|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:11 - |
Szép virágokkalteli puszta terület, egy folyó csörgedezik át rajta, így az ittlévő állatoknak a szomját is olthatja, ebből az okból kifolyólag ezen a területen sok a patás állat mint pl.: őz, szarvas, gnú. Szép példányokat lehet elejteni ha elég erős az illető. Általában itt mindig süt a nap, de kegyetlen viharok is végigsöpörhetnek a helység miatt, ami a puszta határán van, messziről nem látni mivel köd takarja el. |
[51-32] [31-12] [11-1]
Érzi, hogy Taweret nem akar róla tudomást venni, de mégis olyan jó érzése van. Pillog párat és átfordítja az érzéseket.
~ Baj közeleg~ rezzen össze a hím. Moor ellépdel mellette viszonozza a biccentést, amikor a két nősténykölyök - neki akkor is kölykök maradnak ha ők lesznek 5 évesek - bukkan fel a horizonton nyomukban egy termetes tigrissel. Osaberina egyenesen Márkuszon landol és mint leszállópályára úgy érkezik meg rá.
- Mi baj? Kicsi lány? - kérdezi miután már képes kivakarni magát lánya alól. Felnéz a robogo Taweretre.
- Tawi! - kiabál testvére után. Számít arra, hogy gyermekeik hecce lehet a dologba.
 |
Testvére finoman tudatja vele, hogy valamit rosszul csinál, de ez Taweretet a legkevésbé sem érdekli. Megvédi a területet, amit a családjának foglalt el. Ott motoszkál a fejében, hogy túlreagálta a helyzetet, mégis az első betolakodója, de egész jó véget ért a történet. Legalábbis így vélekedik, mert a fehér hím miután ellátja némi kéretlen jó tanáccsal, a távozás mezejére lép.
Taweret kíváncsian néz a fiatal nőstényre, aki még mindig feszült csendben kuporog. Ám ekkor segélykiáltás üti meg a fülüket, mire mind a hang irányába fordítják a fejüket. Nem lehet eltéveszteni, ez Dolores hangja! Nem kételkedett benne, hogy baj van, szélsebesen megiramodott az események sűrűje felé egy anyatigris dühével. Út közben elsuhan Osa mellett - felkészül rá, hogy esetleg ki kell kerülnie, valamiért számít rá, hogy útban lehet.
Hoshi rövidesen a terület igazi tulajdonosával találja magát szemben.
 |
* Ha valakit fárasztónak neveznek általában rögtön megsértődik, és bevágja a hisztit. Osaberina azonban nem tartozik az átlagos tigris kategóriába * Fárasztó? Erről jut eszembe, majd ha végeztünk el kell mennem a tóhoz, hogy megnézzem magam. Itt még egy vacak tócsa sincs * Morog magában. A következő mondatra, miszerint a hímet már egyszer ledobták a szakadékba, de még mindig él egy kicsit megijedt és nyelt is egyet, de hirtelen valami teljesen más tereli el a figyelmét. Hoshi előadja területszerző szándékait, amitől a nősténynek enyhén szólva leesett az álla. Még a szót is beléfojtotta a dolog, ami aztán nagy dolog nála. Elkerekedett szemekkel pillant pol a hímre, hol Doloresre. Nagyon szereti unokestvérét, de nem hiszi, hogy képes lenne győzni a láthatóan erősebb hím ellen. * Én mint a tanácsadó azt tanácsolom, hogy ezt a döntést tanácsos lenne átgondolni, bár teljesen tanácstalan vagyok ezügyben * Próbál