|
Témaindító hozzászólás
|
2009.02.16. 20:52 - |
Aki nem szereti a homokos tengerpartot,annak ezt a helyet ajánlom,bár itt is élnek medvék,de szarvasok is.Így,ha az éhenhalás szélén vagy akkor itt a helyed!Naplementekor még gyönyörűbb...
|
[29-10] [9-1]
* Egy kicsit megnyugatja az a mondat miszerint nem lesz senkinek se baj a képességeivel, aztán bevillan neki, hogy ha Lobera ennyire pontosan meg tudta olna mondani a jövőt régen, akkor most minenki boldogan élhetne. Szóval az aggodalom továbbra is megmaradt benne, de ezt persze nem hangoztatta volt lánya előtt. Furcsa volt számára ez a helyzet. Nem tudta felfogni, hogy aki előtte áll az nem a lánya, hanem a fia párja, akit kötelessége utálni. Nem akart vele tovább beszélgetni, mert félt, hogy a végén még valami őrültséget fog mondani, amit örökre megbán * Mostmár mennem kell. Meg akarom látogatni a többieket is mielőtt a déli tundrára mennék * Osztja meg Loberával terveit, bár valószínűleg ki lehetett találni, hogy a nagy visszatérését kedvenc rokonának is el akarja újságolni, akiről kiderült, hogy annak a lánya, aki megkeserítette életét * Remélem, hamarosan megtalálom a testvéredet, akiről meséltél. A drága Diamond biztos többet tud mesélni róla, hiszen a napnál is világosabb, hogy benne volt ebben az összeesküvésben. Mindig is mondtam, hogy nem véletlenül vetődött a tundrára * Mondja undorodva. Szavakkal nem tudja leírni, mennyire gyűlöli a nőstényt, ez az érzés pedig az idő múlásával nem lankad, hanem éppen egyre erőteljesebb lesz, amint újabb dolgok kerülnek napvilágra az életével kapcsolatban. * Még találkozunk. Bár még sok dolgom van, de legkésőbb a következő családi találkozón * Egy halvány mosoly jelenik meg arcán, ami hamar el is tűnik. Nem akar vele kedves lenni, hiszen aki nem vérszerinti rokona arra mindig is másképp tekintett, lenézte azokat akik nem tartoztak a családhoz. Egy pár pillantig még hezitált, majd elindult az egyik irányba. Nem érdekelte hova jut csak messzire, minél messzebbre volt lányától mielőtt még sírógörcsöt kapna a szeme láttára. Léptei gyorsultak, sietett, szinte már menekült... az igazságtól.* |
*Figyeli Arcticot miközben beszél. Az unalmasabb részeknél csak a bla bla bláig jut el a tudata. Azért Erkster figyelt és ha a szarka figyelt, akkor automatikusan ő is tudta miről van szó. néha jó dolog a ketté osztott lélek.* Nem nem a képességekkel nem lesz semmi baj, senki nem fog szupererőre szert tenni... * nyugtatja meg Arcticot.* |
Tessék?! * Kiált fel, mikor meghallja, hogy Mayaki vitte el a kölykét * Az a szégyentelen nőstényt! Nem elég, hogy elvette a gyerekemet, még ellenem is akarta fordítani?! Hogy lehet valaki ennyire… Ennyire gonosz, szívtelen és aljas!? * Bukik ki belőle ez a pár mondat, nagyon felzaklatta ez az egész történet. Talán jobb lett volna, ha ezt meg se tudja * Azt hittem meghaltak, és végleg megszabadultam tőlük. Mindig is a tundrát akarták visszaszerezni, de mindig kudarcot vallottak. Olyanok voltak, mint egy örök rémálom, egy veszély, ami mindig ott volt. Minden nap attól féltem, hogy újabb bonyodalmakat okoznak, és úgy látom sikerült is nekik. Egy napon vették el az egyik kölykömet, és az apját. Azt nem sejtettem, hogy nekik is van kölykük. Ha tudtam volna, hogy Diamond az övék, rögtön megöltem volna, amint betette a lábát a tundrára. * Dühöng, és megint magát hibáztatja, mert ha tudta volna, Diamond nem lett volna tagja a családjának * Hiszen teljesen világos! Diamond nem magának akarta megszerezni a területet. Mayaki, mivel tudta, hogy Nagai képessége nélkül esélye sincs elfoglalni a területet, ideküldte a lányát, aki korban pont a legidősebb fiamhoz illik. Azt remélte, hogy majd ezüst tálcán ajánlom fel neki a tundrát, de tévedett! * Egy diadalittas mosoly jelenik meg az arcán tudva, hogy ismét győzelmet aratott legősibb ellenségén * Csak sajnos a családba mégis sikerült bekerülnie. De ami vígasztal, hogy Nagai értékes vérvonalképességei az unokáim kapják. Így hálásnak is kellene lennem neki emiatt. Vagy talán aggódnom kellene? * Néz Loberára ijedt ábrázattal * Anya, az apám, Akato és Nagai… Mindegyikőjük lenyűgöző képességekkel rendelkeznek, illetve hárman már csak rendelkeztek. Biztos, hogy jó jel, ha ilyen sok hatalom van a birtokukban? Ki tudja mire lesznek képesek. Talán túl nagy felelősség ez nekik. Amire Kiba, Errant, Artegor, Cerberus vagy te vagytok képesek az se semmi, de az ő generációjuk bele se merek gondolni mit tud majd csinálni. Például Kayani bejutott a szellemvilágba miközben a labirintusnál voltam, nektem meg családi találkozótok volt. És ezt még kölyökként. * Ámuldozik visszagondolva, hiszen ha az ember lánya éppen a túlvilágon misztikus lényekkel és akadályokkal veszi fel a versenyt, akkor onnan nem tűnik rendkívülinek, ha valaki csak úgy bejut a szellemvilágba. A valóságba visszatérve, viszont elég rémisztő. * |
- Diamond anyja vitte el a kölyköt. Nem tudom hogyan, csak eggyit tudok róla. Bosszúból, amilrt Akato megölte a párját. Vagy valami hasonló.* majd kitérnek arra, hogy Lobinak mégse ment el minden képessége.* Te magad mondtad, hogy öröklődik. Úgylátszik ez nem ment el annyira. Ha valamelyik másik erőmet használom, földhözvágódok. Ez a kérdés meg szívből jött. És tudod ha valakit szeretnek azzal együtt jön a tisztelet is. Szóval kár maszkot hordani. De te tudod. Csak kíváncsi voltam, hogy mi az oka annak, hogy az örök létet feladtad ezért? És ha elküldtelek volna, úgyis visszajöttél volna, amint elmúlik a hatása és jobb szembenézni a dolgokkal, mint halogatni.* válaszol Lobera Arctic kérdéseire.* |
