|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:03 - |
Az erdő a legtöbb állat kedvenc helye mert itt találnak menedéket és rejtekhelyet. A tigrisek gyarkarn jönek ide vadászni mert a legnagyobb testű állatok itt élnek. De vigyázz! A tigrisek egyik főellenségei a medvék és az átvándorolt farakasok is ide járnak táplálékot szerezni és valamikor nagy harcokra is sor kerül a magas fák békés lombjai alatt. Ezen a területen előnyben vannak a fehér tigrisek a sok havazás miatt. |
[15-1]
*A mellékesen nagydarab hím a mocsár felé bandukol. ~Jé, olyan ismerősek ezek a fák..~ suhan át szikraként agyán a gondolat, aztán az ábrázata elkomorul, mikor a gondolatot egy másik követi. ~ Már megint azoknak a veszedelmes nőstényeknek a szagát érzem... Mért is jöttem erre.~ tűnődik, majd hirtelen kirázza a hideg, mikor Osaberina kiáltása eljut a fülébe. Hoshi most nem mozdul, ösztönösen igyekszik beleolvadni a környezetébe, de mivel nyár van, ez technikai nehézségekbe ütközik. Pár pillanatig tart csak, egyébként ilyenkor meredten áll, és bámul, nem is pislog. Ha valaki most hozzászólna, valószínűleg ijedtében fára mászna. De ez mindegy, mert csak néhány madár csivitel körülötte. Ez a póz a Hoshi-féle nyomkövetés legfontosabb kelléke. Minden idegszálával feszülten figyel, csak a fülét hegyezi, ujjait szétnyitva tapasztja mancsát a földhöz, hogy akár a földanya rezgésein keresztül is, de pontosan bemérje áldozatát. Jelen esetben csak arról győződik meg, hogy biztos távolba van a vezérnőstény bandájától. Mikor ez megvolt, ugyanolyan felszabadultan folytatja útját, ahogy eddig is tette. Még dúdolgat is magában, és ütemre lépked.* - Elkerült a hárpia, dúbidúbappa, micsoda szerencsés vagyok ma, dúbidubappa, vaddisznócskák jöjjetek, dúbidubappa, hagy egyek belőletek...
 |
A "Keresd meg Momoko" játékot még Osaberina nem nagyon ismerte mivel még soha nem volt szerencséje ehhez a játékhoz, azonban még neki se okozott nagy fejtörést kitalálni, hogy mik a szabályok és mi a cél. Persze Dolores valódi célját nem is sejtette, de különösebben nem is érdekelte a dolog. Elkezdett Dolores után menni és szemeivel fürkészni a tájat. Biztos benne, hogy ő fogja először megtalálni.
- És mit kap a nyertes? - Teszi fel a legalapvetőbb kérdést, amit egy játéknál tudnia érdemes. Megfelő motiváció nélkül ugyanis nincs jó eredmény.
- De azt beszéljük meg, hogy nem az nyer, aki közelebb van hozzá, hanem aki először meglátja és hangosan felkiált, hogy "MEGVAN MOMOKO!" - Demonstrálja nagy hangerővel - Mármint most éppen nincs meg csak megmutattam, hogy hogy kéne. Mert ha mondjuk te nem veszed észre, de ott van a közeledben, de én hamarabb megpillantom, akkor az úgy nem ér, hogy te érsz oda előbb hozzá! Te amúgy is gyorsabb futó vagy nálam - Mondja el megint egy levegővel, ami a szívét nyomja, majd visszatér a megfigyeléshez.
 |
Engedelmesen követi anyját, egészen addig amíg Tawi le nem koptatja őket. Igyekszik eltüntetni csalódottsága leghalványabb jeleit is a pofijáról.
- Rendben, Anyu, vigyázunk. - mosolyog Tawaretre. - De még egy ilyen tökkelütöttet ha keresnénk se találnánk.. - teszi még hozzá, kihasználva a pillanatnyilag beállt csendet. Aztán elindulnak Osával a másik irányba és a nőstény ismét biztosítja az alapzajt. Dolores magaelé meredve teszi egymás után mancsait.
