|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:24 - |
A két helyet egy régi híd köt össze,mellyet a közelben élő indiánok vagy más törzsek építettek,hogy rövidebb úton el tudják érni a túlpartot mely gyógynövenyek otthona. |
[55-36] [35-16] [15-1]
Ambrosianus
Elmosolyodik Moor-on. Végre valaki, aki tálán ismer olyan növényeket, amiket ő még nem. A kábíó növényre felkapja a fejét. - Kábítót errrefelé még nem láttam, de ismerek egy ilyesmi hatású, halucinogén gombát. - Nem kérdezi meg, hogy mire kell, mert úgy érzi ez nem az ő rezortja.
|
-Öhm..igen, valószínű..ha jól számolom. Hát igen, a társtalanság elég kiborító tud lenni. *Válaszol a másikat méregetve, aki úgy tűnik igazán kényelmesen érzi magát. Na nem mintha kényelmetlenül kéne éreznie magát, de Azúrban azért még mindig maradt egy kis sérelem.* - Örülök, hogy sikerült megállnod, de talán jobban kéne figyelned, hogy mikor kinek mész neki...még akkor is ha egy kicsit őrült vagy... *Kissé kioktatóan mondja ezt, de annyira nem ellenségesen, hogy nyílt fenyegetésnek érezze a másik. Egész idáig egy nőstény társaságára vágyott, de valahogy most mégis úgy érzi, nem igazán tudja hogyan kéne viszonyulnia hozzá, főleg a fergeteges belépő után.* - Mondd csak, errefelé laksz? Azt hiszem még nem találkoztunk, na jó, valójában biztos vagyok benne, mert ha találkoztunk volna, biztosan emlékeznék rád...*Kezd csevegésbe megnyerő mosollyal képén.*
 |
*Kicsit még szédelgett, de amikor Azúr elkezdett vele veszekedni, akkor hirtelen kihúzta magát, majd mikor Kedvesebb hang nemre váltott akkor elernyedt a teste. Feltűnt neki a hirtelen váltás. de nem szentesített neki nagyobb figyelmet, hisz hirtelen felindulásból ő mondana… hát elég szép dolgokat, főleg, hogy el se tudott volna ugrani (vagy mégis?!)* - Bocs, túl nagy volt a lendületem, nem tudtam meg állni! Szeretnék kérdezni valamit. Ugye itt rajtad kívül és rajtuk kívül //Gondolom moor-ék nincsenek olyan messze// Itt járt még két tigris? Ezt azért kérdem, mert már kezdek egy kicsit meg őrülni! *leteszi a két mellső mancsát és rá a fejét (mintha nyújtózkodna)*
-A magány mire nem képes..! |
-Értem. Én is sokfélét ismerek. Főleg olyan érdekelne, amivel el lehet kábítani egy tigrist. Ilyet ismersz? *Tegezi az idősebb hímet, de ennek ő nem tulajdonít jelentőséget és úgy vette ki, hogy a másik sem. Furcsa érzése támad a szíve tájékán, érzi, hogy most tényleg a gyógynövényekről van szó, olyan dologról beszélhet valakivel, amiről szeret. Ilyen élményben sincs része minden nap. A kábítófűvel pedig különleges tervei vannak, amikbe egyenlőre még legjobb barátját, Tosiyosit sem avatta be.* |
A hím csak egy bólintással nyugtázza bátyja kijelentését, hogy siet vissza. ~na persze...~ Úgy véli Mahon nem fog semmit sem elsietni, főleg nem egy új területen, úgyhogy biztos benne, hogy bátyja elég sokáig odalesz, már éppen merülne is el a gondolataiban, hogy akkor most mihez is kezdjen, talán fejlesztenie kéne vadásztehetségét, hiszen az elkövetkező időben egyedül kell megkeresnie a betevőt, de ekkor sebesen közeledő léptek zajára lesz figyelmes. ~ez meg...?~De még gondolatban sem tudja befejezni a mondatát, mert ahogy a közeledőre pillant, mert eddig az utat bámulta, megszólal a fejében a vészcsengő, hogy uzsgyi! Egy gyors mozdulattal reflexszerűen szökken arrébb. Nem élte volna túl a kölyökkorát, ha ezt a reflexet akkor nem építi be, mert a nagyobb testvérei gyakran szivatták, őt és egyidős testvéreit, így gyakran voltak életveszélyes helyzeteknek kitéve. Atlasznak így egyedül kell megállnia. Mindenesetre mikor elhúz Azúr mellett a bundájuk kicsit összesúrlódik. A hím egyből megperdül és a szélvész után bámul. ~Ez meg kicsoda?!~öpködnek a fejében a felkiáltások, hogy jó hogy nem ütköztek egymásnak. Ugyanis ebben az incidensben Azúr úgy gondolja az élete veszélyeztetve volt, és azért az nem kóser, hogy ezek a jöttmentek csak úgy nekimenjenek...Szóval hangot is ad felháborodásának.
