|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.22. 21:19 - |
A nagy páratartalom miatt itt mindig a köd az úr. A bokrok között nyulakra és kisebb madarakra lelhetünk, de bővelkedik a hely vaddisznóval és szarvassal is. |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Biztosan? - *Kérdezi, majd az ötletre egy mosolyfélét ejt meg. Valahogy most más volt a hím hangja.* - Nem is egy rossz ötlet. Szép hely lehet. Ha gondolod, akkor menjünk oda. - |
Hagyd csak, nem tesz semmit. *mondja, a nőstény szavaira elgondolkodik, képén mosoly suhan át.* Ha fürödni akarsz, szólhattál volna előbb is, akkor nem jövünk ide. *mosolyog, majd eszébe jut valami, és hozzáteszi.* Pontosabban, akkor nem ide jövünk. Van egy kis tó a közelben. Onnan látni a magas hegyeket, amik elválasztanak minket a tundrától. *kezdi mesélni, hangjában érződik a lelkesedés, hiszen ezt a helyet szereti a legjobban az összes terület közül a déli tundrán. Szavai után kérdőn néz a nőstényre.* |
- Értem. Akkor nem kérdezősködöm erről tovább, és bocsásd meg ha sebeket szakítottam fel. Nem állt szándékomban. - *Befészkeli magát a vezér mellé, majd nézi az esőt.* - Olyan szép és nyugodt ez az esőzés. Szeretem az esőt. Tiszta és még meg is fürdünk tőle. - |
Összevesztek. Hogy min és mi történt utána... talán egyszer majd azt is elmondom. *közben egy sűrűn egymás mellett álló facsoporthoz érnek, ketten pont elférnek alatta. Camote oda telepszik le. Byakouya rövid, de annál egyértelműbb válasza után nem firtatja tovább a család témát.* Nincs túl sok mesélnivalóm. *válaszol, majd elgondolkodik és mégis belekezd.* Itt születtem, itt nőttem fel. Kölyökkoromban mindig az apám volt a példaképem. *itt abbahagyja, nem akar belemenni a zűrösebb családi eseményekbe.* Mióta vezér vagyok, próbálom összetartani a családomat. *teszi még hozzá, és az esőt nézi.* |
- És hogyhogy örökölted? Mi történt velük? - *Majd a családjának kérdésére mintha nem is figyelne, tekintete elkalandozik kicsit, de válaszol.* - Nem. - *Zárta le röviden.* - Te is mesélj egy kicsit magadról. - *Kéri a hímet* |
*Byakouya szavaira, hogy fiatalnak tűnik, egy hosszú pillanatig hallgat. ~Ha apáék együtt maradtak volna, még most is ő lenne a vezér.~ gondolja, arcán árnyék suhan át.* Fiatal vagyok, ahogy fiatal a terület is. A szüleim fedezték fel, azelőtt nem éltek tigrisek erre. Tőlük örököltem, bár a hagyományok szerint a hugom lett volna a vezér. *Csendben hallgatja, amit a nőstény magáról mond.* Nem hiányzik a családod? *kérdezi a végén, és azokra gondol, akik közel álltak hozzá, mégis pillanatok alatt eltűntek az életéből.* |
*Amikor a Camote kimondja, hogy ő a vezér, nagyot néz. Egyszerűen nem képes elhinni, hogy egy ennyire fiatal tigris egy csapat vezetője.* - Te lennél a vezér? De hisz annyira fiatalnak tűnsz. Nem túl nagy ez a felelősség neked? Félre ne érts, nem azért kérdezem, mert a vezérségre pályázok, de ez nagyon meglepő volt számomra. Viszont akkor alázattal és megbecsüléssel tartozom feléd. A feltételt pedig természetesen elfogadom. - *Fejét meghajtja a hím előtt.* - Akkor menjünk hát. - *Miközben sétál, a kérésre elkezd mesélni.* - Nos hát.. Mit is mesélhetnék... Mint már mondottam a nevem Byakouya. 3 éves vagyok és elég messziről érkeztem, és régóta vándorlok már. Pontosabban vándoroltam, ha befogadsz a csapatodba. Gondolom észrevetted, hogy nem igazán mutatok ki érzelmeket. Nos ez azért van, mert elég szigorú nevelésben részesültem. Megtanították, hogy a félelmet és szinte minden érzelmet hogyan rejtsek el. De természetesen tudok örülni, szeretni és minden egyéb dolgot is, ami az élet része. Mit meséljek még? - *Kérdezte és követte a vezért.* |
Ennek örülök. *mondja, mikor meghallja, hogy a nőstény letelepedne.* A vezér én vagyok. *válaszol, és egész kiállása komolyabb lesz.* Azzal, hogy itt maradsz, a csapatunkhoz kell tartoznod. *néz Byakouya szemébe, akin eddig alig vett észre érzelmeket.* Ez a feltételem. *egy darabig még a nőstényre néz, aztán az égre emeli tekintetét.* Hamarosan esni fog. *jegyzi meg.* Keressünk egy védettebb helyet. Addig mesélhetnél valamit magadról. *mondja és elindul befelé az erdőbe. A sűrű lombok remekül védenek a kisebb záporok ellen is.* |
