|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.09. 19:59 - |
Itt már minden egyre hűvösebb, fű is egyre deresebb és kevesebb a puszta hideg föld pedig hűvös ködöt sodor magaután. Minden porzik és fagyos, élettelen portalaj takar mindetn, s olykor hó, viszont kellemes meleg látványt nyújt az itt lenyogvó nap, mi ha már nem melegít rettentő hideg van. |
[47-28] [27-8] [7-1]
KageTora
*Fél szemmel még mindig az idegeneket figyeli, meg azt az idegesítő kölyköt. Ő terelte el figyelmüket róla, ezért hálával tartozik, de Tora nem ismeri azt a szót. Hallgatózik is, így tudja meg miről is beszélnek.*
~Alkudoznak? Nos, ha ellenem mernek szövetkezni, az számukra korántsem lesz szép! De amíg békén hagynak, addig...~*Ekkor fordul még egy kicsit, kevesebb figyelmet irányítva a többiekre.*
 |
 *Az a titkos vágya, hogy Tamasi a barátja legyen, és akkor neki sem kell majd egyedül mászkálnia, hanem neki is lesz egy olyan barátja, mint Doloresnek Osa. Igazából ezt mindig irigyelte nővérétől, hogy Osával olyan jól megértik egymást, ő meg ezért a saját útját kell hogy járja. Egyedül. Szóval szeretné, ha Tamasi a területen maradna, de úgy látja, nem igazán sikerül meggyőznie eddig a másikat. Mindenesetre ha már belekezdett, vélgigmondja. Örül, mikor társaitól beleegyező bólogatást kap, viszont a sakálos hasonlat lelombozza. Nem mutatja ki, de nagyon a szívére veszi, kívülről, azt lehet látni, hogy a földre téved tekintete, de aztán fel is néz, és mintha mi sem történt volna, ki is fejti a makacs vöröskének az ajánlatát.*
- Nem, ebben biztos vagyok. Az alkum az, hogy nem szólok Anyának rólad, és cserébe *itt vár egy kicsit, és nagyon komolyan néz* - Cserébe barátok leszünk. *Mosolyodik el igazán kedvesen. Tényleg megvalósíthatónak és evidensnek tartja az alkut, és ez látszik is rajta. Talán még a farkincáját is elkezdi billegetni ide-oda, mert úgy örül, hogy ilyen nagyszerű megoldást talált ki. Ez a kívülállók, főleg az idősebbek számára nagyon gyerekesnek tűnhet, de végülis Momoko még a gyerek kategóriába tartozik.* |
Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy hárman voltak ellene. Megszokta hogy senki se bántja, hogy miért nem? Maga se tudta de élvezte. Farka ide-oda libeg a háta mögött.
- Alku!? - kérdez vissza. - Alkudozni csak a sakálok szoktak. - jelenti ki egy kicsit felháborodva, majd végigpörög agyán, hogyha ez a vezérnőstény kölke, akkor neki igencsaktisztelettudónak kellene lennie. Gondolatban ránt is rá egy vállat, mert nem sűrűn zaklatja a dolog.
- Mégis mit tudnál felajánlani nekem? Hisz nekem nem hiányzik semmim. - világítrá rá a tényekre.
 |
* Figyelte a pofátlan nőstényt, körbejárta, szép nyugodt léptekkel. Nem teljesen az oldalánál meg állt. Nem tartotta túl veszélyesnek, csak szemtelennek. Mikor Momoko rájuk pillant, ő egy beleegyező pillantást vet rá. Nyugodtabban leült. De őt már a nőstény nem kötötte le, nem így a kicsit furcsa hím ment még egy kicsit. De csak annyit, hogy a hímet éppen hogy meg lássa. És rá figyelt. Majd megint felállt és eltűnt. Felmászott a hímhez, de egy halk szisszenést se lehetett hallani és egy rejtekből figyelte a hímet, valahol lentebbről* |
Fh'Olett
Nem mozdult helyéről, mert biztonságosnak érezte az idegeneket. Ha harcra került volna sor, valószínűleg ledermedt volna...Kifujja magát és komótosan Momokó mellé sétál. Bólint az alku hallatán és cserndben várja a további fejleményeket. Nem ül le, a helyzet még mindig túl feszéjezett.
 |
*Szeme sarkából érzékeli, hogy Fh'Olett megáll, és Poor mozdulatait is. Félsikernek könyveli el cselekedetét, mert csak az egyik idegent sikerül utolérnie. Rögtön felméri Tamasit, akit magával egykorúnak tippel, de azért a szája nagy. Mondjuk Momoko nem számított arra, hogy majd megijednek egy egy éves nőténytől, de Poor már fenyegetőbben hathat.