szerepéhez hűen beszélni ugyanis meg van győződve, hogy ha sokat használja a tanács szót, akkor hitelesebb lesz. * Azonban, ha te nyernél, akkor előre beavatlak a legfőbb szabályunkba. Nálunk a vezér nullától huszonnégy óráig lesi a tanácsadó óhajait, és gondoskodik róla, hogy minden csapattag hasonlóan cselekdjen. Cserébe pedig hasznos tippeket kapsz hogyan éld az életed. Hát nem szupcsi? * Jó, első a család, de azért a fiatal nőstény úgy gondolta jobb, ha bebiztosítja magát. Ki tudja, mi lesz? Főleg az után, hogy Dolores elfogadta a kihívást * Én leszek a bíró! * Jelenti ki lelkesen, majd hátrébb lép, hogy ne zavarja a küzdőfeleket * Na ezt figyeld! A nővérem mindjárt úgy lealáz, hogy azt egy életre megemlegeted. Két perc alatt eltapos, mint egy aprócska hernyót a szupertitkos harci fogásaival * Mondja gúnyos hangnemben Hoshinak, hiszen ha Dolores ennyire határozott, akkor biztos van valami terve. Ami viszont ezután történik arra nem volt felkészülve. Szemei megint elkerekedtek, és zavartan Doloresre néz, utána tekintete szép lassan Hoshire vándorol * Ő... hát tudod... Nálunk az a szokás, hogy harc előtt levetjük magunkat a földre, és a Földanya segítségét kérjük a csatához. Csak ő már annyira jóban van vele, hogy simán Anyunak szólítja. A "kérlek ne bánts" pedig azt szimbolizálja, hogy az istenek ne büntessenek meg mindek, amiért ilyen erőszakos cselekedettel zavarjuk meg a világ harmóniáját * Oktatja ki ismét, de már ő is érzi, hogy ebből a helyzetből nem tudja kivágni magát. * Bocsáss meg légyszíves egy percre! * Mondja udvariasan mosolyogva, majd sarkon fordul és amilyen gyorsan csak tud fut a tisztás másik végén lévő tigrisekhez * SEGÍTSÉG! APUUU! TAWARET NÉNI! SEGÍTSÉG! * Ordítja teljes hangerővel miközben izmait megfeszítve olyan sebességgel fut, mint még soha. Ez meg is teszi a hatását, hiszen a távolság másodpercről-másodpercre kisebb lesz. Majd végül annyira nagy lesz a lendülete, hogy nem képes megállni, és nekimegy apjának vagy ha az eláll az útból, akkor csak simán elesik és egy bukfenccel földet is ér. * Segítsetek! Itt egy... itt egy... egy-egy betolakodó! Lihegi. Nagy és fehér és ledobták egy szikláról, de még él és ő akar lenni a vezér és azthiszi, hogy Dolores a vezér. Meg akar küzdeni vele. A neve valami Hoshi a varacskos varangy vagy a vadkacsa vadász vagy talán vak veréb. Na mindegy, a lényeg, hogy két "v" van benne. Siesstek! * Hadarja el gyorsan a monolgóját, majd végignéz a másik két tigrisen * Bocsi, de ha el akarjátok foglalni a területet, álljatok be légyszi a sorba! * Néz rájuk lenézően, majd Moor fején megakad a tekintete * Nem akarlak megsérteni, de tudsz róla, hogy egy döglött patkány van a fejeden? * Fintorog*
|
*Tawaret haragos és egyértelmű szavaira befejezi a megjátszott ámuldozást. Helyette széles mosolyra húzza száját és nevetségesen mély hangon így szól.*
