|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.22. 21:09 - |
Csúszós, veszélyes, emberektől védett terület. Rágcsálók legkedveltebb helye. Tele van mélyedésekkel, ahol meghúzhatják magukat. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Már azt hiszi, hogy végleg a mélybe zuhan, az inda amibe mancsaival kapaszkodik kezdi megadni magát, amikor felbukkan Tamasi, aztán egy másik hím is, akik szerencsére kihúzzák a bajból. Kicsit reszket a sokkhatás miatt.* - Köszönöm. *Tekint Tamasira és az idegen hímre aztán megint Tamasira, és megint az idegenre, majd megint Tamasira, és itt el fárad kicsit a nyaka, úgy hogy tekintete végül az érkező Pehelyen állapodik meg.* - Pehely képzeld, véletlenül megcsúsztam a sziklán, azt hittem lezuhanok, de akkor megjelentek ők és megmentettek! Hurrá!! *Körbe ugrabugrálja a nőstényt, a sokkhatásnak már nyoma sincs, Kiba kérdésére Pehely válaszol, Happy elfelejt bemutatkozni, jelenleg annyira leköti a vidám ugrándozás hogy nem is koncentrál másra, és a szándék amiért a többiekkel tartott számára egyértelmű, azonban mégsem tisztázott.* |
*Későn veszi észre, hogy utitársai lemaradtak, és mikor meghallja Happy kiáltását tudja hogy baj van. Sietve elindul a többiek felé, de mire odaér már ketten is ott vannak, hogy segítsenek a bajba jutott nősténynek, ezért ő csak a háttérből figyeli a mentőakciót. Kibát rögtön felismeri, örül az érkezésének, másrészről viszont eléggé leégette magát mint a kis csapat vezetője.* Épp téged kerestünk. Csak hirtelen esni kezdett. *teszi hozzá morogva* Tamasi szeretne itt maradni. *néz a narancssárga hím felé.* |
*A mai napot is örködéssel töltötte,míg a család többi tagja az igazak álmát alusszák a meleg barlangban.A mai napnak a ködös falnál akart véget vetni és jól is időzött.Épp esni kezdett az eső amikor a végénél járt,de hirtelen egy kétségbeesett segélykiálltásra figyelt fel.Elég jól ismerte a területet ezért tudta,hogy hol van a hang tulajdonosa.Pár pillanat múlva a két idegennél termedt és megragadta a bajba esett Happy grabancát és húzni kezdi felfelé.Mikor végre sikerült felhúzniuk a nőstényt kedves pillantást vetett rájuk.*Mit kerestek erre?Azt hiszem jobb lesz,ha egy ideig elkísérlek benneteket.Rövid ideje lakom itt,de egy-két helyet ismerek.*mosolygott a hím.*Nos merre szeretnétek menni? |
Tamasi
*Elkezdett zuhogni az eső látja, hogy Pehely ezerrel rákapcsol. Ő meg próbálja tartani az ütemet. Aztán, amikor a két nőstény elszakad egymástól akkor Happyre figyel, és hamar oda tud érni, amikor az bajba kerül. MEgragadja Happy nyakát és húzni kezdi felfelé.* |
*Tamasi közelségét, baráti gesztusnak tudja be.* - Öhm, igen. Elvitt a víz. *Válaszol Pehely kérdésére, elég bizonytalan hangon, közben farkincáját lóbálja jobbra-balra, mintha kényszercselekvése lenne, hogy valamelyik végtagja többet mozogjon mint amennyit szükséges. Az eső is esni kezd, és az előtte haladó nőstény gyorsabb tempóra vált, egy pilanatra el is tűnik a szeme elől, de biztos benne hogy Pehely valahol a köd túloldalán még mindig előtte lépked ezért nem aggódik túlságosan, azonban valami hirtelen elsiklik a lábai előtt és nem tud ellenállni a kísértésnek hogy ne csapjon le a gyíkra, viszont elhibázza. Az állatka továbbhalad, Happy meg teljes sebességgel utána, mefeledkezve utitársairól, és uticéljáról. A köd miatt nem lát túl sokat az útból amin végigrohan. A gyíkot még látja eltűnni egy kő másik oldalán, ő is rohanna utána, ám egyszercsak tapasztalnia kell hogy nincs talaj a lába alatt, néhány emlék villan be arról a végzetes napról amikor ugyanígy zuhant a mélybe, bár akkr volt alatta víz, de ennek a szakadéknak még az aljá sem látja. Talán mert nem néz le.* - Váááááááá!! *Az utolsó pillanatban mellső lábaival tesz néhány gyenge kísérletet hogy ne zuhanjon a mélybe és sikerül megkapaszkodnia egy valamikor élő növény gyökerében, ami tartja egy darabg, talán néhány percig, vagy másodpercig.* - Segítség!