- Nos. Nem vagyok igazán vándor. Épp letelepedést keresek. És épp azért járkálok most, mert a területi vezetőt keresem. Te nem tudod, hogy hol találom őt? - *Kérdezte kíváncsi tekintettel.* |
Értem, szóval vándor vagy. *mondja, a mosoly még mindig ott ül az arcán.* Mostanában egyre több ilyen tigris van. Csavargók, akik nem találják a helyüket a világban. Te is közéjük tartozol? *kérdezi, hangja továbbra is barátságos és nyugodt.* Nem kell válaszolnod. *teszi hozzá, ha a másik tigris esetleg sértésnek venné szavait.* A területről csak annyit, hogy elég sok az eső, és ahogy látod itt nem élnek örökzöld fák, mint a dzsungelben. De védett helyen van, hegyek határolják, és ez megkímél a szélsőséges időjárástól. *jellemzi pár mondatban. Azt már nem teszi hozzá, hogy milyen sokat jelent neki ez a hely.* |
*Hirtelen megcsapja egy szag az orrát, és úgy érzi nagyon is közel van hozzá, de nem lát senkit. Értetlenül áll a dolgok előtt. Majd előlép egy másik fehér. Örül neki, de persze nem mutatja ki, ahogy semmit sem szokott általában.* - Üdv. Én pedig Byakouya. Új vagyok itt igen. Most amolyan felfedező körúton vagyok, hogy miféle helyre is tévedtem. - *Magyarázta, majd leült a hímmel szemben, s közben végigmérte.* |
*Cami szokásos területellenőrző sétáját teszi meg, mikor idegen tigris szaga csapja meg az orrát. Félig örömmel, félig gyanakvóan, de határozott léptekkel közelít a nőstényhez majd mielőtt az megláthatná, láthatatlanná válik. Lassan körbejárja. ~Erősnek tűnik.~ fut át agyán a gondolat. Közben a másik valószínűleg érzi, hogy valami vagy valaki van a közelében, de Camote-t nem láthatja, és igazából ez nem is zavarja a hímet. Végül megkerül egy bokrot, és onnan lép elő mostmár láthatóan, mintha csak most ért volna ide.* Igen, ha valaki alatt engem értesz. *mosolyog barátságosan.* Üdv. Camote vagyok. *kezdi a bemutatkozást. Nem akarja rögötn kérdésekkel letámadni a jövevényt, ezért inkább egyszerű beszélgetésbe kezd.* Látom új vagy itt. |
*Kíváncsian botorkál be a számára érdekfeszítő helyre. Látja maga előtt a nagy ködöt és az erdőt, de mást nem igazán. Ezért hát beljebb megy, hátha talál társaságot. A maga mélyebb hangján mint ami egy nősténynek szokott lenni, "belekiált" a nagyvilágba.* - Hahó! Van itt valaki?! - |
Rai elkülönül, Pehely válaszol feltűnt Kaya és felbukkan Snarf. Amikor Kaya letámadja Pehelyt kkor kicsit meglepődik. * Nem baj Kaya! Majd talán legközelebb. * nézi el neki megint a tévedést mint ahogy mindig is szokta. * Majd egyszer felszírátjuk ezt a ködöt.* mondja.* Esetleg te segíthetsz.* néz a pimaszul beszóló fiatal tigrisnek, bár jómaga nem érzékelte durvának a beszólást. Hemi nagyon jól tudja, hogy nem olyan mint a többi tigris, de már túllépett azon, hogy mindenki előtt szégyelje magát. Vannak tőle meredekebb esetek is a világban. =p |
*Snarf csenben oson a fák között. Az apró állatok szeretik ezt a helyet, mert könnyen el tudnak bújni a ködben. Mióta erre rájött, gyakran vadászik itt, általában egyedül. Moort néha még megpróbálja elráncigálni, mert mégha vega is, régebben sokat vadászott, és Snarf biztos benne, hogy fogadott bátyja taníthatna neki egy-két trükköt. De ha Moor jön, akkor Tosi se marad egyedül, és azzal a kis pocokkal vadászni menni kész rémálom. Snarf tehát egyedül lépked, mikor felfigyel az ismerős tigrisek szagára. Ha Raisin még itt van, biztos eljön vele vadászni. Kayaniban nem biztos, néha olyan nyafogós. Beszélgetést hall, próbál észrevétlenül közelebb osonni, szája mosolyra húzódik, ahogy meglátja a többieket. Lelapul, majd hirtelen Kayanira ugrik, úgy, ahogy az előbb a kis nőstény tette Pehellyel. Az ugrás lendületétől valószínűleg mindketten bukfenceznek egyet, de Snarf mindenképpen.* Te meg hogyhogy itt, csak nem a szellemek elől menekülsz? *kérdezi mosolyogva, mikor talpra áll, de eszébe sem jut, hogy ebben tényleg lehet valami igazság.* Tudok egy helyet, ahol tuti nem találnak rád. *mondja sokatmondó arccal, aztán a másik tigrishez fordul.* Szia Hemi! *vigyorog a vega tigrisre.* Raisin már elment? *néz körül, majd visszafordul Hemihez.* Még mindig zöldségeken élsz? *kérdezi vigyorogva.* Jobb, ha vigyázol, hiszen ismered a mondást, aki zöldeket eszik, zöldeket beszél. És hízik is. Tudod, Mooron már kezd is meglátszani. *teszi hozzá még mindig vigyorogva.* |