Elrontotta. Ahelyett, hogy elüldözte volna az idegent, vagy egyszerűen tudomást se vett volna róla és hagyta volna eloldalogni, egyenesen Tawarethez vitte. Sőt, saját magát állította be áldozatként. Ez nem egy örökösre vall. Rohadtul elrontotta. Aztán Momokón kezd agyalni. Valamit sürgősen ki kell találnia, hogy növelje az esélyeit, és ezt csakis egyetlen vetélytársa bemocskolásával érheti el... Miközben ezen emészti magát Osa hangja az állandó duruzsolásból kérdőre vált, amire rögtön felfigyel.
- Játszani? - néz értetlenül unokatestvérére. - Ja, igen.. játsszunk Keresd meg Momokosat! - vigyorodik el, és máris beleveti magát a játékba. Beelőzi Osát és eltúlozva kémlelni kezdi a terepet. Reméli ezzel sikerül felkeltenie idióta rokonának a versenyszellemét és Osa vadászkopóként tapad Momokora.
 |
Osaberina az út alatt folyamatosan csak arra tudott gondolni, mit is csinált az apja. Képes volt bemutatkozni az idegennek, mikor azt csak a csapat teljese jelenlétében lehet. Legalábbis a Dolores féle kitalációban, de ő ez akkor is nagyon zavarta. pedig külön meg is kérte rá, hogy ne tegye.
- Remélem, Apu ellátja a baját annak a bajverső tigrisnek. Csak nehogy bántsa! Bár Apu nagy és erős még egy halhatatlan vagy sebezhetetlen vagy mit tudom én milyen tigris se tudja bántani, mint ez a Hoshi a vézna vadvirág vagy mi a neve. Tényleg nekem miért nincs három nevem? - Teszi fel a költői kérdést. Utána pedig a séta hátralévő részében csak mondja, mondja és mondja. Próbál magának jó második és harmadik nevet találni közbe olyan, mintha levegőt se venne. Majd mikor megérkeztek, elhallgat pár pillanatra, ami elég idő, ahhoz hogy Tawaret elmondja, amit akar.
- Rendben Tawaret néni, szólni fogunk! - Válaszol tisztelettudóan nagynénjének, majd Dolores felé pillant.
- Mit fogunk játszani?
|
Tempósan sétál egyre beljebb az erdőbe. A mozgás lecsendesíti a dühét és az erdei levegő kitisztítja a fejét. Egyszer csak megáll és Doloreshez szól:
- Menjetek nyugodtan játszani. De vigyázzatok az ilyen idegenekkel, szóljatok nekem, ha zaklatni kezdenek. - ezzel útjukra bocsátja őket.
 |
*Osaberina Hoshi félszegre sikeredett bemutatkozása után rákérdez a nevére. ~Ennél bolondabbak közé nem is kerülhettem volna...~ állapítja meg magában.* De, valóban, az utolsó kettőt néha felcserélem. *hagyja rá a nőstényre egy lemondó sóhaj kíséretében.* Tanácsadó? *néz kérdőn Osaberinára, majd rögtön Doloresre. ~Akármit is mondanak, elég zakkant família lehet... szóval átengedte a címet, hm, ez érthető...~ A cukcsi szóra kirázza a hideg.* - Adottság? *lepődik meg a következő szón amit Osaberinától hall, reflexből Doloresre néz mintegy megerősítést várva, akárhogy is nézzük, annak a másiknak mintha egy cseppel több sütnivalója lenne. De Dolores bólint, Hoshi pedig egyre jobban furcsálkodik a másik kettő viselkedésén.* - Mondjátok csak, van más egyéb családi adottságotok is? *Osaberinára sandít. Miután meglöki Dolorest és hangot ad kétkedésének, a nőstények egyszerre kiáltanak rá, Hoshi továbbra is közömbös pillantással néz, valami ilyesmire számított.* - Csak éreztetni akartam, hogy milyen gyenge vagy. *mondja magyarázatképpen érdektelen hangon, igazából nem nagyon érdekli a két nőstény problémája, csak csatlakozni akar, ha nem ide, neki egy másik terület is pompásan megfelelne. Mikor Osaberina arról a titokzatos óriási hímről beszél, Hoshi képe zavart kifejezést ölt, ismét feldereng előtte apja terjedelmes alakja.* Ebben az esetben talán jobb lenne, ha ő lenne a vezér, persze nem akarok személyeskedni. *jegyzi meg nyersen. Aztán azzal jönnek, hogy a bemutatkozásnak hagyománya van. ~Milyen idióta szokás.~ köröz egyet a szemével, de inkább nem szól, hanem engedelmesen elindul Dolores után. Ha találkozik a többiekkel, legalább eldöntheti, hogy érdemes-e itt maradnia ilyen tigrisek között. Útközben a környéket figyeli, és hamar felismeri két tigris lábnyomát.* Egyébként, sokan vagytok a családban? *veti oda a kérdést a nőstényeknek (főleg Doloresnek, valamiért Osaberina válaszait kiszámíthatatlannak tartja).*
