|
Témaindító hozzászólás
|
2009.01.22. 16:18 - |
Egy kisebb erdőben található ez a hely. Madarak, kis és közepes méretű állatok zsákmányolhatók. Sok virág nyílik erre mint a tisztás neve is mutatja, de túlnyomó részt zöld színekben pompázik. |
[37-18] [17-1]
*NÉith nem igazán törődik azzal, hogy Raisin cikizi Weent, viccesnek és családiasnak találja. Majd Raisin ismgém hozzá fordul segítségül.* Hát öhm, nem nagyon találtam olyan helyet, ahol meg lehetne szállni, itt csak a szabad ég alatt lehet aludni* magyarázza a narancsos nőstény.* |
Raisin
*Tekintete cikázik egyik tigrisről a másikra, egy mosolyszerűséggel bólint Neith válaszára, aztán Weenre tekint, megjegyezte a hím nevét, és annyira nem élvezi szivatni újdonsült csapatának egyik felét, szóval nem mondja hogy és a neved? Viszont azért nem hagyja ennyiben, ha Ween ilyen marad, Raisin kedvenc célpontja lesz továbbra is.* - Akkor üdv a csapatban Neith, és Weeny. *Hangsúlyozza erősen az y-t a név végén.*- Gyerünk, keressünk valami helyet ahol megszállhatunk az esők elől. Neith, van javaslatod? *Indulásra készen néz a vidám tigrisre, igazából szinte biztos benne hogy a nősténynek van hozzáfűzni valója, a hímmel most nem nagyon foglalkozik, csak a szeme sarkából észleli. Ha Neith megemlít egy jókis rejtekhelyet, akkor meg is kéri hogy vezesse őket oda, ha nem, ő indul előre az orra után, legalább feltérképezi újdonsült területét.* |
Ween elhúzza a száját, de a tekintetét elfordítja, nem merné állni. ~ Micsoda nagyképű alak. ~
A barátságosabbnak ítélt nőstény belép a csapatba, válaszolt tehát, minden szempár Weenre szegeződik, amitől kétszeres zavarban érzi magát. Raisin beszólására összehúzza a szemét és összepréseli az ajkait. Végül sóhajt, kifújja a levegővel együtt a belső feszültséget is és bólint. - Benne vagyok . - mondja durcásan. Majd megbékél, de ha most elkezdik csitítani, csak nagyobb lesz a szája és a fejükre nő. |
*Néith érdeklődve tekergeti a fejét, hjogy Raisin miért hallgat olyan sokáig, majd megtudja az újdonsült nagydarab hím nevét is. Hát azért már az se semmi. Elég szófukar a drága. Majd mire eldöntené, hogy Raisin biztos némítóbogyót evett akkor megszólal. ~hűűű de merész!~ állapítja meg magában.* Én persze szívesen! Legalább nem lennék már egyedül.* magyarázza, majd érdeklődően néz Weenre.* |
Raisin
*Ahogy Neith elmondja a területről amit tud, Rainek már meg is jelenik a fejében a következő terve. Nem is számított rá hogy ilyen gyorsan és egyszerűen eltávolodhat az ismerőseitől, ám a hirtelen jött alkalom újabb kérdéseket hoz. Elég erős-e hogy megtartsa a területet? Effelől nincsenek kétségei. Életben tud-e itt maradni? Természetesen hiszen Neith az imént mondta hogy jól védett a hely. De megbízhat-e Neithben? Áh, rá van írva hogy nem tud hazudni. Raisin el is dönti hogy a nőstényt azonnal beveszi a csapatba, ekkor veti pillantását a hímre. Hát ez egy elég gyáva alak. Vajon hűséges? Akkor nem jelent veszélyt...Morfondírozik magában, aztán megrázza magát mert eszébe jut hogy ideje megszólalnia.* - Én, Raisin, mostantól a terület vezére vagyok! Akartok csatlakozni a csapatomba? *Húzza ki magát méltóságteljesen, és vár a válaszra, azért Weennek még nem tud kihagyni egy beszólást.* - Bocs, megismételnéd, nem hallottam tisztán a nevedet... |
Eltűnik a mosoly a nevére vonatkozó kérdésre. - Dee ... - nyekereg rá gyorsan választ, de a fehér csíkos valamit még közölni akar, szóval Ween udvariasan befogja a száját és tovább áll, ahol van, mint egy rakás szerencsétlenség.
