|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:02 - |
Íme a rúnák vidéke, dimbes-dombos terület, miknek gödreikben völgyeikben köd lakozik, igen csak veszélyes terület ha nem figyel az ember, vagy nincsenek éles reflekszei. Sok elbújó vadállat tartózkodik errefelé, így érdemes errejárni vadászat idején. Ha lemegy a nap fagyos rideg lesz a terület, ha nappal van még viszonylag tűrhető a hőmérséklet. |
[19-1]
- Nagyon szívesen.- Válaszol kedvesen. - Kivezesselek a ködből?- Kérdezi barátságosan. Hátrább lápdel a gombától, egészen addig, míg szilárd talaj nem éri lábát. Mancsát végighuzigálja a földön. Nem lenne jó, ha a szag rajta maradna, mert kilométerekről is megéreznék...
 |
Az út további részében csendben marad. Ő is észreveszi a talaj megváltozását, és az öreg mondatára elgondolkodik. Moor a növények felkutatásánál a szaglására és a látására hagyatkozott, sosem volt szivacsagya ezügyben. Egy egy lelőhelyet csak körülbelülre jegyzett meg, de nem is volt szüksége a pontosságra, mert Tosijoshi ott ücsörgött a fején, és mindenről helyzetjelentést adott~ Kicsit balra cimbi! Nem nem! nem arra balra a másik balra! Balrább! Hé tudod te egyáltalán melyik mancsod melyik? Az egyik másodnénikém unokahúgának a sógora, sosem tudta, hogy melyik oldal melyik, ezért...- Tosi mondd meg merre kell menni, mert nem akarok egész nap körbe körbe járkálni!! - Jól van, jól van! Nem kell így felkapnod a vizet! Könnyű neked, nagytestű ragadozónak, de én...! ~És a beszéd szinte sohasem állt meg, csak amikor a kis pocok aludni tért.
Végre odaértek a gombához. Moor azért örülne neki ha kissé kellemetlenebb szaga lenne a növénynek, de csak kibírja valahogy.
- Értem, nagyon köszönöm. - Magában érzi, megtalálta amire szüksége volt. Ezzel megvalósíthatja tervét. Hisz Ambrosianusnak, de úgy véli keresnie kellene egy próbaalanyt, akin tesztelhetne, úgyhogy a következő lépésben megpróbál találni valakit, akit szó szerint is beetethet... |
Egyre mélyebbre megy a ködlepte területen. A gomba szagát nehezen lehet felfedezni, de a tapintása mindent elegyenlít. Egyszerrecsak sikamlós talajt ér a tappancsa. Farkát magasba emeli, úgy megy tovább. -Már inncs messze- mondja. -Ha növényekről van szó az agyam olyan, mint a szivacs, ezért ismerem jól a terepet.-mondja, hogy reagáljon valamit a megállapításra. Lépdel még egy darabig a sűrű ködben, míg végül egy kellemetlen tapintású, sikamlós, bűzös (bár a köd kissé elfedi a szagát) fehér gennyhez ér. - Ez az.- Mutat rá a gombafélére és mancsával beletapos.- Külsőleg nem hat, viszont ha megeszed, eltompítja és bármire rá lehet venni az áldozatot.- Ezt keserű tapasztalatai után mondja biztosra. Valamennyi növényfajt, kipróbált és csak azután állítja, hogy mire jó és hogyan hat. Voltak nehézkesebb ügyei is egy- két mérgező növénnyel, de már kiheverte őket és vígan tart a 11 éves kor felé.