*Úgy tűnik Lobera megjegyzése mégsem elszólás volt, viszont még mindig nem tudja elhinni, hogy van még egy kölyke. Annyira még nem idős talán, hogy szenilis legyen. Az lehet, hogy nem tudta hol van a legtöbb kölyke, de abban biztos volt mennyi van * Úgy tűnik, Akato emlékezettörlése még mindig nem oldódott fel teljesen. Pedig biztos voltam benne, hogy a városban visszakaptam az összes emlékemet. Vagy átvertek volna az istenek, és nem az egészet adták vissza? Tudtam, hogy nekem is képességet kellett volna kérnem… * Sóhajt egy nagyot, majd érdeklődve tovább faggatózik * Hol van most? Mi az, hogy ellenem nevelték? Ki nevelte ellenem? És mikor fog mellém állni? * Teszi fel a sok kérdést egyszerre. Néha úgy érzi, hogy Lobera a tudakozó, akit bármiről lehet kérdezni, tudja a választ. Nagyon izgatott volt, hogy kiderült, van még egy kölyke valahol, aki mellé fog állni valamikor valahol, valamiért. A következő téma kevésbé lelkesítette. Mikor Lobera elmondta, hogy őszintén sokkal szimpatikusabb számára, már tudta, hogy az előbbieket nem magától mondta * Ennyit arról, hogy nincs egy képességed se * Vált át ismét a komoly hangnemére, amint elmúlt a kényszer hatása * Nem a viselkedéséért kell szeretni valakit, hanem azért aki. Ha azt akartam volna, hogy szeressetek, akkor ilyen kedves és aranyos lettem volna veletek. De engem nem az érdekelt elsősorban, hogy szeressetek, bár az is jó lett volna, hanem, hogy jól legyetek nevelve. Mindig a legjobbat akartam, és ahhoz hogy betartsátok a szabályokat nem lehettem kedves, mert a paranccsal többet lehet elérni, mint kéréssel * Magyarázza, aztán felmerül benne egy újabb kérdés * Csak nem azt hitted, hogy a dzsungelt jöttem visszaszerezni? És miért nem kényszeríttettél, hogy hagyjam el a területet, amint elkezdtem elmondani a véleményemet? * Magából kiindulva, ő rögtön elküldte volna a kritizálót melegebb éghajlatra, ha lenne ilyen adottsága * |
-Pedig van testvérem. Majd egyszer haza fog jönni. Őt talán szeretni fogod, mert ellened nevelték mégis melléd fog állni. * majd anyja válaszol a kérdésére, amit gondolatban tett fel. Ezekszerint mégis működik a képessége, amit nem a templomtól kapott* Furcsa... Ha őszintén beszélsz, akkor sokkal aranyosabb és szeretetreméltóbb vagy. Miért hordod ezt az álarcot? *kérdezte Lobera. Nem alkalmazta most rajta a gondolatait, mertnem tudta meddig képes használni. * |
* Egy kicsit elgondolkozott a dolgon. Vajon tényleg jobban szereti azt, akit Loberának képzelt, mint magát az igazit? Nagy dilemma. Akit elképzelt magának tökéletes lánynak azzal sose találkozhatott, így valószínű, hogy magát az igazit szerette, vagy szereti még mindig? Jelenleg nem úgy néz ki, nem mintha olyan sok alkalom lett volna, hogy tényleg kimutatta a szeretetét * Pedig szerettelek. Tudod ez ilyen ösztön vagy minek nevezik. Az anya ösztönösen ragaszkodik a kölykeihez, akik az életüket köszönhetik nekik * Mondja teljesen érzelemmentes hangon, és nem látni rajta, hogy egy gúnyos vagy egy kedves megnyilvánulás volt az előbbi. A területes témára se tud már idegesen reagálni * Próbálkozni szabad, ha attól megnyugszol. Csak azt áruld el, mit akarsz a tundrától? Miért ragaszkodsz hozzá? Nem köt oda semmi a múlton kívül * Néz mélyen a szemébe * Nem a képesség határozza meg, milyenek vagyunk. És azt sem mit érünk el. Nagai azért nem tudta elvenni a tundrát, mert neki pont az volt a különleges tulajdonsága, hogy rá nem hatottak a képességek, ezért nem tudott elbánni valakivel, akinek nem volt * Fordul el ex-lányától * Mellesleg honnan tudod, hogy Frostnak nincs? Attól, hogy Jasasinak és nekem nem volt, attól még neki lehet. Kiba, Errant, te régen, Rajah… Valószínűleg neki is van vagy lesz. Sőt Novának is * Gondolkozik hangosan még mindig elfordulva, de mikor Lobera megemlíti az ikertestvérét megrezzen, és olyan sebesen fordul oda, ahogyan csak tud * Tessék? Milyen ikertestvéred? Te egyedül születtél. Te voltál az egyetlen, aki egyedül született, gondolom ezért is kaptál ilyen nagy képességet. De ez megesik a családban például Artegor is egyke csak éppen ő nem kapott képességet csak később Fenrirtől * Nézett teljesen őszintén Loberára, bár a szülésre már egyáltalán nem emlékezett, ezért nem is sejtette soha, hogy Mayaki anno ellopta tőle a fiát, hogy később ellene fordítsa * Errant elveszítését meg igazán nem kenheted rám, hiszen te is ott voltál, mindent láttál. Akkor ismertem meg Nagaborent. Mellesleg az hogy szakítottunk nem tartozik rád. Még akkor se tartozna, ha az apád lenne, akivel mielőtt megkérdezed Nagaboren miatt szakítottunk, aztán, amint mellékelt ábra mutatja megint kibékültünk * Egy kicsit megint felkapta a vizet, de nem annyira, mint eddig. Most már az érdektelen stílusát lehet látni. * Nem lepődnék meg, ha tényleg te lennél az, aki tönkreteszi a jövőt. A tanú a jövőből érkezett fiad Doku, akivel volt szerencsém találkozni a másvilágon, de érdekes módon mielőtt teljesítette volna a próbát egyszer csak felszívódott, ami azt jelenti, hogy még él vele, pedig a szörnyű jövő. Tehát ne sirasd még a képességeidet, mert gondolom, azzal fogsz világuralomra törni. De ha ez a része mégis megváltozik a jövőképnek, Doku létezése egy jel. Hiszen ő nem Errant fia * Forgatja a szemeit, és már azon gondolkozik milyen szöveget találjon ki arra