Témaindító hozzászólás
|
2006.12.09. 20:17 - |

Ha túlszenvedtük magunkat a szakadékon és a hegylábon végre elérhetjük a hegyet, ahonnan a hegytető szép havas kupáit lehet látni, ahonnan csillogva poramlik a hó, innen már semmi elugrálni a hegytetőig. Mókusok- kecskékjárta terület, itt már a sasok eltünedeznek, de előfordul egy-egy, ha jól körülnézünk. |
[11-1]
SUSAN
-Hello, és semmi különös. Susan vagyok-felelte kedvesen Susan, és ő is biccentett a fejével.
 |
Lassú léptekkel halad a hegyen, közben a szembe szél oda hordja 4 tigris szagát. Könnyen felismeri a szagokat és már tudja is, hogy kik azok. Mikor odaér büszke tartással lépdel a többiek előtt, majd leül és biccent mindenki felé egyet.
-Jó napot mindenkinek. Mi a helyzet?-mondja, majd körbe néz mindenkin és végig mér mindenkit. |
SUSAN
A nőstény hangtalanul lépdelt. nmesokára meglátott 3 tigrist. Odasietett:
-Hello. Remélem nemzavarom a beszélgetést?-kérdezte mosolyogva-Susan vagyok.-tette még hozzá, majd megnézte a 3 fajtársát. Egy fehér, egy szürke, és még egy fehér. ~Nicsak, de jóképű tigrist sodort erre a szél~-gondolta, miközban gyorsan elvette tekinetétt a hímről.
 |
Később befutó, fehér bundás macskának metudta a nevét. Aztek...milyen érdekesen hangző. És ráadásul szerinte fiús is. De megnézve a tulajdonost a nőstény is inkább pasis, szóval ezen nincs is ok meglepődni. A másik cica (akit már joggal nevezhet cicának...) odasomfordál a nőstény mellé. Szembetűnő a különbség kettőjük között.
- Úgy érzem nem régen lehet itt. Körbevezessem? - szegezte neki a kérdést Nymeria-nak.

|

*kicsit fucsállta a nőstényt, hogy oda áll mellé nem tudta miért, ezrt kicsit arréb lépett.* -Én aztek vagyok! *Mondja mosolyogva*- Ha zavarok elmehetek! *mondta kissé bizonytalanul. szívesen elment volna, hisz biztos találmagának új társaságot. újfent. Tsyo szimpatikusnak vélte. Nymeriatól viszont némiképp tartott, de nem tudta miért. Félszemével őt figyelte.* |
- Óh! - kuncogja el magát. - Szóval a helyri rosszfiúval van dolgom? - Közben Azték is befut, így visszafogja magát és nem sétál el a hím előtt, farkával végigcsiklandozva annak az állát, pedig szíve szerint kapásból a legerősebb tagot a területen megenyhíthetné vele, úgy érzi. Azték érzekezésére illendően bólint egyet. Ő vajon mi lehet ezen aterületen? Merül fel benne a kérdés, de hamar el is illan.
- Nos van még kérdésed afelől, hogy ki az aki nem jár erre? - emeli tekintetét Tsyora. Kormosféle bundája egyedinek mutatja a nőstényt a szokásos fehér Azték mellet, és hogy ezt még ki is emelje odaballag a másik mellé.
 |
- Áh!
Pillantott maga mögé, mikor megérezte a nőstény kellemes illatát. Tekintetével végigkövette a mozdulatait s ez alatt kellő képpen végig is mérte. Halovány mosoly suhant fvégig a poofáján, szeretett ismerkedni nőstényekkel. Persze csak mikor nem dolgozott!
Állkapcsa válaszra készűlt nyitódni mikor a két nagymacska illata közé belopózott egy harmadik, akár egy leopárd. Szintén nőstény érkezett, vidámabb, csevegősebb fajtából.
- Hölgyeim. A nevem Tyso és kidobóként tengetem az életemet. No és kegyedék?

|

*Kicsit kellemetlenül érezte magát, úgy érezte magá, mint akit lekoptattak. De mit várhat? Hisz csak épp most ismerkedett meg Mooral, és a kis cukisággal, a fején. De hát ez van! amint meg látta a hegyet, az jutott az eszébe, hogy vajon mi lehet oda fent? Nagy nehezen fel kapaszkodott* -Jáá, új társaság! *Közelítette meg atársaságot, óvatosan* -Üdv! *mosolygott,ő őszintén* |
Először járt a területen. Nincs fél éve, hogy elhagyta a jól ismert otthoni erdőket. Meglehetősen furcsa látványt nyújtott. Bundája nem a szokásos fehérben virított, se nem a hófehérben, mint páran. Neki ezüstös színárnyalatot adtak az istenek. Hangtalan nagymacskalépteivel, nekiállt hogy meghódítsa az előtte tornyosuló bolygó egyik "ráncát". Ahogy felér, nem messze tőle egy fehér tigris is pont itt jár. Első merengő gondolata, hogy ez a terület már olyannyira lakott, hogy már ide is kiszorultak a tigrisek. Vesz egy nagy levegőt majd közelebb lépdel. Bájos mosolyt eröltet arcára, még ha épp egy idegennel készül bájcsevejre. De valahogy el kell indulni.
- A senki kicsit erős megfogalmazás. - javítja ki illőn - Kivéve ha engem annak lehet tekinteni. - hangjában nagyon finom számonkérésszerű hangsúly hallatszik, de ez olyanannyira enyhe, hogy nem lehet komolyan venni.
 |
Tyso
Pihenőidőt tartva a kandór úgy döntött, kikapcsolódik egy kicsit és tökéletes helynek a Hegy bizonyult. Mire felért egyre fáradtabbá vált. A vsúcson viszont felélénkült, érezte ahogy testében szétáramlik a jóleső érzés. Lekűzdötte a Hegyet! Persze megtette már párszor de újra és újra élvezte a kilátást, a levegőt s a természet lágy dallamát.
- Hihetetlen, hogy nincs itt senki. Hogy valaki ki akarja hagyni ezt...
 |

Ha túlszenvedtük magunkat a szakadékon és a hegylábon végre elérhetjük a hegyet, ahonnan a hegytető szép havas kupáit lehet látni, ahonnan csillogva poramlik a hó, innen már semmi elugrálni a hegytetőig. Mókusok- kecskékjárta terület, itt már a sasok eltünedeznek, de előfordul egy-egy, ha jól körülnézünk. |
[11-1]
|