|
Amikor Osaberina túljátsza a szerepét nem túl feltünően egy kicsit oldalba böki. Mivel végig produkálja magát egész szónoklata alatt bökdösi. ~ Istenemm.. hogy születhet tigris ilyen kevés ésszel, ez már természetellenes..~
Már mindent tökéletesen megtervezett magában, hogyan fogja kimagyarázni a korát, és bizonyítja be Hoshinak, hogy a terület teljesjogú úrnője. De Osának csak nem akaródzik beállni a szája, és előáll valami képtelen magyarázattal. Ami akár be is vállhat. A színjátszás első szabálya: amit már kimondott valaki azt el kell fogadni, semmi estre sem szabad megcáfolni. Szóval jelentőségteljesen bólint, miközben felhúzott szemöldökkel néz Hoshira.
Ekkor azonban valami olyan történik, amire még Dolores se készült fel. A hím mancsa a homlokához ér, és finoman meglökik, Dol hátrébb tántorodik és a földre csücsül.
A meglepettségtől köpni nyelni nem tud, a fáziskésés után azonban feltápászkodik és ingerülten ráüvölt Hoshira.
- Te meg mit képzelsz?! - pontosan egyszerre Osával, így a hím jobbról, is balról is kap a páros felháborodásából. Miután bemutatták, hogy stereoban is jól szólnak Osa ismét magára vállalja a szónoklást. Aztán a legkényelmetlenebb résznél, a bemutatkozásnál elakad a csipogója, és inkább Dolra hárítja ezt a feladatot.
- Igen-igen. - helyesel Osa előadására a Tundrai szokásokról.
- De, arról elfeledkeztél kedves testvérem, hogy a bemutatkozást nem kezdhetjük el, amíg az egész csapat nincs jelen. Ez hagyomány. - ecseteli Hoshinak.
- Kérlek, kövess. - ez nem kérés, hanem fenyegetés. Dolores elindul a tisztás felé, hogy azon keresztül átvágva a barlangnál lyukadjanak ki, ahol reggel Taweretéket látta.
Az a terve, hogy anyja elé veti az idegent, hogy elnyerje méltó büntetését. Elsősorban azért, mert behatolt a személyes terébe és helyváltoztatásra kényszerítette Taweret kedvenc lányát, másrészt mert betolakodott a területre. ~ Ezzel tutira szerzek egy jó pontot Anyunál.. ~
// folyt. Tisztás // |
* Még mindig unokatestvére hasbeszélő mutatványán tátotta a száját, mikor a hím ismét megszólalt * De furi! Pont uigyanolyan a hangod, mint neki az előbb. Ez felettébb különös... * Kezd el gondolkozni, de nem tudja továbbvinni gondolatmenetét, mert Dolores kiejelenti, hogy ő a vezér. Majd kérlelő tekintettel néz rá. ~ Áhá! Értem mi megy itt. Most játszunk előtte. Úristen bele kell magamat élni a szerepembe. Szóval ő a vezér, én meg a testvére. De nekem mi lesz a nevem? Ő játszhatja Tawaret szerepét, én meg akkor játszam Aput? ~ Töpreng ezen a sorsdöntő kérdésen, miközben újdonsült "testvére" beszél. Utána a hím bemutatkozik nekik, amit egy hatalmas kínos csend követ. Osaberina csodálkozva néz a hímre * És még azt hittem, az én nevem hosszú. Nehéz lehet három névvel élni. Én meg se tudnám a jegyezni. Nem szoktad néha felcserélni őket? * Érdeklődik, majd arra a következteésre jut, hogy valószínűleg meg se fogja kérdezni a nevüket, ha eddig nem tette, ezért hatalmas önbizalommal a nőstény mellé szökken miután elkönyvelte magában, hogy nem kell álnevet kitalálnia magának * Pontosan. Én pedig a tanácsadója vagyok. Tudod eredetileg én lettem volna az örökös, de