az esetre, ha Lobera megcsalja mostani párját. A „véletlen elszóláson” csak megrázza a fejét * Látod, megmondtam, hogy a tulajdonságok öröklődnek. Mindketten tudjuk ki volt Raisin nagyapja, és hogy mi volt mindig is a nagy álma. Bár ha választani kéne a három családpusztító közül én őt választanám. Úgyse árt egy kis szelektálás a családtagok között. Például Abby része teljesen fölösleges * Ismét hangos gondolkodás, majd a dzsungel elfoglalásáról szóló résznél megint megmozdul benne valami, amit aztán gyorsan el is nyom. Nincs szükség még egy háborúra * Persze, megtehetném, de nem lenne értelme. Anya visszajött, ő mindent kézben tart a dzsungelben, Artegort is. Ő már nem jelent veszélyt egyelőre. Mellesleg miért idézném fel a kövek erejét? Kapnék tőle képességet vagy akár mind az öt elemet, de akkor csak azt érném el vele, hogy olyan legyek, mint te * Aztán hirtelen valami beléhasít. Úgy érzi muszáj válaszolnia Lobi kérdésére még pedig őszintén. Sőt nem tud ellen mit tenni. * Nem voltam biztos magamban, és abban, hogy jól döntöttem, mikor vissza akartam jönni * Bukik ki belőle a válasz, majd jött a következő válaszadási kényszer, pedig nem is kapott kérdést, vagyis kapott csak gondoltban * Mert nem akartalak elveszíteni titeket, és féltettelek titeket, mi lesz veletek egyedül. Mert szeretlek titeket… |
*Nem igazán hajlandó odafigyelni Arctic szómenésére. Most hogy így jobban belegondolt, talán Harimaura hasonlított jobban nem Artegorra. Harimaunak is hasonlóan ilyen sokat ját a zsája, csak ő sokkal többet tud beszélni saját magáról, egy kicsit magáról és ha még belefér még szépítgeti is a saját magáról elmesélt képet. Arctic meg csak pocskondizáni tudja őt, meg mindent amit tett.* Te is jobban szeretsz egy olyan lányt, aki soha nem volt itt.* nézegeti meg a karmait. Próbálja magát a nyugalom határain belül tartani, de farkának néha ideges megrebbenése az egyetlen ami megmutatja, hogy igazból fűti a düh. Ahhoz képest, hogy Lobera két évet élt együtt ezzel atigrissel, aki előtte áll, akit eddig az anyjának tekintett, aki iránt mindig dühös volt, mert nem engedte felfedezni. Amikor a területfelosztós részhez ért, füleit Arctic felé fordította, azonban a válasz, amit kapott még több volt amire számított, azt hitte egy fűszálat fog felajánlani.* Befejezted? Amit mondtam megmondtam. Nem vagyok hajlandó változtatni az elhatározásomon. Úgyis addig harcolok, amíg nem nyerek. Akár a képességeim nélkül is. Tudtommal Frostnak sincs, látszik, hogy rád ütött. És igazad van nem tudom, milyen ennyi kölyköt felnevelni, egyenlőre csak Saya és Nacuita az életem. De valami oka csak volt, hogy Nagaboren elhagyott? Ja és még valami mielőtt elfelejtem. Az világos, hogy Errantot elvesztetted kis korában, de mondd csak nem felejtettél ki még valakit a családból, esetleg egy másik tigris, aki az én ikertestvérem? Ő hol van? Őt is elrabolták az emberek? Lehet hogy sok gyermeked van, de vigyázni azt nem tudsz rájuk.*Lobera nagyjából mindig tudta hol a határ, ami elválaztja anyját attól, hogy bármilyen őrültséget tenne. ~Tudod, apa megigértette velem, hogy tiszteljelek, de minél jobban akarlak tisztelni annál több őrültséget tudok meg rólad ami elbizonytalanít. Jó felelőtlen voltam és? Örülsz? Hogyne! Legszívesebben tudom a szívem kitépnéd a helyéről, hogy úgy eltaposd, mint én a tiedet az előbb.~ gondolkodik közbe magában is Lobera. Halk károgás, majd egy szarka száll le Lobera vállára/hátára.* Hát megvagy Erkster.* szól puhán a madárnak.* Tudod lehet igazad van és én leszek a család megrontója. De lehet Raisin lesz az. Hoppá elszóltam magam. Tudod a jövő korántsem olyan tökéletes, amilyennek el szeretnéd képzelni. A tudnra darabokra fog hullani, ha szeretnénk ha se. Viszont a dzsungel egységes marad. Nem volt az olyan rossz ötlet, hogy meg akartad szerezni, csak várni kellett volna rá pár évet mire megpróbálod, esetleg előjött volna a képességed, vagy ha a kövek erejét fel tudnád magadba idézni talán még lenne esélyed Artegor ellen. Talán a lélek köve. * egy pillanatra elhallgat, mint aki megint elszólta magát.* Jaj bocsánat megint túl sokat beszélek. A labirintus a vulkán a sárkány.... nehéz próba volt. Egy éjszaka alatt megoldottam. Neked mi tartott olyan sokáig?* húzza fel kérdőn szemöldökét. ~Válaszolj!~ hangzott gondolatban a parancs és érezte, hogy ez a képessége nem gyengíti le annyira. ~Őszintén! Miért akartál visszajönni!~ egészítette ki.* |
* Csak a szemét forgatja, azután egy mosoly terül szét az arcán, mikor Lobera a fejéhez vágja, hogy soha senkit nem szeretett csak Frostot. Ez azért vicces, mert Frost mindig is az ellenkezőjét állította * Ez így van. Hidd csak ezt, ha neked így jó. Igaz, hogy veled ötször annyit törődtem, mint az összes többi testvéreddel együttvéve, de neked még ennél is több kell. Neked kétszáz anya se lenne elég, hogy kielégítsék a figyelemigényedet. Mást se csináltam csak a te ügyeiddel törődtem ezalatt a pár év alatt. Miközben itt panaszkodsz észre se veszed te mit tettél az én életemmel, de soha nem panaszkodtam te viszont minden adandó alkalommal * Lép ismét közelebb a lányához, hogy jobban hallja és ne kelljen megint kiabálnia * Mindig azt akartad, hogy a te szabályaid szerint játszunk, hogy aki csak a tundrán él körülötted forogjon. Ha odafigyeltem rád az volt a baj, ha nem akkor meg az. Még mindig nem vagy más, mint egy hisztis kölyök, akit nem érdekelnek a szabályok. Néha úgy érzem, hogy