Pislog kettőt a nőstény válaszán, a pillanatnyi beálló csendben brilliánsan kikövetkezteti, hogy a fiatal vöröske nem lehet kém. Aztán barátságosan szólal meg újra.*
- Örülök, hogy nem akarsz elmenni, akkor maradj nyugodtan, de azt tudnod kell, hogy ez a terület az anyámé, és ő elég rossz szemmel nézi az idegeneket. Ha gondolod, szívesen bemutatlak neki, de gondolom, nem szeretnéd...*Itt kicsit elhallgat és várja Tamasi reakcióját.* - hogy akasztják-e? *Borzalmasabbnál borzalmasabb képek jutnak eszébe, hogy milyen leszet egy akasztás, mert fogalma sincs róla.* - Ő...hát én még senkit sem láttam, akit felakasztottak volna...*Mondja bizonytalanul, aztán hangja ismét határozottá válik, és barátságosan folytatja.* - Nézd, ha nagyon szeretnél itt maradni anélkül, hogy anyám észrevegyen, megígérhetem, hogy nem szólok rólad neki, és a barátaim sem, *Itt vet egy pillantást Poorra, és Fh'Olettre, hogy beleegyeznek-e, ha igen, folytatja* de cserébe szeretnék kérni valamit...Mit mondasz? *Tulajdonképpen ajánlott egy alkut, most pedig vidám képpel várja a válszt, mert belül büszke arra, hogy milyen jó ötlete támadt.
Érzékeli, hogy az idegen hím feljebb ment, és letelepedett, de úgy dönt vele egyelőre nem foglalkozik, biztosan nagyon nem szeretne társaságot, de valószínű, hogy nem kém, mert akkor már nem lenne itt. Bár még nem igazán érti milyen kapcsolat van a két idegen között, reméli hamarosan erre is fény derül.* |
KageTora
*Ahogy látja, az az idegesítő fiatal nőstény feltartja a másik hármat. Az egyikük oda is szól, de Torát hidegen hagyja. Tovább lépdel felfelé az úton mindaddig, míg nem talál egy pontot, távolabb azoktól.
Ha megunják, nem jönnek majd utána és így élvezheti tovább is az őt megillető nyugalmát.*
-Remélem hamar lépnek...-*Tekint vissza rájuk, mikor meglelte azon pontot, ami elég messze fekszik tőlük. Itt helyet foglal és tovább folytatja kikapcsolódását a múlt társaságában.*
|
Tamasi hagyja Kagetorát, azárt mégse akar tán egy fülset tőle kicsikarni.
- Amúgy nem vagyok láthatatlan! - kiabál a másik után, és elég keményen besértődött. - Csak jössz még a dzsungelembe. - dünnyögi az orra alá. Majd a hármas betoppan elé. A háta fölé kunkorítja a farkincáját, így várja hogy megérkezzenek.
- Nem műveltem semmi rosszat, miért is mennék el? És hogy meddig maradok? Amíg kedvem tartja. - válaszol. - Miért tán akasztják az erre kószálókat?
|
* Poor Nem volt ideges, csak óvatos és nem akarta, hogy a Vöröshölgyeménynek baja essen. Semmi olyan nem volt a szívében, hogy: "ő a Vezér lánya, ha megmentem akkor kapásbol egy plusz ponttal indulok!" Semmi ilyen. Még hasonló se, csak annyi ,hogy nem hogy baja essen a Vöröshölgyeménynek. Nagyon figyelte a két idegent,ha bármi olyan mozdulatot, tesznek ő már oda áll, hogy meg védje a Vöröshölgyeményt*
// Neki már örökre fehérangyalka, és Vöröshlgyemény lesz Fh'olett és momoko:D// |
Fh'Olett
Egy ponton megáll és hagyja,hagy follyanak az események maguktól. Figyeli mindenki reakcióját. Ez remek alkalom arra, hogy jobban megismerje eddigi társait.Még mindig nem szól. Ha az idegenek közül rá néz valaki, akkor köszönésképp bólint. ~Momoko biztos a terület egyik rangos személye...~Mérlegel magában.~De lehet, hogy ők nem tudják. sőt biztos, de szerintem nem lesz baj, vagy harc...~Keserűen gondol a harcra. Nem az a veszekedős típus. Sívesebben békítgeti ellenfeleit. azzal nyugtatja magát, hogy a létszámbeli előny visszarettenti majd a két idegent.