~ Szóval Raisin. ~ most, hogy Ween tudja a nevét, egy fokkal nyugodtabban néz a nála fiatalabb, mégis ijesztő nőstényre. Megrázza a fejét és Néith-re pislog, aki valami csapatról beszél, meg zsákmányról, meg ami főleg érdekes, védett helyről. Figyeli az ide-oda guruló követ, aztán Raisin-re néz, hogy ő mit felel. Ha beáll egy kis csönd, esetleg választ várva pont rá bámulnak, kinyögi a nevét, amit eddig visszatartott. - Ween vagyok. - félénken behúzza a nyakát. Anyja óvva intette, hogy szóba álljon idegenekkel, ő mégis megszegte az anyai intelmet és majdnem - najó, ez azért erős túlzás - megtépték. |
*Néith széles mosolyt húz amikor a hím kicsit botladozósan adja elő magát. Legalább vannak nála ügyetenebbek is. Aztán amikor Raisin békésebb hangnemre vált akkor kicsit ő is megnyugszik.* Az egész terület elég hosszan üres.* magyarázza.* Szerintem egész jó csapatot lehetne itt alapítani mert védett hely, meg van zsákmány is.* mereng el* Nem mintha nekem ez lenne a tervem én csak csapatot keresek.* kezd el egy követ gurigatni maga előtt.* |
*Neith válaszára hümmögő hanggal jelzi hogy megértette, és talán ebben már bele is képzeli a köszönöm hogy válaszoltál-t is. A hímen persze egyből látszik hogy mennyire ráijesztett, Raisinnek ez csak önbizalmat ad, de az eső bár elálló félben van még mindig áztatja a tájat, és ez valahogy megnyugtatja, pontosabban lenyugtatja és inkább mégsem támad az idegenre. Neithet már barátjává is fogadta, hiszen tőle nem kell tartania, a hímen még gondolkozik pedig tudja hogy vele sem lennének gondjai. Szóval abbahagyja a morgást és a fenyegető nézést.*- És neved nincs? Na jó...*Felsóhajt, elege lett az agresszív tigris színjátékból, innentől egész barátságosan folytatja.* - Én Raisin vagyok, örvendek. Szóval egyikőtök sem tudja hogy ki a terület vezére? *Pillantása egyik tigrisről a másikra ingázik.* |
Lecsapja a füleit, amikor megmorogják. Pillantása átsiklik a másik nőstényre, onnan vissza a morgósabbra és megint Néith-re. Rajta megakad, mert barátságos jelzést kap felőle.
