|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.28. 11:25 - |
Egy hely ahova a víz nem jutott be. Itt nincsenek nagy fák, de rengeteg virág és különböző növényfélék találhatóak itt. A fák és a köd hiánya miatt csak a legkisebb állatok tudnak elbújni a fűben. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Happy, ha segítség kell csak szólj! *kiált a nőstény után vigyorral arcán mikor az elmegy vadászni.* Addig játszunk szöcskéset! Az nyer aki a legtöbbet elkapja! *veti fel az ötletet nagy lelkesen Snarf.* Egyszer amikor Moorral játszottunk az orrára ugrott egy! Még szerencse hogy Tosi vette észre előbb és nem én. Bár ígyis nagyon vicces volt, mikor Tosi rávetette magát. *nevet mikor lejátszódik előtte a jelenet.* Meg volt egy olyan amikor a pataknál olyan brekegő zöldségeket fogdostunk. Szerintem annak nincs is igazi húsa, úgyhogy Nagy Mancs meg Moor is ehetne olyanokat. Bár kicsit undorítóak, főleg mikor felfújják magukat, de annál szerintem igazán nem rosszabb mint amit a növényevők esznek. *magyarázza, majd meglátja Happyt közeledni. Kicsi Mancs boldogan falja be az ő részét a nyusziból, aztán a nagyobbakra néz, várva, hogy folytassák az utat.* |
*Happy vadászós ötletére bólint, és a többiekre néz.*Induljunk el lassan, Happy majd utolér. *mondja és elindul a csapat élén. Kicsit a gondolataiba merül, így pont nem hallja Swan hangosan kimondott kérdését.* Mesélj valamit magadról, honnan jöttél? *kérdezi kedvesen Swant. Happy nemsokára beéri őket, a vörös nőstény jól gondolta Cami nemrég lakott jól, ezért a többiekre hagyja a nyúl felfalását.* |
*Bár Swan már teljesen felszabadult volt és boldog,mégis belül valami bántotta.Ezek a kölykök sok mindenkit ismernek.Ahogy Snarf beszél,elcsodálkozik.Képtelen megérteni,a felnőtt tigrisek,hogy válthatnak szót egy kölyökkel.Alig tudta beismerni magában,de szörnyen irigyelte őket.Szerető családjuk,és sok barátjuk van,ami Swannak nem adatott meg.Szégyelte magát amiért ilyen gondolatok gyötörték,újra és újra...de képtelen volt ezt felfogni.*-...hogy lehetséges ez?-*szólalt meg.Hirtelen föleszmélt,hogy nem magában tette fel ezt a gyakran ismétlődő kérdést,és most szégyenlősen egyik lábáról a másikra állt.Annyira más volt,mégis befogadták és szeretettel bántak vele.Ezért Swan titokban ezerszer is megköszönte nekik a segítséget.Nagyot sóhajtott,majd erőt véve magán a többiekhez fordult.*-Nem értem...ahonnan én jöttem,ott a felnőtt tigrisek korán elkeregették maguk mellől a kölykeiket.Sok kölyök elpusztult,de ti még mindig a szüleitekkel éltek...-*kezdett bele,s most furcsa késztetést érzett,hogy mindent elmeséljen nekik.*-A mi vadászatainkon a kölykök nem vehettek részt,ha mégis eljöttek csúnyán rájuk járt a rúd...-*mesélte.*-Én nem tudok vadászni...-*itt halkabban beszélt,és félénken pislogott rájuk.*-és nem tudok úszni...-*folytatta,bár ezeket a szavakat nem szívesen hangoztatta magáról.A szülei folyton az hajtogatták,hogy tehetségtelen és ügyetlen.*-...és nem tudok fára mászni...