-Rendi-bendi. *Azzal felkel és félreérthetetlenül indulni készül, de még hozzáteszi.* - A kicsinek azért ne harapd le a fejét. *Ezzel Aztekra céloz, aki szemmel láthatóan harcra készül. Moor ezt nem tartja jó ötletnek, mivel több mint valószínű, hogy Tawaret ellen nem lenne sok esélye a fiatal fehértigrisnek.* - Neki szüksége van egy közösségre. *Magyarázza egészen barátságosan, bár nagyon erőlködnie kell, hogy elengedje a dühöngési vágyát, ugyanis egy gyors gondolatfuttatással rájött, hogy nem érdemes további ellenállást tanusítania, inkább egyszerűen lelép, ezzel több kérdőjelet hagyva a narikban, mintha harcolnának, a bizonytalanság sokkal nagyobb szenvedést tud okozni. A morgásra Markuszra pillant, akiről eddig nemigen vett tudomást. Ezután komfortos ballagással távozik egészen közel elhaladva a vörös hím mellett, sőt, mivel őt valamiért tárgyalóképesebbnek érzi, megereszt felé egy biccentést. Még nem ért olyan messze, amikor hall valami segélykiáltásszerűséget. ~Hát ez meg..?~De az anyu szónál nem kell tovább gondolkodnia, bizonyára valamelyik elkényeztetett kishercegnő nyafog hogy felsértette a picike mancsát, amire Moor persze egyből tudná, hogy melyik növény leveleit lehet használni fájdalomcsillapítónak, de ezt egyelőre úgy tűnik nem fogja megosztani a többiekkel. Csak egy pillantást vet a távoli alakok felé, mielőtt folytatja útját. Hárman vannak, de nem nagyon érdekli a szituáció, végülis nem rá tartozik, meg egyébként is, most mehet másik területre. Legalább az egérke a fején még mindig szunyókál, és remélhetőleg semmit sem vett észre az eddigi történésekből.* |
*Le se vette a szemét Taweretről. Úgy gondolta ennek nem lesz jó vége. És ha úgylesz, ő készen áll a harcra, nagyon figyel minden mozdulatra, minden rezzenésre! Ekkor idegen szag csapta meg az orrát, a levegőbe szagol és Dolores-ék felé fordította igen hirtelen a fejét! És már nem törődött Tawerettel, hanem a többi idegent kémlelte. Ekkor hallja a kiáltást. Nagyon meg lepődött mert- ahogy ő kivette- a másik tigris nem nagyon nyúlt hozzá. De nem ez az első alkalom, hogy a szeme csal. Hirtelen visszanézett, Taweretre.* |
Már nem is olyan messze...
Unokatestvére továbbra is szóval tartja Hoshit. Osaberina szóáradatához Dolores már hozzászokott, és egyszerűen kizárja a nőstény süketelését. Amíg az idegennel elszórakoztatják egymást, Dol a távolt kémleli. Négy tigris alakja válik láthatóvá, Doloros hunyorog, de túl messze vannak, hogy beazonosítsa őket. De az biztos, hogy két narancssárga és két fehér tigrissel van dolguk. Hoshi ekkor ugrik elé. Ahogy kijelenti, hogy harcolni akar Dolores képére megvetés ül ki, ez az első valóban őszinte megnyilvánulása, mióta találkozotak Hoshival.
- Elfogadom a kihívást. - hangja is merőben más mint eddig, gúnyos és számító.
Dolores megindul körülötte és tesz egy félkört. Hoshi még mindig beszél, magát fényezi.
~ Lássuk ebből, hogy mászol ki..~ megáll, és teljes erejéből visítani kezd, hogy a torka is belefájdul.
- NEEE! Kérlek ne bánts! Anyuuu! Anyu! - és a hatás kedvéért a földre veti magát.
