|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.22. 21:23 - |
Varázslatosan tiszta vízzel rendelkező víz, melyben rengeteg hal él. |
[60-41] [40-21] [20-1]
Ezzel van egy kis bibi. Tudod én nem halok meg akármennyire is ölsz meg. Mert nem vagyok hajlandó meghalni! - emeli fel a hangját. - Nekem egyik tigris sem hiányzik. Mind lenéznek engem és azt hiszik könnyű préda vagyok akik könnyen félre lehet állítani. *hallgatja, hogyan képzeli el a fiatal tigris az életét.* Aham meg mesemaci habbal édes... Az élet nem ilyen szép. * pöffög egyet de tovább nem is hajlandó mondani. |
Raisin
-Tényleg? Ha szeretnéd olyan szituációt adok neked amikor visszahúzódhatsz az iboly gyökerei mellé, mit szólsz? *Vicsorog.* - Ugyanolyan? Valóban? Akkor nem fogok hiányozni senkinek, és még fel sem ismernek majd amikor megszerzem ezt a területet... aztán meghalok egy csata során...a legjobbtól kapok majd ki...*Gondolkodik hangosan.*-Szép jövő... |
*A tigris szövegén nem akad fenn. Nem olyan gyámoltalan ő mint amilyennek látszik.* Nagy a szád kicsit cicus. Pláne hogy a közelmúltban hagytak jól helyben. Szóval én ebben a szituációban visszahúzódnék nem pedig levegőztetném a számat.* a kérdésen szinte felháborodik.* Méghogy én ki vagyok? Én Ginestra vagyok az első keleti jaguár! Te meg aztán büszke lehetsz magadra egy csomó ugyanilyen tigris szaladgál a környéken.* nézi le egy kicsit Raisint.* |
Raisin
*Mikor a tigris észreveszi hogy nincs egyedül az idegen felé bámul, aztán rávicsorog mikor meghallja üdvözlő szavait.* - Legalább lesz ingyenkaja...*Morogja a fogai között de azért kifárad a partra és nagy gonddal nyalogatni kezdi a sebeit amiket elér.* - Egyébként ki vagy te és honnan szalajtottak? *Kérdezi semmitmondó hangon az idegent, még az sem kelti fel az érdeklődését hogy beszélgetőpartnere nem tigris.* |
*Egy pöttyös jaguár lépdel errefelé, hogy miért épp ő? Egyszerű az ő képét találtam meg XD Szóval Ginestra errefelé jön. Gondolja kihalászik pár halat a patakból. Azonban amikor a víz felé hajol valami furcsát vesz benne észre. A víz vérszagot áraszt és a színét is elcsúfítja. Felfele kezdi követni a folyást majd hamar meg is találja a gond okozóját.* Hé te! Mosakodjál valahol máshol! Belefulladnak a halak a mocskosságodba!*pirít rá a tigrisre.* |
Raisin
*Halk neszezés töri meg a patak egyenletes zubogását. Egy fehértigris járja a vidéket. Sznte meg sem látja a megnyugtató zöld színt maga körül, pedig megnyugodni jött ide, mert még nem tudja a megnyugvást csak saját magában lelheti meg. A vízhez lép és lehajol mintha inni szeretne, de csak orrát érinti a hideg folyadékhoz, majd vértől mocskos bundáját megmossa. Arcán karomnyomok, az ő karmainak nyomai.* |
*Snarf érdeklődve hallgatja Moor történetét, aztán valahol a felénél már teljesen máshol jár az esze. Nemsokára azt veszi észre, hogy örök barátai, a ragaszkodó kis lángcsóvák feltűnnek körülötte. Bosszúsan pillant a földre, majd igyekszik mihamarabb elfojtani őket.~ Hagyjatok már békén! ~ Szerencsére Moor belefeledkezik annyira a sztoriba, hogy nem veszi észre mivel ügyködik fogadott öccse. Az utolsó mondatra Snarf felpillant Moorra.