átengedtem neki a címet, mert olyan cukcsi voltam * Éli bele magát a szerepbe. Azonban úgy tűnik, mégse érték el a kívánt hatást, hiszen az idegen kételkedni kezdett. Osaberina ettől viszont nem riadt vissza. Úgy döntött, kivágja magukat ebből a helyzetből. * Tudom, tudom. Már sokan mondták rá, hogy fiatalabbnak tűnik a koránál, de nálunk ez egy családi odaottság. A nénikémre például öt éves koráig azt hitték, hogy fél éves. Tudod a gének meg minden. De ne kérdezd a rendes korát, mert attól kiakad * Vált suttogó hangnemre. Ezután Hoshi mancsával kicsit meglökte Dolorest * Te meg mit képzelsz?! Ilyet mióta illik csinálni egy vezérrel?! Csak imádkozz, hogy ne találkozz a párjával, aki egy óriási hím. Ha ezt elmondom neki nem fog ám örülni, és hidd el te se * Fenyegeti az idegenet, akinek mellesleg megint valami kifogása akadt a történettel kacsolatban. * Tudod nálunk a tundrán a vezérek nem nyomják el a többieket, mint egyes helyeken. Meg amúgy is a vezérnőstény akkor szép, ha fut, nem akkor ha gurul * Fejezi be a kioktatást, ami miatt nagyon büszke magára. Azonban elérkezett az a pont, amit nagyon el akart kerülni. A hím megkérdezte a nevüket. * És nálunk még az is szokás, hogy a vezérnőstény mutat be mindenkit a családból. Kezdheted! * Lép egyet hátra Dolores mögé átadva neki a stafétát.*
|
*A két nőstény első ránézésre értelmesnek tűnt. Aztán.. Reccs. Egy rigó felröppen, és egy faág zuhan Hoshi fejére, mikor meghallja a hasbeszélő szót Osaberina szájából. Elhízott madár lehetett. A hím még mindig enyhén sokkos állapotban tápászkodik fel. ~ Hát nem szupcsi?...~ visszhangzik Hoshi fejében a butuska tigris hangja. ~ Fenrir szakállára, hova kerültem... ~* - Nem, egyáltalán nem az. *vágja rá mérgesen, többet nem mond, mert a másik nőstény hiphopp eléáll, és közli, hogy ő a vezér. Hoshi képe meglepettre vált, mikor Dolores Osaberináról suttog, és a csodálkozás továbbra se tűnik el a tekintetéből, csak mikor a nevét kérdezik.* Hoshi, a... *~...a hihetetlen...~ harapja el a mondatot, hiszen épp elhatározta hogy nem kelt feltűnést. Persze a következő pillanatban meg is bánja, hogy nem mondta ki, hiszen rengeteg időbe telt mire vándorlása során ráakadt erre a szépen alliteráló tökéletes jelzőre, de mostmár igazán mindegy.* -...a...vándorló vándor. *fejezi be valahogy a bemutatkozást mégis.~Ez határozottan béna volt. Legközelebb mégis a hihetetlennél kéne maradnom..~ fut át agyán a gondolat. Pillantása most Doloresen időzik, végigméri a nőstényt, majd közelebb lép.* Biztos, hogy te vagy a vezér? Olyan fiatalnak tűnsz. *mondja inkább érdeklődve mint kétkedőn. Egyik mancsát felemeli, a nőstény homlokára teszi, és lök rajta egyet hátra, majd közömbös pillantással várja a reakciót.* Vékonyka is vagy, talán nincs elég vad a környéken, hogy rendesen jóllakjatok? Tudod, ahonnan én jöttem, ott mindig a vezér kapja a legjobb falatokat. *Elképzeli apja terjedelmes pocakját egy jól sikerült vadászat után, amit persze nem ő, hanem az ügyeletes nőstények végeztek. ~Hm, valóban, a testsúlynak lehet valami köze hozzá, hogy olyan simán keresztüldobott azon a vén kikorhadt fán mikor harcoltunk...~feledkezik bele ismét a gondolataiba.* - Egyébként hogy is hívnak titeket? *tér vissza a jelenbe, tekintetével hol az egyik, hol a másik nőstényt figyeli.*
|
Épphogy nyitná a száját valaki félbeszakítja. Villámló pillantásokkal fordul az idegen felé. Osaberina is csipog valamit, de azt most teljesen kizárja, és csak Hoshira koncentrál. Könnyed mozdulattal leugrik a szikláról, és puha léptekkel közeledik a hímhez, aki a vezér után érdeklődik.
