|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:27 - |
Ez a terület egy gyönyörű vízesés büszke tulajdonosa.A köveket mohák borítják és a tiszta víz halaknak ad otthont.Kevesen tudják,de nem csak itt van élet,hanem a vízesésen túl is... |
[38-19] [18-1]
- Karami? - dönti oldalra a fejét. - És neved is van? Vagy csak simán Ka-ra-kál vagy? Az én nevem Kayani. Amúgy tök jó lehet odamenni ahova csak akarsz. Én még abban se vagyok biztos, hogy itt szívesen látnak. - süti le szomorkásan a szemeit. - Ez a harmadnagybátyám területe, és hát nem valami közkedvelt.. Tényleg, nem láttál egy tigrist a szeme alatt egy sebhellyel? - érdeklődik Mauytól. Kayanit meglepetésként érik saját szavai. Túl régóta nem találkozott senkivel, így szinte be nem áll a csipogója. Még Mauy sértegetését is elengedi a füle mellett, annyira örül a társaságnak. Nem akar egyedül maradni saját gondolataival.
 |
- Uhh - fancsolodik el. Eddig is találkozott tigrisekel, de azoknak legalábbvolt valami ész a fejükben, de ahogy elnézi ennek csak egy dió görög ide-oda a kobakjában. Mauy felháborodottan válaszol.
- Én nem vagyok mókus! - büszkén felemeli a fejét - én karakál vagyok. És engem nem kötnek a ti határaitok oda megyek ahova kedvem tartja.
 |
A legapróbb neszre felkapja a fejét. Talán titkon arra számít, hogy egy idő után elmúlik Hemi blokkolása és visszatér a képessége. De elszámította magát, ez csak egy.. izé, mi is ez? Jól megbámulja az idegent. Aki egyszercsak kinyitja a száját. Kaya őszintén meglepődik rajta. Nem sok ragadozóval találkozott eddig tigriseken és a farkasokon kívül.
- Te tudsz beszélni? - hallja meg saját ámuldozó hangját. ~Hülye! Most tiszta lököttnek fog nézni..~
- Izé. ez a tigrisek birodalma mióta az eszemet tudom. - magyarázza meg a kistermetű macskafélének. - A családomé! ~...volt. ~ - meséli büszkén.
- Egyébként téged honnan szalajtottak? - közelít az idegen felé, akit még mindig nem tudott beazonosítani. - Tudom már! - akad meg a tekintete az idegen fülehegyén ücsörgő szőrpamacsokon.
- Jó túlméretezett egy mókus vagy. - állapítja meg. - Ismertem egy tigrist, aki egy pockot hordott a fején. Alattad meg is szakadna.. - méricskéli tovább. Végre valami amivel elfoglalhatja magát.
|
A nedves köveken ugrál lefelé. Gondolta halászhat itt egy jót. De nem itt is csíkosbundás dögökbe boltik.
- Tőletek nem lehet nyugta a macskának!? - teszi fel a költői kérdést. Amióta feladta az éjjeli vadászatot, azóta lépten nyomon tigrisekbe botlik.
- Igazán elkerülhetné a csíkos bundátok legalább egy napig a látókörzetemet. - finnyáskodik.
|
Csend. Hatalmas, iszonyatos csend. Ez vette körül Kayanit, mióta nővére törölte a képességét. Sose gondolta volna, hogy egyszer hiányozni fognak neki a hangok a fejéből. Sőt! Most se éppen hiányoznak, csak olyan furcsa. Habár semmi kedve a halott családjával cseverészni, mégis olyan érzése van, mintha szűkebb lenne a világ a képessége nélkül. Mintha egy érzékszervétől fosztották volna meg.
Minden olyan csendes. Még itt a vízesésnél ücsörögve, és a víztömeg robaját hallgatva is. Csendes, egyszerű és unalmas. - gondolja, és a vízbe csap mancsával. A szétterülő vízkarikákat fürkészve bóbiskol. Az egyhangú jelen elől inkább a múltba menekül.
