|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.28. 11:13 - |
Ez a legrövidebb és egyben legveszélyesebb átjáró a tundrára. Az emberek régen kivágták a fák nagy részét ezen a helyen ezért az eső lemosta innen a talajt. Csak néhányt túlélője maradt a pusztításnak a fák közül. Az emberek nagy része ugyan elment erről a helyről, de azért jobb az óvatosság. Néha feltűnnek még vadászok. |
[28-9] [8-1]
Raisin
*Zavart képpel nézi a sebeket. Sajátja még mindig csíp, de már egészen kezdi megszokni a sajgást. Lobera távozik. Rainek nincs hozzáfűzni valója. Camote megnyugtatja. Bátyja kérdőre vonja, de erre Rai csak riadtan bámul rá.*- Én voltam! Én sebeztem meg! Mindkettőnket! Pedig hozzá sem értem! Camote miért van ez? Hogy lehet, amikor hozzá sem értem?! *Fakad ki tesójának.*Fel sem tűnik neki hogy nem az eredeti kérdésre válaszolt.* |
Rai, nyugi, semmi baj, de többet ne csinálj ilyet. *mondja mikor látja huga feldúltságát. Mégegyszer megnézi a két nőstény sebeit. ~Nem hinném, hogy véletlen..~ suhan át agyán a gondolat, fel se merül benne, hogy Lobera hallja a gondolatait.* Üdvözöljük a többieket. *szól a távozni készülő Lobi után, majd hugához fordul.* Rai, min vesztetek össze? *tér rögtön a lényegre, az ikersebek kérdéséről egyenlőre nem akarja faggatni testvérét.* |
*Látja ahogy Camote befut. Közben Raisin már kicsit megnyugodott. ~Én is ilyen voltam fiatalkoromban?~ kérdezte meg magát hirtelen.~Azt nem hiszem~ Erkszter közben utolérte és a hátára reppent. Sose tudta lerázni. Amióta jobban van megint el tudnak egymástól távolodni.* Nem történt semmi komoly Camote, csak Raisinnal elbeszélgettünk kicsit.* majd amikor Raisin hebegni kezd hogy ugyan ott van a sebük, akkor sóhajt egyet.* Puszta véletlen.* mondta Lobera, majd hátat fordít és menni készül. Haza kell érnie. A kölyköket nem akarja sokáig magárahagyni.* |
*Nagyon csípi a sebe, és becsukja szemeit, mert vére a szemébe csöpög. Idegesen próbálja mancsával letörölni, de ha hozzáér a seb csak mégjobban fáj. Lobera gondolatban feltett kérdésére nem válaszol, pillanatnyilag jobban lefoglalja a seb, amit fogalma sincs hogy hogy szerzett. Pontosabban azt tudja hogy dühös volt, és ezt a dühöt irányította. Vagy fordítva? Nem érti de tudja hogy ő okozta a sérülést. Valahogy megkönnyebbültnek érzi magát. Mintha azzal hogy kiadta az indulatait nyugodtabb lenne.* - Tudom. *Nyögi Loberának, sírós hangon, most inkább a bűntudat éled fel benne, hogy bántott valakit akinek semmi köze az ő családi viszályaihoz. Kitisztul a feje, csak a sebe ne fájna úgy. Bátyja hangjára nyitja ki félig a szemét. Aztán nyel egy nagyot és Camote elé áll hatrozottan.* - De igen én kezdtem. És mindent én követtem el, és nem...*Ekkor veszi észre hogy Loberán is ugyanott díszeleg a seb. Elkerekedett szemmel néz rá egy darabig.* - Neked is...meg...nekem...is.....? Az hogy lehet? *A döbbenettől elfelejti hogy mit is akart még mondani.* |
*Cami a területeket járta körbe. Ez a hely nem kifejezetten a kedvence, ezért arra számít, hogy gyorsan körülnéz, aztán mehet is belakmározni a zsákmányból amit nemrég fogott. Mégegyszer végiggondolja, hogy hol is hagyta pontosan, és hogy fogja hazacipelni a többieknek. De a kaja témát hamar elfelejti, mikor meglátja Lobit és Rait egymással szemben állva. Nem úgy tűnnek mintha a rokoni szeretet fontosságáról beszélgetnének, ezért a hím jobbnak látja ha minél előbb közbelép.* Lobera, Raisin! *szól nekik.* Ti meg mit csináltok? *kérdezi mikor odaér hozzájuk. A sebekből kezdi sejteni a dolgot, de meglepi, hogy a karmolásnyom mindkettőjüknek ugyanott van.* Rai, ugye nem te kezdted? *fordul hugához komoly tekintettel.* |
