Témaindító hozzászólás
|
2007.12.28. 11:20 - |

Ezt a helyet is a víz árasztotta el. Rengeteg hal él itt és sok állat jár ide inni. A hatalmas köd miatt a fény csak minimálisan szűrődik át. Egy ember se mer erre járni, mert elég könnyen el lehet erre tévedni. A tigrisek számára viszont kiváló táplálékszerzési lehetőség. |
[27-8] [7-1]

*szöveg* -> cselekvés
~szöveg~ -> gondolat
-szöveg vagy "jelölés nélkül" szöveg -> beszéd
*Csodálkozik a hím kicsit furcsa viselkedésén. Hát még sose látott szerelmes tigrist, meg úgy igazán fel se sejlett benne hogy mi vagy inkább ki okozhatja ezt az érzést másikban.*
-Hát úgy járok a másik oldalán, hogy te ide tapostál. * mutatja meg a mancsfejét*
-És én ezen járok.* fordítja felfelé a mancsát.
*mosolyog Sundarbanra, majd hirtelen ötlettől vezérelve hozzáteszi.*
-Tudod mi szebb még nálam? A terület. Nem nem erre a mocsárra gondolok. Gyere megmutatom neked a kedvenc helyeimet.
*hívja maga után a hímet és szót nem türve elindul a medence felé*
//A következő reagot a medencébe írd. ^^// |

*Majd Én megölöm őket és úgy adom Neked oda. Majd ha már nem lesz elég Neked a hal, akkor vadászok Neked amit szeretnél. *Én dícsérlek, mert igaz amiket mondtam Rád. Úgy vagy szép, ahogy vagy. Ha nem lennél ilyen vörös, akkoris nagyon szépnek találnálak. *Nem bántásból teszem oda a mancsomat a Tiédre, hanem... -Nem meri kimondani azt a bizonyos szót-. *Te is azon jársz csak a másik oldalán? Ezt, hogy érted drága? *Fél évesen? -kérdi értetlenül Sundarban-. Én azt hallottam, hogy te 10 hónapos vagy. Vagy ez nem igaz? |

Hát jó majd akkor halazunk. Én nem akarom őket megölni. Amíg tudok addig halon élek. Jaj és nem kel dicsérni ígyis elég vörös vagyok, nem kell hogy mégvörösebb legyek.* mosolyog Hemeralope. Amikor Sundarban ráteszi a mancsát az övére kicsit meglepődik. Fél évesen még nem igazán érti ezeket a gesztusokat így megint kicsit értetlenül válaszol.* Én is azon járok csak a másik oldalán.* mondja.* |

*Nincsen semmi baj. Nem, nem harapom le. Egy ilyen szép nőstényt mint téged nem tudok bántani. *Hoppá ez kicsúszott... De nem tudom az ilyet magamban tartani. -Elpirult-. Igen rólad sokat hallottam. A bátyádról is hallottam, de Ő engem nem érdekel. *Hozzábújik Hemihez, hogy ne szontyolodjon el annyira. Számomra így is különleges vagy, hogy semmilyen erőd sincs. -Ismét elpirult-. *Értelek. Akkor halat fogok hozni Neked, hisz megérdemled. *Én akkoris elfogadnálak, ha csak növényt ennél. Én is sajnálom az állatokat, de ez a kulcsa az életbenmaradnásnak, hogy sajnos meg kell ölni őket. *Ó köszönöm, hogy szépnek tartod a nevem. Nekem nem annyira tetszik. Ellentétben a Te neved nagyon szép. *Rámosolyog és mancsát gyengéden ráteszi Hemi mancsára. -Elpirul kicsit-. |

Jó bocsánat nem kérek töbé bocsánatot. hoppá* akad el a szava, amikor észreveszi magát.* Ugye azért nem fogod leharapni a fülem?* néz rá kicsit butácskán.* Rólam sokat hallani? Ugyan, a bátyámat sokkal többet emlegetik, mert ő láthatatlanná tud válni nekem meg nincs semmilyen erőm.*szontyolodik el kicsit. Amikor a vadászatra terelődik a téma akor kicsit elpirul* Izé tudod én nem eszek húst. Csak halat. Sajnálom az állatokat. De növényen nem élhettem. Így csak halat eszem.* magyarázza kicsit összefüggéstelenül Hemeralope.* Sundarban. Szép név mosolyog a hímre.* |

