Témaindító hozzászólás
|
2006.12.09. 19:59 - |

Itt már minden egyre hűvösebb, fű is egyre deresebb és kevesebb a puszta hideg föld pedig hűvös ködöt sodor magaután. Minden porzik és fagyos, élettelen portalaj takar mindetn, s olykor hó, viszont kellemes meleg látványt nyújt az itt lenyogvó nap, mi ha már nem melegít rettentő hideg van. |
[47-28] [27-8] [7-1]
KageTora
-Hogy mit mondtál!?-*Egyre jobban forr benne a düh és már mancsát is emeli egy újabb, de súlyosabb csapásra, de csak ekkor néz rendesen végig a fiatal nőstényen. Látja, hogy kivel van dolga, ezért inkább faképnél hagyva őt visszaül a helyére. Sóhajt egyet, majd ismét a hármast figyeli.*

|
Kap egy tockost a homlokra, aminek hatására összeszorítja a szemeit, majd még le is kiabálják.
- Hé! Itt csak én kiabálhatok! - morrant vissza a nagydarab hímre. - A tigris tök békében sétálgatna itt, erre az utamba állsz. Akkor ne sodálkozz, hogy neked megyek. - farkincáját a háta fölé kunkorítja, jelezve ezzel pajkosságát. Elles Kagetora mellett.
- Áh! Te leskelődsz a hármas után!? Ez érdekes! - örül meg és hasra dobja magát. - Eddig mi történt? - néz fel kíváncsian a másikra.
 |
KageTora
*A Nap látványa szó szerint elvakíthatta, hogy nem vette észre a közeledő idegent. Másrészt meg azért történhetett a baleset, mert fél szemmel meg másokat figyelt, akik már biztos elkerülik őket.*
-Mi az, talán vak vagy!?-*Üvölt fel háborodottan. Nem méltatja sokra a fiatal nőstény, így KageTora is így tesz, bár ő másképp nyilvánítja ki ezt.
A nőstény felé rugaszkodik, majd egy csapással akarja felhívni rá a figyelmet (ironikus, mi?). Ha sikerült leadni a tockost, ráüvöltött ismét a nőstényre.*
-Talán süket is vagy!?-
 |
A hídról érkezve csak fel kellett caflatnia egy hegyre és máris a tundra északi csücskén találta magát. Karmait belemélyesztette a szikláka. Bundáját kellemesen átfújta a szél. Legalább kicsit megszáradt.
- Magas ez a fene. Ahj!- ugrott pár nagyot, hogy hátha felér végre a tetőre, de csak valami nagy puhába ütközött.
- Ma mindenki az én utamba kerül. - huppan le a földre kifulladtan. Esze ágába sincs bocsánatot kérni.
 |
KageTora
*Feljebb a többiektől a ködöt leste a völgyben. Jövője is hasonlóképpen festhet. Annyira mereven figyelte a fátylat, hogy alig vette észre, hogy hárman épp most bújnak ki alóla. Tekintete rögvest az idegenekre ugrott és mereven figyelte azok mozgásait. Lassan fekete alakjuk színeket kaptak, így megcsodálhatta őket. Érdekes társaságnak néz ki az a három, gondolta magában, de többre nem méltatta őket. A Nap irányába tekintett, persze fél szemmel rajtuk tartotta a tekintetét. Idegenektől bármi kitelik.*
 |

*Kiértek a ködböl, meg állt és a ket hölgy felé fordult*- Ne tegezz kérlek! ÉN így beszzélek, szinte mindenkivel!* mondta mosolyogva*- A nevem Poor! És a Vörös hölgyeményt, és a Hófehér angyalt, hogy hívják? És szeretnék kérn önöktöl valamit! *mondta kedves hangsúllyal* ÉS kérem Hófehér angyalka, ne haradudjon meg a magázódáért! ÉS Csodálkozom hogy mégsoha nem mondták magának! És ismételten, kérem VörösHölgyemény... *mondta némiképp.."bájos(?)" Mosollyal*.. NE magázódjon! |

Itt már minden egyre hűvösebb, fű is egyre deresebb és kevesebb a puszta hideg föld pedig hűvös ködöt sodor magaután. Minden porzik és fagyos, élettelen portalaj takar mindetn, s olykor hó, viszont kellemes meleg látványt nyújt az itt lenyogvó nap, mi ha már nem melegít rettentő hideg van. |
[47-28] [27-8] [7-1]
|