|
*Észre sem vette, hogy elfelejtett bemutatkozni Poornak, igazából, azt gondolta, hogy a hím mikor még rejtőzködött, jól hallotta a neveiket. De erre már nem is áldoz több gondolatot, mert idegeneket, újabb idegeneket lát a területen, és hát erre a pillanatra, már elég régóta várt, hogy találkozik idegenekkel a területükön, akiket számon kérhet, hogy mit keresnek itt. De legalábbis útbaigazítást ad nekik, hogy ez kinek-minek a birtoka. Azért Momoko stílusa koránt sem olyan mint az anyjáé...Meg egy egy éves nőstényt nem sokan vesznek komolyan, ezt jól mutatja a szemük előtt lezajló jelenet Tamasi és Kagetora között.
Momoko hátranéz Fh'Olett befejezetlen mondatára, de nagyon határozott tekintettel, mintha azt mondaná, most mindenképpen szeretné elkapni a két megfigyelőt. Azt sem tudhatják, hogy kéme-e vagy nem. Úgyhogy, végül meggyőzi két rettenetesen rendes kísérőjét, hiszen mégcsak nagyon kevés ideje ismerik egymást, mégis ennyire védelmezőn viselkednek vele. Poor szavaira a hímre vet egy hálás mosolyt, de ő akar elől menni, és ezért tesz is. Pedig lehet hogy jobban járnának, ha mondjuk Fh'Olett menne elől, mint legidősebb, és legnyugalmasabb tag, így talán nem ijsztenék el a másik kettőt, mert az egyik már fordul is meg és kapaszkodik is felfelé a hegyen. ~Hát ez jó...~ Gondolja Momo, de úgy dönt akkor sem hagyja meglépni a párost. Bár ez egy jel lehet, hogy bizonyára settenkednek valamiben, azt is lehetségesnek tartja, hogy csak nem szeretik a társaságot. Hiszen ijesztő lehet, hogy egyszerre három tigris tart feléjük, akik, hát kissé furcsák. Gondol itt a csíkok nélküli szőrzetre, és a szokatlan fekete árnyalatra. Szóval gyorsabbra kapcsol, és ha az idegenek nem váltanak túl gyors futásba, utol is éri őket. Mikor elég közel ér, rájuk kiált.*
-Kérlek, várjatok! Nem rossz szándékkal jöttünk, csak szeretném tudni, hogy kik vagytok és hogy meddig szándékoztok ezen a területen maradni. *Ha a páros megáll, ő is így tesz és várja a válszat figyelmesen.*
//A dőlt betűt küldöm Lyv-nek^^// |
KageTora
*Nem tűri sokáig Tamasi hosszas monológját. Mellesleg az idegenek feléjük tartanak, így helyet kell váltania. A nőstényre oda se figyelve megkerüli őt és felfelé sétál a hegyoldalon. Reméli, hogy ha nem szól hozzá, vagyis pontosabban levegőnek nézi, talán azzá is válik majd.
Fél szemmel azért hátrasandít. Nem szeretné, hogy azok hárman kövessék őt... és legkevésbé szeretnéazt, hogy Tamasi kövesse őt.*
|
- Naakkor! Én Tamasi vagyok, most már ismersz. Akkor ne légy mogorva mert lelombozol. Tudod mi lesz ha lelombozódom? Na azt te nem akarod tudni, hidd el. Ígyis elég nagy a szám, de he még le vagyok lombozódva akkor hajaj. - közbe tudomást se vesz a közeledő 3asról.