*Nagyon megörül Heminek, mikor újra meglátja. *Nem kell bocsánatot kérni. Nem haragszom. És ha még egyszer bocsánatot kérsz, akkor esküszöm, hogy megharapom a füledet. *Szia. Sikerült meglepned, de nagyon. Örülök, hogy semmi bajod. Izéééé...*Aggódtam érted ugye tudod? Köszi szépen a nyulat, de nem kellett volna. Sokat sétáltam a különböző helyeken, hogy körbenézzek, de a nap legtöbb részét természetesen itt töltöttem. Vadászgattam párszor, nem mindig sikerült zsákmányt szerezni, de nem baj. Képes vagyok 5 napig koplalni. Nagyon aranyos vagy, hogy hoztál nekem nyulat. Ígérem én is vadászok Neked valamit. ~Milyen édes ez a szépség. Meg tudnám zabálni. Legszívesebben adnék Neki egy nagy puszit, de nem vagyok tolakodó~. *Jaj ne haragudj, annyira bunkó vagyok, hogy nem mutatkoztam be. Az én nevem Sundarban. És mielőtt megkérdeznéd, hogy honnan tudom a neved, elmesélem. Sokat hallottam a domináns hím és nőstény lányáról, akinek Hemeralope a neve. És nagyon örülök, hogy találkoztunk ismét. ~Ha tudná Hemike, hogy nagyon megtetszett Nekem, többé nem merne a szeme elé kerülni, mert félne, hogy leüvöltené a fejét~. *Tudod... Nem vagyok a szavak tigrise...Deee... Nagyon hiányoztál már Nekem. -Elpirult- |

Jóóó izé.* azzal pacsit ad az idegennek. Aztán a puszin kicsit meglepődik.* Hát izé mégegyszer bocsánat*használja igen szűkös szókincsét.* De én most megyek. Majd még biztos találkozunk.* mondja és elindul tovább.*
*Két nap múlva Hemeralope újra a kristálymocsárban jár. A másik tigris nagyon elkenődöttnek létszott amikor itthagyta. Gondolta meglepi. Fogott neki egy nyulat, de nem ölte meg. Nem az ő kenyere. Amikor meghallja a nevét már elég közel van. Leteszi a nyulat és köszön bizonytalanul* Ööö szia.*közben a nyúl megragadta az alkalmat és elszaladt messzire.* Hoppá.* nézett a nyúl után.* Elfeljtettem. Neked hoztam gondoltam éhes vagy és még nem tudod mi hol van.* magyarázza a kis narancs.* Egyébként nem emlékszem mit is mondtál. Hogy is hívank?* néz kérdőn a hímre.*
//Radzsa várj meg míg én is írok. XD// |

*Felkelt, kinyújtózott és ásít egy hatalmasat. Odamegy a vízhez és iszik. Aztán kivadászik magának néhány halat reggeli gyanánt. Miután megette őket szomorúan visszafekszik arra a helyre ahol aludt. ~Hemeralope gyere már kérlek én nem bírok meglenni nélküled. Nagyon hiányzol, és nagyon rossz nélküled~. *Gondolatai csak Hemikén járnak. Sírva nézi a vizet, amely most nyugtalan. Belenéz a vízbe és látja a tükörképét, ami csak a felét mutatja az arcának. ~Mi ez? Miért csak az egyik felemet mutatja a víztükör~? *Miközben ezen gondolkodik természetesen Hemi jár az eszében. Csak várja és várja, nagyon sír utána. Mozdulatlanul fekszik a jól megszokott helyén és várja Hemit, hogy végre ismét találkozhasson Vele. |

*Szomorúan, lehajtott fejjel visszatér a Kristálymocsárba. Nem találkozott Hemeralope-pal, és nagyon szomorú emiatt. ~Vajon mi lehet vele, hol van, nem esett e baja annak a gyönyörű nősténynek~? -Aggódva gondolkodik ezeken a kérdéseken-. *Miközben sétál a parton visszagondol arra, amikor ráugrott véletlenül Hemike. E gondolattól elkezdett könnyezni. ~Vajon mikor láthatom újra? Annyira hiányzik. Én belehalok ha valami baja esik Heminek~. *Beugrik a vízbe és kivadászik 2 halat. Kiviszi őket a partra a szájában, de annyira szomorú, hogy megesik a szíve a halakon, visszadobja őket a vízbe, inkább éhesen fekszik le aludni. Mielőtt elaludna még nézi a vizet, amely tükörsima és nyugodt. Nem tud másra gondolni, csak Hemire. Sírva lefekszik a földre és mielőtt becsukná a szemeit, még üvölt egy hatalmasat. Nagyon hiányzol Hemi! -üvölti Sundarban-. Ezzel az üvöltésével becsukja könnyes szemeit és megpróbál elaludni. ~Remélem minél előbb találkozom ismét Hemivel. És remélem, hogy Vele fogok álmodni~. *Ezekkel a gondolatokkal a fejében nyugovóra tért. |

