Témaindító hozzászólás
|
2006.12.09. 20:26 - |
Itt már javában elhagyjuk a felhőket s ezért van it köd. Ez a hegytetőrész az erdőhöz vezet, ahol vigyázni kell a jeges csúszós deres talajra, mert könnyen neki lehet vágódni bárminek és lecsúszhatunk. Szerencsésebb esetben, talán nekiütközük valaminek ami talán felfogja "röptünk". Az állatok eltünedeznek, csak az idevándorlók láthatják egymást, az erdő közepében bőséges lakoma vár, ezért érdemes továbbhaladni.
|
[6-1]
A játék felajánlásra éppen csak bólintani tudott, mivel Bonnie azonnal belevetette magát a sűrűjébe. Mahon megállt, elgondolkodott Bonnie utolsó szaván. ~"Kedves"...De rég hallottam ezt a szót.~ Tűnődik. Ez a keresgélős feladat épp a sűrűjébe csapott Mahonnál. Mindig is jó volt keresésben, és ami mégjobbá tette a keresést az az, hogy élvezte is. Beleszippantott a levegőbe. ~A köd itt gyorsan fedi a szagokat.~ Állapította meg. ~Még épp nem fedte el teljesen.~ Mosolyodott el. Mosolya egyre szélesebb lett, ahogy közeledett a rejtekhely felé. -Megvagy!- Jelenti ki kedves mosollyal az arcán. A nőstény mellé lépdel és lenéz rá. //feltételezem,hogy fekve bújik// -Most én is bújjak?- Ahogy eddig levette: Bonnie lelkes volt. Ellépett mellőle és gyorsan elbújt. -Jöhetsz!- Mondta. Búvóhelye nem volt tökéletes, és valószínűleg a nőstény épp látta hova bújt. ~Hiába...Felkutatásban jobb vagyok.~ Sóhajtja tettetve.
|
*meg fordul* -Ételt, "játékokat*", és hasonló kis apróságokat! Nagy játékok voltak azok! *kicsit furcsán néz Mahonra.* ha akarod ki próbálhatjuk! *mondta és némi várakozással,tekintetében,várja a választ, de végül is úgy dönt nem várja meg a választ, be ugrik a sűrűjébe.* -Találj meg, kedves! *Kesreset ,egy remek búvóhelyet, ami némi képp el is fedi a szagát! és ott várakozott Mahonra* |
Figyelmesen hallgatja a nőstény beszámolóját. ~Jó játék lehetett..~ Majd szünet következik. ~Egy pillanatra, minthe szomorúnak tűnt volna.~ Mahon nem kérdezősködik. Semmi kedve magára haragítani újdonsült barátját. Ez a szomorkás hangulat, egyébként is hamar tovaszállt. - Dolgokat dugtatok el? Mármint mire gondolsz?
|
*Amit felérnek, hatalmasat szippan a levegőbe, egyre több emlék ébred fel benne.* -képzeld, itt, az erdőben, olyanokat játszottunk, hogy a köbden elrejtettünk valamit, és az érzékein segítségével megkerestük azt, vagy épp egymást! Remekeket lehetett it játszani, és nézd, a nap utolsó sugarai, milyen szép szín ad ennek a tájnak! *magyarázza, nagyon boldog, de eszébe jut minden, és láthatóan lelombozódik..~ De meg érte, oly sok mindent láttam már!~ *majd ismét felvirul! |
Lihegve kaptat fel a tetejére. ~Meghódítottam!~ Nem olyan, amire számított, de ez nem hervasztja le. A köd jótékony homályosságként takarja az alant elterülő erdőt. ~Ez a világ mindig kitalál valamit.~ Bonnie előtte jött. Csodálatos látvány tárult a szeme elé. Nem jut szóhoz- részben a kimerültség miatt. Nem is szólal meg. Kék szemeivel a zord terepet vizslatja, majd tekintete áttér Bonnie-ra. Figyeli a nőstény reakcióit. :)
|
Itt már javában elhagyjuk a felhőket s ezért van it köd. Ez a hegytetőrész az erdőhöz vezet, ahol vigyázni kell a jeges csúszós deres talajra, mert könnyen neki lehet vágódni bárminek és lecsúszhatunk. Szerencsésebb esetben, talán nekiütközük valaminek ami talán felfogja "röptünk". Az állatok eltünedeznek, csak az idevándorlók láthatják egymást, az erdő közepében bőséges lakoma vár, ezért érdemes továbbhaladni.
|
[6-1]
|