- Öhm. - megköszörüli a torkát és lehajtott fejjel pislog a másik kettőre. - Semmitse. - mondja vékony hangon. Raisin habár fiatalabb nála, agresszívabb, ezért tűnik Ween szemében fenyegetőnek. És ettől ment el a hangja, ami egyébként lényegesen mélyebb szokott lenni. Felemeli az egyik mancsát zavarában és lenéz rá, a lényeg, hogy szemkontaktust ne vehessenek fel vele, mert mentem hazaszalad anyucihoz. ~ Rajta, bátorság! ~ felnéz Raisin-ra és félszeg idióta mosolyt küld felé, ha még nem estek a torkának csak nézték, hogy miez: tigris vagy kiscica? |
*Néith összehúzza magát Raisin határozottságára. Nem az az erős típus tigris , akit hú de nagyon meg kell ijeszteni ahhoz, hogy törpeuszkárraá alacsonyodjon.* Én nem vagyok vezér, csak egy két napja lézengek erre hátha van itt valaki.* mondja bár nem biztos, hogy az időmeghatározás pontos.* Nincs csapatom.* majd betoppan az idegen hím. Jé mégvalaki. Tök jó. ~Lehet hogy nem olyan félelmetes mint Raisin~ Barátságos farkbillegetéssel jelzi, hogy felőle csatlakozhat a társalgáshoz viszont ellépni nem mer Raisin mellől. Igaz eddig nem nagyon volt agresszív, de a kisugárzása o.O az azért mégiscsak félelmetes a fiatal tigris számára.* |
*Éppen elszenderedne enyugodni készülő gondolataival hallgatva a nemszűnő zajokat amit az eső okoz vagy valami más. Inkább valami más, egy másik tigris. Rai a "hello"-ra kinyitja kék szemeit és tűnődve néz a tigrisre. Nem tűnik harciasnak. Válaszoljon neki durván, vagy válaszoljon-e egyáltalán? Aztán büszkeségeerősebbnek bizonyul levertségén, feltápászkodik, egyenes tartással (már amennyire egy tigrisnél van egyenes tartás) szembe helyezkedik az idegennel.*- Üdvözöllek. Én Raisin vagyok. És mondd csak, te errefelé laksz? Te vagy az ura ennek a területnek? *Kérdezi habár ez utóbbit nagyon kétli, Neithből nem nézne ki egy területvezért... és közben körbe-körbe kémlel, nem mintha ki akarná szúrni az ekkor még rejtőzködő hímet, bár ez úgy tűnhet, egyébként ekkor még fogalma sincs arról hogy van még valaki a közelben, de nem is nagyon érdekli, az idegenektől való félelme teljesen elpárolgott. Aztán lép elő kis csapatuk harmadik tagja, és Rai rá igencsak mogorva ábrázattal néz.* - Te meg ki vagy és mit keresel itt? *Morogja, pedig lehet hogy épp a vezér áll vele szemben, ezért izmait ugrásra készen megfeszíti, hátha harcra kerül a sor, nincs kétsége affelől hogy bárkit le tud győzni.* |
~ Húha, itt vannak ... ~
Sikeresen ki is lépett takarásból a másik kettő látómezejébe. Tudja, hogy került ide ... egyenesen jött. Hogy könnyen haza tudjon találni, ha nagyon nem megy a vándor élet. ~ Bár egy kicsit erősebb lennék ... főleg az akaraterőmre kéne gyúrni. ~ félszegen figyeli a másik két tigrist és várja, hogy áldozzanak rá a drága idejükből. Ha beveszik, nem hiába jött el idáig, ha nem, hát hazatalál a nyomon talán.