|
Talán beleestél a patakba? *kérdezi Happyt szórakozottan, miközben lépdel farkát ide-oda lóbálja. Tamasi válaszán elgondolkodik, neki is van egy bátyja aki fiatalon elindult világot látni, de pár hónap után visszajött, nyilván nem volt valami nagy sikere. Most szivesen megkérdezné apját a családi hagyományokról, és ahogy egyre jobban elmerül nyomasztó gondolataiban a családjáról, fejét lehajtja. De ekkor egy esőcsepp esik az orrára. Felemeli a fejét, és hirtelen az előtte lévő ködben meglátja kirajzolódni apja vonásait. Megtorpan, de a következő pillanatban felfogja hogy csak a képzelete játszott vele. Körülnéz, de csak ködöt és a nedves falat látja. Közben azon töri a fejét hogy mit mondjon Tamasinak. Az hogy "Elszöktem otthonról, mert összevesztem a szüleimmel." talán nem a legjobb válasz...* Öhm...Csak világot akartam látni, és kalandokat keresni. *ez a válasz részben igaz is, de jobbnak látja inkább máshová terelni a szót. Mikor felnéz vízcseppek hullanak a szemébe, és a bundájára is.* Ez is jókor kezd esni. *morog halkan, és a többiekre néz.* Talán a közelben találhatunk egy barlangot ahol megvárhatjuk míg az eső eláll. *mondja, és már indul is előre. Azzal persze nem számol, hogy ha túl gyorsan megy, a köd miatt könnyen elveszhetnek egymástól. Most csak a cél számít, hogy találjon egy száraz helyet. ~Persze, hogy én majd elvezetem őket egy szárazabb helyre. Na szép. ~bosszankodik magában, és mérgesen felmordul mikor egy vízcsepp az orra hegyére hullik.* |
Tamasi
*Örömmel követi a nőstényeket. Sajnálja, hogy Sheena nem tart velük, de fognak ők még találkozni. Ebben biztos volt. Utolsóként ballag, közben a tájat figyeli, na meg persze az előtte haladó Pehely és Happy hátsóját. Nem semmi rosszat nem akart, csak egyszerűen gyönyörűnek találta őket. Közelebb baktatott a kérdésre. Megvárta míg Happy befejezi a mondatát. Kedvesen hozzásimult menet közben, mintegy bátoritólag, hogy itt is jó helyen van. Majd Pehelyre néz.* Nálunk családi hagyomány, hogy fiatalabban hagyjuk el a családi fészket tapasztalatokat gyűjtünk és ha nem tudunk letelepedni sehol, akkor még egy két hónapra visszamegyünk a szüleinkhez.* magyarázza.* És te hogy kerültél ide erre a helyre?* mosolyog rá szépen.* |
*Követi Pehelyt, és feje közben jobbra-balra inog, hogy megbámuljon egy egy hatalmas sziklát ami mellett elmennek. Ahonnan jött arra nem voltak ekkora kövek. Az előtte haladó tigris kérdésére azonnal válaszol.* - Engem elvitt a víz. *Ezt úgy mondja mintha büszke lenne rá hogy a folyóba esett, de legalább arra hogy egydarabban megúszta a kellemesnek cseppet sem nevezhető fürdőt. A többiek számára úgy is tűnhet hogy ezzel érzékeltetni akarja, hogy nem önszántából hagyta el a családját. Mindenesetre vidáman kajtat továbbra is Pehely után.* |
Erre gyertek! *mondja a többieknek. Szándékosan nem a virágos völgy felé indul el, hanem rövidebb utat keresve egy sziklás részhez ér. Útközben, hogy kicsit jobb legyen a hangulat beszélgetni kezd a többiekkel.* És miért jöttetek el az otthonotoktól? |
*Látja a párduc szemében hogy tetszik neki az ötlet és lehet elkíséri őt a szülei elé. Persze ő is eldicsekedhetne hogy mit talált és hozott haza. XD Na de aztán betopnnan elé valaki. Csak a csülkeit látja. Hát mit ne mondjak szép!* Ööö izé, takarod a kiltást.* mondja agyanyjának, de mire kimászálódik a takaró láb mögül Nightmare már megy.* Viszlát fekete tigris!* köszön el tőle és kerek szemekkel néz utána.* Azért jót szórakoztunk.* mondta csak úgy magának.* |
