|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.25. 10:50 - |
Ez a hely az élet és a halál közti létet fogadja be. Itt laknak az olyan halottak szellemei, akik felett még nem döntöttek a felvilágiak, hogy melyik világba nyernek befogadást, vagy az olyanok, akik még nem tudnak elszakadni földi rokonaiktól. Az élet fája ad életet ennek helynek. Itt lakik a tigrisek védőszentre, aki minden egyes lépésükre vigyáz. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Farkasszemet néz a fehér nősténnyel,és minden mozdulatát figyeli.De amint Arctic bemutatkozik a torkába ugrik a szíve,azt se tudja hova tegye magát hirtelen.Legszívesebben a fejéhez vágta volna,hogy neki nem halottnak kéne e lenni,de aztán csak ennyit tud kinyögni elcsukló hangon:*Nagyi..*Csillogó szemekkel figyeli a nőstényt,aztán egy halvány mosollyal folytatja.*Én..Kayani vagyok,persze te nem ismerhetsz,hisz..ömm..meghaltál,ugyebár?..Diamond és Kiba köly..*Hangja megbotlik,hirtelen bevillan neki a kis családi balhé az Örökzöldben amiből idecsöppent.Aztán egy kis fáziskéséssel nagyanyja következő mondata is eljut a tudatáig.*Mi?Meghaltam volna?*Néz elkerekedett szemekkel.*De..elöbb még ott voltunk az Örökzöldben és Anya,meg Apa,meg Hogyishívják..becsaptak minket,nem is a jó Apu volt velünk a háború után,és Rai meg kikészült és Camote..*Magyaráz összevissza,aztán hirtelen becsukja a száját.*Úristen!Csak nem infarktust kaptam?A hirtelen sokk..*Néz végig nagy komolyan Arcticra.Egy percre se pillant fel a környezetére,túl sok ez neki egyszerre.*
|
* Mikor megpillantja a lélekfaló szörnyet, furcsa módon nem lepôdik meg. Hiszen nem ô az elsô mozgó csontváz, ami próbálja ôt megölni. Viszont attól még eléggé veszélyesnek tartja a szörnyet így elugrik elôle és por megy az orrába. Aztán jön még egy szörny és Arctic azt kívánja, bárcsak nyugton maradt volna a háborúzás helyett. Mikor érzi, hogy mindjárt tüsszenteni fog, akkor úgy érzi, hogy az egyik lélekfaló most fogja ôt elkapni. Azonban a következô pillanatban, mikor a démon megsemmisül, meglepôdik. Egy olyan kellemes érzés járja át, hogy sikerült egyedül elpusztítania a szörnyet. Eddig mindig vagy Akato vagy Nagaboren vagy Lobera képességeire támaszkodott. Ezért boldog, hogy most neki is van ebben a világban különleges ereje. Az örömmámort azonban megzavarta egy furcsa jelenség. Hirtelen egy ismerôs aurát érzett a közelben, majd pár másodperc múlva ez a valami testet is öltött. Viszont egyáltalán nem tűnt ismerôsnek a tigris, akit látott. Nem csoda, mivel nem ismerte ezt az unokáját. Csak Camotét és Hemeralopét látta eddig utódai közül. * Ez remek. Én egy hetet gyalogoltam idáig te meg egy másodperc alatt ide jutottál. Hogy csináltad? És mit keresel itt? * Szól Kayanihoz, majd válaszol a kérdésére. * A nevem Arctic. És a tied? *Kérdez vissza és meg is feletkezik a labirintusról. * Szörnyű, hogy ilyen fiatalon haltál meg. Mi történt veled? |
*Nem tudja mi történt,furcsa érzés keríti hatalmába.Mintha kizuhant volna a testéből és most egyre csak zuhanna,ez az állapot csak másodpercekig tart de nagyon megviselte Kayát.Ismét talajt érez a talpa alatt,nagyot sóhajt.Amikor kitisztul elötte a kép ismét a torkába ugrik a szíve.*Hol vagyok?!Anya!Camote!*Értetlenül forog körbe ezen a furcsa helyen.*Mi a..*Pillantja meg a föl-le ugráló labirintust és a száját is nyitva felejti xD.Tesz egy-két bizonytalan lépést,de olyan furcsa számára ez az egész,mintha nem is a saját testében lenne.Szemét nem tudja levenni az ugráló falakról,így Arcticba ütközik.Ijedten kapja felé a fejét,reflexből felborzolja bundáját és kivillantja fogait,bár Arctic első hirtelen mozdulatára fülét,farkát behúzva rohanni kezdene xD.*Ki vagy és hogy kerülsz ide?*Kérdezi fülét hátracsapva,hátha meg tud valamit saját idekerüléséről is a nősténytől.Nem ismeri fel Arcticot hiszen még sohasem látta nagyanyját,és képessége sem működik ezen a helyen,így az auráját sem érzékeli.*