-*motyogta és most kérdően a többiekre nézett.Megkönnyebbült ahogy ezeket elmondta,és zavara teljesen elillant.Mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről.Ahogy eszébe jutott az a nap,mikor elszökött.Késő este volt.A nyári langyos szellő finoman simogatta testét.Szülei már rég aludtak,csak ő volt ébren,és egyre csak azon járt az esze,hogy mit kellett volna tennie az ellen,hogy apjától újjabb leszidást kapjon amiért elcsatangolt.Akárhogy is,de ez a gondolat nem hagyta nyugodni.=Haszontalan kölyök!Semmire se vagy jó!Tehetségtelen vagy!Tűnj a szemem elöl...=ez a hang egyre hangosabban visszhangzott a fejében,hirtelen kinyitotta szemeit.Körülötte az ismerős otthona,nem messze tőle anyja aludt.Legalábbis sejtette,hallatszott a nőstény szaggatott szuszogása.Apja bizonyára már megint az erdőben volt.Lassan,óvatos mozdulatokkal felállt,és hangtalanul figyelte a narancssárga nőstényt.Ahogy így elnézte,elgondolkozott.Nem érzett iránta semmit.Se szeretetet,se gyűlöletet.Egy teljesen semmitmondó személy volt a számára.=Bezzeg a bátyád,az ő példáját kéne követned!=hallatszott a fejében.Ebben a percben eszébe jutott...ekkor villant föl benne legelösször.*~Miért is ne?Ahogy ismerem őket észre se vennék,ha eltünnék!~*Nem volt a legmegnyerőbb ötlet este elindulni,de ahogy önmagát ismerte,később már nem lett volna bátorsága ehhez.Akkor még nem is gondolta volna,hogy ilyen messzire eljut.Egyszerű érzelemkitörésmnek tünt,de ahogy egyre messzebb került a nősténytől,úgy nőtt benne a vágy,hogy még tovább,és tovább menjen!Nem tudta,hogy mennyi idő,vagy energia kellett ahhoz,hogy elhagyja a területüket határoló erdőt.A nap első sugarai arany sárgára festették az erdőt.Swan lelkesedése egyre nőtt,ahogy meglátta az erdő végét.Egyre gyorsabban haladt előre,míg végül eltüntek a fák,és egy pusztára ért.Hát ennyi lenne...elösször ismerte be magának,hogy szégyenszemre elszökött otthonról.Akkor jutott el arra az elhatározásra,hogy itt marad,hogy családot és barátokat szerezzen magának.Swan hirtelen megrázta fejét,és körülnézett.Barátai körülvették,és elmosolyodott.Már nem volt irigy...neki volt a világon a legértékesebb dolga....barátok....
Amikor Happy elindult vadászni,alig tudta türtőztetni magát,de nyugton megült.*-Diamond biztosan nagyon kedves lehet ha ennyi kölyökre vigyáz egyszerre!-*jegyezte meg barátságosan,és alig tudta kivárni,hogy Happy visszaérjen.Mikor végre megjelent egy nyúlal,elégedetten kezdte rágcsálni a zsenge húsát.Hálásan nézett nővérére,majd mikor jóllakott elégedetten nyújtózott eggyet....* |
*Miután megáll körülötte a világ végre teljes figyelmét a beszélgetésre, és Snarf előadására tudja fordítani. A vidám hangulatát fokozza hogy újdonsült kishugát nevetni látja. A Moor kérdésre ő is kíváncsi, bár talán ő az aki még nem találkozott az említett tigrissel mégis talán a legtöbbet hallott már tóla mivel Snarf szinte sohasem felejt el mesélni a fogadott családjáról, ami főleg méretben és színben elég változatos xD. Hapy még sohesem gondolkodott el hogy vajon Moor ezt nem bánja e, de nem is fog. Viszont eszébe jut a csata, ahol az ügyeletes békítőbrigád tagja volt, nem túl sok sikerrel. Ott egészen sok tigrist látott, de nem is tudja hogy kik voltak azok. Ahogy gondolataiba merül kicsit zavart képet vág, és bevillan neki hogy vadászni jött és Swan gyomra is korgott, szóval fogni kéne valamit. Miután Snarf befejezi a történetét, ámulattal néz a kölyökre, a nyakcsigolyás részt még ő sem hallotta. Aztán Camote-hoz fordul.