A völgy feletti dombon sétált Hemivel és Raisinnel. A nap szépen sütött, lágy szellő borzolta a három tigris bundáját. A virágok illata andalítóan hatott rájuk. Így visszagondolva, akkor sem hallott semmit. Máskor sem amikor Hemeralopéval volt. Előbb is rájöhetett volna, hogy nővére közelében nem működik a képessége. Amint eltávolodott Hemitől, hogy Raisinnel megnézzenek valamit villámként hasított belé a vészjósló érzés, hogy ez csak a vihar előtti csend.
- Rai, rossz előérzetem van. - a fiatal nőstény erre vállat rántott és valami nyugtató szöveget is mellékelt hozzá. "Egy ilyen szép napon nem történhet semmi rossz", vagy valami ilyesmi. Pedig dehogyis nem történhet.. és történt is. Méghozzá túl gyorsan ahhoz, hogy Kaya felfogja, mi is zajlik körülötte. A farkasok a déli tudrán át törtek be a tigrisek területére. Vicsorogva, agyaraikat csattogtatva vágtáztak át a völgyön keresztül. Kayani értetlenül figyelte őket, és szíve a torkába ugrott, amikor az egyik farkas felpillantott rá. Lábai a földbegyökereztek. Pár farkas levált a falkától és a domb felé vették az irányt. Ekkor értette meg a helyzetet. Rai mozdította ki egyhelyben álló helyzetéből.
- Fuss, Kaya! - üvöltése távolról zúgott. Kaya tudatát más foglalta le, kétségbeesetten próbálta elérni Akato-t a túloldalon. De hiába. Hemi is odaszaladt hozzájuk és valahogy sikerült magával rángatnia a holdkóros Kayanit.
Nem nézett hátra. Egyszer sem. De érezte, hogy Raisin nincs mellettük. Hemeralope többször is hátrapillantott, hogy húga megvan-e még. Kaya látta, hogy átnéz felette. Azt a kifejezést amit Hemi pofáján látott soha nem fogja elfelejteni. Egyre homályosabban látta előtte futó nővére narancssárgás bundáját, a szemeiben összefutó könnyek miatt. Tér és időérzékét teljesen elvesztette. Az ismerős terület most olyan idegennek tűnt, hogy néha azt sem tudta hol járnak. Fejében egy ideje már Akato hangját hallotta, de nem értette. Nem is akarta érteni. Már semmit nem tehet se Kaya, se Akato, se senki...
Kirázza a hideg. Éber álmából visszarázódik a jelenbe. Még mindig a vízesés tavának hideg, nyirkos kövezetén fekszik. Egyedül, a nagy csendben. Soha nem érezte még magát ennyire elveszettnek. Talán még jobban is félt, mint azon a napon. Leginkább Artegortól. De nem volt más választasa, csak a Dzsungel. A Déli tundrára túl veszélyes lett volna visszatérnie.
|
Mahon
-Te meg az örökös csábítgatásod.- Forgatja szemeit Mahon.- Szerintem ennyi elég lesz.-Néz végig a halakon. A dörrenésre megindulnak, Mahon fekapja a maradék halat és testvére után caplat. Kétségek merülnek felbenne a fával kapcsolatbam. hiszen villám, fa tűz..De gyorsan el is hessegeti ezeket a gondoloatokat. Azzal nyugtatja magát, hogy biztos túl nedves a fa ahoz, hogy meggyulladjon. Útközben nézelődik és próbálja magábaszívni a terület illatait, hogy később tudja, ha erre jár.
// Mahonék folyt a kidőlt fáknál.// |
Azúr nem kevés ideig van távol, eközben persze eleredt az eső, ami nem igazán zavarja, bár megfordul a fejében, hogy lehet hogy jó lenne megszáradni már. Végül talál egy jó helyet és már caplat is vissza testvéréhez, hogy elmondja a jó hírt. Meg a keresgélés közben meg is éhezett, ezért egyre kíváncsibb a zsákmányra, amit bátyja szerzett. A munkamegosztásuk így végülis tökéletes. Azúr kicsit büszke is magára, hogy ilyen jól megszervezte, még akkor is, ha valójában csak aszerencsén múlt, hogy ilyen ügyes vadászképességekkel és hajlammal megáldott testvér mellé született.