Ha csak egy röpke "húzzinnen" vagy hasonló jár neki, megmakacsolja magát és csak azért is marad, amíg nem kap normálisabb fogadtatást. Ha négyballábas is, benne is van némi büszkeség. |
*Néith már egy jóideje követte a nőstényt a bokorból. Érdekes jelenségnek tartotta. Ő egy ideje a területen volt, de borzasztó magányos volt. Most hogy meg itt az alkalom hogy valakivel találkozhasson betojik. Az eső elnyomja a szagát így még a másikra se tudja magát bízni hogy akkor észrevegye és nem kell az a kínos dolgot bevetnie, hogy oda kell mennie. De hát csak nem eszi meg. Odalépdel a közelébe.* hello!* köszön szépen ahogy illik.* Én Néith vagyok te ki vagy? * kíváncsiskodik.* |
Raisin
*Szitázó eső lepi be a tájat, ám nem mondhatni hogy Raisin emiatt menekült a fák közé és csavargott erre az ismeretlen vidékre. Inkább csak távol akart lenni. Nagyon távol mindentől és mindenkitől akit eddig ismert. Szereti a testvéreit, ezt nem tagadhatta önmaga előtt, bár inkább azt tette volna. Talán még az áruló szüleit is, és éppen ez töltötte el keserűséggel. Megfosztva az apai szeretettől, anyja pedig becsapta őket, ezek után nem tud bízni benne. Inkább elszökik valahova ahol egyedül lehet, egyedül az átkozott problémáival és az átkozott képességével. Az egész élete egy átok így végiggondolva. Annyira sok félelem...gyengeség...az érzelmek gyengítenek akár jók akár rosszak, ezt sikerült megállapítania. Közben kiér a tisztásra és helyetfoglal egy kisebb virágtalan területen. Magány, úgy látszik számára csak a magány adatott társként. De milyen nyugodt itt minden. Kitisztulnak a gondolatok, ahogy a levegő is megtisztul az esőtől. Vajon lesz egyszer normális élete? Nem hiszi, már nem tud reménykedni, vagy bízni. Ő egy átok, ezt osztotta neki a sors. Ezzel kell együttélnie. Soha többé nem mehet haza. Senkire sem szabadíthatja rá magát, csak problémát jelent, hiszen még nem teljesen ura a képességének, de még ha az is lenne, akkor sem kockáztatná meg hogy bárkivel együtt éljen. Egyedül lesz, egy helyen ahol sok izgalom van, és bőséges zsákmány, és aminek ő a vezére. Lehunyja a szemeit és hallgatja az eső dalát.* |
*Mosolyog a párosra.* Nem tudom, hol van, de ha nem keressük meg soha nem találjuk meg.* vélekedett Néith.* Na gyertek menjünk körbe a területen és akkor biztos találkozunk vele.* azzal pár ugrással a a rododendron bokros területről kifelé vezette a másik két tigrist.*
\\ folyt.köv. ->Legelő\\ |
-Természetesen,ha tudod hol van akkor mutasd az utat.-*Mosolyog Néith-re.*-Én már keresem pár napja a vezért,de még nem találtam meg.-*Vallja be.* |
- Hát nem tudom Kyra, hogy nekem valaha sikerülni fog e. Remélem... - *Erőltetett mosolyt ejt Kyra felé, majd amuikor Néith felveti az ötletet, hogy találkozzunk az anyjával, Scrant kicsit megretten, és megilletődve válaszol.* - Hát én szeretnék itt maradni igen. - *Picit elgondolkodik, majd Kyrara néz és kérdezi.* - Benne vagy? - |
Na hagyjuk a szomorú beszédet, már bocs hogy így megszakítom ezt a vonalat, csak tudod én nem szeretek szomorú lenni és senki másnak se jó ha búskomor leszek.* magyarázza Néith.* Na és szeretnétek gondolom a területen maradni.* veti fel a nőstény.* Gondolom akkor találkoznotok kell édesanyámmal.* mondja.* Ha gondoljátok elvezetlek titeket oda.*ajánlotta fel.* |
*Kyra sóhajtva nézi Scrantot.*-Ez természetes hogy gondolsz rájuk.És nem vagy hülye.Mindenkit érzékenyen érint a szülei halála,de túl kell tenni magunkat rajta.-*Mondja,és rámosolyog Scrantra.* |
*Nagynehezen abbahagyja a sírást és felül, majd könnyekkel mosott arccal mondja Nétihnek és Kyranak.* - Ne haragudjatok az előbbiért, csak amikor a szüleimről esik szóó mindig ez van. - *Még hallatszik rajta a sírás közelsége, majd Néithnek mondja.* - Süsü? Ugyan. Mondd ki nyugodtan, hogy hülye vagyok. Nem sértődök meg rajta, mert tudom, hogy az vagyok. Már úgyis mindegy a büszkeség ha nincsenek... - *Sóhajt majd válaszol* - Nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rájuk. Bármit teszek ők járnak az eszemben. De köszi, hogy próbálsz segíteni. Aranyos vagy, de tényleg. - |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