|
KageTora
-Te nem ismersz engem, én nem ismerlek téged, tehát semmi közünk egymáshoz!-*Jelenti ki tudatosan. Mire visszapillant az idegenekre, addigra azok már szinte előtte állnak és méregetik őt. A tömeget nem kedveli, de mehetnékje sincs. Talán jobban átgondolja ezt, ha azok ideérnek...*
|
*Aranyosnakvélte Momokot. mikor még körbe rohangálta őket.~anya...értemm~ Fo'lettra bóintott mégmielőtt megindultvolna* -VörösHölgyemény?! Mehetünkdecsakóvatosan! És neaggódjon, ha valami....baj lesz, mi itt vagyunk! Én nemfogomhagyni, én leszek az első aki megvédem.*erőt vett magán* megvédelek téged! *Ment a két nőstényelőtt* |
Fh'Olett
Örömmel nyugtázza, hogy a fekete hím is kezd megynyílni, bár a magázódást még mindig nem kedveli benne. eközben kiérnek a hegyoldalra. Kis csapatuk fellélegezhet. Momoko örömujjongásban tör ki, amiközben elejt egy- két keresetlen szót. ~Anyu?Majd megtudom, ha elakarja mondani bővebben.~ Gondolja. - A nevem Fh' Olett.- Válaszol kedvesen Poor kérdésére. ekkor megérzi a normál tigrisek szagát. feléjük tekint. ~Úgytűnik, figyelő állásban vannak.~ Tűnődik, ekkor indul meg feléjük Momoko.- Talán ne...- ~..m kéne.~Gondolja tovább a féligkimondott hangos mondatot, de ekkor már késő, mert Momokó ott van. Poorra néz és valahogy anya ösztön kerekedik urrá rajta. Ki tudja kik ezek és, hogy milyen a szándékuk, merül fel benne. -Szerintem kövessük.- Veti oda a fekete hímnek. Viszont a választ már nem várja meg , hanem elindul. Alig tesz meg néhány ugrást és Momokó mellett terem. Hagyja a fiatal nőstényt beszélni.
|
*Jelentőségteljesen néz Poorra, amikor a hím válaszol. És miután befejezi a mondandóját, meg Momokonak leesik, hogy akkor mostantól nyugodtan tegezheti, hálásan sóhajt. Igazán megterhelő volt felöltenie a komoly, feszültséggel teli arcát, csak azért, mert magázott valakit. Fh'Olettnek is szeretne mondani valamit, de ekkor észreveszi, hogy már nincs köd, hanem a hegyoldalra értek, ahol már járt néhányszor.*
-Éljen! Kijutottunk! ezt a területet ismerem! Innen el tudlak vezetni anyához! *Észre sem veszi, hogy kimondta az anya kifejezést, annyira örül, hogy nem kell félelmek közt meghalnia a rúnák ködös völgyeiben. Örömében körberohanja megmentőit. Ez, a távolabb állóknak elég érdekes látvány lehet. Aztán végre kiörüli magát, és észbekap, hogy nem kellene ilyen gyerekesen viselkednie, az anyja nem lenne rá büszke, ha most látná. Ezért gyorsan beáll szépen a többiek mellé.*
-Öhm...bocsánat. Gyertek utánam, innentől én vezetlek titeket. *És el is indul, de előbb körbefuttatja tekintetét a tájon, és véletlenül kiszúrja a távolban lévő két vöröskét, ezért megtorpan.* - ők meg vajon kik? *Már majdnem startol, hogy közelebb kerüljön az idegenekhez, mivel feléled benne, a területőrző ösztön, amin már egy ideje dolgozik, ám eszébe jut, hogy nem hagyhatja csak úgy itt eddigi segítőtársait.* -Azt hiszem oda kéne mennem megnézni, hogy kik azok. Nem bánnátok, ha tennénk egy kis kitérőt? *Kérdezi Fh'Olettet és Poort. Most, hogy nem érzi magát fenyegetve, egészen magabiztos, és talpraesett. Ha a többiek beleegyeznek, tényleg startol és légies mozdulatokkal rohan Tamasi és Kagetora felé.* |
Az odasuhintásra összehúzza magát.
- Antiszoc vagy. - olvassa rá a hímre. - Tudod antiszockodni nem jó. Nem tesz jót az egészségnek! - próbálja kicsit kioktatni, meg kicsit több beszédre rábírni.
|
KageTora
*Idegei ismét kezdenek feszegetni, ahogy a nőstény vékony hangját meghallja. Vicsorogni kezd, visszatartja a gondolat, hogy ez egy fiatal tudatlan nőstény példány.*
-Ha nagyon tudni akarod, mindjárt odasuhintok és majd megláthatod...-*Eközben morog. Igyekszik felhívni a nőstény figyelmét arra a dologra, hogy most senkihez nincs kedve.. mint mindig.*
|
Kagetora nem törődik vele. Elfancsalodik a pofája.
- Hé. elég nyúzott a fejed. Baj van? - huppan le mellé. Nem fél a hímtől nincs miért félnie. Talán annak is van annyi jómodora, hogy nőstényeket nem bánt. - Tüske ment a mancsodba vagy micsodi?
|
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
