|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.22. 21:19 - |
A nagy páratartalom miatt itt mindig a köd az úr. A bokrok között nyulakra és kisebb madarakra lelhetünk, de bővelkedik a hely vaddisznóval és szarvassal is. |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Bokrok susogása és ágak roppanása jelzik érkeztét, meg persze az elmaradhatatlan halk püffögés és nyafogás.
Rokonai annyit mondták neki, amikor éppen a szellemekkel társalgott, hogy "már megint magadban beszélsz", hogy valóban rászokott.
- Francbaaa, már megint belém ragadt ez az izéé.. - Mióta az eszét tudja ki nem állhatta a ködös erdőt. Utálta az egész területet beborító vastag ködöt, amitől az orráig se látott. (Nem a szemével van a gond, hanem a hozzá állásával. Nem elég, hogy alapból figyelmetlen, de hogy még meg is kéne erőltetnie a szemét, azt már nem! )
Így aztán nem is csoda, hogy minden útjába akadó bokron fennakadt és már félkilóméteres körzetben minden egyes élőlény hallhatta, hogy Kaya jön.
- Pfúj. brr.. gyűlőllek hülye köd.. - Takarítja le mancsával a pókhálót, ami a pofijába mászott. Ha ennyire utálja a helyet, miért is jött ide? Jó kérdés. Talán valami olyasmi járhatott a csöpp buksijában, hogy ekkora ködben a szellemek se találhatnak egykönnyen rá. Ha valamit jobban utált a ködnél, na az a képessége volt. Semmi értelmét nem látta a magukat halálra unó, túlvilágról szalajtott lelkekkel fecserészni mindenféle uncsi dologról. Meg persze az sem egy kellemes dolog, hogy az egész család ketyósnak nézi miatta.
Szóval Kayani éppen a szellemek elől bújdosott, átesett pár bokron, és hát naná hogy pont a szúrósabbik fajtával akadt össze, aztán egyszerre csak valami puhába ütközött. Ha nem lenne olyan figyelmetlen még a csíkokat is kiszúrhatná a tagon, de hát ez Kaya..
- Chh.. miért nem tudnak ide jelzőtáblát rakni.. - Morgolódik. Bár valószínüleg azt a táblát is ugyanúgy lefejelné a ködben. Arra kapja fel a fejét, hogy az újabban letarolt cuccnak Hemi hangja van.
- Hé, te benga ... - na igen, jó is lenne látni mi az, de Kaya nem ragad le a részleteknél - ..hogy van pofád lenyúlni az Én nővérem hangját?! - Korholja le Hemit, de éppen az ellenkező irányba magyaráz. Fel sem merül benne, hogy a többiek tökéletesen kivehetik az alakját, ( igaz erre semmi szükség, már valószínüleg mindenki ráismert a Déli tundra Hercegnőcskéjére ) abban a tudatban él, hogy amit ő nem lát, az a valami se láthatja őt. |
*Egyáltalán nem a madár miatt aggódott Hemi, hanem a hugáért, de ezt hogy is mondhatta volna el neki úgy hogy ne sértse mégjobban meg. Az hogy Hemi nézeteit senki se vallja az nem zavarta a kicsit bugyuta, de hatalmas szív nőstényt. Rai szavair nem szól semmit. Néha a hallgatás jobb mint az együttérző szavar és Rai már arrébbés lépdelt tőlük. Pehely kicsit feldobta a közérzetét.* Szeretnék rajta segíteni, de nem engedi.* biggyeszti el egy kicsit a száját.* És te hogy vagy mostanban * kicsit megáll a kérdés közepén.* és mintha szokott volna körülötted lenni egy másik fej akire emlékeznem kellene csak nem tudom hogy hívják. Ő merre van?* néz teljesen ártatlan szemekkel.* |