|
Moor
Moor derült képpel követi az idősebb tigrist, még akkor is, ha az a tundra felé veszi az irányt, ahonnan őt az előbb rúgták ki. De sebaj. túl kell lépni a régi sérelmeken, Hemeralope, régi barátja, is ezt tenné. Legalábbis Moor így gondolja. Szóval azért egész vidáman követi Ambrosianust, aki a rúnákhoz vezeti. Ezt a helyet Moor annyira nem szereti, mert nehéz a tájékozódás, viszont kisebb az esély rá, hogy összeakadnak valamelyik idegesítő vezérivadékkal, vagy magával a vezérrel, és ez nagy előny. Nem akarta siettetni az öreget, de az elmúlt hónapokban semminek sem tudott ennyire örülni, mint ennek a gombamegismerének. Úgyhogy kicsit visszatér belé a gyermeki türelmetlenség, amit már nagyon régen nem tapasztalt. Ezt rettenetesen furcsának találja, ezért inkább nem mond semmi siettetőt.
-Úgy tűnik jól ismered ezt a területet. Biztosan régóta élsz itt. -Állapítja meg inkább. |
Fh'Olett
Lassacskán kiérnek a ködből Poort követve. A két fiatal tovább folytatja az angyalos kérdéskört. -Nem hiszem ,hogy angyal lennék.- Válaszol Poornak. -Vagy legalábbis sose mondták.- Jegyzi meg ezt szinte magának. Ekkor Momokó tesz fel egy kérdést, amit talán Fho sose tett volna fel. Javasolná a fiataloknak, hogy tegeződjenek, mert már igazán az agyára megy ez a modor. Mire kiérnek a ködből megjegyzi mindkettőjük felé, hogy tegeződjenek. - Szerintem ez a ködös kaland jó példa arra, hogy nem kellene már magázódni.-
//Folytatást valaki találja ki, mert nincs ötletem.// |
 *Végül úgy tűnik "az angyal" és a "furcsa színű furcsa modorú tigris" megegyeztek az útirányt illetően. Ennek Momoko igazán örül. Poor szavai igazak, valóban nem szereti a ködöt, úgyhogy bólint a hím felé, hogy nem vette sértésnek. Elindul Poor után, de azért a megerősítés miatt, na meg azért is hogy lássa, időközben nem tűnt-e el, albínó társukra néz, és nyugodt mosolyt kap, úgyhogy újra megerősítést nyer az anygali természete. Ezután nem fog kimászni ebből a szerepből Fh'Olett, legalábbis Momoko számára. Mikor már mennek egy ideje megköszörüli a torkát és Poorhoz intéz egy kérdést. Azért kellett a torokköszörülés, mert magázó alakban fog beszélni, ahogy eddig még senkihez sem szólt, ezért ezt elég jelentőségteljes pillanatnak érzi, bár ebből semmit sem vesz észre a külső szemlélő.*
-Ne haragudjon Uram, de maga tulajdonképpen kicsoda? Persze megértem, hogyha nem szeretne erről beszélni, mert ez csak a terület vezérére és Önre tartozik. És csak puszta kíváncsiságból kérdezem...*Hangja határozottan cseng, tud ő, ha akar. viszont idegennek hallja a magázó formulákat saját szájából, noha ezt nem lehet észrevenni.* |
-Elnézést, Igaza van! Csak a hölgyemény miatt, gondoloma legrövidebb úton kéne mennünk! *hirtelen Momokohoz furdul* -Elnézést ezt nem sértésnek szántam!CSak ahogy én észre vettem nem nagyon szívleli ön a ködöt! * Kedves mosollyal próbálta nyugtatni Momokót* - Ésmondjacsak *fordul vissza Fh'oletthez*igaza lehet a Vöröshölgyeménynek! *Ezzel az angyalosra céloz* -És köszönöm a bizalmat! - Pillant kösznettel FhOlettra. És elindult kifelé* |
Fh' Olett
~Majd megtudunk mindent időben.~ Reagál magában a vezető kilétéről szóló beszélgetéshez. - A ködből sokfele ki lehet menni- Jegyzi meg. Lépéseit mégis Pooréhoz igazítja.- De ez alkalommal talán te jobban ismered a kivezető utat.- Mondja a hímnek. (Lassúúú reakció idő az angyalosra.) Elgondolkodik azon, amit a fiatal nőstény mondott. Angyal. Így més sose nevezték meg őt. Egyre rokonszenvesebb neki Momoko. Végre olyan tigrisekkel találkozik akik méltatják valamire. Nem mutatja külsőleg a válaszát Momokó angyalos feltevésére. Ha a nőstény ránéz nyugodtan mosolyog(alias nyugalmat áraszt.).