* Semmi kifogása ellene, hogy meglátogassa Hemeralope testvérét. A hosszú út után az is lehet, hogy valahol a közelbe alszik és csak másnap megy haza. Viszont a fehér nőstény megjelenésére nem számított. Mikor beugrik a kölyök elé először meglepődik aztán megszólal* Ugyan miért akarnám bántani a te unokádat? Főleg, hogy egy egész napom vagy több ráment arra, hogy idáig kísérjem a dzsungelből. * Nem nagyon volt kedve megtámadni Arcticot mivel most le van gyengülve meg egyébként se akarja túlbonyolítani a dolgokat * Egyébként meg jobban kéne vigyáznod az unokádra nem gondolod? Ha én nem lennék akkor ki tudja mi támadja meg ott a dzsungelben. * egy kicsit elhallgat aztán nagy levegőt evsz* Na jó, azt hiszem itt már nincs rám szükség. Viszlát Hemi, üdvözlöm a bátyádat. És viszlát Arctic * Búcsúzik, aztán hátatfordít és elindul vissza...* |
* Egyszer csak egy nagy fehér nőstény jelenik meg a semmiből. Szó szerint mivel nem a saját lábán érkezett. Úgy látszik most nem sikerült olyan tökéletesen a teleportálás a múltból, mint legutóbb. Arctic egy kicsit szédül ettől az utazástól. Legnagyobb megnagyobb meglepetésre Lobera, Kiba és Errant nem vele együtt érkeztek meg. Még sose látta ezt a helyet és nem is nagyon volt nyugodt emiatt. Az ég világon semmit se látott. Azt se tudta megnézni hol van. Lehet, hogy több mérföldre otthonától. Itt áll egy helyen amiről azt se tudja hol van és kétségbe van esve. Pár perc önsajnálat után elindul előre hátha kijut valahogy a ködből és végre talál egy utat hazafele. * Soha többé... Soha többé... *Ismételgeti magába. Ezzel arra céloz, hogy soha többé nem akar megtudni dolgokat a multjáról. A múltkor csak a lelki traumát kellett elviselnie amit az okozott neki, hogy ismét látta apját és nővéreit. Viszont most nem oda érkezett vissza ahova kellett volna. Igazából abba se volt biztos, hogy a saját korába van. Lehet, hogy a múltba az apja előtt vagy a jövőbe amikor már az ükunokái élnek. A bizonytalanság volt a legrosszabb ebbe a dologba. Arra már nem is tudott gondolni, hogy most találta meg halottnak hitt fiát Errant-ot vagy, ahogy ő ismerte Sakut.
Hirtelen azonban egy ismerős hangra lesz figyelmes. Megáll és hallgatja. Nem volt neki ismerős, de rögtön elindult felé. Néhány lépés után a ködből lassan feltűnik egy fekete és egy narancssárga alak. Az utóbbi sokkal kisebb az elsőnél. Mikor elég közel jár észreveszi, hogy a kisebbik alak nem más mint az ő egyik unokája akinek már nem emlékszik a nevére, de végtelenül örül, hogy látja. Nem tudja, hogy szólítsa meg unokáját. Azonban erre nincs is szükség ugyanis észreveszi a mellette álló fekete párducot, akinek láttán rögtön odaugrik Hemi elé* Ha bántani mered az unokámat akkor vele gyűlik meg a bajod, párduc * Mondja Nightmare -nek szigorúan* |
*Értetlenkedv néz Nightmarre. Nem képes felfogni, hogy hogy nem lehet itt elközlekedni. Igaz arra nem gondol hogy ő nagyrészben a szemére támaszkodik. Nem a fülére.* Hát egyszerűen. Hallgatódzok! Meg érzek és nem kuksizok. Itt szemmel gyakran nem kuksizhatsz mert nem tudsz. Érted?* majd mosolyogva Nightra néz.* Ugye bejössz velem és megmutathatlak a tesómnak hogy láttam igazi fekete tigrist?* néz nagy szemekkel Nightmarre.* |