*Egyszercsak otterem egy vágás a pofáján. Raisin meg ugyanolyan távol van tőle.~Hát ezt meg hogycsinálta?~ méri fel gyorsan a helyzetet. A seb a másik tigrisnek is ott vol ahol neki. Ő nem kiálltott fel ez a sem már megse kottyant azokhoz a sebekhez képest amit ő már kapott. hallja Raisin gondolatait. ~Ha sokkal erősebb vagyok miért nem engedsz simán elsétálni mielőtt még nagyobb bajod esik.~ kérdezi Raisintól gondolatban Lobera.* És Errant nem tehet semmiről!* morogja hangosan. ~Hasonló képessége lenne mint Rajahnak. Ő is ugyan úgy megsebződik ha az ellenfelé ejti a sebet. De ő ahhoz meg szokta támadni, de Raisin meg se mozdult. Hogy van ez?~ Lobera fejében cikáznak a gondolatok.* |
*Vicsorog és morog Loberára. A nőstény utolsó mondataira, majdnem elrugaszkodik a földtől hogy ellenfelének ugorjon, de mégsem teszi. ~Sokkal idősebb nálam, simán elintézne...De elvette tőlem az apámat! Nem ez nem igaz, anya vette el...~* - Gyűlöllek!!! *Hirtelen felordít, hangjától visszhangzik a táj. Mindenki iránt érzett haragját Loberára irányította, akinek arcán erre egy vágás jelenik meg, mintha Raisin az arcába karmolt volna, pedig hozzá se ért. Ha Lobera a fájdalomtól felkiált, Raisin is ugyanúgy üvölt a fájdalomtól mert a seb az ő képén is ott virít.* |
Nyisd ki a füled hugicám! nem megyek innen sehova.* Lobera nem őrült meg, nem akarja megtámadni a kisebbet, de ha ő akar egy jó verést hát áll elébe. Legalább jól helyreteszi ezt a szemtelen tejfelesszájú tigrist.* Na mi az ellopták a nyelvedet? Gyere mutasd meg mit tudsz, majd akkor legyen nagy a szád!* morrantotta oda neki. |
- Talán nem jól hallasz? *Csak még dühösebbé válik mikor Lobi is mogorván viselkedik, abba nem gondol bele hogy ezt ő váltotta ki.* - Épp azt magyaráztam hogy hú-zz-ál ha-za! *Mondja hangosan nagyon artikulálva és tagolva.* - Érthető? *Vicsorít a vele szemben állóra. Nagyon jó lett volna ha itt nem fut össze senkivel de most hogy éppen itt van Lobera biztos benne hogy neki fog ugrani ha nem megy el gyorsan.* |
*amikor Rai elé toppan, hogy húzzon innen a fenébe kicsit felkapja a vizet.* Álj meg a felvonulás. Arra sétálok amerre nekem tetszik.*hordja le Rait. De a következő mondatok kifejezetten nagyon sértik a füleit.* Mit is mondtál.* mordul fel elég vészjóslóan.* |
*Visszatér elmélkedéséből amikor megérzi Lobera szagát. A szél felé fúj, ezért messziről kiszúrja a közeledőt. Emlékszik rá a találkozóról. Lobera, neki vannak azok a furcsa kölykei, és a párja Errant. Rai erre ideges lesz, már megint eszébe jut az apás téma amit legszívesebben elfelejtene, az egész családját legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. Nyugtalanul felkel ésbaráságtalanul közelít az érkezőhöz.* - Mit keresel itt? Otthon kéne lenned a kedves pároddal és a cuki-muki kölykeiddel. *Betolakodóként kezeli Loberát és fittyet hány arra hogy a vele szemben álló nőstény nála jóval tapasztaltabb. Kicsit úgy érzi mintha Lobera elvette volna az apját pedig Errant nem is az igazi apja és valahol ő is tudja hogy ez butaság de jelen pillanatban nem tudja máshogy levezetni az elkeseredett dühét.* |
* Lobera errefelé sétál. Nem is tudja miért jön a délitundrára. De most hogy Frost visszatért nem is örül annyira nővérének. Shesta pedig úgy rendelkezett hogy az idősebbik nővéré lesz a terület és Nagaborené a másik. így ő hoppon maradt. PEdig már annyirszor bizonyított hogy érett lenne egyterület vezetésére, de nem kaphatja meg. Talán ezért is jött át a déli tundrára. Meg akart szabadulni a gondolataitól, ami nem tartott sokáig mert nem olyan massze előtte meglátja Raisint.* |