-Ez mégis mi volt?! Tudod hogy nekem is...*Itt vált a vádló hangszínről enyhébbre, és közelebb ugrik néhány energikus mozdulattal a másikhoz, ha az eddigre már egy helyben van.* - Öhm...meg is sérülhetsz ha ilyeneket játszol. *Csak ekkor kezdi felmérni, hogy egy igen szép nősténnyel van dolga.*
|
*Nagyon meg örült annka, hogy az ifjú hím menni akart.* ~Lehet ,hogy nem kéne..? De... végül is kit érdekell... mi baj lehet belőle? * El indult MAhon után. Út közben azon málázott milyen volt, az ő családja? Mi lehetett velük? Hogy vannak? Egyáltalán... Élnek-e még?*
//Bocsa rövid reagért, de egyenlőre enniy telik tőlem>< Bonnie Tundra>>Tó Mahon után// |
//Kicsit nemvágtam le a Moor reagot...Moor is növényeket keresne?//
Mahon
Látta Bonnie-n, hogy menne ő is. Azúr szemében is mbelenyugvást talált. -Akkorhát átmegyek és körülnézek. Jösz te is? - Nézett Bonnie-ra. -Hamar visszatérek.- Nyugtatta testvérét, ha nem is lett volna szüksége rá. Elsétált a híd végébe és lelépdelt az utolsó deszkákról is. Ha Bonnie követi, akokr megvárja őt. Még nem is ért át, máris érzékeli a fagyos szelet a bundáján.
(Atlasz előtt lép le.)//Mahon el a Tundrai tóhoz.//
Ambrosianus
Még nem fordult vissza, amikor érzékelte a fehértigrist.A tigris egyre közelebb jön, majd megáll előtte és a gyógynövényekről faggatja. Vár egy kicsit a válasszal. -De ismerek- mondja nyugodtan.- Elég sokfélét ismerek és azért jöttem erre, hogy többet megismerhessek. Mlyen fajta érdekelne?
(Bocsi a képek miatt...) |
*halkan nesztelenül száguldozott a nagy bozótban. Hihetetlen sebességgel!* - Na, majd most meg mutatom ki a leg gyorsabb! Gyerüüüünk! *Húzott bele még jobban, nem rég már olyan magányos volt, hogy már saját magával leállt veszekedni: "úgy sem tudsz fél perc alatt át jutni a hídon!! hehee!" " De hogy nem! Honnan veszed ezt?" "Onnan, hogy jobban ismerlek, mint a tenyeremet!" "Fogadjunk?" Fogadjunk!" Azzal meg indult, mint aki az életéért fut! Rohant! De olyan nagy sebességgel jött, hogy későn vette észre az idegeneket és ha Azur nem ugrik el, akkor teljes sebességgel neki megy! Ez esetben, mindketten, repülnek egy picit és el is esnek. Szédeleg egy cseppet* |
Az idős hím távozását pillantásával nyugtázza. ~Biztosan nem volt több mondanivalója.~
Teljes mértékben egyetért testvére félhangosan kimondott szavaival, és ezt egyetértő bólogatással fejezi ki. Azonban tudja, hogy Mahon és Bonnie szívesebben menne el az idegen terület felé. Látja Ambrosianust arrafelé lépkedni, és ez számára egy égi jelnek tűnik. Ezért tesójára néz, mélyen és őszinte tekintettel, aztán Bonniera, majd végül sóhajt, és hogyha nem történik semmilyen más esemény akkor ezt mondja bátyjának: - Itt várlak. *És megfordul és lassú léptekkel elindul visszafelé. Ezzel arra utalt, hogy nyugodtan menjen el a bátyja arra az ismeretlen vidékre, ezzel az idős nősténnyel, hiszen mindketten menni akarnak. Úgy gondolja így lesz a legjobb, nagyon szereti a testvérét, és bármennyire is jól jön mellette egy kitűnő vadász, nem állhat a boldogsága útjába.