Fejét a távolban ácsorgó tigrisek felé fordítja, reméli anyja is köztük van. ~ Mi lesz már?~
 |
Eközben a tisztás másik végén (Távolabb Taweret-éktől)
Hé, fárasztó vagy. *jegyzi meg Osa-nak, mikor az elhadarja kitalált családjának legszaftosabb történeteit. A család létszámáról kérdez, Dolores válaszára pedig... reccs. Egy faág pottyan Hoshi fejére. ~Hülye rigók...~ és a fejét tapogatja.* - Értem. Tehát ti vagytok a legkiválóbbak. *sokatmondó pillantást vet hátra, Osaberinára, aki megint zagyvál valamit a témához kapcsolódóan, most a rituális temetési szertartásokról...* - Már volt részem benne. A szikláról lehajításban. *teszi hozzá magyarázatképpen. Csak aztán kap észbe, hogy ezt talán nem kellett volna, túl sokat ront az imidzsén. Lázasan töri a fejét, hogy ezt hogy magyarázza ki, mikor Osa ismét megszólal a nőuralmat ecsetelve.* Képtelenek lennénk? Érdekes meglátás. *hagyja ennyiben. ~Nos, valóban az apámról mindenki azt hinné, hogy mozdulni is képtelen..~ Már elérik a tisztás szélét, mikor Hoshi egy hirtelen gondolattal felgyorsít, és Dolores elé ugrik megállítva a menetet.* Idefigyelj, apróság, volna egy javaslatom. Küzdjünk meg, és ha nyerek én leszek a vezér, és te átadod az egész területet nekem, tudod ahogy ez ilyenkor szokás. Ha valóban te vagy a vezér, gondolom nem utasítod vissza a kihívást. *mondja szinte közömbösen, de magabiztosan, fizikai erejében bízva már rég elkönyvelte magának a győzelmet.* Tudom, hogy nagyra értékelitek a hagyományokat, úgyhogy nem fogok megváltoztatni túl sok mindent. *magyarázza, mintha máris győzött volna. ~Csak az alapvető hierarchiai szabályokat, a vadászat rendjét, az egyéb feladatokat és persze az idétlen szabályok sem maradhatnak... (csak a többiekkel együtt lehet bemutatkozni, milyen őrült vezér az, aki ilyen szokást kitalál..).~ sorolja magában, az utolsónál hitetlenkedve rázza meg a fejét, majd választ várva néz Doloresre.* Nézd, valójában ez a te érdeked is lenne. Csak nézz magadra. Túl fiatal vagy, tapasztalatlan, ha nem akkor meg annak tűnsz. *teszi hozzá gyorsan, Osaberina szavain tűnődve.* Van egy testvéred, akire oda kell figyelned, mi több, a csapatról is gondoskodnod kell, nem csoda, hogy ilyen vézna vagy, talán már az életkedved is elment, azért nem eszel. De ha egy ilyen jóvágású *mosoly* hím mancsába adod a hatalmat, többé nem kell aggódnod egy csomó dolog miatt, és akár el is vándorolhatsz a kedves testvérkéddel kedved szerint. *mondja biztos tudatában annak, hogy győzni fog, sőt talán még harcolnia se kell.* Mikor idejöttem, nem terveztem hogy sor kerül erre, de két ilyen nőstény érdekében boldogan feláldozom magam a vezér szerepre. *fejezi be beszédét, és igazán büszke magára az utolsó mondatok színészi teljesítménye miatt.*
|
Eközben a tisztás másik végén (Távolabb Taweret-éktől)
* Doloresnek már megint sikerült teljesen összezavarnia. Osaberinának ugyanis halvány elképzelése sincs, minek vinnék az idegent a tisztásra, ahol valószínűleg ott fogja találni Tawaretet. Akkor aztán vége a színjátéknak, és rögtön kiderül kinek milyen helye is van ebben a csapatban. Mindenesetre elfogadta, hogy most ő játsza a vezért, ezért engedelmesen követi. Igaz, kicsit lassít a tempón, mert folyamatosan próbálja kitalálni mi is legyen az álneve. Így pont Hoshi mögé kerül. Persze a nagy agyalás közben meghallja a kérdését. * Ne is kérdezd! Ez a koros mizéria még csak a kezdet. Nagypapi mesélte, hogy az ő bácsikájának