direkt akarsz megszegni minden szabályt. Íratlan szabály, hogy nem jövünk össze a testvérünkkel, aki ráadásul nem is volt a féltestvéred, hanem mindkét szülőtök ugyanaz volt * Morog a nőstényre. Ezt még mindig nem bírja felfogni * A felelőtlenség élőnagyságú szobra vagy. Jó példát mutatsz mindenkinek. Mellesleg honnan tudnád milyen ennyi kölyökkel bánni ráadásul egyedül, pár nélkül. Neked csak kettő van és van egy párod. Még Harimau is képes lenne felnevelni két kölyköt… * Kis szünetet tart, amíg belegondol *… Na jó talán nem, ő eggyel se bírt, de a lényeget érted. * Aztán meghallja, hogy Errant nem Akato kölyke többé * Sajnálom, de megérdemelte. Neki is tanulnia kell a hibáiból nem, mintha annyira nagy büntetést kapott volna. Akatot sose ismerte, ezért nem is nagy tragédia elveszítenie. Mellesleg Nagaboren remek apa, de a területet így se örökölheti, mert nem nőstény azt pedig kijelentettem, hogy a fiaim párjai nem kapnak semmit a területből. Ne vedd magadra csak, hogy szegény Diamond ne érezze magát kivételezve * Gúnyolódik, hiszen mindenki tudja, hogy Dia érzései érdeklik őt a legkevésbé * Amúgy könnyebb valakit szeretni, aki nem volt ott amikor megtetted az első lépéseidet, aki nem szólt bele a nevelésedbe, aki nem tanított meg téged semmire és aki nem biztosított neked otthont. Persze, hogy könnyebb. Neki soha nem volt oka veszekednie rád csak, ezért szereted. Néha találkoztatok, de ennyi a nagy ismeretség kettőtök között. Sokat érsz vele van egy halott szülőd, éljen! Neked egy élő szülő se lenne elég jó kishercegnő. Csak majd ne sírj, ha az a bizonyos porceláncica egyszer apró kis darabokra törik szét * Használja a Lobi által kitalált hasonlatot * rendben, mivel Akato kölyke vagy jogod van a területéből egy bizonyos részre. Nos, mivel a tundrának csak a fele volt Akatoé, mivel a másik mindig is Nagaboren tulajdona volt, és ha beleszámítjuk Kiba kölykeit akkor te a örökséged… * Gondolkozik * Egy darab fa. Hozzácsatolunk egy fát a nyugati tundrához, mit szólsz? És ezzel le is van rendezve az örökséged, és abbahagyhatod a tundra elfoglalós tervedet. Azt akarom, hogy a volt területemet egy olyan valaki örökölje, akiben van némi felelősségtudat. Lássuk be benned egy csepp sincs ezt pedig a tetteid igazolják. Nehéz beismerni, de még Artegor is megbízhatóbb nálad. Talán apa félreértette a jóslatot, és valójában te vagy az, aki bajt hoz az egész családra… Azt mondod olyan vagyok, mint Artegor? Nos, ahogy mondani szoktam: a vér kötelez. De most már ne vesztegesd a drága időmet vár a családom * Kihangsúlyozza a család szót * Végre sokkal több időm lesz a kölykeimre. Megszabadultam az önzőség megtestesítőjétől. |
Igazad van nem hasonlítok rád. De te is csak olyan vagy mint Artegor. Mindenkiben a rosszat látod! És képtelen vagy bármi együttérzésre legyen az családtag, vagy idegen. És ki mondta hogy nincs jogom! Ha harcban megszerzem az enyém lesz és akkor még örülhetsz is, hogy a fiad tartja meg a területet az újdonsült kis párocskájával. És nyugodtan büszkélkedj csak Frostban. Úgyis ő volt a kedvenced világ életedben a többiekkel nem is törődtél és még észrevenni is makacs voltál, hogy az elvakultságoddal a többiek életét tönkretetted! Eleinte próbáltam magammal elhitetni, hogy tán engem is szeretsz, próbáltam Frostot a példaképemnek tekinteni, de az összes cselekedetem csakis rossz volt neked. Ezek után mit vártál!? Teljesült a kívánságom, nem vagyok többé a lányod, de azt még nem mondtam hozzá, hogy Akato az apám maradt. Ott Errant vesztette el a vérségi kapcsolatát. Ő a te fiad, csak ép más lett az apja, Nagaboren. Ha már így megemlítetted. És miért mert apámat még halálában is jobban szerettem, mint az anyámat élve. ~És így majd a képességem visszatér, legalábbis egy biztos, csak most még túl gyenge vagyok hogy irányítsam.~ gondolta magában.* |
* Nem tudta mire vélni azt, hogy Lobera egyszer csak a földöz csapódott, de nem is akart vele foglalkozni, hiszen már nem a lánya többé azt csinál, amit akar. Ő már nem más, mint a legidősebb fiának a párja. Nyugodtan lépked tovább mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, mikor hirtelen Lobera utánakiált. Amit mondd azt nem tudja szó nélkül hagyni, pedig az esze azt súgja, hogy csak menjen tovább. * Egyelőre * Teszi hozzá a nem tudnak róla résznél * Csak nem képzeled, hogy titokban tartom. Amint alkalmam nyílik közlöm mindenkivel a dolgot. Mindenkinek joga van a tisztán látáshoz. Legalább nem járatom le magam a család előtt, ha kiderül az igazság, és nem kell többet szégyenkeznem a kettőtök kapcsolata miatt * Közli Loberával szenvtelenül, aztán folytatja az útját * Azt ugye mondanom sem kell, hogy ahogy Diamondnak neked sincs semmi jogod a tundrához. A fiammal akartál együtt élni, viseld a következményeit. Se képesség, se szülők, se testvérek, se örökölhető terület. És igazad van, nem hasonlítasz rám, és már senki másra a családomból * Fejezi be a mondókáját megint azzal a szokásos érzelemmentes hangján. ~ Végre kiderült. Egyik fiamnak sincs ízlése... De legalább ezt nem tőlem örökölték~ * |
