|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.25. 10:50 - |
Ez a hely az élet és a halál közti létet fogadja be. Itt laknak az olyan halottak szellemei, akik felett még nem döntöttek a felvilágiak, hogy melyik világba nyernek befogadást, vagy az olyanok, akik még nem tudnak elszakadni földi rokonaiktól. Az élet fája ad életet ennek helynek. Itt lakik a tigrisek védőszentre, aki minden egyes lépésükre vigyáz. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
* Azt hitte, észre fogja vennei a sárkányt, mert azért elég nagy, és nem lehet olyan könnyen elrejtőznie. Nézett jobbra, balra, előre, hátra, de sehol se látta. Állandóan az eget kémlelte, de ott se volt. Csak egy hely nem jutott eszébe: a lába alatt. Akkor vette észre a lényt, mikor az megszólalt. Akkor esett le, hogy a föld hozog alatta, vagyis, amit földnek hitt. * Már csak ez hiányzott. * Sóhajt, majd ránéz a monumentális teremtményre * Milyen kedves vagy * Mondja egy kicsit zavartan és próbál mosolyogni. ~ Nekem végem. ~ Ennyivel letudta az eddigi életét. Vagyis életét, és a halálbéli életét. Ennyit az örök életről.* |
*Ahogy sétálsz egyszercsak azt érzed hiába mész nem haladsz előre ha gyorsítasz ha lassítassz. Egyszer amikor megállsz észreveszed, hogy az alattad lévő talaj mozog. Egyeenest a sárkány hátán lépdeltél. A sárkány legalább 300 méter hosszú volt. Pikkelyei akár a föld. Fején két hatalmas szarvat viselt orra alól hatalmas tekergőző bajszók lógtak, amik gravitációnak ellentmondva mozogtak a levegőben. Egyszercsak szembetalálod magad a mancsával így kénytelen vagy megállni.* Na jó elég lesz a hátmasszásból. Tudod mit nem eszlek meg ha jól felelsz a kérdéseimre.* mondja elgondolkodó hangon a sárkány.* |
* Nagyon furcsa volt neki, ahogy a kő egyszerűen beléolvadt, de már nem tudott meglepődni semmin. Legalább nem kellett azon aggódnia, hogy kiejti a szájából. Ez sokkal kényelmesebb volt. Már csak az a kérdés hogyan veszi elő a követ, ha valamire kellene. Na, de ez most a legkisebb problémája, mert jön a következő próba. Elég gyorsan elérkezik a következő helyszínre, hála az új energiának, amit kapott.* Na lássuk a medvét * Sóhajtja, és kröülnéz félő tekintettel.* |
*Ahogy hozzáértél a tűz kövéhez az belédolvadt. Ez meglepő lehet, de semmi változást nem érzel. Ösztöneid keletről észak felé vezetnek. Zuma hegyei gyönyörűek. Meglepően gyorsan haldsz gyorsabban mint a földön. Pedig nem te lettél gyorsabb a tűz köve adott neked erőt hogy így haladj. Érzed, hogy a sárkánynak valahol a közelben kell lennie. Jobb ha már most a kérdésekre öszpontosítol, mert nem lesz könnyű dolgod.* |
* Egyszerre csodálja az álat hatalmasságát, és szépségét, és egyben fél is tőle. Olyan, mintha ő csak egy kis bogár lenne, akit a főnix, ha akar eltaposhat. Vagy rosszabb esetben elégethet. Még mindig nem bírja felfogni, hogy került ide. Tegnap, vagyis, ő úgy emlékszik, mintha tegnap lett volna, Artegorral küzdött és meghalt. Ma pedig egy óriási madárnak nyújt át egy teafalevelet. Ráadásul, ha a főnix ilyen nagy, akkor milyen lehet a sárkány? Éppen a gondolataiba mélyedve álldogált, és nézte a hatalmas lényt, aztán hirtelen észbekapott, mikor az ismét megszólalt. * Elnézést. Már itt se vagyok. Köszönöm a szíves együttműködését! * Próbál jó mélyen meghajolni, aztán felveszi a követ, és újabb hajlongások közepedte indul a következő helyszínre. Már nem is emlékszik mi következik ezután. Azt se tudja mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára látta Akatot. Elindult hát ismét egyenesen, ahogy az ösztönei súgták...* |