|
*figyeled ahogy a falak hol lesüllyednek, hol felugranak. Egyszercsak azonban nagyon rossz érzésed támad. Ahogy az egyik fal eltűnik pár méterrel előttel feltűnik egy négy lábon kúszó csontváz. A feje valami tarajos állatéhoz hasonlít, mancsai mind karmoban végződnek. Szeme helyén két világító narancssárga szemppárt látsz csak, amik vészjóslóan villognak rád. A csontos mellkason keresztül láthatsz egy vörös dobogó valamit. Az tartja életben a lélekfalót. Ha egy lelket képes elkapni, akkor az a valami a gyomrában nagyobbra nő és ezálltal hatalmasabb lesz a többi lélekfalónál. Már épp megveti a lábát, hogy neked ugorjon, nyál csöpög a szájából, majd elrugaszkodik. Másodpercek voltak, te mégis úgy látod mintha képkockákra le lenne bontva az egész. Ekkor felugrik előtted egy fal és ki tudsz hátrálni szerencsédre. Por megy az orrodba és kellemetlenül csikar. Ekkor az egyik melletted lévő fal eltűnik és amögött is ott áll egy lélekfaló. A por még mindig szúrja az orrod és muszáj vagy tüsszenteni egyet. Nagyon meglepődsz, mert a lehelletedre tűz tör fel torkodból, mire a lélekfaló csontjai feketévé lesznek majd porrá válnak. Ha kicsit megint hátrálsz hirtelen kint találod magad. Itt biztonságban vagy. Most újra át tudod gondolni, hogy mi legyen tovább.*
*Egyszercsak egy halovány alak tűnik fel a közeledben. Ismerős az aurája. Mintha ismernéd. A fiatal tigris körvonala egyre jobban kirajzolódik, majd egyenesen ott áll előtted. A tigris nem volt más mint Kayani.* |
* Nem tudja, mi a furcsább: az hogy itt is váltakoznak a nappalok és ay éjsyakák vagy az, hogz már napok óta nem aludt. Bár mivel ő egy szellem, ezért semmilyen élettani folyamat nem játszódik le benne. Tetszik neki ez az érzés. Olyan, mintha teljesen fel lenne töltve és soha nem merülhet le. Hát igen, ez az örök élet. Végre neki is alkalma nyílt bepillantani ebbe a világba, Most legalább tudni fogja mi vár rá, ha újra meghal. Igaz, a nőstény úgy gondolja, hogy húsz év után simán megunná ezt az egész örök élet dolgot. Bizony, Arcticnak ilyen dolgok járnak a fejében miközben menetel egyenesen előre. Nem is tudja mással elütni az időt csak gondolkodással és sétával. Egy idő után meg is érkezik a helyhez, ahova indult. Ekkor jön rá, hogy inkább jobb lett volna, ha egy hét múlva ért volna el idáig, mert eléggé megrémült ettől a labirintustól. ~ Miért nem tudok ebben a világban repülni? Úgy egyszerűbb lenne... Ez a szellemvilág és itt is van gravitáció. Szégyen. Pedig arról álmodoztam, hogy majd ha egyszer sok-sok év múlva meghalok, akkor a felhők között fogok repülni egész nap. Erre tessék. Felhők helyett labirintus. ~ Vesz egy nagy levegőt és egy lépést tesz előre. Tíz perc múlva még egy nagy levegő és még egy lépést előre. Ezt megismétli körülbelül húszszor, aztán mielőtt belépne az épületbe nyel egyet, megfordul és visszamegy harminc lépést....* |
