|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.25. 10:50 - |
Ez a hely az élet és a halál közti létet fogadja be. Itt laknak az olyan halottak szellemei, akik felett még nem döntöttek a felvilágiak, hogy melyik világba nyernek befogadást, vagy az olyanok, akik még nem tudnak elszakadni földi rokonaiktól. Az élet fája ad életet ennek helynek. Itt lakik a tigrisek védőszentre, aki minden egyes lépésükre vigyáz. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
* Az örökké bolyongás gondolata nem volt annyira csábító, mint a felhők közt élni örökké, ezért inkább próbált a "földön" maradni, és nem leesni. * Nem tigris? * Kérdezi furcsállva a hallottakat. Egy kicsit már túl sok neki ennyi furcsaság. peidg azt hitte, hogy ő már minden különös dolgot megtapasztalt az életben. De tévedni minden élőlény szokott, még az is, aki meghalt. * Szóval ennyi évig élt. És én nem találkozhattam vele. * Szomorodik el egy kicsit, aztán mikor Diamondra terelődik a téma, figyelni kezd. Nem hiába, minden alkalmat megragad, amikor róla van szó. Nagy megdöbbenéssel hallgatta a történetet. * Szóval az apja... Az apja vette el tőlünk? Az apja miatt kellett Loberának apa nélkül felnőnie? Amiatt a szemét miatt esett szét a család?! * Minden mondat egyre hangosabban hangzik el * Én tudtam! * Kezdi teljes elégedettsége érezve * Már az elején megéreztem, hogy ez a nőstény bajt akar. Én megmondtam. Csak rá kell nézni. * Kicsit gondolkozik, aztán kinyitja a száját, és beszélni kezd* Megvan! Már értem. Az apja meg akarta szerezni a területet, de mivel ez nem sikerült, ezért a lánya bosszúból eljött, előadta a szende szűzet, aztán Kiba közelébe férkőzött. Utána pedig mikor elüldöztem előadta, hogy kölykei vannak, és ezzel akart visszajönni, mivel már hivatalosan is a családhoz tartozott. Minden összeállt! Még szerencse, hogy megakadályoztam, hogy az övé legyen a terület. Nagaboren tökéletesn alkalmas a... * De abbahagyja a mondatot, mert nem akarja megbántani a másik hímet. * Arról még sose meséltél, miért űztek el a területről. Csak nem megöltél valakit? Ugye Lobi nem fog ilyet tenni? * Aggódik, aztán még a válasz előtt az egész helyet elborítja a fehér takaró. * Na jó mi van itt? * Néz körbe. Még nem nagyon érti hogy működiki ez a hely.* |
Ha leesel, akkor bolyongsz örökkön örökké. Szerintem nem csábító úgyhogy ne tedd. És egy szóal nem mondtam, hogy tigris lenne az a kölyök. De majd magad is megtudod.* közben farkával lökdösni kezd egy virágot amin egy méh van. A méh ijedten elrepült.* Shesta meg sosem halt meg. Csak megsebesült és emberek nevelték 7 hosszú évig. *amikor Diamond kerül szóba ő is feláll és odasétál a vízhez. Furcsa érzés keríti hatalmába, amikor látja.* Emlékszem milyen dühös voltál amikor nem mentem haza. Nos, az ő apja volt az oka, hogy soha többé nem jöhettem haza. El akarta foglalni a tundrát, de nem sokkal előtte született Lobera. Ha akkor az apja nyer, valószínű Loberát megöli, hogy te az övé lehess. Meg kellett állítanom. De olyan erővel találtam szembe magam, ami elfojtotta az én erőimet. Kölcsönösen halálra sebeztük egymást.* meséli el Nagai történetét Arcticnak.* Úgy látszik, ha nem megy erővel majd megy másképpen. Ez a nőstény már akkor sem volt szimpatikus nekem amikor először lépett a területre. Hát most már tudom miért.* megérinti mancsával a vízfelszínt, hogy a kép elmosódjon.* Lobera meg őrült. Pontosan olyan mint én. Apád mesélte nekem nemrég, hogy az unokáid igen érdekes erőkkel áldotta meg a sors, amiről persze nem beszélhetett. Meg azt is mesélte, hogy Lobera oylan őrült lesz mint én fiatalabb koromban. Amiért el kellett hagynom az otthonom. De persze erről se mondott sokat. Nekem pedig már ködösödik az emlékezetem.* hozzádörgöli Arctichoz a fejét. Majd elnéz a messzeségbe.~Készülj~ üzeni gondolatban. Majd egy hófehér madár száll el előttük és az egész táj jeges lett és hó takart be mindent.* |
