|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.28. 11:25 - |
Egy hely ahova a víz nem jutott be. Itt nincsenek nagy fák, de rengeteg virág és különböző növényfélék találhatóak itt. A fák és a köd hiánya miatt csak a legkisebb állatok tudnak elbújni a fűben. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Swan gyönyörködve haladt a virágok közt,ez a hely még azt is elfelejtette vele,hogy mennyire éhes.Mióta elszökött családjától alig evett valamit.De eszébe sem jutott,hogy vissza forduljon.Már elhatározta,hogy önállósul,nem volt szüksége a szüleire.Talán kicsit túl sokat képzelt magáról,mikor elhagyta a családi fészket,de kitartása erősebb volt ennél.Valami harapnivalót keresett,különben éhen is halhat.Ezt még egy ekkora kölyök is ki tudta következtetni,ráadásul ez neki könnyű volt.Ahonnan ő jött a legfontosabb dolog az utódok és az élelem.Mással nemigen foglalkoztak ott,főleg egymás érzelmeivel nem.Megborzongva gondolt előző otthonára,és örült,hogy egy ilyen helyre tévedt.Talán itt találhat olyan barátokat akik megbecsülik őt.* |
Costa
*Ismét meglepődik amikor Tamasi eltűnik a szeme elöl.*Fuss csak,most már úgysem menekülsz!Végre megtaláltalak és pont most adjam fel?*Mondja félhangosan,közben a környéket pásztázza.Sehol semmi.*Jobban tetszene ha kifüstölnélek?..Rendben.*Kezdi el felégetni a virágokat.A lángok most egész alacsonyan kúsznak a földön,de annál gyorsabban terjednek,mint az elöbbi Tamasi köré vont kör.* |
*Amikor az első I betű felénél jár a bátyja, akkor használja ismét, hogy eltűnik a szeme elől. De most nem mutatkozik előtte. Szerencséjére Costának fogalma sincs hogy nűködik a képessége. Tamasi olyan mélyen lapul a virágok tövéhez, hogy nem is látszik. Piszkosul fáj a válla. Nem szól semmit, csak várja hogy a Costa elhúzza innen a csíkot. Soha nem akart vele megküzdeni jóval nagyobb nála és sose tudhatta, hogy mikor gyújtja rájuk az egész környéket. ~Jobb ha én most eltűnök innen ahogy szoktam.~ azzal lapos kúszásban megindul a kristálymocsár felé.* |
Costa
Csak,hogy veled ellentétben én büszke lehetek az apámra.*Vigyoog még mindig.*Miért bántanám a SAJÁT anyámat?Te is csak egy buta kölyök maradsz..mindig is az voltál.Már csak azt nem értem miért nem öltelek meg akkor amikor még járni is alig tudtál.Anyára visszatérve pedig gondolj csak bele milyen érzés lehetett neki a rokonok elött két korccsal büszkélkednie.DE én megszabadítom ettől az érzéstől örökre.*Itt zárja össze hirtelen a Tamasitól fél méterre lévő lángokat aztán rögtön el si oltja és közelebb lép.*Még ez a szerencsétlen föld sem érdemli meg a hamvaid.*Pillant a szénné égett virágok halmára.Aztán amikor a háta mögül megjelenik Tamasi meghökkenve ugrik hátra.*Mi?De hogy?*Kapkodja a fejét.*Bááár..ezen is segíthetünk.*Vigyorog és Tamasi jobb lapockájára éget egy 3szor áthúzott I-betű szerű jelet.*Ezt a jelet szégyenszemre örökké viselni fogod és egyszer talán az átok is utolér,ha szerencsénk van.*Nevet.* |
Te se tagadhatod le apádat.* mondja gúnyosan. Amikor megjelenik körülötte a tűzkör ugyanolyan nyugodtan ül tovább.* Anyám nem tehet semmiről. És ha csak egy rossz szóval is bántani mered, akkor csúnyám megjárod.* közben a tűzkör teljesen összezárult. Tamasi képe pedig egy szemvillanás alatt eltűnt. Odalépett mellé a háta mögül. Tudod engem ezzel a képességeddel nem tudsz megölni. Ott látsz engem ahol akarom a következő pillanatba npedig nem vagyok ott. Az iszkolás amenekülés volt mindig is az igazi nagy tehetségem.* vigyorog bele Costa pofájába.* |
Costa
Áháá.*Emeli fel a hátsóját és körbejárja Tamasit.*Kawai vére.*Néz fel rá undorodva amikor ismét elötte halad el.*Na akkor..játszunk egy kicsit..*Áll hátrébb pár lépéssel és egy tűzkarikát képez Tamasi körül.*Hazudtam.Jelenti ki nyugodtan a csapdába esett Tamasira mosolyogva.*Azaz nem mondtam el teljesen az igazat.De végülis ugyanaz.Szóval megigértem apámnak,hogy megkereslek téged és a másik korcsot,hogy végezzek anyám félresikeredett kölykeivel.*Vigyorog és egyre szűkíteni kezdi a tűzkört Tamasi körül.* |