fekete bundája volt fehér csíkokkal. Bár ő nem volt vérszerinti rokon, mert kiderült, hogy csak örökbefogadták. Majd mikor ez kiderült rájött, hogy az anyósa a valódi anyja így szakítani kellett a párjával, aki mellesleg csak a féltestvére volt, ami szintén csak később derült ki. Jaj és nem is beszéltem még nagyi gonosz ikertestvéréről. Kettő is volt neki volt egy jó meg egy rossz ikre. Mert hármas ikrek voltak. Csak ez egyiket nem ismerhette, mert felfalta egy aligátor... * Feledkezett bele a mesélésbe a kitalált rokonairól. Egyre jobban kezdte élvezni ezt a kis színjátékot. Majd Dolores válaszol a hím másik kérdésére, ami kicsit kizökkenti a gondolatmenetéből, és pár pillantig elhallgat, de nem bírja ki, hogy ehhez ne tegyen hozzá valamit. * Igen, tudod, akik nem felelnek meg a próbákon, rituális körülmények között lehajítjuk a szakadékba, majd bedobjuk egy folyóba, aminek a partján medvék szoktak halászni. De nem kell aggódni, nem vagyunk azért ennyire elvetemültek. A halálnemek sorrendjét az áldozat tetszés szerint kombinálhatja * Mondja ki ezeket a felettébb megnyugtató gondolatokat. Nem találja túl szimpatikusnak a hímet. Főleg azután, hogy azt veti fel, hogy Dolores nem létező párjának kellene vezetnie a csapatot * Tudod mi tiszteljük a hagyományokat, ezért nálunk, mint ahogy jobb helyeken szokás, a nőstény irányít nem a hímek. Már megbocsáss, de ti képtelenek vagytok ilyen bonyolul feladatokra. Ezért irányítunk mi nősténynek. Meg azért is, mert minden más csapat ezt csinálja ebből következik, hogy ez trendy dolog * Fogalmazza meg logikusan az érveit.*
|
Márkusz finoman felmorran és püffög egyet ezzel picit finomabb módra intve testvérét. Ha Taweret hátra néz akkor láthatja a bátyus meleg tekintetét is ami méjobban ösztökélheti a nyugodtabb hangvételre. ~ Légy türelmes, senki se szereti az idegbeteg zsarnokokat a területen, se csapattagnak se vezérnek, de ha jól emlékszem ezt már százszor elmondtam. ~ futtatja végig gondolatmenetében Márkusz a dolgokat. Egyenlőre Moort találja elég makacs teremtésnek, a másik tigris egyenlre megadja a kellő tiszteletet. Reméli, hogy Taweret a püffögés után picit visszafogja magát, és ezzel a figyelmeztetési móddal a másik kettő előtt se buktatta le magát, hogy lényegében feszültséget szeretne ezzel oldani.
|
Eközben a tisztás másik végén (Távolabb Taweret-éktől)
Győzedelmesen masírozik be a tisztásra, a libasor elején. Mögötte a tőrbecsalt Hoshi, legvégül pedig Osaberina bóklászik, hogy közrefogják az idegent. (De lehet Osa csak elbambult útközben, ezért maradt le.)
A mit sem sejtő hím a család létszáma felől érdeklődik. Ahogy közelednek az igazság pillanatához, Dolores hazugságai is egyre kevésbé térnek el a valóságtól.
- Nem vagyunk túl sokan. - felel, közben hátra se pillant.
- Mert csak a legeslegeslegkiválóbb tigriseket vesszük be. - tekintetét egy pillanatra se veszi le az előtte elterülő tisztásról. Anyjának valahol a közelben kell lennie.
Gonoszan somolyog magában, lelki szemei előtt már látja, ahogy Taweret felajánlja neki, hogy válasszon halálnemet a betolakodónak.
 |
Egyik betolakodó sem viselkedik kellő tisztelettel. Kedve lenne addig pofozni őket kieresztett karmokkal, amíg megkétszereződnek rajtuk a csíkok száma. De nem teszi, nem is lenne túl nőies megoldás, meg erre a feladatra itt van Markus. És minek a vérontás, ha esetleg a saját oldalukra állíthatja ezeket a roppant rokonszenves tigriseket ...