- Visszatértem! *Jelenti ki színpadiasan, miközben Mahon mellé ér.* - Van egy kidőlt fa innen nem messze, az odvában elég hely van kettőnknek, és talán még egy harmadiknak is. *Sejtelmesen kacsint, arra gondol, ha esetleg út közben felszednének egy "csajt".* - Látom, te sem lustálkodtál. *Néz végig a bőséges halrakományon, de egy dörrenés a feje felett véget vet az ámuldozásnak.* - Kövess. *Ezt nem kioktatóan, vagy parancsolóan mondja, meg általában az utasításait sem parancsolóan mondja, csak olyan természetes hangszínen, mert nem célja a kioktatás. Nem is hiszi, hogy irányítania kéne testvérét. Felkap néhány halat, amennyit csak tud, és gyors léptekkel elindul, időnként hátranéz Mahon követi-e.*
 |
Mahon
Sejtette, hogy fivérének nem tetszik a vadásszunk halat gondolat. Hamar meg is unta és szállás után kezdett keresni. Mahon még annyit sem tudott kinyögni, hogy "rendben". Magában halkan mégis megjegyezte.Majd a víz felé fordult és elkezdte kémlelni. Kristálytiszta volt és így könnyedén lelátott az aljára. Látta a hatalmas halakat, amik remélhetőlek fentebb úsznak az eső eljöttével. Az ég újra a tigrisek tudomására adta, hogy itt most vihar lesz. Villámlott, dörgött, majd lassan elkezdett cseperedni az eső. Alig fél perc elteltével kövérebb, agresszívabb esőcseppek kezdtek hullani. A fülledt, meleg levegő felfrissült. A víz felszínén az esőcsepekk kedves buborékként jelentek meg. A nagyhalak (ahogy Mahon sejtette) feljebb jöttek, a friss oxigént megérezvén. A fehértigris lassan mozdult feléjük, hogy ne ilyessze el őket. Egy félóra szemezgetés elteltével sikerült fognia valamit. A nagyobb halak egyikét emelte ki a partra. Majd egyre kezdett belejönni ésegyre több halat emelt ki. Végül úgy gondolta, hogy elég lesz ennyi vacsorára. Kiemelte macsát a vízből és a zsákmányok mellé telepedett.Megvárta Azúrt a menedékfejleményekkel. Mivel esett az eső, nem volt valószínű, hogy itt eszik meg a zsákmányt. És mivel négy nagyobb halról volt szó, könnyedén elvihették egy barlangba.
|
Bátyja a cél megbeszélésére tett kijelentésén csak mosolyog, neki sem jutott eszébe, de nem bánja.
-Lehet, hogy neked nem az úszásra, hanem egy megértő cicára van szükséged..*Vigyorogja sejtelmesen, ezzel a témával szereti piszkálni testvérét. De Mahon gyomra ekkor korogni kezd.* - Hát jó, akkor várjunk.
Válaszolja. Nem szívesen néz az égre, inkább a víz felszínre mered, halak után kutatva, egyre inkább nem tetszik neki, hogy az eső el akar eredni.