|
*Váratlanul éri, mikor Poor, reakciója a befejezetlen mondatára, nyitná a száját válaszra, de ekkor jön a "Tudja mit, ne feleljen", ezért becsukja a száját, és mégsem mond semmit, csak annyit vág oda hogy*- Igen, ez az én dolgom. *Mert úgy érezte kicsit ki kéne állnia magáért, de aztán eszébe jut, hogy kedvesebben kellene viselkednie, hiszen rászorul az idegenek segítségére.
Mivel nem kap válasz az angyalos kérdésre, ezért elkönyveli magában,hogy Fh'Olett biztosan az, vagy legalábbis aféle.. Ha ezt elmeséli Osának...Doloresnek nem, mert ő úgysem hinné el...A javaslatra, miszerint mindenkinek jobb lesz, ha kiérnek a ködből bólint, és vár, hogy valamelyik megmentője csak megmondja merre kell menniük.* |
*Elvigyorodott, az "angyalon".De végül is belegondolt, Hófehér, csíknélküli, remek érzékekkel rendelkező nőstény. '..A terület vazére az..." -ra felfigyelt.* -A terület vezére..? Még is ki önnek?Tudja mit , ne feleljen, az ,hogy nem mindta el, az az ön dolga! Biztosan oka volt rá! *A szemével, érdeklődően, fejét alig mozgatva végig mérte FhOlettett. * -Egyet értek, és elindultak két különböző irányba, ő meg fordult.*- öhhm. erre van a kiút!
|
Fh'olett
A köd szépen lecsendesedett és a többiek is megnyugodtak körülötte. A hím elismerésére akaratlanuk is gúnyos mosoly jelenik meg arcán. Annakidején elég sokat heccelték ezzel az "érzékenységével". Gyorsan levakarja magáról a vigyort és a két fiatalt fürkészi. Amikor Poor közli szándékát elgondolkodik.~Igaz- igaz, én se láttam mág a vezért...~ Jó ötletnek tartotta megkeresni és Momokoból ki is nézte,hogy tudja merre induljanak. Tesz egy fordulatot, becsukja a szemét, sóhajt és újra öszötneire reagál. -Szerintem mindenkinek jobblesz, ha kimegyünk a ködből.- Azzal bizonytalan lépéseket tesz előre. A fekete tigris nagyon magabiztosnak tűnt, és most Fhonak is jólenne a segítség.
