Ez a hely gyönyörű,nagyra nőtt fenyőket tartalmaz,ahol rengetek vad él. Mivel a fenyők eltakarják a napot,ezért itt nincs aljnövényzet.Itt-ott hatalmasra futott borostyánok segítenek a rejtőzködésben.Van egy olyan hely,melyet az itt élők borostyánfüggönynek hívnak,hisz olyan öreg ez a borostyán,hogy az évek folyamán olyan sűrű lett,mint egy függöny.Lehetetlen rajta átlátni s az átjutás se olyan egyszerű.Mivel ide ritkán járnak ezért általában ifjú párok látogatják.
*Faber amint meghallja, hogy megérkeztek a területre, megáll, és a levegőbe szimatol. Igyekszik felfogni mindem egyes szagot, különösen a farkasokét. Majd mintha mi sem történt volna, tovább sétál a nőstény mellett. Fülét hegyezi, hátha valaki van még itt rajtuk kívül. Ha idegen területen járt, hajlamosabb volt még ennél is óvatosabb lenni. Közben magabiztos a tartása. De izmait megfeszíti, hátha gyorsan el kell kerülnie egy támadást. A szokás hatalma. ^^ *
*Egészen kezdi megszokni a hím közelségét. Már nem vigyorog, gondolatai még mindig zavarosak, a kép ami állandóan kísérti, most ismét élénken jelent meg a fejében. Nagy levegőt vett és lehunyta a szemét. Gondolatait másra terelte, ez már a múlt nem lehet változtatni rajta.* - Rakiah vagyok. *Néhány másodperc alatt amíg utoléri a hímet, visszatér általános önmaga.* - Akkor örvendek Faber. *Vigyorogja, közben azon gondolkodik hogy ez vajon a hím igazi neve e, mivel biztos benne hogy a másik még mindig nem bízik benne. Körbenéz.* - Ez már a Fantom falka területe. *Ezt magának is mondja ki megnyugtatásként.*
*Visszamosolyog, de nem a sunyi mosolyával.* Rendben menjünk.* mondta, majd elindultak végre együtt vadászni, mint barátok falkatagok és mint vetélytársak. A közeljövőben biztos erősebbé válnak egymás kihívásaitól.*
*Kizuna kérdésére elkomolyodik, majd nagy levegőt vesz.* Rendben elismerem hogy a te segítséged nélkül nem ment volna és a zsákmány közös. *hadarja, közben oldalra néz, majd ismét a másik nőstényre pillant.* Folytassuk a vadászatot... együtt. *teszi hozzá és egy barátságos mosolyt is megerőltet. Senko Kizuna-t ezek után már nemcsak ellenfélnek, hanem barátnak is tekinti.*
*Lihegve és torkában dobogó szívvel rohan el miután a medve összeesett. Senko után lohol minden gondolkodás nélkül, hogy most kit is követ.* Az meleg.* mondja miután Senko megszólalt.* Akkor ez közös zsákmány volt és maradjunk döntetlenben?* kérdezi.*
*Mikor a medve a földre zuhan, az első gondolata az, hogy rátámad a hatalmas állatra és leteríti, aztán mégis ejti az ötletet, kicsit kifújja magát, majd elslisszol a fák között. Mikor úgy érzi elég messze vannak, bevárja Kizuna-t, és lihegve a másik nőstényre néz. Ekkor Senko arcán egy elismerő mosoly jelenik meg, bár elég szokatlanul áll neki a sok gonosz grimasz után.* Ez meleg volt. *mondja sokára.*
*Kizu elfut a medve lábai között, majd Senkoval ellentétes irányban ő is körbe körbe kezd szaladni a medve körül. Egy párszor át kell ugrania az indát, de ügyesen megoldja.*
*A medve csak későn vette észre, hogy a két lábra ágaskodás rossz ötlet vol, amikor a farkasok körbetekerték tehetetlenül zuhant le a földre. A két farkasnak lehet ideje lelépni amíg a kötelékeivel bíbelődik.*
*Senko balra kerüli a medvét, és próbál gyorsan futni, de már nincs nyoma rémületnek a szemében. Közelebb van a medvéhez mint Kizuna, így az valószínűleg utánafordul. Ekkor Kizu át tud szaladni a lábai között. Senko pedig körbe-körbe kezd szaladni a medve körül.*