*Cseppet aggódva, bizonytalanul néz a fehértigrisre.* Tudod, másnak is vannak gondjai a szüleivel. *jegyzi meg halkan, megértő hangon, de Rai úgy tűnik meg se hallja. Ekkor megjelenik Hemi, Pehely meg örül, hogy végre valaki olyannal találkozik akitől nem fagy az arcára a mosoly.* Szia Hemi! *köszön gyorsan. Raisin Heminek szánt szavaira rosszallóan néz.* Ha nem tudjuk felvidítani, ebből még valami nagy baj fog kisülni. *mondja a narancsos nősténynek, mikor Raisin távolabb megy.* |
*Jóllakottan elnyújtózna a földön, de megérkezik Pehely. Erre Rai egyből felpattan, szembefordul a fehértigrissel, akit nem igazán ismer csak amolyan, ja igen ő is errefelé él szinten, de nem is érdekelte különösebben. Nem túl barátságosan néz Pehelyre.Egy furcsa oldalra billentett fejmozdulattal köszön, a gesztusokkal történő kommunikálást jobban megszerette amióta bezárkózott a magányba.* -Szeretek egyedül lenni. *Ad magyarázatot éles hangon, bár semmi oka haragudni Pehelyre, a szavaitól fenyegetve, vádolva érzi magát.Amikor azonban szó esik Snarfról és Kayaniról, hátrál és lecsüccsen, aztán megrázza a fejét amint belegondol, Snarf világéletében vidám viccelődő teremtés volt, hogy is várhatná el hogy megértse, Kayani meg mindigis a kiskedvenc volt, meg kissé dilinyós is, akárcsak Hemi. És mire ezt végigvezeti felbukkan az emlegetett nővér. Rai kihúzza magát a tollmaradványok fölött, jelezve hogy cseppet sem érdekli az hogy a tesója sajnálja e a madarat vagy sem, a szemében a vega tigrisek féltigrisek, és ha Hemi nem eszik madarakat honnan tudhatja hogy okoz e hasfájást a toll, vagy a tollakat megeszi? Itt kicsit megakad a gondolatmenete, de még azt is kinézné Hemiből hogy a földről eszegeti meg az elhullatott madártollakat....*- Arra vadászok amire akarok és ott ahol akarok. *Jelenti ki enyhe gőggel a hangjában, aztán úgy érzi kezdenek sokan lenni.* - Na sziasztok. *Köszön már sokkal általánosabb hangszinen, majd odébb baktat.* |
*Hemike is a területen lófrált. Az ő egyszerű gondolkodását nem sokáig kötötték le ezek a családi gondok, mint a hugáét. Sőt hamar túllépett rajta. Szerette anyját is apját is és Errant bát is megkedvelt. Képtelen volt haragudni. Persze, mindig próbálta békíteni testvéreit, ha valamiért szidták egymást vagy szüleiket. Nem szerette ha vitáztak. Ahogy haladt a ködös erdőben, egyszercsak megbotlott egy faágban. Utána jobban figylet a lépteire. csöndbe voltak a madarak. Feltűnt neki elég hamar, majd meglátta testvérét boldogan szaladt hozzá, de Rai búskomorsága hamar átragadt rá.* Megint madarat eszel? A Tolltól fájni fog a hasad. * szontyolodott el a madárka miatt.* Á szia!* köszönt oda Pehelynek. Nem tudtaa nevét. Ha egyszer be is mutatkozott neki a narancsos nőstény fejéből biztos kiesett már azóta.* |
*Pehely az erdőben bandukol. ~Vajon hol van már megint Tamasi?..-.- Mostanában túl gyakran kóborol el. Remélem nem egy másik nőstény van a dologban...És ha mégis?...Pedig eddig olyan jól megvoltunk...~ de mielőtt még túlságosan belemerülhetne nyomasztó gondolataiba, egy ismerős tigrist vesz észre. Már a nyelve hegyén van a vidám köszönés, de mégse szól semmit. Egyáltalán nem biztos benne, hogy a másik hogy fogadja. Pehely nagy vonalakban ismerte a családi találkozón történteket, és a többiekhez hasonlóan ő is látta, hogy Raisint mennyire megviselte a dolog. Rait azóta alig látta társaságban, és akkor is elég elutasítóan viselkedett. ~ Biztos nem lehet könnyű neki.. ~ suhan át agyán a gondolat, és mégis megpróbálkozik egy vidám köszönéssel.* Szia Rai! Rég láttalak. Túl sokat vagy egyedül mostanában. *állapítja meg mosolyogva.* Mért nem keresed meg Snarfot és Kayanit? Régebben mindig elszórakoztatok együtt. |