*Megkönnyebbül, mikor látja, hogy feloszolni készül a társaság, úgyhogy vár még egy kicsit, hogy mi legyen. Ám ekkor észreveszi, hogy az idősebb hím felé közeledik, az nem lehet hogy látja?! Gondolkodik el, de aztán közelebb lépked Ambrosianushoz. Így már a másik is láthatja Moort. Fehér bundája elég észrevehető az itteni növényzetben, ha valaki kiszúrja. úgyhogy Moor lassan közelít, azután pedig megáll Ambrosianus előtt. Egyenlőre nem mond semmit, maga sem tudja, hogy ezt egész pontosan miért is tette. Vár, azután ha a másik is vár nyugodt hangon megkérdezi.* - Nem ismersz véletlenül gyógynövényeket? |
*Figyelte az idegent, nem találta túl veszélyesnek, főleg hogy igen nyugodt volt. Elsőnek nem esett le Mahon szavai.* -ahogy gondolod! *szólt Mahonnak* -Máris mész? * szólt mahonnak és néhány pillantást vet rá* ~ talán vele tarthatok.... De nem.. inkább nem. ~ *le ült és figyelte a tundra felé* ~ érdekes, mért volt olyan furcsa elő érzetem?...* |
Mahon
Egy új táj felfedezése...Ez egészen kihozta az örökkön nyogudt Mahonból az izgága kölyköt. Azúrra tekintett és látta a szemében a tartózkodást és a fintort. -Talán most még nem kéne menni.- Mélázik el félhangosan.- Itt is van sok terület, amit még nem fedeztünk fel.- Szavai Azúrhoz is és Bonnie- hoz is szólnak.
Ambrosianus
Nem remélte volna, hogy kérdéseire ilyen hamar választ kap. Azt gondolta, hogy visszakérdeznek: " Mi az a gyógynövény." Kellemeset csalódott az idegenekben. Mivel megtudta, hogy nincs itt, így fordult volna vissza a tundra felé.
//Moor-t egyikük se érzékeli.// |
Bonnie végre felveti az ötletet, hogy menjenek, és látogassák meg a tundrát. Azúr ezt a látogatást legszívesebben elintézné annyival, hogy felemeli egyik melső mancsát és int egyet a hideg terület felé, azt kiáltozva hogy szervusz tundra. Dehát látja, hogy a bátyja menni akar.
Nem vallaná be senkinek, de a testvére nagyon fontos a számára. Nem csak azért, mert sokkal jobb vadász, és így sosem kell üres gyomorral járkálnia, hanem mert mellette biztonságban érzi magát, talán azért van ez, mert már olyan jól ismeri. Mintha kiegészítenék egymást, ami Mahonból hiányzik megvan Azúrban, és fordítva.