*Tehát a vulkánt hagytad utoljára a próbák közül. MEg is indultál nyugat felé. Nem érzel fáradtságot, csak azt hogy a nap egyre jobban aábukik majd ismét felkel keleten. Tehát már több mint egy napja gyalogolsz és a táj változatlan. Sikár, kietlen lankátlan. Egyszercsak a távolba meglátsz valami pici pöttyöt, ahogy eltelik még egyfél nap ott állsz a több mint három méter magas fal előtt aminek egy bejárata van. Ha jobbra nézel legalább 10 méter ha balra ugyanezt láthatod. Hosszában is 20 méter hosszú a labirintus. Hallod ahogy ütemes dobogás rentgeti a tájat. A labirintus változtatja az alakját és a falak hol kiemelkednek hol alábuknak. A falak pedig hatszögletű kis ereket fognak közre, és az oldalfalak nem egyszerre tűnnek el vagy jelennek meg. Mindig változik. Össze kell szedned minden bátorságodat hogy átjuss. De mi van ha nem is a végén van a következő köved?* |
* Mikor meghallja a sárkány dícséretét, megkönnyebbül. * Köszönöm * Mondja, aztán szájába veszi a kék követ, ami nem más, mint a szél köve. Aztán a hatalmas lény egy pillanat alatt eltűnik. Megint olyan, mintha csak a földön járna. Most már örömmel nyugtázza, hogy két köve van. Már csak a többit kell megszereznie, ezért el is indul a lélekrabló szörnyek felé a labirintusba, ami nyugatra van.* |
Ügyes vagy cicám. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rájössz. Tessék itt a köved:* azzal előrenyújtja mellső mancsát majd a hatalmas karmokkal díszített ujjak szétnyílnak és a sárkány mancsában egy kis kék kő világít.* A szél köve vigyázz rá.* mondta. Amint Arctic elvette a követ a sárkány bólintott majd lefeküdt és úgy beleolvadta a környezetbe hogy nem is lehet benne biztos a tigris, hogy egyáltalán ott volt e sárkány vagy se.*
*Rajtad áll merre mész tovább. Először a labirintus felé tartassz e Nyugat felé, ahol a lélekfalók várnak rád, vagy Délnek indulsz e az Ukkon hegyi vulkánba.* |
*Teljesen el is felejtette, hogy az egyikre rosszul válaszolt. Vagyis félmegoldást mondott. Pedig már kezdett orulni, de úgy tunik még egyszer bizonyítania kell. El is kezd gondolkozni rogton miután meghallja. ~Fekete, lovakat terheli, sokan szeretik... meleget ad ~. Eloszor valami néger lovasra gondol, de az nem ad meleget. Aztan a lovak bundajára viszont az nem csak fekete lehet és nem is terheli a lovakat. Aztán jon a kovetkezo elmelet: a nyereg. Az terheli a lovakat, az emberek nyilvan szeretik, de nem ad meleget. Hosszas gondolkodás után eszébe jut, hogy talan valami olyan tárgyról lehet szó, amit az emberek futésre használnak. Eloszor a fa jut eszébe, de annak nem mindig fekete a torzse. Aztán eszébe jut a szén, amit szinten futesre használnak, de nem biztos a megoldásban ezért párszor végiggondolja. Viszont ez tunik az egyetlen olyan megoldásnak, ami minden kritériumnak megfelel * Csak nam a szén? * Kérdezi meg kevés onbizalommal a hangjában.* |
Hova szaladsz cicám?* lengedi meg a sárkány leviatán ujját.* Még hátra van egy kérdés. Tudod egy felet rontottál, de vagyon olyan aranyos és csak akkor eszlek meg ha erre nem tudod a választ. Na figyelj jól. Feketeék vagyunk bár mégis sokan szeretnek. Lovakat terhelünk meleget adunk találd ki hogy kik is vagyunk.* aztán a sárkány újra gondolataiba merül.* |
Tényleg? *Néz csodálkozva, mikor a sárkány megmondja neki, hogy végig egyhelyben állt * Illúzió a lélekvilágban? *Motyogja halkan maga elé, majd sóhajt egyet. Aztán elmondja gyorsan, hogy mi tortént, és hogy tudott lejutni. * Nos, akkor most szeretnék kérdezni valamit. Mikor mehetek tovább? *Néz a nagy lényre* |
*A sárkány kezdi elunni magát a nagy várakozásban. Oda is eltévelyedett a godolata, hogy hogyan készítse el Arcticot ha az esetleg rosszul válaszolna a kérdésére. De aztán egyszercsk az előtte álló nagymacska kiábalni kezdd.* Ezek a földi lények...*ciccegi.* Nem kell kiabálni.*szól rá és a nagymacska körül eltűnik az illúzió. Egész eddig meg se mozdultál csak azt hitted. Na de mesélj cicám mi a megoldás?* néz rá kíváncsi szemekkel a sárkány.* |