- Én lennék az. - áll meg előtte a szemtelenül fiatal nőstény. Kérlelően Osaberinára pillant, hogy lehetőleg ne rontsa el a színjátékot.
- Ő a testvérem. - vállalja fel Osát. - Nézd el neki, így született.. - fogja suttogóra hangját, még kicsit közelebb is hajol Hoshihoz.
- Mit tehetünk érted, kedves...? - ösztökéli bemutatkozásra az idegent.
|
* Már azt se látta merre megy, csak akkor kapott észbe, mikor egy fa az útjába került. Akkor ránézett a magas növényre, és kérlelő pillantással prábálta arrébb mozdulásra kényszeríteni, de pár pillanat múlva nyugtázta magában, hogy ezek a mai fák olyan lusták, hogy derogál nekik megmozdulni. Miután feldolgozta, hogy nem ténrek ki az útjából, sértődötten kikerülte őket. Nem szólt hozzájuk semmit. Úgy gondolta, ezek a fák még arra se méltók, hogy szidja őket, ha már nem képesek megkönnyíteni útját ezen a nehézkes terepen. De végre megérkezett a megváltást jelentő hang: Dolores megszólalt. Osaberina rögtön felkapta a fejét, és egy szikla tetején meg is találta unokatestvérét, akire most körülbelül olyan hálásan nézett, mintha egy sivatagban tévedt volna el és most ajánlott volna neki vizet * Bocsikácska, hogy késtem! Ez az erdő egy kész akadálypálya. Nem lehet egyernesen menni, mert mindig szembejön valami, amit ki kell kerülni * Panaszkodott, miközben odasietett a sziklához. Érdekes módon most nyoma sem volt az előbbi fáradtságnak és a fájdalomnak * De térjünk a tárgyra! Miről van szó? Vagy inkább kiről? * Csillant fel a szeme, ugyanis biztos volt benne, hogy a nőstény megint valami szaftos infót fog mondani valamelyik területen élő tigrisről. Azonban hiába várta Dolores szájából a választ, a hang a másik irányból jött * Úristen! Te hasbeszélő vagy?! * Nézett elkerekedett szemekkel a nőstényre, majd ismét hall egy mondatot tőle * Hogy csinálod? Nem is mozog a szád! Taníts meg engem is légyszi-légyszi-légyszi! * Majd hirtelen mikor már a lépteket is meghallotta maga mögött, hátrafordult és megpillantotta az idegen fehér tigrist * Juj, te is hallottad? Az uncsitesóm hasbeszélő! Hát nem szupcsi? * Fordul hozzá lelkesen, és pillanatnyilag nem jut el a tudatáig, hogy egy vadidegen tigris érkezett a területre, és az meg se fordul a fejében, hogy ez az idegen veszélyes lehet.*
|
*Hoshi békésen lépked a fák közt. Időnként észrevesz egy-egy friss lábnyomot a talajon, megszagolja és tovább megy. Az igazság az, hogy nemrég evett, úgyhogy nincs nagy zsákmánykeresős hangulatban. Rendkívüli nyomolvasó képessége miatt amúgy sem esik nehezére a vadászat.~ Lehet hogy fel kéne hagynom a vándorlással és letelepedhetnék egy másik területen.~ gondolkodik elmélyülten. ~ Ugyan már! Akkor végül hogy térhetnék vissza... hm, talán ha lenne egy másik csapat ami támogatna, akkor sikerülhetne. ~felderül a képe~ Igen, ezaz, az új csapatommal leigázom apám hatalmát, aztán a bátyámét és... a régi csapatomat?...~arca ismét elsötétül. ~ Nem, ez nem jó, őket nem igázhatom le, akkor mindenki gyűlölni fog...persze az ártana a megmentő hős imidzsemnek.~ töpreng magában, közben szinte észre se veszi, hogy hol van, csak azt, hogy egy másik tigris nyomait követi már egy ideje. És nem is csalódik, mikor rábukkan a két nőstényre. ~ Legjobb lesz, ha nem próbálok meg kitűnni. Mintha apa is mondott volna valamit legutóbb, mikor beszéltünk, hogy fogalmam sincs, milyen egy alárendelt tigris élete... Aztán lelökött abba a szakadékba. Még most is fáj a gerincem ha rágondolok. De ki gondolta volna hogy ilyen erős az öreg...