* - Fogok valamit, addig ti induljatok tovább. *Nem vár választ máris elsprintel a völgy túlsó felébe. Bár nincs kimondva, most egy időre a kölykökre vigyázás feladatát Camira bízta. Kb. egy negyedóra múlva éri be a társaságot a szájában egy nyúllal, ami nem, már nem él. Úgy gondolja Cami már evett, ő meg nem igazán éhes ezért a kölykök elé ejti a húst és illedelmesen jó étvágyat kíván. Miközben a kölykök esznek Camira vigyorog.* - Na, hogy bírtál velük? |
Ez a terület elég nedves, de sok a zsákmány. És azt hiszem... *kezd beszélni Swannak, mikor észreveszi szeme sarkából a laposkúszásban közeledő Snarfot, a másik oldalon meg Happyt. Már rosszat sejt, és várakozásteljes gyanakvással figyeli a két vöröstigrist. Nem kell sokat várnia, pár másodpercen belül kétoldalról is nekiugranak aztán már mindannyian lefelé gurulnak a lejtőn a virágok között. Mikor megállnak, Camote még fekve marad.* Mancs, legközelebb te játszod az őzet. *mondja a kistigrisnek aki még mindig a nyakán csimpaszkodik. A Moor kérdésre várja a kölyök válaszát, ő sem ismeri pontosan Snarf fogadott bátyját.*
*Terve remekül sikerül. Élvezi ahogy a bukfencek közben szédül vele a világ, majd játékosan megharapja Camote fülét, aztán Swan elé mászik.* És ez még mind semmi! Akkor jön Tosi és elkezdi, hogy jaj, szegény pára, hát van nektek szívetek! *próbálja utánozni az egérke hangját.* És alkudozni kezdenek Moorral. A végén a vaddisznó megmenekül. *magyarázza, majd elszánt mosoly terül szét az arcán.* De csak amíg nem találkozik velem újra! Váá! *kiált, szemében furcsa tűz ég, majd mikor arra száll egy lepke, a képén újra játékos mosoly jelenik meg, és gyerekesen kapkod mancsával a pillangó után.* Moor a tesóm! Olyan fogadott tesó, de olyan mintha igazi lenne! *mondja közbe, majd körbenéz a többieken.* Kábé olyan magas mint Happy... Najó, mintha Happy és Kayani egymás hátára állnának. És fehér, olyan mint.. te! *néz Swanra elégedett vigyorral.* És ő nem eszik húst, mármint nappal. De én a múltkor is rajtakaptam hogy titokban egy nyulat evett amikor Tosi már aludt. Tosi meg a másik fogadott tesóm! Ő olyan, izé.. Olyan nagy mint Kardfogú Cami.. mancsa! *lép közelebb a fehér hímhez és az egyik első mancsára mutat.* És füveket eszik, meg magokat. És a fogaival el tudná roppantani a nyakcsigolyánkat, azt mondja. *teszi hozzá érdekességképpen, és kiváncsi mosollyal várja mekkora sikert ér el ezzel az információval.* |