Eszednél vagy? Arra van egy szarvas, ha kifárasztjuk két hétre elég....* lefékez a hatalmas medve láttán és amilyen gyorsan tud a másik irányba kezd rohanni.* Tereljem el a figyelmét? Hogyan?~ Kiálltja, de látja, hogy Senko nem sűrűn foglalkozik vele. Szentül meg van győződve, hogy csapdába akarja csalni, de azért megpróbál valamit. Felugrik és megpróbálja a medve orrát elkapni. Ha egy ideig sikerült visszatartania, elengedi a medvét és az indáért kap.*
* a medve dühében a farkasok után ered, de kellemetlen meglepetés éri, amikor az egyi kaz orrába harap. Így Senkonak volt elég ideje elharapni az indákat. A medve repített egyet Kizun, akinek nem volt valami biztos a fogása. De amikor a két farkas megindult velé ismét két lábra ágaskodott hogy félelmetesebbnek tűnjön.*
Tőle szokatlan sebességgel fut a fák között, épphogy megúszta a medve csapását. Ekkor meglátja Kizuna-t maga előtt.* Fuss! *kiáltja neki, és elnyargal mellette. Ahogy egyre beljebb szalad, észrevesz egy hosszú indát, majd egyre többet. Felcsillan a szeme, és Kizura néz aki már minden bizonnyal beérte.* Tereld el a figyelmét! *adja ki az utasítást, az már igazán nem érdekli hogyan valósítja meg ezt a másik. Senko a következő vastagtörzsű fánál beugrik mögé, majd az indákhoz fut és elharap egyet.* Jöhetsz, kapd el a végét! *kiáltja Kizuna-nak. Az inda másik végét ő fogja fogai közé, majd mikor a másik nőstény is megvan ezzel, a szemébe néz. A következő pillanatban egyszerre indulnak el, a medve két oldalán, hogy belegabalyítsák a nagytestű állatot.*
*Akkorát nyal a tűlevelek közé amekkorát az ól ajtó sem szokott amikor kidől a keretből. Vigyorogva tápászkodik fel és néz a rohanó Senko után.* Hát ez van.* orrát felemeli és figyeli a szelet. Furcsa illatokat hoz hozzá a szél. ~Egy szarvas.~ mosolyog. ~De egyedül nem bírok vele.~ horgasztja le a fejét. Aztán csak elindul arra amerre Senko mert onnan jött a furcsa szag.*
*A hatalams barna medve, felágaskodott hátsó lábaira. Mély morgás tört fel torkából és legkevésbé szeretettel nézett az előtte álló farkasra. Az a hal ugyanis az ő vacsorája volt, amit az előbb fogott hogy elcsábítson vele egy nősténymedvét. Az hogy még a halból volt valamennyi cseppetsem érdekelte. Közben egy agancsos szarvasbika szaladt el a rémülettől. A medve felemelte hatalmas mancsát hogy lecsapjon az előtte dermedten álló Senkora.*
Benne vagyok. *válaszolja, közbe agya már pörög, hogy valami gonosz tervet eszeljen ki. A számolásra megfeszíti izmait, majd szorosan a nőstény mögött szalad, és mikor mellé ér hirtelen Kizu lába elé teszi egyik lábát, hogy az orra essen.* Bocsi, megcsúsztam. *vigyorog gonoszul a másik képébe, majd lehagyja, és rögtön az elszalasztott őzsuta szagát kezdi keresni. Mikor úgy gondolja elég távol van Kizuna-tól, megáll és csendben folytatja a vadászatot. Őz helyett hamar rátalál egy nyúlra. Nem veszi a fáradságot hogy elkapja, most nagyobb zsákmány kell. Furcsa módon halszagot érez. Felkapja a fejét, és hamar talál egy kupac halat. Ekkor veszi észre, hogy kiért az erdő szélére. Először arra gondol visszafordul, de korgó gyomra miatt mégis inkább leül és enni kezd.* A maradékot elkaparom és majd visszajövök érte. Végülis a verseny nem időre megy. *mondja jóllakottan, és hozzá is látna, de ekkor cseppet sem bíztató morgást hall maga mögül. Harcra készen fordul meg, de a látványtól szinte földbe gyökerezik a lába. Egy kifejlett barnamedve néz vissza rá. Senko szemében rémület tükröződik, majd futni kezd, ahogy csak bír.*