* Bocs, nem figyeltem, megismételnéd? *kérdezi zavart mosollyal, közben a lángocskákra figyel, de ahogy egyre jobban rájuk koncentrál egyre több jelenik meg körülötte. Először ijedten elkerekedik a szeme, majd dühösen körbe-körbe néz, szemében tükröződnek a lángok. Nem érti mi történik körülötte, egyre jobban gyűlöli ezeket a lángokat, ki vagy mi csinálja ezt és mért nem száll már le róla?!* Elég! *kiált fel hirtelen, erre a körülötte lévő tűz váratlanul felcsap, majd ugyanolyan váratlanul kialszik. Snarf maga elé mered, és nagy levegőket vesz. Mikor kicsit megnyugodott, lassan oldalra pillant és csodálkozva látja, hogy a tűz megszűnt. Most fordul Moor felé, aki elég furcsán nézhet rá.* Öhm... ne aggódj, ura vagyok a helyzetnek. *mondja végül, és még kicsit bosszúsan elindul egy távolabbi fa felé.* |
*Úgy tűnik neki, hogy Snarf még mindig nem fogja fel az élet komolyságát. Dehát addig jó. A vörös tigris kérdésén elgondolkodik és az "esetleg megetted az előző egérhaverjaidat" nevű felvetésre csak sóhajt egyet, kis szünetet tart amíg elgondolkodik hogy hol is kezdje. Nem beszél a múltjáról túl gyakran, nem is szeret, de ha már így Snarf rákérdezett elmondja neki azt a hű de érdekes eddigi életpályáját.* - Nem tudom hol születtem. Nem tudom ki volt az anyám vagy az apám, ha ismertem volna őket nyilván nem jutok el idáig. Egy bennszülött törzsben nőttem fel. Emberekkel, de ők nem olyan emberek voltak akik félelmet keltenek a szívekben, hanem mások. Szerettem ott élni velük. Szentként tisztelték a tigriseket, állandóan vándoroltunk. Nem voltak barátaim, a tigrisek, az a néhány akik még rajtam kivül ott voltak, elmentek, nem tudom miért, nem értettem őket és már nem is akarom. Sohasem voltak egérhaverjaim, húst ettem, bár tudom hogy nagyon nehéz elképzelni de akkoriban így volt, semmit sem tudtam a gyökerekről, és az ehető növényekről. aztán a törzs megszűnt létezni, én meg egyedül maradtam. *Arca elkomorul.* - Teljesen egyedül, csak menni amerre visz a lábad, már arra sem volt erőm hogy vadásszak. Szerencsére találkoztam Loberával, így valahogy életben maradtam. Cél nélkül bolyongani teljesen egyedül amikor már nem is tudod felfedezni a szépséget sem, na az egy nagyon szörnyű dolog. Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnék ilyet. Tosival egy véletlen folytán találkoztam. Én nem tudom mit keresett arra vagy mit nem. Annyit beszélt hogy nem tudtam lenyelni, hát persze hogy emiatt rámakaszkodott. És látod azóta sem tudom levakarni a kis vakarékot. De igazából már nem is akarom. *Mosolyodott el.* - Tosi miatt lettem vegetáriánus. És neki köszönhető hogy meg tudom mondani melyik növény mire jó. persze hogy felhőtlen életünk beárnyékolódjon, egy kisebb vita kezdődött, és meg kell hogy mondjam elég furcsák az itteniek vitalerendezési módszerei. De erről ne is ejtsünk több szót. A csata után találkoztunk veled. Azt hiszem innentől már tudod a történetet. *Mosolyog Snarfra.* |