//majd ha elmennek, akk oda ahova a többiek, ha nem akk..XD// |
*Normál esetben legalább két métert ugrana hátra, ha a ködből csak úgy, hozzáér egy idegen tigris, de ez most más helyzet, Fh'Olett közelsége megnyugtatja, meg a hangja is kedves, és ez már biztosíték Momokonak, hogy ki fog jutni, de legalább is minden rendben van, ezért a félelme is alábbhagy.*
-De jó, hogy itt vagy. Az én nevem Momoko. *Ránéz újdonsült társára, és megereszt felé egy halvány mosolyt. Nem veszi észre, amikor Fh'Olett Poorral beszél, ezért igencsak meglepődik, amikor a hím előlép. Furcsának tartja, hogy magázza őket, és cikázni kezdenek a gondolatok a fejében, mikor Poor a bujkálást említi.* ~Akkor már itt volt egy jó ideje, te jó ég! Akkor bizonyára hallotta, ahogy eljátszom márkusz bácsit, Dolorest, Osát, meg...Anyát... Ó, remélem nem hallotta, különben bolondnak fog nézni..Hogy Fh'Olett észrevette? Hm, de nem úgy hangzik, mintha ismernék egymást...~*Minden félelme elszáll, amikor Poor is közli, hogy mindenképpen kijutnak.* - Köszönöm. *Mondja bizonytalanul a hímnek, mert határozott szavainak ellenére, nem tudja, mit gondoljon róla.*
-Nem gond, a terület vezére az a...*Itt kicsit tétovázik, mert hirtelen eszébe jut, hogy talán nem a legjobb ötlet felfedni kilétét idegenek előtt, még akkor sem, ha nem tűnnek fenyegetőnek.* - Szóval ismerem a vezért, elvezetlek hozzá, ha egyszer kikerülök innen...*Néz Poorra, akit ekkor szemügyre is vesz, és egyből megállapítja, hogy furcsa színe van, ezután tekintete Fh'Olettre vándorol, de a nőstény láttám igencsak elkerekednek a szemei.* - Öhm...ne haragudj Fh'Olett, de hol hagytad a csíkjaidat? *Kérdezi csodálkozva, olyan hihetetlennek tűnik neki az albínó tigris, hogy a következő pillanatban nyel egyet, mert eszébe jut egy régi történet, amit még nagyon kicsi korában meséltek neki. A tigrisek védelmezőjéről szólt, aki a lehető legkülönbözőbb tigrisalakokban tud megjelenni, és segít minden bajbajutott tigrisnek. Ebben a pillanatban Momoko azonosítja ezzel a védelmezővel Fh'Olettet.* - Te egy ...angyal vagy? *Néz rá nagy szemekkel.* |
*Reagált Fh'Olett, jelére. Ekkor felállt, és figyelte, kevésbé bujdosva őket. Amikor hallotta Fh'Olett hangját előlép. A köd kezd enyhülni* -Üdvözletem. Maga igen ügyes! *mondta Fh''Olettnek* -Nem sok Tigris vett volna észre! Elismerésem! És persze ,hogy bujkálok, két idegen... ~ Igen ügyes... remekek az érzékei! Ilyen hatalmas ködben is észre vett!~ * Ekkor észre vette a fiatalabb, kevésbébátor nőstényt. Ránézett* -Maga pedig ne aggódjon! itt vagyunk ketten is! Vigyázunk magára és haza visszük önt! Ismerem ezt a helyett! *eszébe jutott az hogy magában beszélt. És akaratlanul is de pofát vágott, majd mikor észbe kapott, megrázta a fejét* -Csak egydolgot szeretnék kérni önöktől! Mutassanak be a Tundra vezérének! Persze ha nem is mutatnak be, akkor is kivezetem, önt, vagy önöket! *nézett egyikőjükröl a másikra! Még jobban enyhült a köd de csak annyira, hogy meg tudják vizsgálni egymást jobban. Meglepte őt FH'Olett. És ez látszott is rajta. Majd meg vizsgálta Momokot. Aranyosnak találta, pedig Ő -Poor -És az ,hogy valakit aranyosnak tartson, 2 külön fogalom(!) , főleg hogy nem is gyermekre, gondolja ezt! * |
A hang irányába lép, bundája a következő lépésénél Momoko bundájához ér. -Fh'Olett vagyok.- Válaszolja megnyugtató hangon.- Segítek kijönni.- Ekkor villámcsapásként megérzi a másik tigris jelenlétét, de azt is érzi, hogy nem szívesen fedné fel magát, ezért nem szól a másiknak, hogy ottvan. Viszont, valahogy Poor tudtára adja, hogy ő tud róla. Ahogy nyugtatja a fiatal nőstényt, hátrébb húzódik és a másiknak meg nam hallható hangon Poorhoz szól. -Szerintem nem kell bújkálnod.-
(Nem tudom, hogy tud-e a valóságban ilyet egy tigris, de Fho albínó és érzékenyebb a külső változásokra.)
