|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.26. 10:03 - |
Friss levegő és kellemes nyári árnyék. A jávorszarvsok ritkán dugják ki innen az orrukat. A fák felfelé haladva a hegyen egyre alacsonyabbak, és a lombhullatókat fokozatosan felváltják a különféle fenyvesek. |
[21-2] [1-1]
*Amikor Senko rárivall akkor elereszti a kocát. végülis igaza lehet falkatársának.* Rendben ahogy szeretnéd.* néz rá kicsit lesunyt fejjel, majd ha Senko cipelni kezdi a dögöt akkor ő bicegve lépdel mellette.* Kösz, hogy segítesz.* nyögte ki bár maga sem tudta mire. Hisz Ő fogta a malacot akkor Senko reszortja hogy hazacipelje. De ez most jól esett neki megköszönni.* |
*Mikor Kizuna is fogai közé kapja a zsákmányt, rosszallóan nézi, majd hogy szóhoz jusson kiejti a szájából a kocát.* Azonnal ereszd el! *mondja ellenkezést nem tűrő hangon.* Ha túlterheled, a sérülésed csak súlyosabb lesz, talán még el is törik az a pálcikalábad. Eleget hősködtél ma. *teszi még hozzá, hangjából eltűnik az ellenségesség. Ezzel lezártnak tekinti az ügyet, újra felkapja a zsákmányt, és folytatja az utat a határ felé.* |
Enni?*lepődik meg majd végiggondolja a helyzetet. Igaz, hogy enni a vezér szokott először, de most ha esznek belőle kevesebbet kell vonszolni.* Ha válkaszthatnék a máját enném meg, de azt kibányászni... Jó lesz a combjából is.* mondja, majd amikor teletömte magát húscafatos pofáját végignyalva körbetekint, hogy ne e látta meg őket valaki.* Jó őrködök, majd látja, hogy Senko húzni kezdi a dögöt. Fogaival ő is ráharap a zsákmányra és húzni kezdi.* Segíteni akarok. igen fáj a lábam, de hagy fájjon nem érdekel, majd este pihenhet, most nem.* jelenti ki határozottan.* |
Se-semmi bajom.. *mondja kicsit remegő hangon.* Hm, örülök. *mondja halvány mosollyal arra, hogy Kizuna egy kis pihenés után már jobban is lesz. Odalép a zsákmányhoz és azt méregeti, hogy haza tudják-e cipelni. Végül lecsüccsen, és Kizuhoz fordul.* Melyik részét kéred? *kérdezi, bár nem szokása, hogy másra is gondoljon magán kívül. Most viszont lelkiismeretfurdalást érez, amiért magára hagyta barátját. Másik dolog ami nyugtalanítja, hogy nehogy összefussanak valamelyik telihordassal. Itt ők vannak hátrányban, ráadásul ha menekülniük kell, seperc alatt utólérik őket Kizu sérült lábával. Így latolgatja a lehetőségeket gondolatban, miközben épp egy rágósabb falatot marcangol fogaival. Mikor jóllakott, megnézi a maradékot. Ezzel már elboldogulnak valahogy.* Jobb ha te őrködsz. *mondja Kizunak. Erősen fogai közé szorítja a koca maradékát, és a határ felé kezdi vonszolni.* |
*Próbál három lábon bicegni majd úgy dönt lehet jobban jár ha kicsit pihenteti akkor talán majd rá tud állni. Leteszi a fenekét és kifulladva nézi a kocát. ~Soha többé nem megyek egyedül ekkora vadra. Ha nincs szerencsém az életemmel is fizethettem volna.~ gondolja szuszogva. Ekkor toppan be elé Senko.* Ööö jól vagyok. Neked nincs semmi bajod?*kérdezett vissza Kizu a szokatlan hangszínre.* Csak egy kicsit oldalba kapott, de szerintem egy kis pihenés után semmi bajon nem lesz.* biztosítja róla a másik nőstényt.* |
*A két kismalac már messze jár, mikor Senko felocsúdik. A lerített vaddisznókocát látta maga előtt, meg a felszisszenő Kizunát.* Rendben vagy? *szólal meg nagysokára, de a szokásos goromba hangszín helyett hangjában őszinte aggodalom csendül, miközben odaugrik barátjához. Még ő is meglepődik saját magán, mert ez a hang újabb emlékképet idéz fel benne.* Mára talán elég lesz ennyi... *jegyzi meg halkan a zsákmányra nézve.* |
