|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:28 - |
Ez is a vízesésen túl található.Gyönyörű hegyek uralják a tájat és remekül el lehet játszadozni a visszhanggal. |
[24-5] [4-1]
Echo hamar levonta azt a következtetést, hogy a jövevény nem a rejtőzködés mestere, amit jól bizonyított az elé guruló kő. Így oda se kellett néznie, hogy meg tudja határozni a pontos helyzetét.
- Amennyiben meglepetésszerű támadást készültél ellenem végrehajtani, sajnálattal tájékoztatlak, hogy erre irányuló törekvésed sikertelennek bizonyult - Mosolyog, miközben végre felemeli tekintetét a narancssárga hímre, aki éppen egy szikláról néz lefelé. Hangja kedvesen cseng, nem úgy néz ki, mint aki a következő pillanatban széttépné, amiért behatolt a területére.
- Méltányolnám, ha lefáradnál arról a nyilvánvalóan kényelmetlen objektumról, amin jelenleg tartózkodsz, és elárulnád itt léted pontos célját - Ehhez a mondathoz is egy újabb kedves mosoly társul, majd kicsit arrébb lép a sziklától, hogy az idegen mikor lejön, ne érezze magát veszélyezve a túl kis személyes tér miatt.
 |
Amikor hallotta a léptek zaját. Taki megrémült. Egyedül hagyta húgát és próbálta felderíteni a terepet, hogy biztonságos e. Meg kell hogytalálja apját. Ha ő megvan biztonságban lesznek. De nem tudja azalatt a két év alatt mi történt errefelé, így óvatos volt. Amint közeledett a léptek tulajdonosa hatalmas ugrással felkapaszkodott egy sziklára, majd megfordult, hogy fejjel előre-lefele legyen. Mancsaival veszettül támaszkodott, hogy ne csússzon le. Egy vöröses nőstény járt erre. Ahogy figyelte nem vette észre, aminek örült. Nagyot sóhajtott, de ekkor meglökte a mancsával az egyik köet, ami szépen legurigázott a magaslatból ahol rejtőzködött. És amilyen mázlis... pont a nstény előtt gurult el...
 |
A visszhangok birodalmához érve Echo, a dzsungel vezérnősténye a napi feladatokat félretéve végignézett az előtte elterülő gyönyörű tájon, amit a sajátjának mondhat. Mindez röpke húsz másodpercig tartott, ami már így is betervezetlen időtöltésnek minősített, mely majdnem felrúgta a pontosan kicentizett napirendjét. Miután felkelt, felébresztette a többieket, elmondta nekik mit kell a mai napon csinálniuk utána pedig sorra ellenőrizte is őket és adott pár építő jellegű kritikát néhány csapattagnak, úgy döntött eljött az ideje, hogy ellenőrizze a terület határait. Nem mintha eddigi itt léte alatt bárki is behatolt volna a csapat territóriumába mégis úgy gondolta, fő a biztonság. Szemeivel éberen fürkészett minden bokrot, minden sziklát. Mélyeket szippantott a levegőbe, de csak más állatok szagát érezte. Legalábbis egy ideig. Aztán egyszer csak hirtelen egy idegen illatra lett figyelmes. Még nem látta, de biztos volt benne, hogy az illető egy tigris. Lépteinek gyorsaságán nem változtatott. Úgy tett, mintha észre se vette volna a jelenlétét. Csak várt, és közben már a fejében gondolkozott is, hogy a nap többi programját mennyi idővel kell majd eltolnia az idegen miatt.
|
Ez is a vízesésen túl található.Gyönyörű hegyek uralják a tájat és remekül el lehet játszadozni a visszhanggal. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