Huh, az mindjárt más. *mondja megkönnyebbülten, mikor Moor elmagyarázza, hogy hol is van Tosi. Az "ideje lenne megkomolyodnod" kezdetű szövegre elmosolyodik, és felfelé bámul, aminek az lesz az eredménye, hogy az eső az arcába hull. Moor az utóbbi időben állandóan ilyenekkel traktálja. Mikor egy vízcsepp a szemét találja el, bosszúsan megrázza magát és valamivel távolabb lépked egy fa alá. ~ Ha rajta múlna, nagykoromra vegetáriánus lennék és az élet nagy kérdéseit kutatnám a legjobb haverommal, Őzikével.~ jegyzi meg gondolatban.* Te is így voltál vele? *kérdezi vigyorogva Moortól kis szünet után.* Amikor ennyi idős voltál, azt mondták komolyodj meg és te elhatároztad, hogy vega leszel és egy egérrel járod a világot? *kérdezi.* Talán több egérhaverod is volt, de nem sikerült ellenállnod a kísértésnek és... hamm! *zárja össze hirtelen az állkapcsát, majd Moorra vigyorog.* |
- Nagyszerű, ügyes vagy. Igen találtam. Tosi...*Itt belekezdene hogy hol is van az egérke és miért, de Snarf találgatásakor inkább elhallgat és lapos pillantásokkal jutalmazza a logikus következtetéseket. Néhány piros vonallal ábrázolt jel jelenik meg a feje felett amikor Snarf leantiszociálisozza, de nem tesz megjegyzést.* - Nem szóltam mert nem ettem meg! Tudod hogy néha Tosi lelép rokonlátogatás ürügyén. Nézd Snarf ideje lenne megkomolyodnod ha a jövőben akarsz valamit kezdeni az életeddel. *Mondja komolyan. Nem mintha nem élvezné a kis triójuk nyújtotta élményeket, de a szívén viseli Snarf sorsát. Ekkor az ég dörögni kezd, Moor pedig a felettük gomolygó felhőkre emeli tekintetét.* |
*Érzi hogy Moor elrugaszkodik, és elengedi a nyakát mielőtt elszédülne. Még mindig vigyorog mikor feltápászkodik a földről.* Vadászni voltam! Fogtam egy szarvast. Először menekülni akart, de üldözőbe vettem, aztán ráugrottam és egyetlen harapással megöltem! *meséli büszkén.* És te? Találtál gyökereket erre? *kérdezi, és elvigyorodik. Nem sértésnek szánta a kérdést, mégis nevetségesen hangzott.* Mármint kaját... És Tosi? Lelépett a kis bajszos? Tudod, gondoltam hogy ez lesz, előbb utóbb itthagy ha ilyen antiszociális vagy, haver. *vigyorog Moorra, majd hirtelen eszébe jut valami.* Öhm, ugye nem etted meg?... *kérdezi gyanús pillantással.* Hahó! Tosi! Odabent vagy?! *kiabál Moor gyomrának.* Hogy tehetted? *szegezi Moornak a kérdést, majd elgondolkodva hozzáteszi.* Hm... azért előtte szólhattál volna nekem is. |
Moor
*A patakparton telepedett le szépen, nem ivott nem volt szomjas, nem ezért jött. A valódi okot nem tudta megfogalmazni mert nem is létezett, csak egy kicsit elindult sétálni. Az eső esett, a szürke felhők gyülekeztek. A vízcseppek tompították a szagokat de Moort valamiért nem érte váratlanul amikor Snarf ráugrott és megpróbálta átfogni a nyakát. A fehértigris vetett egy lapos pillantást a környékre.* - Szervusz Snarf. *Egy darabig nem mozdult.* - Biztosan, megint lenyomsz, mint a múltkor... *Mosolyodik el, aztán elrugaszkodik a hátsó lábaival és tesz egy előrebukfencet, ebbe Snarf legalább beleszédült vagy lehet hogy már volt annyi esze hogy elengedje. Moor nyugodtan feláll, természetesen nem sieti el a dolgokat.* - Merre csavarogtál öcskös? |