*A Frostos résznél letorzul a pofája füleit lecsapja és kelletlenül húzza fel az ajtait, mintha valami járvány terjengene, amitől irtózni kell. Arctic meglehetősen keményen felkapta a vizet, ami Loberában csak szította dühöt. Amikor a családitalálkozó összehívásos részhez ér felpattan és automatikusan használná a képességét, hogy Arcticot a levegőbe emelje, de azonnal olyan ütést érez a fejébe, hogy padlót fog a fájdalomtól. Még nem szokta meg teljesen, még ha felidegesítik elfelejti, hogy nincs semmije, most már tényleg csak Errant és a kölykök maradtak a számára. De úgy látszik Arcticot méginkább szíven ütötte az amit utoljára mndott. Addigra már sikeült összekaparnia magát a földről és ismét tigris szemébe nézni.* Igazad van soha nem akartan úgy tanulni, ahogy te akartál saját utat kerestem. Elveszítettem mindent, ami a csaladhoz kötött és ne hidd hogy nekem nem fáj. Tudom hogy sose voltam épp ésszel gondolkodó, de mindent megteszek a kölykeim érdekében, ahogy te is.*világít rá Lobera a tényekre.* Rendben. Ahogy akarod, majd vigyázok a fiadra Arctic.* mondja a kritiréimukhoz mérten, de azért még utánaszól.* A családodban rajtam kívül senki nem tud erről.* hogy miről? Arról, hogy Lobera többé már nem áll vérségi kapcsolatban a töbiekkel. Továbbra is azt hiszik hogy ők ketten testvérek. Ezt Artegortól Arctic meg is tapasztalhatta. Igen Lobera képes a szégyenben élni fittyet hányva a többiek véleményére.* |
* Nem tud parancsolni magának tovább, fenntartja az ingerült hangnemet * Lássuk csak: Frost vagy te? A választás szerintem nagyon egyszerű, ugyanis nem kellesz attól félni, hogy egyszer csak beleszeret az egyik testvérébe. Mellesleg ő képességek nélkül is képes megélni. Az hogy elhagyta a területet jó volt neki tapasztalatszerzésnek. És ki van most a tundrán? Te vagy ő? Remélem érzed a különbséget. Visszatért, amíg te elmenekültél a problémák elől, csak mert nem szereted Nagaborent, mert féltékeny vagy. Azt hiszed apád helyét akarja bitorolni, de tájékoztatlak, hogy Akato és Nagaboren mindig is egyenrangúak voltak a számomra, mivel mindketten a kölykeim apjai. Akatot mégse tehettem meg vezérré, mivel meghalt. Téged akartalak megbízni ezzel, de akkor jött vissza Nagaboren, akinek lássuk be, nagyobb tapasztalata van nálad. Így belegondolva ez volt a legjobb dolog, ami történhetett * Veti Lobera szemére a múltat * Ne légy meglepve, mindig is tudtad, hogy Frostot szántam örökösnek, és sose titkoltam, hogyha visszajönne újra ő lenne az örökös. Mikor csak Nova meg te voltatok, akkor elgondolkoztam rajta, hogy talán te jobban megállnád a helyedet, mint ő, de Frosttal egyikőtök se veheti fel a versenyt. Ha nem hiszed megpróbálhatod legyőzni, csak tessék, de biztos vagyok benne, hogy nem fog menni * A szeme szinte szikrázik, mikor ránéz. Körülbelül olyan volt, mint mikor kiderült, hogy Kiba és Diamond együtt vannak. * Nem hagyod, hogy sértegesselek? Mit tudsz tenni ellenem? Lelöksz egy szakadékba? Ja tényleg, az nem működik. Mindketten tudjuk, hogy már nem vagy ellenfél számomra. Jaj, szegény elkényeztetett Loberának elvesztek a képességei. Sírjunk együtt! Micsoda áldozat. Komolyan mindjárt szervezek egy családi találkozót, hogy együtt gyászoljunk. * Gúnyolódik rajta * Hármunk közül, akik visszatértünk a halálból neked volt a legkönnyebb, sőt szerintem anya és én is gondolkodás nélkül vállaltuk volna ezt az „áldozatot”, hogy ilyen könnyen életben maradhassunk. Nézd meg édesanyámat: sok évig kellett szenvednie, hogy felépüljön, mert neki nem adatott meg az a lehetőség, hogy kicseréljék a vérét. ~ Időutazás, feltámadás, testcsere, vércsere, elveszett város, most meg vércsere. Mit nem adnék egy hétköznapi családért! ~ * teszi hozzá gondolatban, aztán egy kis időre elhallgat. Mikor Lobera kimondja az utolsó mondatot, vonásai kisimulnak, a harag eltűnik az arcáról és a szeméből kihuny a dühös szikra. Távolabb lép pár lépést, ugyanis rájön mi is ennek a vércserének a következménye: többé már nem vérrokonok, azaz Lobera nem a lánya többé. Így már világos számára, miért nem tarthatta meg a családi képességeket: mert már nem családtag. Eddig a lányával nézett szembe, de hirtelen egy idegennel találta szembe magát. Egy nősténnyel, akit nem nevelhet, akit nem irányíthat, akit nincs joga kritizálni és szidni. Egy olyan erős fájdalom futott át rajta, mint amikor elrabolták az akkor még Saku névre keresztelt Errantet. A legkisebb lánya, vagyis akit a legkisebb lányának hitt, pedig volt nála fiatalabb lánya is, egyszer csak meghalt a szemében. Nem létezik többé. * Sajnálom * Suttogja halkan lehorgasztva a fejét * Sajnálom, hogy kiabáltam veled. * Sóhajt egy nagyot, majd elfordul * Azt hittem elég érett vagy, hogy végre megérts, de rájöttem, hogy nem vagy és soha nem is leszel képes ezt megtenni. * Könnyes szemmel, egy erőltetett mosollyal az arcán visszafordul * És már nem is kell * Felnéz az égre * Néhány álom, bármennyire lehetetlennek tűnik megvalósulhat. Lelkiismeret furdalás nélkül élhetsz azzal, akit szeretsz és végre megszabadultál tőlem. Mindig is ezt akartad * A jobb mancsát felemeli és letörli a könnycseppeket * Többet nem kötelez téged a vér szava * Egy kis szünetet tart, mi alatt próbálja elfojtani a sírást * Ahogy engem se. * Néz újra a föld felé * Tehát, ha megbocsátasz most szeretném megkeresni a fiamat és az unokáimat * Amint kimondta el is indul előre gyors léptekkel, de pár lépés után visszafordul * Próbáljunk jól kijönni egymással, ha már a fiam párja vagy. Megpróbálok jó anyós lenni csak annyit kérek, hogy ne szólíts mamának, mert azt nem tűröm el egyik kölyköm párjától se. * Mondja neki nyugodt hangnemben, teljesen érzelemmentesen. Úgy beszél vele, akár Diamonddal, persze amikor még nem gyűlölte a nőstényt * Azt ugye mondanom sem kell, hogy ne merj fájdalmat okozni a fiamnak, mert akkor véletlenül át találom harapni a csinos kis nyakadat * fejezi be egy mosollyal a mondatot, majd újra megindul előre * Örülök, hogy találkozunk Lobera! * Kiáltja hangosan búcsúzásképpen. * |