*Megszaporázva lépteit,hallgatja Cemi-t.*-Jó sok kölyök van errefelé!-*mondja meglepően vidáman,és előre szökdécsel.Szórakozottan figyeli Mancs színjátékát,szólni akar Ceminek,hogy mindenki rajta nevet,de hirtelen ő is orra esik és elkezd lefelé gurulni.Hallja,hogy Happy is megindul lefelé,és mire ő leér a domoldalról,Happy már szédelegve próbálja eltalálni egyensúját.Szíve hevesen dobog,majd hirtelen felnevet és alig tudja abba hagyni.Szinte megrázkodik ahogy próbálja lefékezni magát.Mikor végre lenyugodott teljesen felelevenülve a többiek mellé szökdécsel.*-Akkor nálatok sosem unalmas a vadászat!-*mondja egy széles vigyor kíséretében,majd feláll és megrázza magát.Fehér bundája csupa föld lett,és néhány szirom is fennakadt rajta.A vadászatról beszélve megéhezett.Már több napja nem evett,s ezt egy gyomorkordulás jelezte.*-Ki az a Moor?-*hozte fel a témát,hirtelen egyre többet, és többet akart megtudni.Lassan megindult,jelezve a többieknek,hogy ő készen áll az indulásra,hogy megkeressék Diamondot.* |
*Jókedve egyre növekszik. Swan kérdésére Cami válaszol pedig már Happynak is a nyelve hegyén volt a válasz, ő is elcsodálkozik hogy hogy lehet ismerős a Diamond név Swannak de nem is nagyon firtatja a dolgot, mert Snarf következő játéka mindenért kárpótolja. Cami viccén azért még hangosan nevet, és mikor Swan lemarad, ő megáll és várakozón a kölyökre néz, aztán vigyorogva megy tovább mikor az újra felzárkózik. Széles vigyorral arcán csatlakozik Snarf bemutatójához. Lelapul, majd a kölyök intésére halkan Cami másik oldalára kúszik. A Most! szócskára Happy is ugrik és ha Cami nem fogott gyanút valószínű hogy Happy lendülete szabályos gurulásra kényszeríti az egybegyűlteket. Mivel Swan elég közel állt Camiékhoz ő is belekeveredik a csávába és immár mind a négyen gurulnak a virágok között. Szerteszét színes szirmok szálldosnak, az idilli képbe beleillik a szikrázó napfény és a tigrisek megzavarodott kiáltásai. Happy csak egy kicsit szédül el, de győztesnek érzi magát mert a nagy legurulás után neki sikerül először talpra állnia noha az utánakövetkező másodpercben visszahuppan a virágok közé mert még mindig forog vele a világ.* |
Na... *szólal meg cseppet morcosan mikor Camote pacsi helyett lenyomja a fejét.* Hé, annyira nem kicsi! *Löki oldalba Happyt, bár ebből az alig érez valamit.* Aham, gondolom vadászni akartál! *mondja a "dolgom volt"-ra.* Én megértem, én is jobban szeretek egyedül vadászni mert amikor csoportosan megyünk, az van hogy meglátok egy vaddisznót, és odasuttogok Moornak: Nézd ott van! *suttogja. Miközben a történetet meséli, el is játsza azt.* Egy fejbólintásból értjük egymást. *bólint Happynek és kacsint, jelezve hogy csatlakozzon a játékhoz.* Lelapulunk, és halkan és lassan kétoldalról bekerítjük...*erre lelapul és halkan oson Camote mellé oson jobb oldalról, Happynek mancsával a másik oldalt mutatja.* És a döntő pillanatban... *halkan beszél, nehogy Cami gyanút fogjon, majd elrugaszkodik.* Most! *kiált Happynek, és ráugrik Camote-ra, igyekszik a nyakán átfogni a hímet.* |
Szia Snarfi! *talán ő az egyetlen tigris a környéken aki igazi nevén hívja a kölyköt. A pacsinál elkapja a mancsát mielőtt Snarf hozzáérne, majd vigyorogva megpaskolja a kis vörös fejét. Örömmel látja, hogy Swannak máris mennyi barátja van, bár ha Snarffal egyszer találkozik valaki, az biztos nem felejti el egy darabig.* Menjünk az erdőbe, anyu biztos ott lesz. *mondja mosolyogva miután mindenki köszönt mindenkinek, majd elindul.* Már hallottál róla? *kérdez vissza mikor hallja hogy Swannak ismerős a név.* Ezek szerint anyu hírneve lassan lekörözi apáét. *viccelődik.* Igen, Raisin meg Kayani, a hugaim. Hemi is biztos velük van. *válaszol egyben Happynek is.* |