-Valami szállást is kéne keresni. -Morogja. - Áh, keresek egy búvóhelyet, te addig vadássz. *Adja ki az utasítást szinte válaszra sem várva, mindenesetre, ő még nem éhes, és a türelem erénye, ami a vadászathoz szükséges, nem tombol benne kifejezetten. De bátyját sem akarja zavarni, így a további úszásnak még a gondolatát is elüldözi magától. Feltápászkodik, jó alaposan megrázza magát, hogy minél több vizet préseljen ki a bundájából, és elindul egy tetszőleges irányba, amerre, úgy emlékszik látott egy alkalmas zugot.*
|
Mahon
Ahogy azt sejtette, Azúr rögtön lehagyta. Amikor a part felé kezdett úszni a fehértigris megforgatta a szemét és rosszaló pillantást vetett testvérére. - tudtam, hogy meg kellett volna beszélni a célt, mikor elkezdtük...-Felfelé néz.- Egyre sötétebbek a fehők.- jegyzi meg szinte magban, miközben a partfelé úszik. Egy nagy lendülettel kikászálódik a vízből és megrázza magát.- Igen, tényleg finomítanom kéne..-Annyit gyakorolt, hogy jó úszó lehessen, de ez neki valahogy sose ment. Nem is bánkódott, hiszen ha mindenki egyforma lenne, akkor unalmas lenne az élet. A hasa mocorogni kezdett. Megkordult.- Éhes vagyok.- A vizet fürkészte, majd a fellegeket.- Nemsoká elered az eső, és ha name megyünk vízbe, akkor lehet feljönnek a halak..- azúrra néz és választ vár.
|
*A visszafröcskölés elől a vízalá bukik.* - Hát azt észre is vettem. Talán ettél valami mérgezettel, vagy valamelyik cica elvitte a szerencsédet? *Kérdezi megintcsak vigyorogva, de ez a heccelés náluk mindigis hozzátartozott a testvéri kapcsolatukhoz, legalábbis Azúr részéről. A versenyre felcsillannak a szemei. Az úszásversenyeknek nem tud ellenállni, főleg nem Mahon ellen, akit szinte mindig sikerült legyőznie, pedig bátyja is nagyon igyekszik. Mikor testvére elkezd úszni, vár egy kicsit, de aztán ő is belehúz. Szokásos dinamikus mozdulataival tempózik és máris utóléri a fehértigrist, aki ki is nyújtja rá a nyelvét. Az újabb mennydörgés sem rémíti meg, itt nagy eső lesz. De esőben úszni mégélvezetesebb. Már éppen lehagyná Mahont, amikor kap egy kérdést, amire jó lenne válaszolnia, mert tényleg nincs értelme elúszniuk a világ végére. Ezért a part felé veszi az irányt, ahova gyorsan oda is ér.*
-Itt a cél, nyertem! Hehehe.*Még finomítanod kéne a lábtempódon, nem gondolod? *Ugratja újból testvérét.*
|
Mahon
A fröcskölés elől elkapja a fejér, majd cinkosan felemeli a mancsát és visszafröcsköl. -Nem vagyok formában.- Céloz az ugrására.egy idejig köröz tesója mellett, majd lebukik és játékosn mégi kihivja őt.- Egy verseny?- tudta, hogy úszásban nem lehet legyőzniAzúrt, de azért megpróbálta.- Úgy tisztességes, ha hagysz egykis előnyt!- Ahogy ezt kimondta már úszutt is előre. izmai megfeszültek a víz kavargott alatta és ismét mennydörgött. ~Igen, ez a dzsungel, mit is várhatnánk mást.~ Mélázott el és egy kis idejig nem úszott. Ez azt okozhatja, hogy veszít, denem érdekelte. Ha Azúr elúszik mellette, kiölti a nyelvét.- Meddig úszunk?Ez csak vízgyűjtő vagy folyó is?-Kérdezi Azúrt.
|
Már nem hallja testvére válaszát az ugrás előtt, el van foglalva az ugrás tökéletes kivitelezésével, és sikerül is neki. Miután felbukkan, örömmel látja, hogy testvére még nem tűnt el, hanem úgy tűnik eléggé kipihente magát, és kész az ugrásra. Azúr arrébb is tempózik, majd mászik is ki egy közeli sziklára, hogy jobban lássa Mahon vetődését, majd mikor bátyja felbukkan, megszólal.