*Snarf, bár nagyrészt Moorékkal él, leküzdhetetlen kalandvágya miatt gyakran elkóborol, hogy egyedül, vagy éppen hogy társaságban legyen. Moor jobban szereti a magányt, meg Hemit. Snarf néha irigykedik is a nőstényre, amiért olyan jól megértik egymást a fehér hímmel. ~Csak mert nem rágcsálok gyökereket már rögtön ki kell közösíteni? ~ gondolkodik, és elvigyorodik saját kérdésén. Kiér a patakhoz, de még elég távol van Moortól hogy az észrevegye. Általában Raisin és Kayani mellé csapódik, de most ők is elmentek. Hiányzik neki a Diamond-família, de legjobban mégis... ~Mi ez a füstszag?~ és Snarf bosszúsan tapossa el az apró lángocskát ami mellette táncol az avaron. ~Miért van ez már megint? ~ Sóhajt, és továbbindul, a parton. Mostanában gyakran jelennek meg körülötte apró lángcsóvák. Múltkor Tosi farkát égette meg, az más kérdés, hogy az egérke elég vicces látványt nyújtott ahogy ide-oda rohangált. Snarf ekkor veszi észre Moort, és mielőtt fogadott bátyja észrevehetné, megkerüli, lelapul egy bokorba, vár egy kicsit majd váratlanul rátámad.* Én vagyok az erősebb! *vigyorogja elszántan, miközben a fehér tigris nyakát igyekszik átfogni.* A múltkor csak szerencséd volt. *és visszagondol, hogy legutóbb Moor milyen simán lenyomta...*
|
Moor
*Minden nap újabb és újabb alvóhely után néznek, nem mintha Moornak üldözési mániája lenne, csak szereti elkerülni a társaságot. Ezen a napon viszont tudta hogy nem kell aggódnia, mivel a Diamond-família elment a nagy családi találkozóra. Az egyedüli ok amiért sajnálta ezt, az volt hogy Hemi is elment. De nem tehetett ezellen semmit. Ismerje csak meg a családját egészen nyugodtan. Miközben a patak felé sétálgatott sok gondolat járt a fejében. Nem volt vele Tosi. Az egérkének néha (egy évben egyszer) voltak napjai amikor azt mondta hogy elmegy rokonlátogatásra. Ilyenkor hosszú jókívánságokat mondott Moornak és Snarfnak, és már el is tűnt. Végre egy csendes, nyugodt nap. De Moor valahogy túl csendesnek érezte. Azzal hogy az egérke állandóan vele volt, már el is felejtette hogy milyen teljesen egyedül kóborolni egy ismeretlen vidéken. Amikor az egyetlen dolog amivel törődnie kell az hogy életben maradjon... Megállt, és megpróbált az előtte levő fára koncentrálni, felidézett magában egy tigris alakot. Megkönnyebbülten sóhajtott mikor az illúzió megjelent előtte, aztán eltűnt. Még mindig tudja használni a képességét ami megnyugtatta. Milyen régen kényszerült már rá hogy használja, és milyen régen csatázott már, mintha egy örökkévalóság telt volna el a nagy csata óta is. Merengéséből, egy esőcsepp zökkentette ki, ami a fejére hullott. Az eső záporozni kezdett az égből, az éganya most kezdett neki a piszkos földgyermeke megmosdatásának. Moor hagyta hogy a bundája telesen vizes legyen, nem rázta le magáról az esőt. Az ég dörögni kezdett. ~Vihar lesz.~Gondolta és továbblépdelt.* |
*Ismét erre sétál ezen a szép helyen. Beleugrik a patakba és úszik egyet. *Miután kiúszta magát eléggé, kimászik a partra és megszárítkozik. Lát egy fehér sziklát. Arra ráugrik. *És hirtelen megmozdul alatta az amit sziklának vélt. Azonnal leugrik róla, mert nagyon megijed. *Eeee-ee-eeeelnézést. Nem tudtam, hogy egy idegen tigris. Sajnálom, azt hittem egy szikla. Ne haraudjon. Nem akartam -magyarázza ijedten Sundarban-. |
