elindul, olyan tempóban hogy a kölykök is kényelmesen mendegélhessenek vele.* - Az én nevem Whisper de szólíthattok Whisp bácsinak is. *Vigyorodik el.* - Titeket hogy hívnak? Tudjátok nem minden igaz amit a felnőttek mondanak, ha majd fellnőttek lesztek rá fogtok jönni a dolgok igazságára. |
Nachtmist
A fogfarkas igenis létezik. Különben ki hozta volna nekem az új fogaimat.* mosolyog ismét Sellyre Nachtmist. Amikor Selly mesélni kezd, amint lehetősége van rá leszólja a története.* Te honnan tudod ezt a történetet? Biztos neked is ezt mesélte egy felnőtt kölyökkorodban! Akkor is 500 éve volt? Vagy azóta megállt számára az idő és * ekkor megjön Whisper és közbeszól, mire Nachtmist összesz létező szárszála elmeredezik a testétől és Sheila mögé ugrik. Amikor Selly eltűnik Sheila meg elfut előle, még Selly után kajabál.* Én ezt nem veszem be!* azért követi húgát az idegen lábai közé.* Hülye felnőttek.* morogta tesójának.* |
*Tesójára csak kinyújtja a nyelvét mikor az visszaválaszol, észreveszi Whispert, a kérdésen gondolkodik egy darabig majd elmélázva bólint. Ezután tátott szájjal hallgatja Selly történetét, közben néha megborzong.* Hé most meg hova mész? *kiált a távozó Selly után. Trist is szokott hasonló dolgokat kitalálni, de a kis Sheila fejében meg se fordul, hogy egy felnőtt farkas nem mond igazat. Gyorsan körülnéz, majd Whisper hasa alá szalad, itt nagyobb biztonságban érzi magát. Int Nachtnak hogy jöjjön ő is.* Szürke bácsi, hazaviszel? *néz fel kérlelő tekintettel Whisper-re a hím első két mancsa között.* |
Selly
Szóval Nachtmist.*Méri fel ismét a kölyköt.*~Meg kéne leckéztetni ezt a kis taknyost..~*A fogfarkason önkéntelenül elneveti magát.Aztán eszébe ötlik egy rémtörténet amit még régen a nagybátyjától hallott.Napokig rettegtek testvéreivel és ki se dugták az orrukat az odúból.*Háát én nem lennék benne olyan biztos kicsi Nachty..*Tart egy kis hatásszünetet :P*Ha létezett is valaha a fogfarkas már rég felfalta volna a lelkét..*Levegő vétel.*..a Benizoglu.*Itt lehet közbe szólni,lehurrogni,félni stb. De Sellyt nem zökkenti ki a kölykök reakciója.*A Benizoglu egy hatalmas medve testű,tigris fejü,jávor patás és agancsos lélekevő démon,ami akkora mintha 3 medve egymás hátára állna.Éjszakánként,minden 500. holdtöltekor, jár zsákmány után.A farkasok lelkét különesen szereti,főleg a hozzátok hasonló édes kisfarkasokét.*Villan meg a szeme nagy vigyorgásában.Ekkor jelenik meg az idegen,de nem zavartatja magát,mintha észre se venn folytatja a meséjét.*Ha egy ilyen éjszakán kint rekedtek a sötét erdőben,először csak egyre közeledő tam-tamokra lesztek figyelmesek,amit még néha elnyom az erősen süvítőszél,aztán mikor szagot fog patái gyors dobbanásaira amikor fut a lelketek szagának az irányába.Futás közben több fát is gyökerestül kicsavar,ahogy elsuhan mellettük.Mikor már az árnyéka lassan kibontakozik,és meghalljátok félelmetes üvöltését,na,onnan már nincs menekvés.Ledermedtek a félelemtől,ahogy vérvörös szemével megvizsgál titeket.Aztán jobb esetben felemeli hatalmas mancsát és..*Hirtelen elharapja a mondatot.*Na,de nem akarlak titeket megijeszteni.Végülis ez az utolsó felbukkanása óta csak a..várjunk csak,478,479..hm.Akárhogy számolom mindig 500 jön ki.De ez nem jelent semmit,igaz?*Kérdezi komolyképpel,majd az égre emeli a tekintetét.*A hold lassan feljön,ha megbocsátotok jobb lesz indulnom.Biztonságos helyet keresni az éjszakára,és ti is jobban tennétek.*Mondja aztán hirtelen csak eltűnik a lassan leszállni készülő éjszakában.* |
*Szomját csillapítani jön a forrástóhoz. Természetesen megérzi hogy mások is vannak arrafelé, gyorsabbra veszi lépteit és nagyon örül mikor meglátja a két kölyköt, és velük a nőstényt. ~Vajon az anyjuk?~ gondolkodik el, aztán a tóhoz ballag és iszik, csak aztán néz a társaságra és üdvözli őket. - Sziasztok, a Telihold falkába tartoztok? *Ül le a partra, hangja nyugodt és barátságos, tekintete az idegeneket fürkészi.* |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