*Kizuna elindul a másik oldalra. Amikor Senko bepislant neki akkor kiugrik és hát hozzá közelebb van a mama, így rá vetette magát. Persze a koca azonnal a malacoknak akar segíteni, amit Kizu nem hagy addig táncol körbe körbe a koca körül, míg az el nem veszti szem elől azokat. Ekkor anyu dühösen fordul felé agyaraival és megpróbálja félrelökni Kizut, ami előlt a vékony farkas elugrik. Ráharapott a koca fülére és húzni kezdte. Az keservesen vonyított fel ekkor ahelyett hogy ellenállt volna Kizu felé lökött és a farkas a levegőben találta magát. A fogásán azonban nem engedett. Már zsibbat a pofája, mancsával pedig eltolta magát, hogy nehogy a paták alá kerüljön. amikor a koca megbotlott valamiben akkor elengedte a malacot és fogást váltott. Kereste zsákmánya torkát, hogy elszoríthassa azt. Agyarait belemélyesztette a rugalmas gégébe és érezte hogy roppan. Még egy utolsó erőfeszítést tett a koca, hogy eltüntesse a farkast, de nem ment. Ekkor összerogyott, de még erőteljesen rúgkapált. Kizuan kapott egyet az oldalába. Elküldte gondolatban a malacot a halál fenekére, de addig szorított, amíg az álalt vonaglása meg nem szűnt. Felállt, hogy megnézze munkáját de bal hátló lábára fájt nagyon ráálni. ~Basszus~ nyilalt belé amikor másodszor sem tudott teljesen ránehezedni.* |
Ha malacai vannak, legalább több a zsákmány. *jegyzi meg sunyi mosollyal.* Támadjunk két oldalról. *javasolja, és már indul is, hogy egy nagy kerülővel a koca másik oldalán kössön ki. Most veszi csak észre, hogy két kismalac is van vele. Hogy a támadásra jelt adjon, kivillantja szemét a bokorból, a következő pillanatban már ugrik. Reméli a vaddisznót eléggé megzavarja a kétirányú támadás, és Kizuna könnyen elintézheti. Senko inkább a zsengehúsú malacokat szemeli ki, de amikor az egyikük ijedt szemébe néz, hirtelen beléhasít valami. Egy emlék. Egy távoli emlék, egy régen eltemetett halvány kép. Senko előtt egyszerre megelevenedik a múlt, az a nap, amikor elhagyta otthonát... A koca megérzi, hogy gyengül, és ha Kizuna eddig nem intézte volna el, Senko felé veszi az irányt, aki még mindig megszeppenten áll, szinte földbegyökerezett lábakkal.* |
Az a baj azzal szukával, hogy Fenrir kegyeit élvezi. Ha akarunk vele valamit tenni először előtte kell lejáratnunk.*válaszol a hangos gondolatokra a kicsit kehes farkas.* Nem tudom mit lát benne Fenrir...* szükülnek össze a szemei Kizunának. Mancsait hallkan rakosgatja egymás után, majd amikor Senko megtorpan ő is megáll kiles a bokor mögött.* Egy koca.* súgja oda neki.* Vajon malacai is vannak?* néz kérdőn vadásztársára, majd vár, hátha történik valami és akkor kirobban a bokorból.* |
Aspen elég beképzelt mostanában. Meg kéne leckéztetni. *gondolkodik hangosan miközben elhagyják a Fantom falka területét. A rengetegbe érkeznek, Senkoban még élénken élnek a képek, mikor Akival járt itt. Kizuna szavaira egyetértően szusszant, és felemeli az orrát, hogy zsákmány után szimatoljon. Majd csendben indul el, egy bizonyos szagot követve. Nem kell sokat menniük, Senko egy bokor mögött megtorpan.* Megvan. *szólal meg, és az előttük lévő tisztásra néz, ahol egy kisebb testű vaddisznókoca mocorog.* |
*Kizuna megindul Senko után és hamar beérnek a területre. Reméli itt találnak valami nagyobb falatot az egereknél. A kulcsszó mint minden máshol az édesvíz volt. A nagyvadak azért nem jártka náluk mert csak kisebb pocsojákban volt édesvíz.* Remélem hamar ráakadunk valamire. Nincs kedvem órákig keresősdit játszani.*panaszkodik picit Kizuna.* |
*Már éppen feltápászkodna,amikor Senko odaugrik hozzá,gyorsan visszavágja magát a földre XD.Füleit hátracsapva pislog nagyokat a nőstényre.Olyan ijesztő ezekkel a vörös szemekkel,hogy még egy "bocsi"-t se tud kinyögni :D.Amikor Senko a szarvas után indul felkaparja magát és szalad utána.Nem is figyel előre,úgy szedi a lábát Senko nyomában,így a szarvas rúgása amit a nőstény kikerült Akit találja buksin.Csillagokat lát,megszédül egy kicsit,aztán lecsüccsen a földre.Még fél percig ígyis duplán lát.*Ügyesek voltatok!*Szól oda a két Senkonak,miután leteritették a szarvast xD.*
|
*Elrugaszkodik, de Aki megelőzi. Senko ekkor a szarvas első lábához ugrik, és próbálja összeroppantani, hogy az állat ne menekülhessen. Hirtelen elengedi a szerencsétlen állat lábát és Akihoz ugrik, aki átesett a zsákmányon.* Mért nem tudsz nyugton maradni, legalább egyszer az életben?! *morog mérgesen, vörös szemeivel egy eszelősre hasonlít, majd a menekülő szarvas keltette zajokra hirtelen odafordul.* Utána! *kiáltja, és hamar a sánta állat nyomába ér. Amikor a szarvas hátrarúg, könnyen kikerüli, hiszen már előre tudja, hogy mi jár a fejében. Majd a nyakának ugrik, és egy erős harapással összeroppantja a nyakát, amitől a szarvas a földre esik.* |