* Sajnálkozva néz régi párjára. Igazából ő se tudja, hogy most kit tekintesen párjának őt vagy Nagaborent. Inkább marad az egyedülálló anya verziónál. Halott családtagjai említésére elmosolyodik, de mikor a hím megemlíti anyját meglepődik. * Él? De évekkel ezelőtt meghalt. Apa azt mondta, hogy meghalt. Vagy az Égiek visszaengedték a földre? * Buknak ki belőle a kérdések, aztán követni kezdi Akatot, és közben figyel. * Ha itt nem öregszünk, akkor öregebb vagyok, mint Abby és Jasasi. * Mosolyog. * Milyen nevelt lánya? Honnan vett magának egy kölyöktigrist? * Egy kicsit furcsálja a hallottakat. Nem is tudta, hogy Artegornak van ilyen oldala is. * Szóval Fenrir miatt kellett meghalnom. De hogy zsarolhatta Severussal, ha már egyszer ő meghalt? Vagy ő is él? * A következő percben viszont már kevésbé érdekli unokaöccse. * Hiányzok Loberának? * Csillan fel a szeme. Sose hitte volna, hogy pont neki fog hiányozni. Odamegy a patakhoz, és lenéz. Aztán ismét a hímre. * Mondd csak, ha leesnék, akkor hova esnék? * Ez valahogy izgatja a fantáziáját. Lenéz, és valahogy először akartlanul is Diamond jut eszébe. A vízben hamarosan meg is jelenik a nőstény, aki éppen a ködös erdő közepén szül. * Apának igaza volt. Nézd csak! * Néz párjára. * Apa azt jósolta, hogy még lesz két unokám. És igaza volt. Pont most születnek. Lehet, hogy ha élek, akkor nem látom ezt a pillanatot. Gondolom tudod, hogy nem nagyon vagyunk... vagyis voltunk jóban Diamonddal. |
Hogy én miért vagyok még itt. Hát az hosszú történet. A felvilágiak azt mondták itt várjak. Majd egyszer jön valaki és mondja, hogy továbbmehetek. Nekem várnom kell. Addig ezen a helyen töltöm az időmet. Lehet azon tanakodnak, hogy beléphetek e a felhők közé.* magyarázza Arcticnak.* Az lehet hogy Abbyt, Jasasit látnád, meg Sakut is, de Shestára ne számíts. Még él és virul.* majd témát vált.* Artegorral semmi baj nincs. Nem mindig ilyen ő. A gonoszság gyakran meghatározza valami. Artegort Fenrir zsarolta. Először Severussal, aztán a nevelt lányával. De nem akarok egyszerre sok információt közölni. Ráérünk. Itt nem öregszel.* majd feláll és elindul a hosszú zöld fűtengerben. Fejével int Arcticnak hogy kövesse.* A tundrát nem fenyegeti Artegor. A legkevésbé sem érdekli. Viszont nagyon sokaknak hiányzol. Például akármennyire nem akarod elhinni a legjobban Loberának.* elérnek egy kék vizű patakhoz. Akato elterült a parján.* Nem menj bele. Még a végén leesel. De ha lenézel akkor láthatod a lentiek életét.* magyarázza Akato.* |
* A halott szótól Arctic azt hitte, hogy ott rögtön elájul vagy pánikrohamba tör ki. * Mi? * Kiáltja a lehető leghangosabban, és körülnéz. Eleinte nem akarja elhinni a hím szavait, de látja, hogy ez a világ nem az, amiben ő lezuhant a szakadékba. Ez már egy másik hely, amitől egész életében félt. Mindig is nyomasztotta az a tudat, hogy egyszer meg fog halni. Igaz ő a halált olyannak képzelte el, hogy sötétség van és koponyák borítják a padlót, és az eget vérvörös szín díszíti. Ezzel szemben ez a környezet nagyon megnyugtató. * Úr Isten! Nem akarok a pokolba jutni! Én nem öltem meg senkit. Artegortól csak meg akartam menteni a világot. Azért csak nem ítélhetnek el, igaz? * Majd mikor hallja, hogy a felhők fölé közeledett sóhajtott. Mély levegőt vett, és próbált higgadtan gondolkozni. Minek kell kapkodnia, ha ez egyszer már az örökkévalóság? * Jól tetted. A halálban csak az a tudat nyugtatott meg, hogy téged láthatlak. Meg persze ott van Jasasi és Abby, meg Apu, és persze Anyu is. * Elmosolyodik.