*A hűvös szél szinte marcangolta Rai bundáját az idefelé vezető úton. Nem is tudja mért jött fel a hegytetőre, talán kíváncsiságból, erre még úgysem járt, talán magányra vágyott, talán csak a kilátásban akart gyönyörködni. Nem gondolkozott ezen, csak elindult valamerre, amikor senki sem figyelt rá, ami mostanában egyre gyakoribb. Anyjával mostanában szinte nem is beszél, leginkább Hemit kedveli testvérei közül, de ő sokszor nem tudni merre jár. Camote meg úgy odavan hogy a terület majd az övé lesz, Kayani meg, hát Kayani. Rainek még mindig nehezére esik elfogadni a Kiba-Errantos dolgot. Hiszen a születésénél Errant volt ott és végig őt tekintette apjának akkor. Letelepedik egy szélvédett helyen. Akkor most kit tekinthet igazán az apjának. Mindkettőjüket? Vagy egyikőjüket sem? Raisin mindezért Diamondot hibáztatja. Hogy verhette át a saját gyerekeit? ~Mostmár anyám sincs.~ Állapította meg magában. És úgy látja nem is nagyon foglalkoznak vele. Mit kellene tennie?* |
*Hirtelen Sundarban betéved ide. Nem tudja, hogy mi ez a hely, de nagoyn lepusztultnak találja. Sétál tovább és nagyon megijed a sok csontváztól, ami fogadja látványként. *Odébbfut amilyen gyorsan csak tud. ~Jézusom ez a hely olyan, mint egy temető. Nagyon félelmetes itt~. *Futkorászik össze-vissza, de már nem tudja honnan keveredett ide. 5 órányi bojongás után sikerült kikerülnie erről a félelmetes helyről. ~Végre, csakhogy kijutottam innen~. *Visszasétál a lakhelyére és lefekszik pihenni, és kiheverni ezt a traumát, amit átélt. |
Akkor erre megyünk. *Elindultak az erdő irányába.* De errefelé nem nagyon kell farkasoktól tartanod, hiszen minden farkas fél a medvéktől. *szája mosolyra húzódik. Kiváncsi a kistigris megijed e. Közben elérik az erdőt, ahol köd dereng.* |
Hát öööö arra vagy inkább arra. Nem! mégis inkább erre!* mutatott Hemi először a fák felé majd a hegyek felé és végül mégis inkább azért a fák felé, mert nem volt kedve hegyetmászni.* Hát még sose láttam barkast. Csak anci mesélte, hogy nagyok hegyes a foguk meg a fülük és csúcsos fekete orruk van.* lépett Snowcat mellé Hemi várva hogy mikor indulnak.* |
Rendben, akkor elkísérlek. Emlékszel merről jöttél? *körülnéz, és próbál tájékozódni. A távolban hegyeket lát, egy másik irányban pedig mintha fák sűrű lombját vélné felfedezni. Tudatalatt már eldöntötte merre fog indulni, ha Hemeralope nem emlékszik.* Rengeteg dolog van ám, ami veszélyes egy tigriskölyökre. Például a farkasok. *gondolkodik el* |
*Elpirul amikor Snowcat dicsérgetni kezdi. Zavarában még a mancsát is ráteszi az orrára.* Hát hazamennék én ha tudnám merre van az a haza. Meg egyébként is ha most elmegyek megint egyedül leszek és hát nekem veszélyes egyedül mászkálni nem? LEgalábbis anci mindig ezt mondja.*gondolkodik el Hemeralope.* |
*Mosolyogva figyeli Hemeralope-t, aranyos látványt nyújt mikor a farkát kergeti.* Tudod, szerintem szép vagy. Nem sok tigrisnek van ilyen különleges színe. *kis szünetet tart, aztán ismét megszólal* De jobb ha sietsz vissza, anyukád aggódni fog, és ez nem a legbiztonságosabb hely egy ilyen kistigrisnek. *mondja* |
*Ámul a szivárvány válaszán.* Hát majd én megkeresem a végét.* határozza el.* Ja hogy a nevem. Hát Hemeralope vagyok, de anyu csak Hemikének szokott hívni.* magyarázza.* Hát a csíkjaim megvannak. A múltkor a fenekemen volt egy *elkezdi a farkát kergetni persze csak lassan, nem rohanva.* Látod itt van.* mutatja.* De egyébként engem biztos beleejtettek valami szinezőbigyóba mert tesóm meg a szüleim azók fehérek csak én vagyok ilyen izé színű.* magyarázgattja.* |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