*Camote ajánlatára némán bólint,majd nagyot szippant a levegőbe.Az igazat megvalva kicsit zavarban volt,mikor meglátta a kis jövevényt feszültsége elillant és boldogan odafutott a kicsihez.*-Szia!-*köszönti fülig érő szájjal.*-Igen, maradok!Ne haragudj,hogy csak úgy elmentem...dolgom volt.-*füllentette.Már megint túl félénk volt,hogy elmondja az igazat.Csak zavartan mosolygott.Megpróbálta legyűrni zavarát.Mikor Happy elindult,késlekedés nélkül követte.*-Diamond?Ismerős név...-*jegyzi meg,és elgondolkozik.Valóban ismerős volt a név.Valamikor régen,mintha hallotta volna.Észre se vette,hogy lemaradt.Gondolataiba burkózva folytatta útját.Léptei egyre lassúltak.A szülein és bátyján kívül nem nagyon ismert más tigrist.Akkor mégis honnan ez az ismerős csengés.*-Diamond...-*kóstolgatta a nevet,és előreszaladt.*-Vannak rajtatok kívül más kölykök is?-*hozta fel a témát.Talán mohóságból.Hirtelen annyi barátja lett,és most egyre többre és töbre vágyott.Megakarta ismerni az összes tigrist.De ekkor Happy figyelmeztető szavai jutottak eszébe:"Csak a dzsungel felé ne menj,mert arra vannak nagy tigrisek akik nem szeretik az idegeneket!"Talán igaza lehet,és nem szabad elhamarkodni a döntéseit.Vár még pár hónapot,hogy elkezdje az ismerkedést.Hirtelen körülnézett és elillant feszültsége.Ahogy a többieket nézte,melegség és jókedv áradt szét rajta.Hazatalált....* |
*Örül hogy Camote örömmel fogadja Swant, mikor a hím mondja hogy Diamonddal kellene beszélni bólint és indulna is vidám ugrándozással, de feltűnik egy kicsi narancssárgaság, és Happy vidáman kiállt fel.* - Szia Kicsimancs! *És hatalmas vigyorral a képén fogadja a pacsit. Aztán gyorsan Swanhoz fordul.* - Ő itt Kicsimancs! *Mutatja be Snarfot, de aztán leesik neki hogy a két kölyök már ismeri egymást úgyhogy nem is mond többet. Swanék pacsija után indul el ugrándozva.* - Cami, nem tudod merre jár Hemi? *Kérdezi dallamosan hangsúlyozva a fehér hímet. Néha-néha hátranéz hogy követik e.* |
*A zöld fűben hamarosan egy vörös pamacs is megjelenik, aztán egyre nő ahogy közeledik.* Szia Kardfogú Camote! *kiált a fehér hímnek.* Szia Narancsmancs! *köszön Happynek is, és vigyorogva belecsap a két tigris mancsába üdvözlésképpen, majd Swanra vigyorog.* Szia! Swan, akkor itt maradsz ugye? *Ha megkapja a választ, boldogan felkiált.* Ezaz! *és felemeli a mancsát, hogy újdonsült játszótársának is pacsit adjon.* |
Ahogy Happy mondja, Camote vagyok. De a barátaimnak csak Cami. *vigyorog Swanra. Ahogy ránéz észreveszi a fehér nőstény zavarát, ezért biztítóan rávigyorog.* Persze, itt maradhatsz, mindenkit örömmel látunk. Márcsak anyut kell megkérdezni. *teszi hozzá. Cami már sajátjának érzi a területet, de miután apja elment, Diamond mindenről tudni akar ami itt történik.* Megkereshetnénk. *javasolja.* |