|
*Csendesen nyöszörgött még egy kicsit magában, érzelmei váltakoztak a teljes reménytelenség, és a szerencsés véletlenekbe vetett hit között. Szóval időnként nyűg egy kicsit, aztán körbenéz, hátha erre jár valaki. Felkel, körbejár, aztán újra letelepszik, mert azt tanulta, hogyha eltéved, akkor az a legjobb, ha ott marad, ahol van, hogy a többiek könnyebben megtalálják. De mivel senki sem tudta, hogy ide jött, így erre a fajta segítségre nem számíthatott. Végül arra az elhatározásra jut, hogy el kell indulnia valamerre, és talán rátalál a kifelé vezető irányra, ám ekkor megtorpan, mert meghallja az albínó tigris hangját. (Persze, azt nem tudja, hogy albínó, mert ugye nem látja...xD)*
-Hahó! Itt vagyok! Izé...te ki vagy?! *Kiabál hangosan abba az irányba, amerről hallani vélte a másik tigris hangját, ami nem ismerős, szóval valószínű, hogy nem a rokonságából valaki találta meg, de ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekli.* - Vagy mindegy is hogy ki vagy, csak kérlek segíts!!! Itt vagyok! Ne hagyj egyedül! Félek! *Kiabálja sorozatban, aztán figyel a válaszra, és néhány tétova lépést meg is tesz a hang tulajdonosa felé, ha az újra megszólal. Poort nem vette észre, annyira nem kifinomultak az érzékei, és minden figyelmét leköti a félelem, és a kijutás utáni vágy.* |
*Poor sétálgatott. ő már megszokta ezt a helyet. igaz a szaglása...háth nem a legjobb itt, de az ösztönei azt sugták menjen erre. Igaz épp azért indult útnak, hogy felkeresse a Tundra vezérét. Fantasztikusan tud álcázni, a szagát eltudja fedni, és remekül tudkémkedni //értelem a köbönxD//. Kíváncsi volt ,hogy milyen a -remélhetőleg- Leendő főnöke. És hát ,hogy képes lenne -e befogadni őt. Ekkorvalamit hall -"ÍÍÍ"- nesztelenül a hang irányába ment. És figyelte az idegent. Furcsállota , hogy magába beszélt. Ekkor Halja Fh'Olett-et. Fo'Olett, Pontabbol az irányboljött ahol ő rejtőzködött.Éppeltudott menni onnan. Tovább figyelte a két idegent |
Fh' Olett
* Valamiért erre jött. Maga se tudja, hogy miért, de valami belűről azt súgta neki, hogy jöjjön erre. Megáll a hatalmas ködgomolyag előtt és némán fürkészi. Semmi szag, semmi hang. Nyel egyet. A Tundravidék ezen területe még őt is meghátrálásra készteti.* ~Valamiért ide kellett jönnöm. Magamtól sose jönnék erre.Itt kevés..minden.~ *Beleszagol a levegőbe. Semmi. Nyitottszájjal is próbálja, hátha úgy jobban megy, de semmi. Sóhajt egyet és becsukja a szemeit.* ~Ösztön, Fho, ösztön.~*Bíztatja magát. Csukott szemmel, nagy gombóccala torkában elindul beljebb a ködben. Majd' egyóra sétáslás után kiáltást hall. hirtelen kinyitja szemeit. A köd sotétje éles feénysávként hasít retinájába. sokáig csak foltokat lát.*~Erről hallottam!~*Fordul meg és hívóhangot hallat.*- Ki vagy? Szólj megint valamit!-* Szólítja meg a ködben búvó idegent.*
|
Momoko
Kiváncsisága és kalandvágya hozta ide. Egy év alatt már a terület nagy részét sikerült megismernie pontosan, de eddig nem vette a bátorságot, hogy veszélyesebb részekre vándoroljon. Az ürügy a vadászat volt. Tudta, hogy jó helyen jár, mert egyre nagyobb lett a köd. ~Figyelj a szaglásra, a hallásra...~dja gondolatban magának az utasításokat, és lassabbra veszi a tempót. Igen, egyre beljebb és beljebb ér, és egyre jobban és jobban koncentrál mindarra, ami körülveszi.