Igen tudom, apa mondta. * válaszol flegmán, amikor Arctic belekezdett az égi történetekbe. A hazugságokon pedig csak azért látott át, mert ismerte az anyját. Valahogy pontosan tudta mire fog kiakadni. De ő szándékosan nem fogja szóbahozni. Amikor a Frostos témára került a sor Arctic minden egyes dicsérő, imádó szava hidegborogatásként érte.* Nem érdekel egy nap úgyis megszerzem azt ami az enyém. Mégis...! * hirtelen szembefordul anyjával.* miért tartasz alkalmasabbnak egy olyan nőstényt az öröklésre, aki itt se volt, csak úgy hazacsöppent? Hát szépen állunk és jobb ha nem hasonlítgatsz se magadhoz, se máshoz, mert én csak egyvalakire! Saját magamra hasonlítok! *vágott vissza ingerülten. Majd Jött a képességes dolog, amire ismét hátat fordított és tudomást se vett róla.* Szerettem a képességeimet. És most nincsenek ez van. Már megszoktam.* ez a téma valahogy nem tudta felzaklatni. Legalábbis a Frostos téma után és nem is kellett sokat várnia Arctic végre elért odáig amiért ide jött.* Az unokáid neve Sayu és Nacuita.* válaszolta nyugalommal teli hangon.* Másrészről nem hagyom hogy sértegess a saját otthonomban! Meg se kérdezted miért vesztek el a képességeimet! Semmit nem értessz az egészből, de azért még neked áll feljebb mit ne mondjak szépen vagyunk. Tudod az égiek nem csak rád vigyáznak! Azonban én többet fizettem azért, hogy életbe maradjak. Amikor világrahoztam a kölyköket elvesztettem az eszméletem! Apa jelent meg álmomban akkor mesélt nekem rólad, hogy lehet visszajössz. Én viszont a képességeimmel fizettem azért, hogy életbe maradjak és apa megváltoztatta a vérem így a kölykök egészségesek és ami a legfelemelőbb az egészből: végre semmi közöm hozzád! * morogja Arctic képébe.* |
* A nőstény látta, hogy valami nem változott. Lánya továbbra se hagyja magát, mindig visszavág, ha lehetősége van rá. Azért jó tudni, hogy van némi állandóság is, ha már ennyi dolog megváltozott mióta „meghalt”. Csodálattal nézte, ahogy Lobi magától kitalálja, hogy kapott még egy esélyt az égiektől. Az viszont kevésbé tetszett neki, hogy a hazugságán is átlátott. Pedig csak azért hazudott, hogy ne keljen bevallania az igazat miszerint azért tette őt az első helyre a meglátogatandó rokonok közül, mert ő követte el a legnagyobb hibát. Mikor ránézett, a szereteten túl hirtelen megjelent a szemében a fájdalom is. El se merte képzelni együtt Loberát Erranttal, mivel olyan természetellenes volt. Legszívesebben egy hatalmas pofont kevert volna le neki, de az nem oldott volna meg semmit. Nem hibáztatta magát, azon már túl volt, hiszen mindkét kölyke felnőtt, és Lobera jó nevelést kapott. Errantért is érzett felelősséget, de őt nem ő nevelte. Mindenesetre nem fér a fejébe, hogy történhetett meg mindez. Mikor mindketten jól tudták az igazságot. * Választhattam, hogy visszajöjjek, vagy a felhők közé jussak, ahol örök nyugalom várt volna. Én pedig, amint látod az elsőt választottam. És találkoztam édesapáddal is. Sose találod ki, ki ölte meg: A drágalátos, mélyen tisztelt, a háborúban csakazért is ellenem harcoló, tökéletes párként számon tartott Diamond drága papája, akire nem hatottak a képességei * Sóhajt egy nagyot, majd felfigyel arra, hogy Lobera megemlíti Frost nevét. Shesta említette, hogy visszatért az egyik lánya a tundrára, de Arctic Novára gondolt. Sose gondolta volna, hogy legidősebb lánya valaha is visszatér * Frost visszajött? * Csillan fel a szeme * Akkor minden a legnagyobb rendben van a tundrán. Nagaboren megtanítja mindenre, amit egy jó vezérnek tudnia kell, aztán mikor elérkezik az idő átveszi a tundrát, ami jogosan az övé. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de mivel ő a hivatalos örökös, ezért nem árt hosszabb távra berendezkedned erre a területre. Ne aggódj, én is újra tudtam kezdeni, akkor neked is menni fog. Deja vu az egész. Frost olyan, mint Abby te pedig olyan, mint én. Én pedig olyan vagyok, mint anya. A történelem megismétli önmagát. Már csak arról kell gondoskodni, hogy Frost kölyke ne legyen olyan, mint Artegor * Mondja vidáman, aztán lánya áttér a képességes témára. Teljesen meglepődik, mikor Lobera elmondja, hogy elvesztek a különleges adottságai. * De mégis hogyan? Mi történt? Igazán sajnálom. Akkor tényleg nem tudod legyőzni Frostot. Nem baj az, itt van neked ez a gyönyörű terület, ami csak a tiéd. Nem kell harcolnod érte senkivel. És itt biztonságban vagy. Bár lehet, hogy mégis nagyobb figyelmet kéne fordítani a védelemre most, hogy ilyen védtelen lettél * Kezdd el aggódni * Nem azt mondom, hogy egy porceláncica vagy, ahogy azt mindig is a szememre vetetted, de nézzük a tényeket. Kölyökkorod óta birtokoltad ezt a képességet, és valójában sose tanultál meg nélküle élni. Nem bűn az, hogy megszoktad azt a luxust, hogy bárkit le tudsz győzni, és mindent a kezedben tartasz. Tudom én, hogy mindig megpróbáltad visszafogni, és nem csak arra támaszkodtál, de lássuk be mindig nagyobb biztonsággal harcolsz úgy, hogy tudod, egy gondolatodba kerül és máris a padlóra küldöd az ellenfelet. Ennél nagyobb szörnyűség nem is történhetett volna veled * Intézi hozzá a megnyugtató szavakat, amitől aztán tényleg jobban érezheti magát. * Nem akarok még menni. Sőt ellekezőleg. Még olyan