*Épp egy énekes madár utolsó darabjait fogyasztja el. Az utóbbi időben többet volt egyedül mint eddig bármikor. Nem kereste a társaságot és nem is akaródzott senkinek sem az ó társaságát keresni. Azok után ami a családi találkozón történt Raisinben összetört valami. A bizalom, az összetartás, számára megszűntek létezni. Hazug csalónak látta anyját amiért becsapta a saját kölykeit. Errantra éppolyan dühösen tekintett hiszen ő is bűnrészes volt, apját pedig semmibe nézte amiért otthagyta a családját. Nem tudta feldolgozni hogy átverték, hogy hamis világban nőtt fel. Legalábbis ő ezt gondolja. Az egyetlen dolog amibe menekülni tud és ami megnyugtatja, mert eltereli a gondolatait a vadászat. És ahogy egyre többet vadászott egyre jobban megfigyelte áldozatai utolsó mozdulatát. A vért ahogyan a földre fröccsen. Megfigyelte a gyilkolás szépségét, és egyre jobban élvezte a vadászatot. Ezzel viszont eltávolodott a testvéreitől, nem vette észre ahogy magára marad, hogy kerüli a társaságot, hogy jobban vonzza a vér szaga, hogy megváltozik, hogy egyedül van. Nem érdekli. Elfordult tőle a világ, hát ő is elfordul válaszul.* |
*Egy narancsos nőstény baktat a ködös erdőben. Igaz hogy az orráig sem lát, de hát nem baj. Szájában egy halat tart. Gondolta eltemeti valahol ahol senki más nem találrá és később megeheti. De mindig amikor talált egy megfelelő helyet mindig talált benne kivetni valót. Pláne hogy msot harcsát fogott és abban nincs szálka. Egyszercsak lát szembe jönni valakit.* Fehho!* köszön oda teli szájjal, majd észreveszi magát leteszi mancsa elé a halat és újra köszön.* Hello!* mos leglább már érthető volt.*
|
*A ködfelhőből lassan kirajzolódik egy fehér folt,majd fekete csíkjai.Még nem járt itt,s most kíváncsian szagol a levegőbe, egészen a hatalmas fák lombjáig felnéz.Elégedetten felsóhajt,és tovább lépked.A kicsi kis szőrpamacsot átöleli a csend és a köd.Régóta van egyedül,és már kezdett magányos lenni.Remélte,hogy a Tundra alkalmas hely lesz arra,hogy biztonságban legyen,és barátokat,és talán új családot alapíthasson a jövőben.Most mégis furcsa érzés kerítette hatalmába,újra a magány.Megbotránkozott magán*~Kezdek ijesztő lenni!~*egy néma vigyor kíséretében tovább baktatott* |
Kayani
*A hirtelen zajra összerezzen és nyivákolva még beljebb fúrja magát anyuci meleg bundájába.Kis gyomra egyszer csak korogni kezd.Ez valami új.Ösztönösen keresni kezd,aztán nemsokára rá is talál az életetnyújtó folyadékra.Csendben enni kezd,néha reflexszerűen kirúgva hátsólábával Rai nagy örömére.Aztán összegömbölyödve lassan elnyomja a kis szőrcsomót az álom.* |