A hím fején nyugvó rágcsálót nem tudta mire vélni, talán a beszélgetés idejére tette oda, teli szájjal nehezebben tudna beszélni. Van most fontosabb megbeszélnivalójuk, mint a jövevény étkezési szokásai - elképzelni sem tudja, hogy egy tigris és egy kis állat barátságot kössön. - Látom nem fogod fel a helyzet súlyosságát. Nem tűröm meg az élősködőket. Hord el magad, vagy mi rakunk ki a határon kívülre! - válaszol hűvös nyugalommal. A fiatal nőstény annyira nem kelti fel az érdeklődését, nem lát benne akkora fenyegetést, mint a másikban, de majd ő is sorra kerül.
|
*Megintcsak elmosolyodik Aztek mondatain. Hát nem volt biztos benne, de azért gondolta, hogy nem jókedvében mászkál egyedül a nőstény, hanem van rá valami, oka, de mégis azt hiszi, hogy nem elég tapasztalt az életben. Az igaz, hogy Moornak már elég sok szívszaggató dolgon keresztül kellett mennie, de abban korántsem biztos, hogy Tosinak is, hiszen azért a pocok legnagyobb problémái, amióta találkoztak az, hogy melyik héten melyik rokonát látogassa, és melyik percben melyik történetét adja elő Moornak...*
-Hogy milyen volt...*Megpróbál visszaemlékezni kölyökkorára, de nem túl sok konkrétumot sikerül előhalásznia, annyira régen voltak azok az idők és sohasem jutott eszébe rajtuk gondolkodni, mert ...nem jut tovább, észreveszi a közeledőt.~A fene..~ A léptekből következtet, ez nem lehet más csak a vezér, és valóban, mikor a nőstény közelebb ér, el is mondja. Moor egy darabig próbálja tekintetével követni a körülöttük köröző tigrist, de aztán megunja, meg hát nem bírja teljesen körbefordítani a fejét, merthát felkelni nem akaródzik neki, ami elég tiszteletlennek tűnhet, de most ilyen hangulata van. Állja a vezér tekintetét, és egyetlen mozdulatot sem tesz, ami arra utalna, hogy menni szeretne. Egyébként elég viccesen nézhet ki a fején alvó pocok, amiről eddig nem vett tudomást a vezér, legalábbis így tűnik.
Ha nem lenne vele a kis állatka, elintézné annyival, hogy ezek meg az én fogaim és karmaim, de azzal harcba keveredne, ezért más megoldást választ.*
-Valóban? Ki hitte volna! *vág nagyon ámuldozó képet, tiszta, ártatlan tekintettel belebámulva Tawaret fagyos szemeibe.* |
*semmi hirtelen mozdulat, de folyamatosan és nem tul lassan fel állt! Nem szolt semmit,csak megvisgálta Taweretet, És Márkuszt! Aztán leült . De izmai meg feszültek. Ha nekik támad a nőstény, fellegye rá készülve*
// Bocs eleve nem hosszú reagokat írok , de most még kevesebbet ha nem gáz > |
Márkusz ügyesen galoppozik testvére előtt, majd amikor a játéknak hirtelen vége szakad, nagymacskaszerű lépteivel lelassít, majd kicsit távolabbról figyeli ahogy Taweret az idegenekkel bánik. Furcsa megérzése egyenlőre békénhagyja aminek kifejezetten örül. Így talán saját maga döntheti el, hogy a két fehér tigris szimpatikus agy se. Mindenesetre a robosztus hím testbeszéde azt sugallja a párosnak, hogy kész megvédeni Taweretet ha arra kerülne sor.
|
Taweret hátrasunyja a fülét és körbenéz, hogy biztos nem látja senki. Közel s távol nincs itt más rajtuk kívül. A méltóságteljes sétából szökdécselő ugrásra kapcsol, hogy utolérje testvérét. Úgy fut a sarkában, mintha Markus lenne a becserkészendő zsákmány, ezzel törlesztve a kölcsönt. Egyszer előre is nyúl mancsával, hogy kigáncsolja. A tisztáson lelassít és hunyorogva méri fel a terepet. Két betolakodó egy felhajtásra, megérte erre galoppozni.