* Arctic sóhajt egyet, és próbálja megmozgatni agytekervényeit. Jön a következő kör. Már előre fél tőle. Akkor ijed meg, mikor megkérdezi, hogy láthatja is vagy csak elképzeli. Előbb hallani akarta a feladványt, és csak azután döntött. * Látni akarom. Otthon vagyok a szakadékos témában. * Emlékszik vissza, mikor zuhant lefelé, aztán elsötétült a világ. Szörnyű emlékek. Na, de most itt van, túlélte, már csak ezt kell túlélnie valahogy. * Szóval igen, szeretném látni. Úgy biztos könnyebb lesz. ~ remélem~ * Elsőre megint semmi elképzelése sincs. Itt stzámolni kell, azt meg nem nagyon szeret, mert sok időbe telik. * Szóval nem eshetek le? Pedig már van benne gyakorlatom. Ugrani...Azért annyira én se vagyok elvetemült még halálomba se, hogy megpróbáljam.* Mosolyodik el egy kicsit, de ez hamarosan lefagy az arcáról, mert hirtelen eltűnik szeme elől a sárkány, és egy sziklafalon találja magát. És minden úgy volt, ahogy a lény elmesélte. * Szóval ez a megmutatás... * Lenézett a szikla tetejéről a mélybe, és nyelt egyet. * Talán jobb lett volna a másik megoldást választani, de innen nincs visszaút. Pár perc múlva rájön, hogy innen csak úgy menekülhet, ha használja a kötelet.
Körülbelül fél órába telik még rájön hogyan kezdjen hozzá, aztán az elmélet után jöhet a gyakorlat. A kötél segítségével pedig sikerül lejutnia a szikláról úgy, hogy közbe nem zuhan, hanem a tárgyat használja. Amikor lejutott, sóhajtott egyet * Na lent vagyok * Néz fel az égre és kiabál teljes hangerővel.* |
Ha feltettél volna egy találós kérdést meglett volna az egész is. De így kettőt kell kérdeznem. Na figyelj jól. Egy kicsit el kell vonatkoztatnod a saját testedtől. Akarod látni is vagy elég a képzeleted. Döntsd el majd és úgy mutatom. Na szóval a kérdés: Egy 40 méteres sziklafal tetején állsz de csak harminc méteres köteled van, amin leereszkedhetsz. 20 méternél van egy kiszökkellés ahova le tudsz ereszkedni. Fent 40 méterem és lent 20 métermél is van egy kiszökellés, hogy meg tudd kötni a kötelet. Azt viszont csak egyszer váhatod el. Hogyan jutsz le? Le nem eshetsz le nem ugorhatsz.*kérdezi a sárkány. Közben műr látszik hogy máshol járnaka gondolatai.* |
Fél megoldás? * Kérdez vissza * Akkor most felteszel egy kérdést, és utána egy felet vagy hogy van ez? * Már nem meri megkérdezni, hogy mi volt a helyes válasz, mert talán, akkor a sárkány lenyelné. Így is megijedt, mikor a lény elkezdett mozogni. ~ Úr Isten! Mekkora lehet ez a szörny? Ki tudja mitóa járkáltam rajta. ~ Gondolkozik. Aztán azon lepődik meg, hogy az egereket megérzi. * Jöhet a következő kérdés * Néz a sárkány szemébe, és próbál nem félni. Igaz, ha ezt nem tudta kitalálni, akkor a harmadik még nehezebb lesz. Vagy pedig ez lesz a legkönnyebb csak meg akarja ijeszteni a sárkány. Nemsokára kiderül...* |
Hát cicám, majdnem. Közel volt. *cicceg a sárkány. * Milyen kár pedig már majd nem megvolt. Na tudod mit elfogadom fél megoldásnak.* a sárkány már a következő feladványon töri a fejét. Ha közbeszólna talán Artic átvehetné a kezdeményezést. A pikkelyes leviatán mocorogni kezd és a környező hegységek mindmozogni kezdenek. Talán ez a hatalmas ősi bestia nagyobb mint gondoltad.* Bocsi csiklandoznak az egerek. Hol is tartottunk.* csillan meg a sárkány szeme vészjóslóan.* |