*Teljesen be van lelkesülve a szarvas láttán.Csóválja a farkát,forog párkört magakörül és még Senko fülét is elkapja^^.Aztán a nőstény belekezd a tervbe.Egy pillanatra minden energiáját az odafigyelésre összpontosítja,de még így is nehézére esik egy helyben megülni:D.Fülei lekonyulnak és naagy bociszemekkel bámul Senkora.Aztán kénytelen-kelletlen rábólint,mivel látja a nőstény nem viccel.Körbepillantés mivel egy Teliholdast se lát Senko után indulna,de azpont ekkor pillant vissza rá.Hatalmas vigyor ülki a pofájára és ah ember lenne még integetne is xD.Aztán már nem bírja tovább és kilő a szarvas felé.Felugrik a nyakához,és sikeresen átesik szerencsétlen állaton :D.Felpillant a földről Senkora,és annak vörös szemeit elnézve nem lenne szerencsés újra próbálkoznia.*
|
*Már ki is szúrja a szarvast. Lelapul, majd hirtelen Akira néz.* Figyelj, a terv a küvetkező, én elkapom a szarvast, te pedig itt maradsz *ekkor egy remek ötlet jut az eszébe.* őrködni, és azonnal jelzel, ha meglátsz valakit a Telihold falkából. *mondja, közben sunyi mosoly ül a képén.* Megértetted? *morog még egyet, majd óvatosan elindul a zsákmány felé. Reméli Aki beveszi a trükköt, és nem jut eszébe besegíteni. Mikor elég közel ér a szarvashoz lelapul, és megállapítja, hogy ez túl nagy zsákmány egy farkasnak. Magában morog, majd arrafelé néz ahol a másikat hagyta. ~Nem, nem, akkor sem..~ gondolkodik, végül úgy dönt mégis egyedül oldja meg a dolgot. Oldalról ugrik neki a zsákmánynak, és igyekszik a nyakát elharapni. Közben szeme vörösre változik.* |
Én tökéletesen bízom magamban..Csak miattad aggódtam.*Vigyorog saját poénján:D.Aztán Senko után indul,amikor a szuka begyorsít felkapja a fejét és melléüget.*Mi az?Mit találtál?*Kérdezi izgatottan,nyelvét oldalra kilógatva.*De már nem kell neki magyarázni,ahogy közelebb érnek megérzi a szarvas szagát.Lelassít,hátracsapja füleit és mint valami hiperaktív egyhelyben toporog.Felpillant Senkoraés várja mi a terv.*
|
*Aki utolsó megjegyzésére szúrós tekintettel néz rá. ~Na nézd csak, mégis van esze...~suhan át agyán a gondolat.* Ha nem bízol a saját erődben, most fordulj vissza. *mondja. Senko valójában magának se ismerné be, de nem a szüleiktől, hanem inkább a kölyköktől tart. A múltkor az a fehér és a fekete elég simán elbántak vele. Elindul valamerre, és a gondolataiba merülve lépked. Patanyomokat lát a földön így begyorsít, csak reméli, hogy Aki nem csap nagy zajt.* |
Elhúzza a fejét Senko elöl,nehogy szembe köpje a nagy ordibálás közbe xD.*Nee máár soha többeeet?*Nyafog aztán.Amikor leszidják a földet söprögeti mancsával.Senko gonoszkodására elvigyorodik.*Én is szeretem a kölyköket.*Csóválja meg a farkát xD.*De a szüleik nem fogják kilyukasztani a bundánkat ha fogócskázunk velük egy kicsit.*Pislog nagyokat.* |
Maradj már nyugton!!! *ordítja le Aki fejét. A hím egész úton ezt csinálta, és Senkonak már kezd elege lenni. Dühösen a másikra néz, és halkan elkezd beszélni.* Jól jegyezd meg, soha többet nem megyünk együtt vadászni! *villognak a szemei, majd körülnéz. Lehetetlen hogy lenne a közelben bármilyen zsákmány is.* Látod most minden vadat elűztél! *morog Akira, majd hirtelen gonosz mosolyra húzódik a szája.* Viszont már a puhány ordasok területén vagyunk. Talán összefutunk valamelyik csenevész kis kölyökkel... *gondolkodik hangosan, és gonoszul kuncogni kezd.* |
*Teljesen fel van pörögve,ugrál összevissza és vigyorog mint a vadalma.*Vadászunk!Vadászunk!..Vaa-dáá.Szunk!* Kántálja vidáman,minden élőt elijsztve a környékről xD.Ha Senko leszidná ártatlan "neeméén" fejet vág.Kezd éhes lenni,úgyhogy visszavesz kicsit.De akkor is nagy szó,hogy Morci kisasszonyt eltudta rángatni vadászni^^.* |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