sok dolog van, amit meg akarok tőled kérdezni. Kezdem is * Mondja halkan, kedves hangon * Hogy vagy? Nagyon fájt a szülés? Hogy hívják az új unokáimat? És hogyhogy pont erre a területre költöztetek? És az utolsó: * kis szünet, nagy levegő * KISLÁNYOM TE NORMÁLIS VAGY?! * Üvölti teljes hangerővel úgy, hogy az egész környék visszhangzik tőle. * Úgy látom nem csak a képességeidet vesztetted el, hanem a józan eszedet is. Te mit szólnál, ha összefeküdnék… * Kis gondolkodási idő * Jó nekem nincs fiútestvérem, de akkor is. Te mit szólnál, ha mondjuk Kiba és Frost összejönnének? Nem ellenezndé? Kislányom ez a világ legtermészetellenesebb dolga! Biztos vagyok benne, hogy az égiek direkt vettél el a képességeidet, mert ilyen bűnt elkövettél. Ez súlyosabb, mintha kiirtottad volna a fél családot! Erre tanítottalak téged? Mégis mi ütött beléd? Elvárjam, hogy felelősségteljes felnőttként gondoljak rád. Mellesleg tényleg úgy gondoltam rád egészen a mai napig, amíg Artegor vigyorogva nem közölte velem a nagy hírt. Szóval elvárod, hogy felelősségteljes felnőttnek tekintselek, mikor egyre nagyobb ostobaságokat csinálsz ahogy öregszel. Elé se merem képzelni miket fogsz csinálni, mikor annyi idős leszel, mint én? Vagy a nagyanyád. Olyan kellemetlenül még sose éreztem magam, mint ma délelőtt Artegor előtt, mikor elmondta. Azt hittem a szégyen megöl a helyszínen, ha már a szakadéknak nem sikerült. Miért tetted ezt? Miért? Pontosan tudad, hogy a testvéred, igaz már az első találkozásnál feltűnhetett volna, mivel teljesen úgy néz ki, mint Kiba, de akkor arra fogtam, hogy biztos rossz a szemed. Meg a füled, mert a hangjuk is egyforma. De amit tettél az nem tudható be se látás, se hallászavarnak * Mondja el majdnem egy levegővel azt, ami már nagyon régen ki akart törni belőle.* |
- Egyébként "De"-vel se kezdünk modatot, de hagyjuk a nyelvtanórát. * Loberáról nem lehet semmit leolvasni. Hogy örül vagy épp háborog. Teljesen fapofával bámulja végig Arctic mondandóját.* Ami a sziklát illeti, igen godoltam rá, egy épeszű tigris sem éli túl ha ledobják a mélybe. És ha most nem tudnám, hogy lezuhantál akkor is emlékeztetne a sebhely a pofámon amit Artegor adott. Tehát biztosra veszem, hogy lezuhantál. Kaptál az égiektől még egy esélyt. És te most azért vagy itt, hogy megtudd milyen vezér vagyok? Elég nagy hazugság ez tőled, így hirtelen visszatérve. Tudtam hogy a tudra addig úgyse lesz az enyém, amíg Nagaboren itt van, így eljöttem, itt új életet kezdtem. Majd ha eltelik egy kis idő, és nyerni tudok majd ellene akkor visszatérek... * egy pillanatra elakadnak szavai* Persze ott van még Frost is... Vele is ki kell majd állnom. A kettő együtt pedig nagy falat.* majd anyja rátér arra, ami az elmúlt időszakban igencsak érzékenyen érintette. Arctic a képességeit kezdi firtatni, hogy milyen jó neki.* Sajnálom de már nem tudlak visszavinni se a múltba se előre a jövőbe. Mégha akarnám se. *azzal hátat fordít anyjának és leül. Lenéz a völgyben legelésző állatokra.* Igen jó vezér vagyok. És ha csak ennyi lett volna akkor nyugodtan mehetsz a tundrára Nagaborenhez. Én azóta a nap óta nem beszélek vele. Artegorral se. Ami pedig a terület védelmét illeti* vesz egy nagy levegőt.* Egyenlőre még kicsi a csapatom így nem fontos vigyázni a betolakodókra.* kamuzza a mondat második részét.* |
* Boldogan állapítja meg, hogy aznap harmadszorra sikerült nagy meglepetést okoznia. Így beírhatja lányát a képzeltbeli listára Artegor és Shesta után. * Nem rám számítottál? * Teszi fel a költői kérdést vigyorogva. * Ő-vel nem kezdünk mondatot kislányom. De én is örülök, hogy látlak. Ami pedig a zuhanást illeti: csak nem hitted, hogy egy több száz méter magas szakadéktól meghalok? * Nevet, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, aztán a feltett kérdésre mosolyogva válaszol. * Gondoltam meglátogatlak az új otthonodban, és letesztelem milyen vezér lettél. * Hangzott el a hazugság ugyanis az érdekelte legkevésbé, hogy hogy vezeti a területet. * Olyan sok mindet kell mondanom neked. Nagyon sajnálom minden hibámat, amit elkövettem veled és a testvéreiddel szemben. És ha néha szigorú voltam, és megbüntettelek vagy ha egyszerűen csak kiabáltam veled, akkor azt nem azért tettem mert nem szeretlek. Csak a magam módján megpróbáltam a legjobbat biztosítani neked, és a legjobb út felé terelni téged. Remélem meg tudsz bocsátani * Néz kölyökkutya tekintettel Loberára, ami nem volt szokása. Ezt a tekintete eddig csak párjai illetve szülei láthatták. * Egyébként nagyon jó színész vagy. Már valószínűleg akkor tudtad, hogy jövök, mikor kilométerekre voltam innen a képességeid miatt. Ezt kicsit mindig is irigyeltem benned. Sőt szerintem nincs olyan a családban, aki nem irigyelne emiatt. Hihetetlen, amikre képes vagy. Sose hittem volna, hogy lehetséges visszatérni a múltba, de aztán te mégis visszavittél. Kétszer is. Tényleg, ha már itt tartunk nem tudnál visszavinni valahova oda, ahol Abby és Severus találkoztak? * Néz rá reménykedve * |
*Lobera még mind a kis távolodó alakra néz. ~Furcsaszerzetek járnak erre felé annyi szent~ Majd puha lépteket hall maga mögül. Eszméletlen mennyire felélesedtek érzékei azóta. Nem gondol semmi rosszre. Vagyi ezen a területen csk ő meg Errant van és persze a kölykök. Más nem jön errefelé. Ezért amikor megfordul Errantra számít, de amikor Arcticot látja meg akkor elfutja a hideg.* Ö anyu!* hirtelen nem tud mit kinyögni.* De te, hogy... meg hát lezuhan..., de hogy?* keresi a szavakat saját zavarára. Aztán eljut odáig a kattogó agya, hogy anyja szidja a rendszerét.* Szép! Ennyi idő után újra itt vagy és mársi kioktatsz... * hangja nem volt sértő inkább sóhajtásba fullad.* Mi hozott erre? *kérdezi Lobera óvatosan.* |