*A főnix fekete szemei elégedettem néznek le a karmai előtt elterülő fehér pöttyre. Egyik kacskaringós farkának a vége csőre elé tekerek majd kihúz belőle egy tollat, ami egy vörösesen izzó kővé alakul át. szinte ég benne a tűz, de még sem megleg. Leteszi a teafalevél mellé a követ, azzal elveszi a növényt.* Még mindig itt vagy?* kérdezi hangsúlytalanul, majd elfordul a tigristől. Fészke aljába kuporodik és fiókájának adja a leveleket.* |
* Összerezzent, mikor hallotta a főnix földöntúli hangját. Attól mégjobban megijedt, hogy az állat tud beszélni. Nyelt egyet, mikor a teremtmény megsértődött. * Elnézést kérek. * Mondja, aztán amilyen mélyen csak tud meghajol, majd leteszi a teafalevelet a főnix elé. * Hoztam áldozatot. * Mutat fejével a levélre. Nem hangzik jól, hogy elégjen a lelke. Már ígyis örül annak, hogy idáig eljutott. Bár most is azon gondolkozik, hogy jobb lett volna, ha inkább továbblép a felhők közé, és nem próbálja meg a lehetetlent.* |
*Szárnyával csapkodot párat, amikor Arctic hozzászólt, fejét az ég felé emelte és ismét hallatta a földöntúli rikoltást.* Nem nézem el!* meredt rá ismét.* Elémállsz és meg sem hajolsz!* szólt csicsergő hangján a főnix.* Ha még áldozatot se mutatsz be akkor most azonnal felgyújtom a lelked és bolyongani fogsz egész életedben!* mondta szemrehányóan.* |
* Meglepődött, hogy a hegyen felfelé haladva egyre melegebb lesz. Az életben ugyanis úgy tapasztalta, hogy a hőmérséklet a hegyen felfelé csökken. A tundrán is ez volt a helyzet, de most olyan volt, mintha a tundráról ment volna a dzsungel felé. Már kezdett aggódni. Először az jutott eszébe, hogy egy vulkán teteje felé közeledik. Aztán pár perc múlva megpillantotta a hatalmas főnixet, aki mellett ő eltörpült. Egy ideig csodálkozva nézett a fekete szemekbe, aztán megszólalt * Elnézést!* Mondja jó hangosan, hogy meghallja. Ha nem, akkor mégegyszer hangosabban próbálta.* |
*A hegyen felfele haladva egyre jobban érezheted, hogy melegszik a levegő. Néha látsz magad mellett elsuhanni vörös csíkokat. Ha sárkányra számítassz itt akkor nagyon melléfogtál, mert itt csak a főnixxel találkozhatsz. A főnix a hegy tetején egy hatalmas kövekkel kirakott fészekben van összegömbölyödve. Csak hosszú farktollai lebegnek erre arra. Fejét szárnya alá dugta úgy próbált pihenni. Amikor azonban megérezte, hogy valaki felé közeledik akkor felugrott fészke szélére és hatalmas fekete szemével nézett le az előtte álló kis fehér pontra. Szárnyait széttárta és földöntúli sikítást hallatott. Nem szólt semmit. Nem is avgy benne teljesen biztos, hogy tud e beszélni, de a fekete szemek követelően merednek rád.* |
* Arctic a teafalevéllel a szájában indul tovább gyors léptekkel, hogy a tigris nehogy véletlenül utol tudja érni. Mikor eltelik egy kis idő, és látja, hogy nem követi senki. Végre megnyugodott. Már csak a sárkánnyal kell megbírkóznia, akihez most közeledik. Már előre fél tőle, mert sose rajongott a nálánál nagyobb állatokért.* |
*Mugendo tovább szemléli a kavicsot. nem tűnik fel neki, hogy nem lehet igazi. Megböködi a mancsáéval. Arctic közben elsompolyog mellette és leszakít egy levelet. Amikot a hím utána fordulna, akkor Arctic már rég messze jár.* Hé...* aztán elakad a szava.* Hát legalább beleillik a kavicsgyűjteményembe, de az áspiskígyó farokgyöngye még mindig hiányzik a kígyófark gyűjteményemből. Hmm... Na nem baj.* azzal visszafekszik a fa alá.* majd visszafele elkapom hm..* ásítozik.* |
Siettem * Mondja, mikor a tigris megjegyzi mennyire gyors volt, és mellékel hozzá néhány lihegést is a hitelesség kedvéért. ~ Vajon mit néz annyira, azon a kavicson? Ilyen sokáig tart megvizsgálni, hogy igazi-e? Vajon mire kell ez neki? ~ Vetődnek fel benne ezek a kérdések, aztán mikor látja, hogy a hím egyáltalán nem figyel rá, szépen lassan elkezd közeledni a fa felé, majd elrugaszkodik a földről, és egy ugrással próbál leszakítani pár levelet a fáról. A kérdés, hogy sikerül-e neki, és vajon Mukedo észreveszi-e a csalást közben...* |