* Volt ideje szemügyre venne a tundrát amint az utat kereste. Az tut lehet, hogy nem tudta biztosan, de egy dolgot igen: neki ez a hely nem tetszik. Egyrészt túl hideg, túl ködös és nagyon sok a hegy. Már csak azt várja, hogy odaérjenek és végre visszamenjen a jó öreg dzsungelbe ahol várni fogja egy alapos szidás Ginitől. De ez nem nagyon zavarja, mert végre ott meleg lesz. meg persze a szidás lesz a legkisebb gondja. Először meg kell tennie ugyanezt az utat visszafelé. Újra felküszködni magát a hegyre ami teli van hóval, átmenni a vízeséseken. Már csak egy jó kis eső vagy havazás hiányozna. Ilyenkor örülne, ha tudna repülni. Akkor minden olyan egyszerű lenne. Ki tudja milyen messze van még Hemi otthona? És a legfontosabb: mi van, ha egyszer a nőstény azt mondja, hogy mégis rossz irányba mentek? Akkor újra vissza kell menni a hegyig és keresni egy másik utat. Abba már bele is őrülne. Viszont hála isetennek hemeralope semmi iylesmit nem mond. Pont ellenkezőleg. Mikor meghallja, hogy megérkeztek sóhajt egyet * Na végre! * Aztán körülnéz, de csak ködöt lát maga körül * És te itt el tudsz igazodni? *Kérdezi a tigrist* |
*Hemi csak áll és bámul Nightmare-re amikor az elindul.* Ott alszik a nap. Az nyugat te!* mondja gúnyosan.* Erre kell menni.* és elindult a egyik irányba. Egy jó félnapos gyaloglás volt amig Nightmare azzal bíbelődött hogy Hemi biztos jó irányba megy e mert a kistigris gyakran megfordult maga körül és kereste az utat, de valahogy sikerült mindig ugyanabba az irányba elindulni. Amikor pedig már igencsak alacsonyan járt a nap elértek a ködös falhoz.* Na itten vagyunk mostan és asszem itt lakok.* vigyorogja. Persze bejárat az nem látszik a ködtől. Nightmare még azt hiheti, hogy a falban lakik vagy hol XD.* |
Családi örökség a gyors beilleszkedés.*bólint Kiba,majd válaszol*Igen,Ő is remekül érzi magát a területen.Csak a vadászat alatt hagyom magára,addig legalább ki tudja aludni magát,már amennyire hagyja a kölyök.Elég virgonc a picúr.Remélem megtartja jó szokását.*vigyorog Kiba,majd mikor testvére dícséri kedvesen rámosolyog.*Köszönöm,hogy így gondolod.*majd mennek tovább,ahol már elhagyták a falat és megjelent a ködös erdő.*Ez volt az első terület amit megláttunk.*jelentette be a hím* |
*Telifogas mosollyal néz bátyjára.* Mindig is nyitott voltam az új dolgokra. a dzsungelben is jól közlekedek, és itt is jól fogok.* biztosítja tesóját.* És Dia is megszokta már? Gondolom nem könnyű neki most a mozgás és gyakrabban figyelsz rá, de hát végülis rád mindig lehetett lehet és biztos vagyok benne h a jövőben is lehet majd számítani.* és továbbra is mosolyog.* |
Első látásra beleszerettünk.A köd miatt nehéz a közlekedés aki nem ismeri a helyet.Látom Neked is könnyű beilleszkedni.*vigyorog a lakmározó hugán,majd körülnéz.*Mit szólnál,ha meglesnénk a Ködös erdőt,mint következő helyszínt?Minden helyet megmutatok Neked.*mondja izgatottan a hím és büszke rá,hogy van saját területe.* |
*Ámul és bámul, egy olyan szűk átjáró volt erre a területre hogy soha még észre se vette. Király! És anyja talán sose fedezi fel ha idege jön amikor felidegesíti.* Amikor kiba hopzzáteszi, hogy sok a rágcsáló vagy rágcsálnivaló akkor ugrik el egy szőrös kis izé a mancsa elől. Most volt hozzá kedve erősen rákoncentrált és az egér visszajöt hozzá, majd beugrott tátot szájába majd Lobi lenyelte. Vigyorogva nézett bátyjára.* Igen tényleg jó hely!* bólintotta.* |
*Kiba boldogan vezeti testvérét területén és közben hozzá-hozzáfűz dolgokat.*Ez a hely a ködös fal.Remek hely,bár egy kicsit csúszós,de remek gyakorlás.Sok rágcsáló bújik meg,így mindig van nasi.Egyébként mi változott még meg otthon? |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