*Costa sose volt 100-as és erről most is meggyőződhetett. Totál nem értette az iróniát. Tsume még viszonylag normális volt vele meg testvérével, de Costa meg Doni sose. Ők úgy írtóztak tőlük mint a tűztől. Tamasi megértésre mégis csak Lyrától és anyjától kaphatott megértést.* Gondolom hosszú utad volt. A lányok. Ugyan már itt annyi nőstény van, hogy minden ujjamra jut egy. És ők jönnek hozzám.* emeli fel büszkén az orrát.* |
Costa
Ugyan miért ne látott volna titeket szívesen Tsume.Egy kicsit bolond szegény de hát ez van.*Nevet,nemértve Tamasi ironiáját.*Dehogy.Megigértem apának,hogy megkereslek téged és Lyrát.Nehéz út volt,de..megérte.*Csillan fel a szeme és egy gonosz mosoly ül ki a pofájára.Egy ideig hallgat.*Hát a lányokkal,hogy állsz?*Kérdezi aztán társalgó hangnemben.* Még mindig kergeted őket? |
*Amikor kigyullad farka akkor orra elé lendíti. Elhúzza száját, amikor megpillantja a lángcsóvát és egy jó nagy tüdőmozdulattal elfújja. ~Costa....~ majd a következő pillanatban már fel van szegezve a földre.* Ööö igen én is rég láttalak. Kb 5 hónapja. És mintha én és a "másik" azért jöttünk el otthonról mert valaki nem látott szívesen.* magyarázza Tamasi elgondolkodva.* Átutazóban vagy?* kérdezi a féltestvérét.* |
Costa
*Fáradtan sétál,már szinte csak vonszolja magát.*~Megéri,megéri,megéri...~*Mondogatja magának és valóban.Amint meglátja a neki háttal ülő Tamasiforma tigrist és a szél is felé fújja öccse illatát új erőre kap az izgatottságtól.Jöttét Tamasinak egy apró gyertyalánggal jelzi öccse farkán.Aztán ha a féltestvére mocorogni kezd gyorsít léptein.Egyre közelebb ér az áldozathoz,lihegve szedi mancsait.Aztán egyszer csak elrugaszkodik és Tamasira veti magát.*Szia Tamasi.*Száll le róla vigyorogva.*De rég nem láttalak.Mekkorát nőttél..kisöcsém.*Néz végig rajta büszkeséggel.Aztán kicsit lejjebb viszi a hangszínét.*Hát az a másik?*Kérdezi megvetéssel,Lyrára célozva.* |
*Tamasi most is erre sétált. Hátha feltűnne végre Pehely. De a nőstény nem adott magáról hírt már egy jó ideje. Csak ült ott és sóhajtott egy nagyot. ~Ha nem jössz vissza egy héten belül utánad megyek~ mondja magának Tamasi.* |
*Nézi ahogy Pehely elmegy. Mosolyogva visszakiált neki.* Úgyis visszajössz! Tudom.* vigyorogja, majd amikor eltűnt a láthatárról, beleveti magát ismételten a pillangók üldözésébe. Kicsit ki lesz rá akadva Dia ha megtudja hogy falaz Pehelynek, pláne a múltkori kis kiruccanása után. De megteszi ezt Pehelyért végülis miért ne. Egy nőstényért bármit.* |
Köszönöm. *néz hálásan Tamasira és búcsúzóul ismét nekidörgöli a fejét.* Akkor indulok is. *mosolyog, és futva indul el a réten, elkergetve maga körül a virágokon pihenő pillangókat. De pár lépés után visszanéz.* Ha nem érek vissza egy hónap múlva, ne várjatok. *mondja, de maga sem érti miért viselkedik ilyen furcsán. Apja elé már nem az a meggondolatlan kölyök fog visszaállítani aki makacsságból elment. Talán fél év alatt ő is felnőtt kicsit.* és vigyázz magadra. *teszi hozzá mosolyogva* Sietek vissza. *mondja még majd elindul arra amerre a hazautat sejti, és gondolataiban egyre izgatottabban fogalmazódnak meg a kérdések családjával kapcsolatban. ~Mi lehet apuval? Öcsimancs felnőtt már? Kiváncsi vagyok mi lett Ashival a kedvenc kishuga nélkül. Egyáltalán hogy voltam képes otthagyni őket?...~* |
Ha nincs kedved elmondani nem fontos.* biztatja a nőstényt.* Ja hogy onvágy. Néha nekem is szokott lenni. ahogy most állnak a dolgok szerintem senki se venné szre, hogy eltűnnél pár napra. Ha pedig kérdezik, akkor majd falazok neked.* válaszol Pehelynek.* CSak bátran.* mosolyog.* |