* Kettős érzések kavarognak Arcticban. Először is ott van benne a hatalmas öröm, amiért újra találkozott anyjával. Még az se zavarta, mikor a nőstény úgy döntött, hogy az idióta unokájával marad. Bár nagyon nem helyeselte a döntéseit, például, hogy Artegort életben hagyta és nem is száműzte, de át tudta érezni azt, amit Shesta érez, hiszen még az unokája, és valószínűleg ő se lenne képes mondjuk Hemeralope-t kidobni, ha megölné Kayanit. Igaz, ez nem történhet meg, mert Hemi nem éppen egy pszichopata gyilkos típus. Alig ismeri őket mégis szereti őket. Ez a vér szava, aminek nem tud parancsolni, és valószínűleg anyja is így érez. Ráadásul mindig tiszteletben tartotta az akaratát. Ezért vágott neki egyedül az útnak a Nyugati tundra felé. Életében nem járt még azon a helyen, de az utat tudta arra. Nem volt az a tipikus utazgatós tigris. Neki bőven elég volt annyi, hogy ismerte a dzsungelt és a tundrát, mint a tenyerét meg tudta, hogy merre van a másik három tundra, ahova be se tette a lábát. Kinek van ideje ilyen nagy család és ennyi családi probléma mellett utazgatásra? Nem hitte volt, hogy Lobera feladja, és végül lemond a tundráról, amiről mindig is álmodozott. Egy kicsit csalódott is volt emiatt. Két okból: az egyik az, hogy nem teljesíti be az álmait és ilyen könnyen feladja a harcot, a másik pedig, hogy most hosszabb utat kell neki megtennie, hogy találkozhasson vele. Pedig már lejárta a lábát. Nem volt elég neki végigjárnia a hosszú utat a másvilágon, ahol szinte meg se állt, most úgy tűnik a való életben ugyanezt megismétli. De itt legalább nem sárkányokkal meg hasonló lényekkel kell elbánnia, hanem csak a vérfertőző gyermekeivel… Jobban belegondolva inkább mégis a sárkányt választaná, mint ennek a megoldását. Felmerül ugyanis a fejében, hogy mit tehet ordítozáson kívül? Már vannak kölykeik, akik örökre összekötik őket. A hosszú út alatt nem tudja eldönteni mit is cselekedjen, de nem is ezen gondolkozik jelenleg. Sokkal inkább gyakorolja magában miket fog a fejükhöz vágni. A fáradtság már nem tud erőt venni rajta. Fel se tűnik neki az út, csak megy előre, nem is figyeli merre csak előre a megadott irányba. Végigment a tundrán úgy, hogy senki nem állította meg. ~ Ennyit a nagy védelemről. Ide bárki bejöhet. Látszik, hogy el vannak ezek veszve nélkülem… ~ Gondolja, majd elhagyja az otthonának tartott területet, és folytatja az útját a hegyek közé. A magas, hóval borított terület tetején megáll egy kicsit pihenni. Ez a tundrák találkozása. Onnan akár eljuthatna a kelti vagy a déli tundrára is, de ő a nyugat felé vezető utat választja, ahol megtalálhatja a családja elszigetelt részét. Útja során még pár óráig hóban kell járkálnia, amíg leér a hegyről és végre eljut arra a helyre, amit az ottani tigrisek paradicsomnak neveznek. Innen úgy gondolta, hogy az utat a tenger partja felé folytatja. Magából indult ki. Ha ő a tenger közelében lakna biztos minden nap a hullámom mellett töltené az időt. Azonban tévedett, ugyanis Lobera nem olyan beállítottságú volt, mint ő. Hirtelen meghallja lánya hangját. Egy percig se hiszi, hogy képzelődik, ő olyat nem szokott, ezért rögtön elindul a hang irányába. Mikor meglátja lányát tisztes távolságból megáll, és megpróbál elrejtőzni egy szikla mögött. Reméli, hogy lánya nem fedezi fel, mivel olyan hatásos belépőt akar, mint Artegorral. Megpróbál úgy közeledni, hogy a nőstény véletlenül se vegye észre, ezért a háta mögött, lassú léptekkel indult kölyke felé. Mikor pedig elég közel állt hozzá jött a megszólítás * Hihetetlen milyen rossz itt a védelem. Akárki bejöhet. A határokat nem vigyázza senki. Ezen nem ártana javítani, hacsak nem akarod, hogy valaki elegye előletek az összes élelmet * Ezt a pár mondatot köszönésnek szánja, majd ha a lánya ránéz, elmosolyodik * Örülök, hogy újra látlak! Egy kissé megváltoztál mióta utoljára láttalak * Ez nem volt benne a tervben, mivel az lett volna a cél, hogy rögtön lehordja a sárga földig mindenféle köszönés nélkül, de egyelőre még nem akarja elrontani se saját, se lánya hangulatát. * |
*Hasonló módon elréveda messzeségbe. Közben hallgatja a rókát. Elvesztette az erejét innentől kezdve gyenge, nem igazán tudja megvédeni a családját, de bármikor képes lenne az életét adni érte. Tudta, hogy amikor Errantba szeretett bele hatalmas hibát követett el a szíve, de nem érdekelte. Viszont mind a két kölyke egészséges, de a természet úgy döntött valószínű, hogy így nem tarthatja meg azt ami különlegessé tette. Legalább ha a gondolatolvasás képessége megmaradt volna... De nem ezen nem volt mit gondolkodnia. Boldogulnia kell. Hihetetlen hogy a kis hópamacs róka lágy szavai ilyen gondolatmenetet indítottak el benne.* Szeretem ezt a területet, a párom is szereti. Ez volt az első hely ahova a mancsunkat tettük miután eljöttünk otthonról és ezért lett ez a neve. A Paradicsom, ami csak a mi csapatunké.* magyarázta meg Lobera a név okát.* Ha gondolod akkor mehetünk is tovább. *mondta ajánlkozóan.*
\\ Tudom hogy most Light lelécel. ^^ És még ma ha befejeztem a házidogám megcsiholom a két karaktert amiről beszéltünk. ^^\\ |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