*Semmit sem fog fel, meghát nem is érdekli a körülötte történő beszélgetés. Az anyai nyalás elől nem menekülhet. Többféle hangot hall és ez tetszik neki, hogy ilyen sok új hang, máris belekezd egy játékba, megkeresni a következő harapdálható dolgot. Snarf hozzáér és Rai már kap is utána, nem sok hiányzik hogy Snarf mancsa is úgy járjon mint Kayi füle. A kicsi fel akar állni és elindulni a többi hangforrás felé, de ahhoz előbb meg kéne szüntetnie a sötétséget, kétségbeesetten próbálkozik, vajon mért nincs fény?* |
Kalandra fel Nagy Mancs! *mondja ő is Hemi szavaira. Az úton boldogan trappol a nagyok mellett, mikor megérkeznek beleütközik Camote-ba aki valamivel előtte megy. Ő is észreveszi a két újabb tigrist, és azonnal közelebbszalad. Odamászik az újszülöttekhez, az idősebbekkel nem is foglalkozva.* Nagy Mancs, ők a testvéreid? *szól hátra Heminek.* Dejó, de ők még olyan kicsik. *egyik mancsával óvatosan megböki a fehér kölyköt. Erre Diamond lehet hogy megfogja a grabancánál és arrébbteszi, de nem törődik vele, Hemihez szalad.* Ha nagyobbak lesznek őket is bevonjuk a csapatba! Dejó, lesz egy egész csapatunk! *örvendezik Snarf.* |
*Caminak útközben sikerül elejtenie egy nyulat amit meg is öl, ezzel a szájában folytatja az utat. A mellette lépkedő Hemi gondolatmenetének követését rég feladja, de nincs is szükség a válaszra. Amint meglátják a két tigrist, odaszalad anyjához, és lerakja elé a nyulat.* Anyu, rendben vagy? *kérdezi rögtön.* Ezt a nyulat Hemivel neked hoztuk. *mondja, majd meglátja a kölyköket.* De aranyosak. Kár hogy nem értünk vissza, még szerencse, hogy apu itt volt. *mosolyog "apjára".* |
*Tökre kitör ünneplésbe, amikor Snarf velük jöhet.* Jól van Kicsi Mancs! Akkor kalandra fel!* mondja elváltoztatott hangon, de kicsit se megy olyan jól neki, mint ahogy azt a kicsike tudja.* Nah szóval menjünk.* próbálja kivágni magát. Amikor már egy ideje mennek, megkérdezi testvérét.* Cami tulajdonképpen honnan tudjuk hogy hol is van anyu, na meg a többiek. Szóval érted mit akarok. Hogy hogy találunk oda, ha senki nem tudja merre van az arra?* közben a kérdése feleslegessé vált mert, meglátta maga előtt a két tigrist.* Anycika! Apus!* ugrándozik oda vidoran.* |
Kayani
*Hónapok óta jó melegben és biztonságban van.Nem is kell neki semmi más,csak abba az idegesítő izéébe ne kéne folyton beleütköznie.Aztán hirtelen csak azt veszi észre,hogy a hely szűkülni kezd és ő pedig csúszni.Hangosan nyivákolva pottyan a nyirkos fűre.Remegve a nagy hidegben kutatni kezd az elöbbi hely után,amikor ráesik egy másik szőrcsomó.Még hangosabban kezd nyüszíteni és próbálja fülét megmenteni.Az egyetlen dolog idekinn ami ugyanolyan mint régen,hogy még mindig sötét van,és ez egy kicsit megnyugtatja.* |
*Meleget érez. Furcsa érzés, csak lenni ebben a sötétségben. Itt olyan biztonságos, olyan ez mint amikor alszunk és nem álmodunk. Raisin életének eme szakaszára tutira nem fog emlékezni, talán csak néha fog vágyakozni ezután a hely után, de azt sem fogja beismerni magának. Egy huppanással érkezik, egy puha dologra, ami valószínűleg előtte huppant a földre. Érzi hogy valami megváltozott. ~Mi ez az érzés? Olyan furcsa, mozgok belül, valamit beszippantok. Hideg van, mért nem olyan minden mint az előbb?~ Életében először félelmet érez, aztán megmozdul alatta a puhaság, ő pedig lebucskázik róla.* -Nyaaaa... *Ki se nyitotta a szemét, szájába veszi az első elérhető dolgot, jelen pillanatban testvére füle az.* |