- Kicsit megcsúsztál, és a lábaidat sem tartottad elég ívesen, de ne aggódj, csak én láttam. *Vigyorogja ismét, és cinkosan kacsint, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodik és testvére mellé ugrik a vízbe, hogy a gerjesztett hullámok meg a fröcskölés elérje Mahont.* - Bomaaa! *Kiáltja közben. A mennydörgésről nem vesz tudomást, mindegy, hogy így lesznek vizesek vagy úgy. Ekkor még nem gondol arra, hogy hol találnak majd olyan helyet, ahol megszáradhatnak.*
|
Mahon
-Én is meglepődtem magamon, elhiheted- Vág vissza a kifigurázásra. majd testvéreugrik és elmerül. Ő is kész már ugrani, de nem akar véletlenül se Azur fejére ugrani.Majd kicsivel később felbukkan és Mahon orrát megcsapja az ázott tigris szag. nagyon párás és fülledt lesz hirtelen a levegő. A fehértigris megérzi: eső közeleg.- Menj arrább, én is ugrok.- Ha testvére elmegy nagy lendületet vesz, kissé megcsúszik a sziklán de végülis beérkezik a vízbe. A kiti párás levegő után jólesik neki a kristálytiszta vízben lubickolni. hamar a felszinre jön, bátyját kutatva. Kedve lenne kiölteni a nyelvét és versengeni kicsit, de a mennydörgés visszatartja.
|
-Pihenek kicsit és én is ugrok.*Utánozza kifigurázva testvére hangját.* - Azt hittem ennél fittebb vagy, kedves bátyám! *Vigyorogja, és, mivel ebben a pillanatban megtalálja a megfelelő ugróhelyet, nekiveselkedik, és egy hatalmas kiáltással ugrik, zuhan, tesz egy fél fordulatot, majd belecsobban a vízbe. Alámerül, és ismét megtapasztalja a másfajta hangok világát. A víz alatt tompa a fény, tompul a hallás, a látás is más, itt egy másfajta érzék vezeti a tigrist. Mélyebbre és mélyebbre merül, megzavar néhány halat. Kicsi kora óta imád vízben lenni, és nagyon sokáig bírja levegő nélkül a víz alatt. Amikor eléggé kigyönyörködte magát, és úgy véli a tüdeje is szeretne nagyot szippantani a levegőből, a felszínre úszik. Kapkodja az éltető oxigént, közben testvérét keresi tekintetével.*
|
Mahon
Lomhán követte testvérét és sok kaptató meg emelkedő után végül be is érte. Kicsit kedvére lett volna pihenni. ritka alkalom volt nála, hogy kifárad, ezért meg is lepődött rajta rendesen. Végül felért és a sóhajtás felhörögve hagyta el száját. azúrra nézett, majd az elterülő tájra és örömmel nyugtázta, hogy megérte feljönni idáig.- Ugrasz?- Kérdezte, majd a mélységet firtatta. Egy szellő felborzolta budáját és kirázta a hideg. Megrázkódott és a maga hűvös nyugalmával újra lenézett.- Pihenek kicsit és éni ugrok!-Szólt kihívóan fivéréhez.
|
Azúr örömmel tapasztalta, hogy megtalálta a vízesés, aminek a zaját, már egy jó ideje hallotta. Ennél jobb helyet nem is találhatott volna, hogy egyik kedvenc szórakozásának eleget tehessen. Egy darabig elmélázott a táj szépségén, meg a vízcsobogáson, ami elég hangos volt, hogy ne hallja meg, ha más tigris közeledik felé. Így nem is ácsorgott tovább, hanem gyors, energikus ugrásokkal, a víz melletti sziklákon termett, egy alkalmasat keresve, amiről belecsobbanhat a leérkezett vízbe.
|
Ez a terület egy gyönyörű vízesés büszke tulajdonosa.A köveket mohák borítják és a tiszta víz halaknak ad otthont.Kevesen tudják,de nem csak itt van élet,hanem a vízesésen túl is... |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