Leszegi a fejét és vészjósló morgással a szokásos térölelő lépésekkel ér hozzájuk, majd lábait lassan rakva egymás után köröz az idegenek körül.
- Ez az én területem. - igazítja útba a fehér tigriseket. Nyomokban sem fedezhető fel rajta vendégszeretet, pillantása megfagyasztja a tigris ereiben a vért.
|
*vissza feküdt, el kezdett gondolkodni, mi lehetett a multjában? mi történhetett vele?* -Látod nem is vagy öreg! És igazábol 1éves vagyok! De már én is meg éltem egykét, szörnyűséget! De gondolom neked se lehetett könnyű! *felnézett Tosira* -Meg neki se! Mondcsak! neked volt családod? Mármint úgy értem, emlékszl-e rájuk? MIlyenek voltak? Biztos az édes anyád is szép volt és erős! |
- Biztosan nagyon fontos lehet neked. *mondja az Öreg magyarázatára.*
- Négy éves vagyok, te nem tudom mennyi lehetsz, de másfél évnél biztos nem több. *Mosolyog, aztán folytatja. Aztek néha tényleg zavarosan fogalmaz, de ezért nem fogja leharapni a fejét, még szórakoztatónak is találja, lehet azért mert régen beszélgetett másik tigrissel.* - Nem tudom, hogy mi fért bele az eddigi életedbe, de az enyémbe elég sokminden, ezért nem csoda, hogy öregnek érzem magam, mostanában egy kis pihenésre vágyom, ezért nem szeretnék találkozni a terület tulajával...*Ezzel megint a távolba réved, úgy gondolja ennyivel megválaszolta a kérdést.* |
*ÉSzbe kapott , hogy azt mondta hogy"jaaj öreg" és hirtelen fel ugrott* -az öreget nem neked mondtam! Ő volt az én, nrvrlő apám, aki meg tanított élni! *elgondolkodott azon hogy öreg mimindent tett érte, belegondolt mikor először mentek vadászni. Elűzte az napi vacsorát! Mikor erre gondol el mosolyodott. És arra miikor először mentette meg az életét, meg amikor......Utoljára...* -Menniy idős vagyok, hogy magadat már ennyire, le idősö...zöd! Ez is értelmes volt! *belenézett Moor szemébe* És miért ? |
*Meglepetten hallgatja a fiatal nőstényt, bár nem is tudja milyen reakcióra számított a nagy bölcselete után. Amikor Aztek azt mondja nem hiszi, hogy Moor olyan idős lenne, elmosolyodik. Tényleg nem olyan idős, de már anyi minden van mögötte, hogy joggal érezheti magát öregnek. csendben hallgatja a fehérke kitörését, és el is gondolkodik azon amit mond. tudna még mondani olyanokat, hogy a rokonait nem választhatja meg az ember, meghogy, akkor keress magadnak új családoit, de végül inkáb csöndben marad, és csak annyit mond.*
- Oké. |
*egész meglepett volt, és ez látszott is rajta* - Úgy mondod mintha olyan nagyon idős lennél! Pedig nem hiiszem hogy annyira, igen idős lennél! Én gyerek vagyok, nah jó nem egészen, mert sokkal érettebb vagyok, ahhoz képest ahogy viselkedek! De ez azért van mert nekem se volt valami jó sorsom! Én nem... tudok gyerek lenni ismét! És félre ne értsd, én tartozom a családhoz, de nem igazán akarok! Ezzel már volt nem egy szörnyű tapasztalatom! Én csak olyan, olyanok körében tudnám, elengedni magamat, mint például te! És a te kis barátod! Nagyon, nagyon.. hogy is mondjam! nem érzem bennetek azt a....távolságot, vagy nem is tudom! Jaaj de megint hülye séget beszélek! *lefeküdt, letettea fejét, és el mélázott* -jaaj Öreg..! |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