*Hálás mosollyal viszonozza Hemi szavait Tamasival kapcsolatban, és már épp azon van, hogy továbbinduljon a mocsaras terepek felé, mikor Kayani hirtelen rátámad. A meglepetéstől majdnem kibillen egyensúlyából.* Hé! Én Pehely vagyok, és nem a tesód. Rai az előbb ment el. *magyarázza.* Akkor.. én megyek is. Kayani, legközelebb nézz az orrod elé. *mondja mosolyogva, és elindul a mocsár felé. Ott még nem járt, mióta Tamasit keresi.* |
Valahogy most nincs sok kedve a Hemi-hangú taggal kötözködni, ezért elsőre elhiszi neki. Amint meghallja a "magánakció" és tesója nevét egy mondatban, kibukik belőle egy "Na azt már nem!" felkiáltás és szemecskéit meresztgetve kezd tovább tapogatózni a ködben. Pehely alakja fehér bundája miatt jobban kivirít az egyhangúan homályos környezetből, ahogyan azt Raisin bundája is tenné, ha az övé lenne.
- Most megvagy! - Veti rá magát lesből Pehelyre és egy jól irányzott fülcibálással a földre húzná "hugicáját", de kicsit elszámította magát (nem emlékezett rá, hogy Rai ilyen nehéz lett volna) és lendületének hála Kaya találta magát a földön. - Jól meghíztál Rai! - Pislog fel rá a hátán feküdve. Hogy miért is tarolta le "tesóját" arról már meg is feledkezett. - Csak nem nagynéni leszek? o.O - Kombinál tovább őszinte rémülettel.
- Túl fiatal vagyok, hogy nagynéni legyek! - Panaszkodik bele a ködbe nyafizva. Ha közben felvilágosították róla, hogy Rai helyett Pehelyt sikerült letámadnia megrántja a vállát és kirázza a port bundájából. Aztán idióta vigyorral nyugtázza, hogy igaza volt. A ködben egy szellem se találhat rá! Igazándiból Hemike az oka, hogy Kayani képessége szünetel, de addig jó amíg erről a kis hercegnő nem tud. Különben egész nap szerényebb felfogási képességekkel megáldott nővérén lógna. |
*Már épp válaszolna Pehelynek, amikor nekijönnek. Eddig fel se tűnt neki Kayani közeledése. De ez van Hemike soha nem a figyelmességéről volt híres.* Dehát Kayani én vagyok az.* lép el testvére mellől, hogy a feneke helyett a fejével is rá tudjon nézni.* Raisin megint magánakciózik. * sóhajtott szomorúan, majd Pehely kérdésére ismét vidáman felel.* Csak gondoltam szétnézek kicsit a területen. Sok tigris költözött mostanában ide és gondoltam bemutatkozom, hogy ki vagyok. Ha már én nem is de ők ismerjenek meg engem.* egy picit csendbe marad.* Visszatérve a T betűs barátodra, szerintem itt van valahol a közelben csak biztos biztos hát nem tudom lehet dolga van és azért nem tud jönni, de majd fog.* él az örök rózsaszín felhőcskében Hemeralope.* |
Biztos Tamasira gondolsz. Nem tudom, hol lehet. Mostanában sokszor nem találom sehol. *teszi hozzá. Igaz is, éppen Tamasi miatt járja végig a területeket már egy ideje, a hím mégcsak meg se mondta, hova megy. Pehely erre ismét visszasüllyed gondolataiba ~Talán nincs is a déli tundrán. És ha bajba került? Tudom, hogy szuperképességei vannak, erős meg minden, de akkoris, a múltkor az a Costa majdnem megölte...~sóhaj~ Mindenhol ezek a családi viszályok... ~ Tompa puffanások és avarcsörgés riassza fel gondolataiból. Kayani hamarosan feltűnik, de úgy látszik nem hajlandó megerőltetni szemeit annyira, hogy észrevegye őket.* Talán könnyebb lenne, ha kinyitnád a szemed. *ad egy tanácsot a kis nősténynek, majd a távozó Raisin után néz.* És ti hogy vagytok? *fordul kedvesen a többiekhez.* |
*Annyira el van foglalva magával,hogy észre sem veszi ahogy Kaya közeledik, bár távolabb van Hemiéktől, és egyre távolabb megy, nyomasztónak érezné visszamenni. Nem szereti a hasztalan fecsegést. Úgy dönt tesz egy sétát a területen, ha ráakad egy igazi kihívást jelentő prédára akkor újabb vadászatba kezd...* |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