Ej de gyors voltál hmm.* mondja Mugendo amikor meglátja, hoyg Arctic már vissza is tért.* Na mut szépen azt a gyöngyöt.* majd figyeli a kis fehér kavicsot amit Arctic kiköpött. Elkezdi pöckölgetni. Tologatni. Mugendo kicsit kicsinli a kavicsot és közben motyorászik is valami olyasmit, hogy ilyen kicsi áspiskígyóval biztos ne mtalálkozott még. Ha Arcticnak van esze most sunnyog el a hím mellett bár ki tudja, hogy Mugendo mikor fejezi be a kavics vizsgálatát.* |
* A nőstény még mindig kétségbeesetten keresi a megoldást. vagyis már tudja mi az csak, azt nem tudja, hogy hol találja. Biztos benne, hogy ha meglátja, akkor tudni fogja, hogy az a megfelelő. itt viszont egy gyöngyre hasonlító tárgyat sem lát. Néha meg-megáll, és újra kitör belőle a kétségbeesés, de annyi lelkiereje még van, hogy továbbvonszolja magát. Ennyi idő alatt akár már el is juthatott volna a valódi áspiskígyóhoz, de köztudott, hogy a fehér tigris nincs oda ezekért a csúszómászó állatokért. Éppen azon morfondírozik, hogy visszamegy, de ekkor meghallja a csobogást. Ez újra erőt ad neki, és sebes léptekkel kezd el menni a hang irányába. Mikor odaért, megpillantotta a csobogó patakot. Alapesteben odament volna inni a hosszú út után, hogy egy kicsit felfrissítse magát, de mivel meghalt, ezlrt nem érez szomjúságot. Valójában nem is hiányzott neki csak az mikor érzi a friss hideg vizet a szájában, ami mindig képes felfrissíteni. Ebből a vízből egyébként se inna, mert ki tudja mi van benne. igaz, volt prája nem figyelmeztette, hogy a víztől esetleg valami baja lenne, de erreflé nem lehet tudni.
A volt tundrai vezérnőstény a parton a köveket veszi szemügyre. Vannak köztük kicsik nagyok, különböző színűek és formájúak. Körülbelül fél órába teléik neki megtalálni egy olyan kis kavicsot, ami méretében és színében is kísértetiesen hasonlít egy gyöngyhöz. Arctic nem is habozik tovább, lehajol, a szájába veszi a tárgyat, és óvatosan elindul vissza Mugendohoz. Út közben azon gondolkozik, hogy vajon bedől- e a cselnek.
Mikor ismét megpillantja a vörös hímet, a szíve elkezd a torkában dobogni. Fél attól, hogy lebukik, és kiderül, hogy az áspiskígyó közelébe se járt. Egyre nehezebbnek érezte a lábait, de azért sikeresen eljutott a tigrisig, aki a fát őrizte. * |
*Mugendo visszafekszik a teafa alá, még Arctic után se néz. Tudja hogy áspiskígyó elég messze él innen, szóval még van ideje bőven lustálkodni.*
* Arctic mindeeközben csak az orrát követte a dzsungelszerű erdőben. Az aljnövényzet láttan nem biztos hogy bármi mozgó állatot észrevesz a magas fűben. Pláne hogy már nem is a kígyót keresi. De mi lehet ez a csoboság a távolban? Lehet hogy egy patak. Annak a partján találhat egy megfelelő méretű követ.* |
* Megrezzent, mikor a lény megszólította őt. * Igen, az a szándékom, hogy visszatérjek az élők közé. * Válaszol a kérdésre. Egy kicsit meg van rémülve. ~ Most elrontottam. pedig még csak az első próbánál járok... ~ Morgolódik magának. ~ Nyugi Arctic... Nem tud megölni. Már meghaltál. Ennél rosszabb úgyse lehet. ~ Győzködi magát, majd figyeli az őr kérését. * Gyöngyöt az áspiskígyó farkáról... * Ismételgeti. ~ Honnan szedjek neki gyöngyöt a fogalmam sincs milyen kígyó farkáról. Ezt nem említette Akato. Lehet, hogy elfelejtette volna... ~ * Rendben. * Próbál határozott lenni, mintha tudná miról van szó. * Akkor hozok neked egy olyan gyöngyöt. * jelenti ki, aztán egy 180 fokos fordulatot tesz, és elindul visszafelé. ~ Áspiskígyó, áspiskígyó, áspiskígyó. Hol lehet az áspiskígyó?...~ Gondolkozik, miközben sétálgat és a földet nézi. Bárhogy próbálja nem sikerül visszajutnia arra az útra amerről jött.