~Vajon ki volt ez aki rámugrott?~ *Megnézi a tigrist, és látja, hogy nagyon megijedt. Nem kell félni tőlem nem bántalak ne félj. Nincs semmi baj -mondja Heminek-. De kérlek legközelebb picikét jobban figyelj vagy gyere közelebb, mert nem esett jól, hogy rámugrottál, és fáj is picit a hátam, de megbocsájtok, hiszen nem tudhattad. Nem bántalak ne aggódj. Nem kell hebegned. *Odanyújtja mancsát Heminek megbocsájtása jeleként és megsimítja a fejét. És, hogy végképp megnyugodjon megnyalja az arcát. *Meg szeretnélek ismerni, mert nagyon aranyosnak tűnsz. ~Remélem Ő is szeretne velem megismerkedni~. *És ha Hemike is szeretné velem tarthat mostantól mindig, és vigyázni fogok rá. |

*Hemike amióta se anyja se apja nem törődik annyire vele és idősebb testvérével amióta Raisin és Kayani megszületett többet kóborol a területen. Próbálja megkeresni a legjobb halászó helyeket, ahol nem kell órákat arra várni, hogy kifoghasson egy halat a vízből és ne válljon szoborrá. most épp a kristálymocsárban lépked. Tudja hogy itt is vannak halak. Egyszercsak elé kerül egy domb. Furcsa színe van, de biztos alapnak látszik. Felugrik hát rá. Azonban nagyon megijed amikor érzi, hogy alatta a szikla megmozdul és a szikla nem is szikla hanem egy idegen tigris.* Eee-ee-elnézést, nagyon jól beolvadta a környezetébe, nem tudtam, hogy tigris, szóval sziklának gondoltam.* hebegi a kis narancsos tigris.* |

*Besétál a kristálymocsárba, hogy valami élelmet találjon magának. ~Elképesztően gyönyörű hely, csak a köd ne lenne ekkora. Még szerencse, hogy jól látok~. *Sétál a parton és próbál kivadászni halakat, de nem sikerül neki. ~Ezt nem hiszem el, már megint nem jártam sikerrel, de nem adom fel. *Beugrik a vízbe, lebukik a víz alá és halat fog magának. ~Végre sikerült, nem fogok éhen maradni. Ide még vissza fogok térni~. *Elment a mocsárból, vissza a lakhelyére. Megeszi a zsákmányát és elszundít. |

*Elmosolyodik amikor Pehely azt mondja aranyos. Na jó nem pont ezekkel a szavakkal na de értitek... *Amíg Costa engem keres senki nincs a közelemben biztonságban. És nem tudnám elviselni, ha bajod esne.* magyarázza Tamasi. Ha legközelebb látod, mond neki hogy nem láttál vagy nem tudod merre vagyok, de mégjobb ha ezerrel rohansz elfelé.* hadarja.* |

*Elmosolyodik a másik zavarán, majd amikor hallja hogy Tamasi félvér, hirtelen megérti az egészet. Erre még sosem gondolt. Azt sem találta soha furcsának, hogy Tamasi ilyen nagydarab.* Fel a fejjel, nem úgy gondoltam. *mondja együttérzően és odabújik a hím mellé. A dicséretekre ő is zavarba jön kicsit, és elmosolyodik.* Én meg még sose találkoztam nálad barátságosabb és helyesebb tigrissel. *válaszol aztán és megnyalja Tamasi pofáját.* |

*Örül, hogy nem esett Pehelynek semmi baja.* Hogy ezt? Ez semmiség. Csak úgy hívom kámfor. Mert egyszer itt vagyok egyszer ott. Csak arra kell nagyon vigyázni hogy azon az oldalon ne maradjak, mert akkor a lelkemet elviszik a lélekrablók.* majd megrökönyödik.* Én!? Megölni. Hogyne! Karikázva sütve főzve füstölve és szörtelenítv! Te tiszta hülye vagy! Én nem lennék képes egy nőstényt bántani. Pláne nem téged!* hopp ahogy ez kiszaladt a száján teljesen elvörösödött. És amikor Pehely még rátett egy lapáttal akkor igazán a szívébe markolt a fájdalom.* De én félvér vagyok...* hajta le a fejét.* Ezért is akar megölni a bátyám.* motyogja az orra alá.* Te tőlem sokkal jobbat érdemelnél. De ne érts félre! Nálad okosabb és szebb nsténnyel még sose találkoztam és soha nem is mertem a közeledbe menni nehogy megbántsalak a tapló modorommal.* magyarázza a hím.* |