*Errant épp Kibától jött vissza,akinek elmesélte a napi történéseket,mikor megpillantott egy fehér nőstényt.Halkan közelebb osont,mert a ködtől nem nagyon látta,hogy ki az.Valahogy az itteni területhez még nem szokott hozzá.Ahogy jobban szemügyre vette a nőstényt,felismerte benne Diamondot.Nem lépett ki a rejtekéből csak mikor látta,hogy összeesett.Egy hatalmas ugrással ott termedt mellette.*Diamond?Minden rendben?*kérdezte aggódó hangon.*~Kiba meg fog ölni,ha baja esik volt párjának~*futott végig agyán a gondolat.*Mi a baj? |
* A fehér nőstény a ködös erdőt járja gondolataiba mélyedve. Egy visszatérő rémálmán gondolkozik. Álmában egy tó felszínén sétál, és ha lenéz a vízre, akkor a tükörben nem saját magát, hanem Arcticot látja, aki négy hónappal ezelőtt tragikus balesetben meghalt. A nőstény biztos benne, hogy a tundra volt vezérnőstényre még a túlvilágról se hagyja békén, és csak azért tér vissza, hogy nehogy jól érezze magát. Tudni kell ugyanis, hogy Arctic utálta Diamondot mióta rájött, hogy a legidősebb fiával összejött. Most meg talán az lehet a baja, hogy elhagyta őt, és ígérete ellenére nem engedi, hogy láthassa két közös kölyküket. De az is lehet, hogy ennek az álomnak semmi köze az elhunyt bosszújához, hanem csak Dia lelkiismerete láttatja vele az álmot, a hazugság miatt. Ugyanis elhitette az egész déli tundrával, hogy kibékültek Kibával. Mikor Errant megjelent a területen rögtön ez az ötlet jutott eszébe, és láthatóan a hím se ellenkezett sokat. Az első hónapban minden éjszaka tanította új párját arra hogyan viselkedjen Kiba módjára. Elmesélte neki, kiről mit kell tudni, kivel milyen viszonyban van, és ilyesmi. Talán már maga Diamond is bedőlt saját színjátékának, mert néha már maguk között is Kibának szólította Errantot. A lelke mélyén hiányzott neki volt párja.
Amint a különös álmon gondolkozik, hirtelen óriási fájdalmat érez a hasában. Már ismeri ezt az érzést. Ugyanezt érezte az első szülés előtt, de akkor ott volt vele Kiba is. Most viszont teljesen egyedül van az erdőben. Próbál visszafordulni, és megkereni a többieket, de a kölykök már nem várhatnak tovább. Lefelszik a nedves fűbe közben fájdalmai egyre erősebbek. * |
Na jó! Egye-béka.* mondja a haverkodás szóra. Persze kishíjján felborul a a dörgölőzéstől, de azért viccesnek találja Happy vidámságát. A felborulástól Snowcat mancsa menti meg.* De én még mindig nem tudom hol van anci.* néz ismét komolyan Snowcatre.* |
- Jól van na öcsisajt, meg ne sértődj már. Legyünk inkább haverok. *Fejét a kölyök oldalához dörgöli, amit szeretetteljes gesztusnak szán, de majdnem feldönti a kicsit. Snowcatet csak vigyorogva körbeugrabugrálja mint az előbb, valamiért van egy olyan érzése hogy ha a nősténynek is nekidögölőzne annak nem lenne jó vége.* - Öhm...nem sok mindenkivel futottam össze. Néha egy-egy kaviccsal, de tudjátok engem nem szeretnek a kövek, egyik sem válaszolt amikor kérdeztem tőlük. *Megáll és lebiggyeszti a száját.* |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