~ amíg ezt végiggondolja laposakat pislog, talán furcsa lehet a két nősténynek, hogy az idegen először meg se szólal. De ezzel a szünettel legalább megvárja, hogy a figyelem ráterelődjön.* - Nos, nem hiszem, hogy túl sok közünk van egymáshoz, *érdektelen pillantás* de kíváncsi vagyok, hogy él-e itt valami vezérféle nagymacska? *szegezi a másik kettőnek a kérdést, minden körítés nélkül. Hoshi nem szeret sokat beszélni, megszokta, hogy csak a leglényegesebb dolgokat mondja ki, na meg azt, ha saját magát akarja fényezni.*
|
Egy teljes év. Egy teljes év ezen a fagyos, de Dolores számára csodás területen. Imádta ezt a helyet, és el sem tudta volna képzelni az életét máshol. Osaberinával ellentétben. A két tigrislány úgy nőttek fel, mint a testvérek, mégis egymás tökéletes ellentétei. Dolores nem bánta, megszokta már, hiába veszik sokan körül, mégis valahogy úgy egymaga van.
Most is ott feküdt egyik kedvenc helyén, egy nagy sziklán, az erdő egyik fátlanabb részén, tisztásnak nem mondható, mivel elég kicsi. Úgy terpeszkedett és nézett végig a fákon onnan fenntről mintha minimum az egész Tundra az övé lenne. Nagyot szippant a tiszta, fagyos levegőből, a hideg végighasít légcsövén. Nem sokáig relaxál, mivel nyögéseket hall a fák felől. Feláll a szikla tetején és érdeklődve pillant a zajforrás felé, felismeri Osaberina hangját.
~ Végre idetalált az az agyatlan tündérke.. ~ húzza el a száját, majd álarca felkerül, pofájára mosoly húzódik.
- Na végre! - kiált oda Osának a szikla tetejéről. - Annyi mindent kell megbeszélnünk..
|
* Egy év. Ennyi ideje él már Osaberina ezen a területen. Születése óta ismeri a tundrai tájat a magas fákkal, a végtelennek tűnő mezőket, a tavat és persze a meredek emelkedőket. Ismeri és egyszerűen utálja. Mármint az elsőkkel nincs semmi baja, a meredek tereppel már annál inkább. Hiányoznak neki még azok az idők, mikor apja még a szájában vagy éppen a hátán cipelte, de ahogy múlt az idő, a kis tigris egyre nagyobb és súlyosabb lett, így ezt a megoldást most már nem lehet alkalmazni. Osaberina néha még ma is szóvá teszi, hogy azért Márkusz igazán megpróbálhatná megerőltetni magát. Ezzel a módszerrel, viszont még nem sikerült elérnie, hogy régi taxija ismét szolgálatába álljon, ezért sajnos muszáj saját tappancsain közelekednie még akkor is, mikor éppen semmi kedve hozzá. Ilyen volt a mostani alkalom is, mikor úgy döntött, kicsit abbahagyja az aznapi fontos feladatát (játszani egy tobozzal a barlang előtt) és megkeresi kedvenc unokatestvérét, Dolorest, aki mintha olyasmit említett volna neki, hogy valamerre az erdőben lesz. Azonban ez a meghatározás eléggé tág fogalmat takart hiszen az erdő nem egy kis területet foglal magában. Osaberinának ezért nem kis sétát kellett megtennie. Már a végére azt se tudta, merre megy és miért, csak ballagott előre és közben keservesen felnyögdösött párszor.*
|
Az erdő a legtöbb állat kedvenc helye mert itt találnak menedéket és rejtekhelyet. A tigrisek gyarkarn jönek ide vadászni mert a legnagyobb testű állatok itt élnek. De vigyázz! A tigrisek egyik főellenségei a medvék és az átvándorolt farakasok is ide járnak táplálékot szerezni és valamikor nagy harcokra is sor kerül a magas fák békés lombjai alatt. Ezen a területen előnyben vannak a fehér tigrisek a sok havazás miatt. |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