Tamasi! *kezd ő is kiabálni, és hamarosan meg is látja a hímet. Odaszalad és nekidörgöli a fejét.* Úgy örülök, hogy nem esett bajod. *majd kicsit komolyabban folytatja.* Mi volt ez az előbb, hogy kerültünk ide? *Tamasit egyenlőre nem akarja faggatni Costa-ról, a rossz emlékekről senki se szeret beszélni, pedig érdekelné hogyan fajult idáig a testvérek viszonya.* És a testvéred is, hogy tudott tüzet varázsolni a semmiből? Meg akart ölni, igaz? *folytatja, majd lemondóan sóhajt, jelezve hogy nem vár választ.* Csak azt szeretném hogy tudd, hogy rám számíthatsz ha bajba kerülsz, és szeretnék veled maradni örökre. *mondja halkabban és a másik szemébe néz.* |

Pehely!* hallatszik messziről a hangja. Körbejárta az egész délitundrát. Ez a harmadik hely amit megnéz. Reméli hogy hamarosan megtalálja a fehér nőstényt.* Pehely!* kiabálja megint. Reméli, hogy a nőstény hamarosan válaszol.* |

*Feszülten toporog a vízben, majd hirtelen Tamasi tűnik fel. Pehely szemében csodálattal nézi ahogy átugrik a tűzön, majd mellette terem.* Sose csináltál...? *kérdez vissza némileg bizonytalanul, de lenyeli további szavait arról, hogy akkor nem biztos hogy szerencsés megpróbálni. A puszi és Tamasi figyelmeztetése ellenére elkerekedett szemmel figyeli mi történik körülöttük. A táj elmosódik és egyszerre kénytelen becsukni a szemét, mert hirtelen szél csap az arcába. Furcsa érzése van, mintha valami ismeretlen erő darabokra akarná szakítani, és csak későn veszi észre, hogy távolodik Tamasitól. Majd hirtelen az egész megszűnik, a fehér nőstény pedig a latyakban landol.* Phf.. *köpi ki a sarat a szájából, feltápászkodik és megrázza magát. Körülnéz és kicsit megkönnyebbülten tapasztalja hogy ismerős területen van. Ez az érzés is csak pillanatokig tart, utána megperdül és Tamasit kezdi keresni.* |

*Elmosolyodik lányán * Az évszak neve tavasz. És ne használd a hülye szót, mert nem szép *Inti lányát * Most van a tél kezdete. Nemsokára minden befagy és nagyon hideg lesz. Az égből fehér, hideg és könnyű kristályok fognak esni amit hónak neveznek. Amikor a hó elolvad akkor lesz tavasz *Magyarázza Heminek aztán Pehelyre figyel* Szóval te most éppen vadászol? *Kérdez ő is vissza* Nem vagy te ahhoz még egy kicsit fiatal? * Mosolyog ismételten rá* Igen itt lakunk. Ez a mi területünk. * Ilyenkor mindíg egy kis büszkeség járja át. * Szerintem el kéne mennünk egy kevésbé nyirkos helyre. Induljunk * Mondja a két kistigrisnek. Megvárja, hogy ők induljanak el először, hogy a hátuk mögött tudjon menni. Nehogy elkóboroljanak.* |

A nevem Pehely. *mondja vidáman* Csak épp erre jártam. *Mikor Diamond megkérdezi, hogy mit keres itt, kicsit bosszantja az egyedül szó, eszébe jut a családja, akiket önszántából hagyott el. ~Úgyis jól megvannak nélkülem.. ~gondolja, de kiveri a gondolatot a fejéből* Talán a tigrisek kettesével járnak vadászni? *kérdez vissza. A vadászatot csak kitalálta, igazából eltévedt.* Öhm.. ti itt laktok? *kérdezi a nőstényt valamivel szerényebben, szemében játékos kiváncsiság csillan. Közben a kistigris is bemutatkozik, és anyukáját nyaggatja, majd Pehelyhez fordul* Talán egy darabig elkísérhetlek titeket! *vigyorog a tigrisekre* |
[27-8] [7-1]
|