* Nagy kő esett le a szívéről, mikor hallotta, hogy jó a megoldás. Már majdnem el is hitte, hogy nem olyan buta ezekhez a dolgokhoz, de aztán hallotta a második feladványt. Csak pislogott nagyokat. Azt hitte rosszul hall. Megjegyezte az egész szöveget, de valahogy semmilyen értelmet nem látott benne. * Egy kis időt szeretnék kérni * Mondja a sárkánynak, aztán elkezd erősen gondolkodni. Ismét kezdi a vizuális technikával: Maga elé képzel egy öreganyót, akinek egy szeme van, és hosszú farka, de az oldalas rész már nem tudta odaképzelni, mert nem illett a képbe. Aztán jött a második ötlet: hogy valami összetett szóra kell gondolnia, de így se jutott semmire. ~ Öreganyónak egy szeme, hosszú farka, kedvence, ha két oldalt összefoghat... Mi lehet ez? Valami misztikus teremtmény? Vagy elvont fogalom?... ~ Telesen kétségbe volt esve. Az idő múlt, és nem jutott semmire. ~ Még ötletem sincs mi lehet ez. Hogyan induljak el? ~ Teljesen kétségbe volt esve. Azt se tudta mit csináljon. ~ Miért én? ~ Jut eszébe ez a kérdés. Miért kellett harcolnia Artegorral, miért lökte le a szakadékba, miért találkozott Akatoval, miért akart játszani a természettel, és visszatérni a halandók világába? Ezeket a kérdéseket teszi fel magának egyszerre a fejében. Megint elhagyta magát, úgy érezte innen nincs tovább, és szemeiből elkezdtek potyogni szép lassan a könnyek. bevillantak neki Lobera, Akato, Kiba, Camote, Cerberus, Hemeralope, Nagaboren, Rajah, Frost, Nova és a többiek képei, aztán elhalványultak... Majd megjelent lelki szemei előtt Artegor, Diamond és Harimau. Mikor ez a három személy megjelent, Arctic ráharapott a nyelvére olyan erősen, hogy ezzel vissza tudta tartani a sírást. ~ na jó Arctic, elég volt. Nem hagyhatod, hogy ők győzzenek. ~ Próbálja feltüzelni magát. Még erősebben kezd el gondolkozni. lehet, hogy nem is élőlény és nem is fogalom... Öreganyó, szem, farok, öreganyó, szem, farok, öreganyó, szem farok... Aztán hirtelen bevillan neki valami. Vagyis két valami, és nem tudja eldöntenivajon melyik a jó megoldás. * Valami kötés vagy varrás? * Néz reménykedő szemekkel a sárkányra, és várja a választ.* |
Nem is vagy te olyna buta, mint amilyennek hiszed magad. Jó a megfejtés.*másik mancsával megvakargatja állán a pikkelyeket.* Mi legyen a második. Na igen. Ez egy kicsit nehezebb: Öreganyónak nincs csak egy szeme és egy hosszú farka, kedvence ha két oldalt összefoghat. Kik ők?*kérdi a sárkány. Ha Arctic nagyon tűnődne még hozzáteszi, hogy* két dologra gondolj cicám.* mosolyog.* |
* Arctic kínjában kacag egyet * Milyen jó, hogy nem egy év múlva haltam meg. * Közben azon gondolkozik, hogy a sárkány is el lenne kenődve, ha egy nálánál ötszázszor nagyobb személy tartaná fogva. Na, de azért megpróbálja azokat a kérdéseket. Hátha sikerül jól válaszolnia. Viszont már az elsőnél tágra nyílnak a szemei, és mélyen gondolkozni kezd. Az apákról rögtön Akato és Kiba jut eszébe. Maga elé képzeli őket. Aztán odaképzeli Cerberust és Rajah-t. De valahogy nem sikerül kiderítenie mért vannak hárman. majd eszébe jut Kiba kölyke Camote. És itt megvilágosul, de nem tudja, hogy jó-e amire gondol. * Akato fia Kiba, akinek a fia Camote, tehát így Kiba egyben apa és fiú is egyben. Vagyis... Az egyik tigrisnek a fiának van még egy fia. * Fordítja a sárkánynnak, mert az előbbi nevekből nem biztos, hogy értett valamit.* |
Na mi az? Elkenődtünk? Na ne pánikolj én csak ezer évente eszem. És most még csak a 999iknél járok.* nyugtatja meg a sárkány a megszeppent Arcticot.* Na akkor legyen csak három kérdés ha egyre rosszul válaszolsz továbbengedlek, viszont a követ nem kapod meg. Ha mind a háromra jól akkor mehetsz is meg követ is kapsz. Na első kérdés: Két fiú és két apa megy az erdőben. Mégis csak hárman vannak. Hogy lehetséges ez?* kérdezi a sárkány. Arcáról semmit sem lehet leolvasni.* |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