*Mikor a másik fehér megjelenik,biccent neki.*-Szia!Swan vagyok!-*jelenti ki,és közben Happyre mosolyog.Még mindig nem merte elhinni ezt az egészet,de mikor lassan Happy-re majd a másikra nézett,valami különleges bátorság járta át.Mélyen felsóhajtott,majd eszébe jutott,hogy nincs egyedül.*~Jajj,szedd már össze magadat!Nem érsz rá mindig álmodozni!Most biztos egy idiótának néznek!~*korholta meg magát,és felállt.Hirtelen eszébe jutott Camote.Milyen tapintatlan!Most felé fordította szavait.*-És te ki vagy?-*kérdezte érdeklődve,és vígasztalásul elmosolyodott.De ez a mosoly csak egy szájhúzásra sikeredett,és azt hitte menten elsüllyed.*~Kész!Totál csőd vagyokXD~*gondolta,és nagyot sóhajtott.*XD |
*Nagyon örül hogy a kőhöz barátságos volt Swan, hiszen ezt nem sokan tudják de a kövek voltak vele a legbarátságosabbak az idefelé vezető magányos útján. És mégjobban megörül Camote érkezésének mert így máris bemutathatja Swant, és Camote is köszönt a kicsi kavicsnak! Hát igen Happy komolyan veszi a kövek tiszteletét.* - Szia Camote! *Kiált neki, és mikor a hím még nincs olyan közel elgondolkodva válaszol Swan kérdésére.* - Hát...igen~végülis mi így olyanok vagyunk mint egy nagy család~Igen! Igenigen! Mostantól te vagy az én hugicám! *Kezdett el ugrándozni ide-oda a kölyök körül.* - Camote! Ő itt Swan! Swan! Ő itt Camote! Camote ugye lakhat velünk Swan? Ő az új hugicám! *Az ugrándozást és a farklóbálást nem fejezi be, mintha kimeríthetetlen energiaforrás lenne benne.*
|
*Már egyre hidegebb lett az idő, Camote-t ezért is lepte meg hogy ez a hely még mindig tele van virággal. Ellenőrzésképpen járta végig a területeket, mikor észrevette Happyt és egy másik idegen tigrist a virágos völgyben. Közelebbfut hozzájuk. Happy szavait a kőhöz akaratlanul is meghallja, és egy vigyor terül szét a képén.* Sziasztok! *köszön aztán.* Szia kavics. *teszi hozzá vigyorogva.* |
*Happy lelkesedése átragad Swanra,aki annyira megörül,hogy legszívesebben leteperte volna.Érdeklődve hallgatja ahogy újdonsült barátnője meséli az itteni járást.*-Alig várom,hogy megismerjem őket!-*a boldogságtól előre szökkent,aztán vissza ugrott Happy mellé.*-Remélem nem okozok bajt azzal,hogy oda megyek.-*suttogta úgy,hogy Happy ne hallja.Mikor a vöröske előre futott,Swan kiengedve összes vidámságát utána vetette magát,és sok idő után most olyan felszabadultnak érezte magát mint még soha!A futás elég furcsára sikeredett,mivel Swan megbotlott és előre zuhant.Mikor Happy a kövel kezdett beszélni,elejtett egy kurta mosolyt,majd biccentett a kőnek.Mindezt olyan furcsának és hihetetlennek találta,mint azt,hogy megkapta az esélyt,hogy végre új családra találjon.Tudta,hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadni,és bármi áron ki kell tartani mellette.*-Happy!-*fordította most felé a szót.*-Akkor ez azt jelenti,hogy tesók leszünk....* |