* Nem is olyan rossz halottnak lenni. Azt hittem jobban fog fájni. De te, hogyhogy még itt vagy. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de elég régen meghaltál már. * Néz komolyan a szemébe, aztán a következő mondatnál teljesen lefagy. * Mi? Az előbb mondtad, hogy meghaltam. Hogy mondhatod, hogy nem járt le az időm? És miért lenne szükségük rám? Csak nem elfoglalta Artegor a tundrát? * idegeskedik, bár maga se tudja miért, mikor ez már a múltja része.* |
*Mosolyogva vette észre, hogy volt párja ébredezik. A szeretet amivel mindig óvta még a mai napig sem változott benne. Ugyanúgy kedvesen mosolygott rá, mint régen. Bár mindig tudta, hogy nehezebb napjain gyakran Nagaboren mellett vígasztalódott. * Én élni? Nem. Te vagy halott.* mondja a nősténynek Akato.* Várj hogy jobban megértsd. Ez itt a lelkek birodalma. Itt vannak az olyanok akiknek még a felvilágiak nem döntötték el, hogy hova is menjenek. Menny vagy pokol. Bár lehet haragudni fogsz, de én megállítottalak itt, igaz a felhők közé igyekeztél. Csak szerettelek volna látni. És meggyőzni téged arról, hogy még nem jött el te időd. Ha hiszed ha nem akiket hátrahagytál nagyobb szükségük van rád mint ahogy te azt gondolnád.* magyarázza neki a fehér hím. Közben még mindig fekszenek. Akato megnyalogatta Arctic feje búbját.* |
* A nőstény már négy hónapja aludt a lelkek birodalmában párja, Akato mellett. Négy hónap telt a tragikus zuhanása óta, ami saját unokaöccsének Artegornak köszönhetett. Álmaiban még mindig élt a családjával békében és boldogságban. Visszaemlékezett a régi időkre, amikor még mindene megvolt csak ő nem vette észre. Az idő múlását se vette észre a hosszú alám alatt. Csak, akkor kezdett feleszmélni, mikor Akato elkezdte nyalogatni fülét. Lassan felkelt, pislogni kezdett. Eleinte elmosódottnak látta az egész tájat. Ezt annak tudta be, hogy most ébredt fel, és talán még az álom hatása alatt áll. Aztán megfordult, hogy megkeresse azt a személyt, aki a felébresztette. Egy fehér hímet látott maga előtt. Pislogni kezdett, és egyre jobban kiveteőek voltak a tigris vonásai. * Jó reggelt! * Köszön neki álmosan, aztán feleszmél. Belenéz Akato szemeibe, arcán a rémület tükröződik. * Te élsz? * Néz rá kérdőn, és azt se tudja mit csináljon zavarában.* |
*Akaro feküdt a négy évszak fája alatt. Az árnyak és a szél különös fényjátékot mutatott be a fehér tigris bundáján. Szerette ezt a helyet. Még nem volt mersze átlépni a túlvilágra, meg így néha kapcsolatba is tud lépni a külvilággal. Legkisebb lánya örökölte a lélekvándorlás képességét így néha elbeszélgethetett vele. Egy nap egy különös lelket látott felszállni a felhők felé és megmentette. Az a lélek most ott feküdt mellette. Olyan volt mintha élne. Pedig ez csak egy érzéki csalódás volt valójában, de mégis olyan valóságos. Akato finoman megnyalogatta Arctic fülét, hogy a néh hónapos alvás után végre felébredjen. Eleget pihent már, és jobb lenne neki végre feleszmélni.* |
Ez a hely az élet és a halál közti létet fogadja be. Itt laknak az olyan halottak szellemei, akik felett még nem döntöttek a felvilágiak, hogy melyik világba nyernek befogadást, vagy az olyanok, akik még nem tudnak elszakadni földi rokonaiktól. Az élet fája ad életet ennek helynek. Itt lakik a tigrisek védőszentre, aki minden egyes lépésükre vigyáz. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