A vörös hím, tehát határozottan nem szeretne a tundrára menni, és közölni is szeretne valami olyasmit, hogy akkor menjetek kettesben, de mielőtt szólhatna, feltűnik egy idegen tigris, aki igazán öregnek tűnik. Azúr eleinte feszülten figyeli, az öreg hím apjára emlékezteti, aki iránt mély tiszteletet érzett. A kezdeti feszültség, azonban elmúlik, miután barátságosan rájuk köszön Ambrosianus.* - Jó napot. *Köszön vissza, és tekintetével követi az idegent, aztán vet egy pillantást testvérére, ő vajon mit gondol erről a fazonról, és hogy reagál. Tekintetük ekkor akár találkozhat is. Aztán kapna egy kérdést is, Bonnie kapcsol elsőnek és válaszol, majd Azúr is így tesz.*
- Nem. *Oldja meg ennyivel a feleletet, de tekintete, amivel az öreget vizslatja többet mond, mintha számolgatná a korát, vagy azon töprengene ki is lehet ez az alak, de nem kérdezi meg, csak a szemeiből lehet kiolvasni a kérdéseit.*
* *Kipaterolták egy újabb területről, jól van. Végülis önszántából ment el, de nem volt kedve megvívni egy óriási csatát azzal az átkozott nősténnyel, bár úgy érzi le tudta volna győzni. A feje tetején még mindig aludt a kis rágcsáló, akit nem is akart felébreszteni. Ezért nem olyan gyors léptekkel haladt. Neki kedvezett a szél, így egész messziről megérezte, hogy a hídnál több tigris is összegyűlt. ~Na, egy újabb csoport, ez már a legutóbb sem jött be...~ Mélázik magában Moor. Osonásra váltott, és egy bokor mögé rejtőzve kezdte figyelni a kis csapatot. ~Három hím és egy nőstény, és az egyik igazán öreg lehet. Vajon ezek meg kik? Csak ne a dzsungel vezérkara legyen...~ Fohászkodik magában, és még egy kicsit közelebb oson. A nagyon éles érzékekkel rendelkezők, ekkor már észrevehetik, de alapvetően jók a rejtőzködési képességei. Egyenlőre úgy dönt, hogy vár és figyel.* |
*Figyelte Mahont, és szeme sarkábol Azúrt. kicsit meglepődött amikor látta azúrt vigyorogni, de nem törődött vele.* ~ Ha ez a hím, el akar menni a Tundrára, lessz okom mért oda menni~
- Ha akarod, elmehetünk oda! *Ekkor észleli az idős hímet! -Üdv! Én nem igazán értek a növényekhez. Másrészt nem tudom te miket ismersz! *ő is idős, igaz azért fiatalabb mint ő de nem érezte úgy, mintha magázódnia kellene* |
Mahon
-Értem!- Válaszolja Bonnie-nak, miközben testvérére néz.~Egyszer felkéne menni oda...~Fontolgatja. bonnie szeméből felismeri azt a bizonyos vágyódást. Régen Mahon is vágyott máshova, testvérével azért jöttek erre. A hideg és fagyos szavakra megborzongott. Alig emlékszik már a hidegere és a télre. Itt a dzsungelben mindig meleg van. Bőszen bólogat, jerlezvén, hogy érdekli az a terület. Hiszen neki ez egy új, szagokban bő terület, amit megfejthet. Kedve lenne már most is idnulni, de nem akar Azúr nélül menni.
Ambrosianus
Nyugodt léptekkel téved a híd tundra felőli oldalára, rögtön beleütközve két tigrissel. Udvariatlannak nem akar tűnni, ezért üdvözli az idegeneket. -Jó napot!- bólint egyet még jelzés képp. Megáll és,ha senki nem nézi rossz szemmel tovább indul, de szívesen leáll beszélgetni, ha az jön ki. A maga nyugodt modorában már le is ült és várt. ~Meg kéne kérdezni.~ Meg is kérdezi:- Nem ismernek errefelé haszons növényeket?-
|
Már elsőre is leesett neki, hogy Bonnie-nak nem igazán jön be a stílusa, de azért csak folytatta a beszélgetést, mert úgy veszi észre, mintha Mahon viszont tényleg felkeltette volna az érdeklődését a nősténynek. Azért egy kicsit zavarja, hogy bátyját jobban érdekli a "nagy zöldség", mint a nőstények... Azúr szerint így sohasem talál majd senkit sem magának. Mikor Bonnie felkel, és Mahon mellé megy, Azúr egy darabig a helyén marad és csendben hallgatja a magyarázatot, amiből nagyjából annyi ragadja meg a figyelmét, hogy "tundra" meghogy "hideg" és "menni kell egy kicsit". Bele is borzong a fagyos terület gondolatába, nem akar ő most fázni, köszöni szépen. Másrészről, lehet, hogy nem is kell a párossal tartania, ha bátyja és Bonnie úgy döntenek, hogy elindulnak oda. Képzeletben rózsaszín szivecskét rajzol a két tigris köré, és ezen nagyon vidul. Bár azért van egy kis korkülönbség, de a kor annyira nem számít. Meg Mahonnak nem árt, egy nőstény társasága. Ha valaki ekkor ránéz, akkor láthatja a képén elterülő elégedett vigyort, aztán felkel, és a többiek mellé sétál, nem szól, várja a másik kettő beszélgetésének a kimenetelét.