*Merengéséből Tamasi hangjára riad fel. A hím kérdésére sóhajt és azon gondolkodik mit válaszoljon. Nincs sok kedve elmesélni Tamasinak az összeveszést szüleivel, részben azért mert mostmár kicsit szégyelli amgát miatta. Mancsával egy pitypangot kezd piszkálni.* Csak egy kicsit honvágyam van. *mondja végül és fejét Tamasi bundájának dörgöli, közben egyre őrültebb gondolatok jutnak eszébe.* Szerinted Diamond észrevenné ha elszöknék? *néz fel a hímre egy hirtelen ötlettől vezérelve, szeme elszántan csillog, érzi hogy már döntött, csak biztatásra vár. Talán ez a kérdés újabb dolog ami alátámasztja Tamasi kijelentését a nőstények őrültségével kapcsolatban.xD* |
*Megnyalja Pehely pofáját, amikor az megharapja a fülét, majd hirtelen elengedi és érzi, hogy a nőstény teljesen máshol kalandozik immár. Ezt abból érzi, hogy végre nem nyomják a földhöz és kap levegőt. :D Felül a nőstény mellett.* Mi a baj?* kérdezi.* Úgy elrévedtél.* fülét közben Pehely felé fordítja. Az első benyomása az volt, hogy az itteni nőstények őrültek. De ahogy jobban megismerte fehér barátját rájött, hogy nem volt igaza.* |
*Nevet miközben Tamasi példájára a pillangók után kapkod. Majd a hím ledönti a lábáról és a következő pillanatban már a fűben hemperegnek. Az erdőből kiérve véletlenül találkoztak össze a hímmel, és mikor meglátták a virágos mezőt, hamar belefeledkeztek a játékba. Pehely legutóbb talán csak testvéreivel szórakozott ilyen jól. Ahogy ez eszébe jut, hirtelen leolvad a pajkos vigyor a képéről, és elengedi Tamasi fülét ami valahogy a szájába került.:D A játék öröme elillan, és a fehér nőstényben megint felrémlik otthona képe, amit már fél éve nem látott, és ezzel együtt a lelkiismeretfurdalás is, amitől már hat hónapja nem tud nyugodtan aludni. Először lesüti szemét, majd a távolba bámul. ~ Most mit kéne tennem?~ kérdezi magától.* |
*Egy hatalmas narancssárga hím játszik a virágok között. Kergeti a pillangókat és a méheket, azonban a lódarazsakat messze elkerülik. Furcsa látvány lehetett egy ekkora hím, ahogy így játszik.* Gyere Pehyel!* nevetett a nőstény felé, majd felé ugrált, és megpróbálta leteríteni a nőstényt a lábáról.* |
*Mikor Kiba a képességét meséli, arca felderül* De jóó! Ez jobb mint a láthatatlanság, megmutatod? *kérdezi lelkesen* És anyunak is van képessége, és Heminek is? Azt a repülőt akarom elkapni. *válaszolja apja kérdésére, és szemével követi a pillangót, ami körülötte cikázik, majd hirtelen utánakap, de a tarkaszárnyú ügyesebb, és elrepül, arrafelé ahonnan az ismeretlen tigris közeleg* Szia. Mi az erdőben lakunk. *mondja mikor Happy őket kérdezi* Te ki vagy? Találkoztál Hemivel és anyuval? *ekkor a kistigris körülnéz, hátha meglátja a völgyben a keresett személyeket. Ez a művelet annyira lefoglalja, hogy Happy történetére nem is figyel oda, és kicsit csodálkozva néz a vöröstigrisre mikor az abbahagyja a beszédet, majd felcsillan a szeme, és kíváncsian kérdezi* Neked is van képességed? |
*A hempergés közepette beletelik neki egy kis időbe mire észreveszi az idegeneket. Gyorsan felpattan és a lehető legnagyobb sebességgel száguld a tigrisek felé.~ Az egyik egy kölyök a másik az apja lehet.~állapítja meg magában. Egyre közelebb és közelebb ér, aztán eszébe jut hogy fékeznie kéne. Lábaira koncentrál tehát, de azok véletlenül összeakadnak, így néhány bukfencet vetve áll meg Kiba és Camote előtt.* - Öhm...*Kezdi kicsit megilletődve mondandóját.* - Sziasztok! Ti errefelé laktok? Akkor meg tudnátok mondani mi ez a hely? Hú de jó hogy találkoztunk, vízbe fojtottam volna magam ha továbbra se lett volna társaságom. De minden a megáradt folyó miatt van. Meg az a fogadás, hát igen lehet hogy kicsit túlzás volt, de tudjátok már majdnem megvolt, már ott volt a fogaim között az a levél de akkor megcsúsztam és...*Észbekap, hogy talán a közönsége nem kíváncsi a történetére.* |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