Szabályok?*kérdez vissza gúnyosan.* Na jó ha szeretnél szabályokat. Nem szólunk bele egymás vadászatába. Aki nagyobbat fog az nyer. Megteszi.* kérdezi, majd körbepillant a tájon.* Ha fogtál valamit akkor vonítással jelezd hogy végeztél és a temetőbe ntalálkozuk a zsákmányokkal együtt.* magyarázza Kizuna.* Na akkor háromra rajt. Egy kettő, * számol, majd háromra úgy lő ki mint a pusklagolyó.*
*A verseny szóra elcsendesedik, majd megszólal.* Rendben. Mik a szabályok? *kérdezi, és közben akaratlanul is gonosz mosolyra húzza a száját. A szabályok sosem érdekelték igazán.*
*Nyugodtam tűri, hogy Senko rámondjon mindeféle fűt, fát, nem érdekli. Senkonak fel se merült az elméjében, hogy csapatban a farkasok sokkal hatékonyabban adásznak.* Jól felőlem játszhatod a nagykislántyt. Nem zavar. De akkor mit szólsz egy versenyhez. És aki nyer az eldicsekedhet Fenrirnek.* néz gonosz mosollyal Senkora.*
*Az őz az orra elől szalad el, és már nem tudná utólérni. Dühösen néz hátra Kizuna-ra.* Bolond! *morogja, először biztos benne hogy megtépi a másikat, de dühe hamar elszáll. Közelebb ugrik.* Ezt meg mért csináltad?! Szükségünk van az élelmre! És hidd el, egyedül sokkal hatékonyabban vadászok mint csapatban! Nincs szükségem rád, csak elrontasz mindent! *kiabálja mérgesen. Persze ebből nem mindent gondol komolyan, egyszerűen csak csalódott mert nem sikerült a terve, és ezt próbálja leplezni.*
Talán eltüntető vagy? Ja nem! Akkor maradok.* suttogja. Majd Senko biccentésére elindul körben, de alig tesz meg pár lépést hátrapillant és látja, hogy Senko készü la támadásra mielőtt körbe érne. Keres maga előtt egy gallyt és amilyen hangosan tud rátapos. Így az őz még idejében elugrik a másik farkas elől mielőtt az leteríthetné.*
*Mikor észreveszi a mellésurranó Kizuna-t rávicsorítja fogait.* Tűnj innen. *sziszegi alig hallhatóan a fogai közt, majd megint az őz felé fordul, úgy tűnik fontolóra veszi a dolgot. Végül eszébe jut egy ötlet, hogy hogy rázza le Kizut. A másik nőstény felé fordul, bólint, és fejével egy félkört ír le, jelezve hogy Kizuna menjen a másik oldalra és két oldalról támadjanak. Nincs túlságosan ínyére ez a közös vadászat, főleg a riválisával nem, ezért amint az gyanútlanul elindul, Senko lelapul és azonnal ráveti magát az őzre mielőtt Kizuna átérne a másik oldalra.*
*Kizuna reggel amikor felébredt, láttaa barlangból kisurranó Senkot. A másik nősténnyel megeggyeztek, hogy harcolnak Fenrir kegyeiért. Így nem maradhatott nyugton azonnal pattant és sietett utána. Amikor Senko lassítani kezdett halkan mellé osont és egy sunyi mosollyal nézett fel Senkora. Fejével az őzgidára bökött és megemelte szemöldökét, mintegy így megkérdezve, hogy az e a kiszemelt áldozat. Ha Senko nem egyezik bele, hogy segítsen, lehet, hogy elkergeti az őzsutát.*
*Már négy hónap telt el azóta, hogy Senko a Fantom falka tagjának mondhatta magát. Bár már nagyjából összemelegedett a csapattal, még mindig jobban szeretett egyedül vadászni. Erre a fenyves bizonyult a legjobb helynek. A nőstény egy őzgida szagát követte. Csendben lopakodott előre majd végre megpillantotta maga előtt az eltévedt patást.*
Nyár közepe van. A nappalok egyre hosszabban, a kellemes hűvöset hozó éjszakák, pedig egyre rövidebbek, ráadásul még estére se hül le a levegő.
A dzsungelben a nagyobb vízgyűjtő helyek mellett kellemesen el lehet tölteni egy napot az árnyékban, a tundrán a magasabb területeken az erős szél teszi elviselhetővé a nyári kánikulákat..
2/2
Köszönöm, hogy elvállaltátok őket. Amint megszülettek a kölykök, indulhat velük a játék.
AJÁNLOM AZ OLDALT