*Sundarban erre sétál, mert szomjas. Odamegy a patak széléhez és iszik a vízből. Közben Hemeralope-ra gondol, mert nagyon hiányzik neki. ~Vajon hol van? Látom e még valaha? Hiányzok nagyon~. *Miközben ezeket gondolta sétált a patak partja szélén, nem figyelt arra hova lép és beleesett a vízbe. Emiatt mérgelődik magában. ~Hogy lehettem ennyire szerencsétlen, hogy beleestem? Elképesztő, hogy ilyen béna vagyok~. *Kimászik a vízből, lerázza a vizet a bundájáról és megszárítkozik a napsütésben. Közben sétálgat ezen a szép helyen. Ha valaki itt van nem tudja megmondani, hogy nem járt e itt Hemeralope, és ha igen, akkor merre tartott? -kérdezi üvöltve Sundarban- Kérlek segítsetek! |
*A szél lágyan suttogja az ismerős dallamot,melyre Swan furcsán megnyugszik s egyszerre úgy érzi,elszállhat akár a levelek.Ismerős és mégis idegen.Mély csend költözött be,csak a patak csörgött,s Swan egyenesen a tükrébe meredt.Egyszeriben föleszmél.A tó tükrében megjelenik mégegy alak.Valamivel nagyobb,és magabiztosabb járású.Hirtelen felemeli tekintetét,s a tőle nem messze álló Nara-ra pillant.Nála sokkal nagyobb volt ugyan,de a járásában és a mozdulataiban valami titokzatos kecsesség rejtőzött.A tekintete nyugalmat árasztott,akár a dallam.Elakadt a lélegzete,ahogy egyre csak nézte a másikat,de nem mert megszólalni.Lassan föleszmélt,s közelebb lépett.*Ismerlek?-*suttogta,alig hallhatóan.A szél újra belesüvített a tájba,valami újat és rejtélyeset jövendölve.Swan félénken állt,s szinte megbabonázva hallgatta az éneket.* |
*Amikor a szél megrázza a leveleket, egy ismeretlen hangot hoz magával. Halk lépteket, amik lassan közelítenek a ott csorgó patak felé. Egy hófehér tigris az, aki elveszve kóborolva dúdolja azt a dalt, amit kicsi korában hallott. Ennek a tigrisnek a neve Nara. Még mindig azon gondolkozik, édesapja mért hagyta ott az erdőben hónapokkal ezelőtt. Mit sem sejt a külvilágról, emlékei tartják fogva.*~Talán az öcsém miatt hagyott ott? Vagy egyszerűen csak nem feleltem meg neki?~·*A választ még mindig keresi magában. |
*Egy arany színű hal zavarja fel a víz nyugodt felszínét,s mikor a patak tükre újra kitisztul,egy hófehér folt tűnik fel rajta.Alig lehetett nagyobb egy rókánál.Csendesen haladt a fák közt,majd lassan a partra lépett és nagyott szippantott a levegőből.Swan most örült a magánynak.Mióta találkozott Hemivel és a többi kölyökkel a magányos kis életéből,csupa vidámság és szórakozás lett.Napok óta most van újra egyedül,és most elégedetten lehajolt,hogy csillapítsa szomját.A patakban fickándozó halakról eszébe jutott Hemi,és elvigyorodott.Vajon mi lehet családjával?Gondolnak rá?Hiányolják?*~Miért is teszek fel magamnak ilyen kérdéseket?Biztosan örülnek,hogy otthagytam őket!~*A legelhihetőbb gondolat pedig ez volt:Észre se vették,hogy elment...* |
Hanamaki
*Fejét oldalra döntve még nagyobb szemeket meresztve figyeli a magyarázó tigrist.Már nem is olyan ijesztő,mint aminek eddig gondolta.Csak egy picit nagyobb mint ő,de attól még ez lehet szerelem első látásra :D.Az "éhes lenni" szókapcsolatra felderül a képe.Fogaival ketté harapja a diót és az egyik felét nagy kegyesen Hemi elé teszi :D.Aztán nagyokat pislogva várja mit kezd vele legújabb barátja.Miközben példátmutatva szájához emeli a dió másik felét és hosszú metszőfogával ügyesen kipiszkála a dióbelet.* |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