- Dejó! Dejó! Nagyon fognak neked is örülni biztosan. Kibával meg Diamonddal lakunk, az ő kölykei Hemi, Camote és a két nemrég született kölyök Kayani és Raisin. Meg persze lakik errefelé még egy jópár tigris, majd őket is megismered. *Közben elindul a virágok között, minél előbb körbe akarja vezetni az új barátját.* - Csak a dzsungel felé ne menj, mert arra nagy tigrisek vannak akik nem szeretik az idegeneket. *Itt kicsi szünetet tart és nyel egyet mikor visszagondol a találkozásra Shestáékkal.* - és van egy nagyon nagyon sötét erdő.. *Majd visszagondol az azutáni eltévedésre...* - De errefelé sok szép hely van, például ez a völgy! Na, versenyzünk addig a sárga virágig? *Bök előre, vigyorogva. Ha a kölyök beleegyezik a játékba akkor futni kezd le a domboldalon, aztán nevetve hempereg bele a virágokba. Mivel egy csomó sárga virág van nem lehet tudni hogy Happy melyikre gondol, de ez nem is lényeges csak az hogy futkossanak aztán hemperegjenek. Aztán Happy hirtelen abbahagyja a hempergést és orrával megbök egy kavicsot.* - Wáááááá! Szia kövecske! Derégen láttalak hogy vagy? *Kezd el vidáman beszélni a kőhöz és Swan felé gurítja a követ aztán mellé lép és tök komolyan kezd el magyarázni.* - Nézd Swan ez itt Kövecske! Amikor egyedül bolyongtam vele játszottam, igaz kis kavics? *Nevet és megböki a követ hogy az néhány méterrel arréb repül.* - Na, további jó szórakozást kis kavics! *Szól a kő után, aztán továbbindul.* - Tudod én beleestem a patakba otthon, és errefelé ébredtem fel.Elvitt a víz. *Sóhajt.* - De most Kibáékkal lakok és ők nagyon rendesek. Majd bemutatlak ha odaértünk. |
*Mikor Happy odaugrott mellé,szörnyem megörült neki.*-Én Swan vagyok!-*mondta boldogan.Ámulva nézte,hogy mennyit beszél,de szórakoztatónak találta,és alig győzött válaszolni.*-Nem rég vetődtem errefelé,de nem vizen.Én csak éppen lakhelyet keresek!-*magyarázta.*-Ne áruld el senkinek,de elszöktem otthonról!-*közölte meglepően vidáman.Örült,hogy végre találkozott egy olyan tigrissel,aki hasonló helyzetben volt mint ő.Nem nagyon értette ezt a vizes dolgot,de gondolta,majd csak elmagyarázza ha majd lesz rá ideje,és levegője.Ezen kuncogott egy darabig,majd nagy levegőt vett.*-Szívesen veled tartok,ha nem bánod!-*mondta lelkesen,de ezt a mondatot is alig tudta elmondani.Mintha a torkában dobogott volna szíve,annyira izgult,hogy mit válaszol majd Happy....* |
*Lassan sétált a réten. Eredeti szándéka a vadászat volt de valahogy most nem volt kedve semmihez. Szomorúnak érezte magát. Az eget bámulta és a hatalmas bárányfelhőket amiről eszébe jutott egy-egy finom falat és az hogy a régi otthonába mennyit kergetőztek az ilyen pamacsos felhők alatt a barátaival. Megrázta a fejét, már új otthona van és Hemivel is eleget játszanak. Végignézett a mezőn, aztán elgondolkodott hogy melyik aza bolond állat ami itt nem venné észre a narancssárga csíkjait. Talán az a furcsaszínű állat ott. Néhány lépést tett előre és észrevette hogy az egy tigris. Még nem ismerte de nem tűnt valami határozottnak, és kicsi volt. Happy arca felderült és vidáman közelebb ugrándozott a kicsihez.* - Szia! Te ki vagy? Én Happy vagyok és erre lakom. *Bökött az egyik irányba.* - És te? Elvesztetted a szüleidet? Nem akarod hogy megkeressük őket? Vagy téged is elvitt a víz? Mert akkor lakhatsz velem és a barátaimmal! *Hadarta vidáman, persze a mondandót már messziről kiáltozni kezdte és pont akkor fejezte be amikor Swan elé ért.* |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