-ÍÍÍ! *Kiáltja mikor véletlenül egy szárazabb faágra lép, ami recsegve törik ketté.* - csak, csak egy ág... *Szíve gyorsabban ver az ijedtségtől, de sikerül megnyugodnia, és értelmesen gondolkodnia. Gondolatait ezúttal hangosan is kimondja, hiszen a környéken nem észlel mást, és kevésbé félelmetes, ha hallja a hangját.*
- Csak egy ág...jó...mióta jövök, már egy jó ideje..találhatnék már valami zsákmányt...jaj, de ha hangosan beszélek, azzal elijesztem őket! *sóhajt* - De ha csendben maradok akkor meg félek! Most akkor mit tegyek...! *Nyöszörgi, aztán összeszedi magát és nyel egyet.*- Nem baj. Meg tudom csinálni. Le kell győznünk a félelmeinket...*Megint sóhajt.* - Mit tenne most Márkusz bácsi ha itt lenne? *Innen elváltoztatja a hangját, megközelítőleg olyanra, mint nagybátyjáé.* - Az előérzetem valami nagyon rosszat súg, azt hiszem minden rendben lesz, amíg haza tudunk találni nincsen probléma. Ó, vajon mi lehet most az én drága kislányommal, Osaberinával? talán épp most rohangál valamerre az erdőben? *Visszavált saját hangjára.* -Biztos jól van Márkusz bácsi, de eltévedtem! Mit csináljak?! És félek is! *Itt újra nagybátyját játsza.* - Nincs mitől félned, ez a mi területünk, és soha többet nem fogok olyan tigriseket ideengedni, mint az előző párom volt...*Ismét a saját hangján mondja.* - Ó Márkusz bácsi...ez most nem segít...mit tenne Dolores? *Ezúttal tesója hangját utánozva mondja.*
- Hah, hogy eltévedtünk?! Mi az, hogy eltévedtünk!?!! ANYUUU!!! ANYUUUU!!!
*Sóhajt és leül.* - ez sem segít. Talán Osa...*Ezt nem mondja ki hangosan mert megjelenik előtte a kép, amint Osaberina tágra nyílt szemekkel lépked a ködben és valami olyasmit mondana, hogy jéé, Dolores nézd csak, ez a füst nem hajlandó elmenni az útból, hogy lássunk is! Biztosan rejteget valamit...* - Reménytelen...és..és anya? *Nyel egyet, legnagyobb félelme, hogy az anyja csalódik benne, úgyhogy ebben a pillanatban Tawaret vörös szemekkel vörös bundás szörnyetegként jelenik meg Momoko fantáziavilágában fölé magasodva és azt üvöltözve.: ~ Ez az én területem! És az én területemen mindent rendben akarok tudni! Megértetted?!~
-Neee! Valamit ki kell találnom! Nem akar valaki segíteni?...Akárkiii....*nyöszörög még mindig egy helyben kucorogva. Eltévedt, és a ködben már nem is tudja, merre van a visszaút, a nap sugarai pedig hamarosan elhagyják a földnek ezen részét.*
 |
Íme a rúnák vidéke, dimbes-dombos terület, miknek gödreikben völgyeikben köd lakozik, igen csak veszélyes terület ha nem figyel az ember, vagy nincsenek éles reflekszei. Sok elbújó vadállat tartózkodik errefelé, így érdemes errejárni vadászat idején. Ha lemegy a nap fagyos rideg lesz a terület, ha nappal van még viszonylag tűrhető a hőmérséklet. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