Egy óra keresgélés után leült a földre, és csalódottan bámult maga elé. * Anya meg tudta csinálni, de én nem vagyok rá képes. Sose leszek olyan jó, mint ő. Talán nem is kell visszatérnem. Már biztos nincs rám szükség... * Közben szemében könyek jelennek meg. * Mit is mondott Akato? Csellel kell legyőzni? * Áll ismét fel, mikor eszébe jutnak a hím szavai. * Tehát, akkor nem kell megkeresnem a gyöngyöt, hanem elég egy szimpla követ vinnem, ami hasonlít egy gyöngyhöz * Mondja magának szipogva, aztán pislog, hogy a könnyek eltűnjenek a szeméből, és ismét jól lásson. * Már csak az a kérdés hol találok követ. * Gondolkozik, aztán elindul az egyik irányba. Most a megérzéseire hallgat.* |
*Mugendo nyugodtan fekszik a fa alatt. Mit sem törődi ka körülötte sertepertélő Arcticcal. Nem aludt teljesen csak pihnet. Itt úgysincs semmi dolga. Legalábbis a leggyakrabban. Amikor Arcrtic a fa felé megy megszólal.* Nem ajánlom.* szólt oda a fehér tigrisnek.* Tudod ez a fa nem csak dísznek van itt hmm. Én meg itt alatta pláne nem hmm. Te is vissza akarsz térni az éltbe hmm? Ha akarsz teafalevelet, akkor hozz nekem az áspiskígyó farkáról egy gyöngyöt. Akkor adok neked falevelet.* mondja sejtetősen Mugendo.* |
* A nőstény nem néz hátra miután elköszönt Akatotól, mert a végén még képes lenne meggondolni magát. Így folytatja az utat az ismeretlen felé. Igaz, már tíz perc múlva elfelejtette a teljes útmutatást, de arra emlékezett, hogy mit kell keresnie elsőnek. A táj közben gyorsan megváltozott körülötte. Arctic séta közben ámulattal csodálta a gyönyörű környezetet, de nem tért le az útról. Az volt a fejében: lehet, hogy itt minden csapda, ezért nem engedett a kísértésnek. Az ösvényeknél se tétovázott sokáig, nem tért le az egyenes útról, amit meghagytak neki. Ha az anyja végig tudta csinálni, akkor neki is sikerülni fog. Már csak az a kérdés, mikor ér el az első célponthoz. Egy kis idő elteltével meg is pillantja a nagy teafát, amiről egy levelet kell vinnie. Most már azon jár az esze hogyan vegye le olyan magasból. Azonban, mikor meglátta a fa alatt fekvő tigrist, rögtön elfelejtette ezt a gondot. ~ Még szerencse, hogy alszik... ~ Nyugtázza magában, és lassan elkezd közeledni felé. Próbál teljesen hangtalan maradni. ~ Ne ébredj fel. Légyszíves, ne ébredj fel! ~ Néz a vörös tigrisre, akihez egyre közelebb jut.* |
Én még egy ideig itt leszek. És amúgyis jöttem neked eggyel, amiért olyan hirtelen tűntem el. Sok sikert az utadon. *mondja Arcticnak, amikor az már elfelé tart. Megjelenik mellette Rhaman-aya. És ő is elnéz a fehér nőstény után. Csak egy néma pillantást váltanak Akatoval, majd a nőstény védőszent eltűnik.*
*Beletelt vagy egy órába, amíg megtaláltad a helyes utat. Az ösvények sok felé el akartak vezetni, de valahogy Arctic mindig az egyenesnél döntött. Paradicsomiak voltak a körülmények. regeteg színes madá énekelt. És olyan állatok hangját is hallottad, amit még elétedben nem is láttál. Ha valóságban járkáltál volna, akkor talán Afrika egyik őserdejében járhatnál. De most ez nem a valóság ez csak egy hely a lelkek birodalmában.hamarosan az ösvény egyre szélesebb lesz és egy rétre érsz ki. Amikor épp emelkedni kezd a táj megpillanthatod magad előtt a fát. Alatta pedig a szúnyókáló vörös tigrist. A hegy nagyon magasnak látszik. A csúcsa pedig valami furcsa fényben világít. Mugendo még nem vett észre, vagy lehet hogy csak a jelét nem mutatja. Jobb óvatosnak lenni.* |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