|
*aköszönetre szinte nem is reagállt.* - Tényleg sok az eső. *Ezt a "nőcsűbűsz hím nem igen keltette fel az érdeklődését, semmilyen téren, se "de érdekes,személyisége van",se érdekes az amit csinál stb. Nem úgy mint Mahon. - Igen egyetértek...*kicsit lelankadva mondta a következőt, ugyani a Tundrára gondolt* -szép hely.. * SZemesarkábol figyelte. mikor elhangzik a kérdés, fel áll elmegy Mahon mellé és ő is a naaagy "zöldséget" //xD// bámulta.* -A TUNDRa..*mondta némi vággyal a hangjában* - Egy némi séta után, ott a tundra, hideg, fagyos területei!Nagyon érdekes, hogy két ilyen egymáshoz közel.. Közel?! Háth azér menni kell egy "kicsit"! Szóval ilyen "közel" álló helynek az időjárása ennyire más! *adott részletesebb információt a fiuknak.* |
Mahon
Egy pillanatra a találkozik a tekintetük. Mahon elkapja a fejét. Óvatosabban áll a dolgokhoz, mint testvére. Nem mer így hipp- hopp Bonnie mellé telepedni. Eddig még nem lépett rá a hídra, de egyre kíváncsibb, mi van a túloldalon. Egyre a sötét zöld rengeteget figyeli. Fellép a hídra és fivére mellé áll. Nem ül le, tiszteletlennek tartaná magát, ha megtenné. Meg azért se teszi, mert azt tervezi, hogy kikerüli őket és megkémleli a " túloldalt." Így is tesz, ellépdel Azúr mellett, egészen a páfrányos elejéig. ott megáll és hátrafordulva kérdezi, a tapasztaltabb nőstényt: - Khm..Mi található a másik oldalon?- Teszi fel a kérdést a tőle telhető legudvariasabb módon.
|
-Köszönjük. *Mosolyog, azzal vidáman letelepszik Bonnie mellé.*- Jó ez a terület, elég sok a zsákmány, de sajnos rettentően sokat esik az eső. Te is így gondolod, kedves...?*Itt várja, hogy Bonnie elmondja a nevét, ha így tesz akkor kimondja, hogy "kedves Bonnie", ha nem, akkor csak hagyja a mondatot lógni a levegőben. Aztán mélyen belebámul a zöldségbe ami előtte van. És hozzáteszi.* - De azért szép, ugye? *Igéző tekintetét Bonnie-ra villantja, kíváncsi a nőstény reakciójára, ahhoz alakítja a beszélgetés további részét.*
|
*Rá se hederített a két hímre.mikor elkezd hozzá beszélniaz egyikőjük, felemelia fejét,rá nézz és vissza rakja. Furcsának találja akéthímet. Mármost eltüntaz a rossz előérzete. És nem voltkedve foglalkozni a két hímmel, de azért mégsem bunkóskodott.* -Üdv! Azt Csináltok ami jólesik..! * Tekintetea tartózkodó Mahonra téved, majd felül.* |
Mahon
Sokóra caplatás után Azúr végre nyomokra bukkant. Mahon magában mosolygott. ~Mindenki jó valamiben, nem?~ Egy néhányperces késéssel beéri fivérét. Megpillantja a normálszínű tigrisnőstényt. Épp elkapja testvére üdvözlő mondatának közepét."én meg a bátyám..." Ekkor bólint a nőstény felé. hsgyja Azúrt kibontakozni. Ismeri már annyira testvérét, hogy tudja mi lesz most. ismét mosoly ül lelkére. Kicsit talán meglátszik, hogy megrendül az arca. Lép előre egyet és magábaszívja ennek a terültenek a szagát is. A híd elején állt, még nerm lépett rá teljesen. Óvatosan kinéz testvére mögül, hogy lássa, mi lehet a híd túloldalán. Majd visszahúzza fejét és a nőstényt méregeti.
|
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
