|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:04 - |
Az erdő közepén található. Ide ömlik minden kisebb patak. Hiába állóvíz télen sose fagy be teljesen csak kisebb részek kerülnek jégpáncél alá. Itt a tigriseknek az úszási techniákájukat kell alkalmazni hogy hangtalanul átmehessenek egyik partról a másikra. Na nincs más táplálék akkor még mindíg ott vannak a halak amik nem túl bőséges de igen finom táplálékok. Ide is szoktak néha lejönni medvék de nem túl gyakran. |
[23-4] [3-1]
*A szituáció kezd kicsit eseménytelenné válni Hoshi számára.*
- Ugyan, ne fáradjatok miattam. *válaszol Márkusznak ismét közömbös hangján.* - Megyek, megkeresem egyedül azt a mocsarat, vagy inkább majd követek valami vaddisznónyomot. Jut eszembe, élnek itt vaddisznók? Tudod mit, inkább ne válaszolj, legyen meglepetés. *teszi hozzá, és elindul ez erdő felé. De még egyszer hátrafordul.*
- Még biztos összefutunk, haver. És örültem, Dany. *villant egy mosolyt, és fehér alakja beleveszik a bozót sűrűjébe. ~Legalább bemutatkozhattam volna...~ tűnődik így elmenőben, sajnálja hogy elszalasztotta a hihetetlen Hoshi sikerét.*
//Hoshi el//
 |
*Próbálta lehűteni magát azzal, hogy elhasalt az árnyékban, de amikor ez sem használt belegázolt a vízbe. Elgondolkozott, miközben kirázta a bundáját. Velük szeretett volna tartani, hogy új tigriseket ismerhessen meg, de már a gondolattól is félt, hogy esetleg rájöjjön, hogy rosszul ismerte ki őket. *~Barátságosak, de nem láthatom előre, ha esetleg félreismertem őket.~* Mikor a partra ért önkéntelenül is Markusra meredt. A gondolataiba férkőzött. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy nincs bennük semmi kivetni való.*- Rendben.-*próbált közönyösen válaszolni. Mint aki nem percekig gondolkodott a sorsán.*-De mégis hova megyünk?-*újfent melege lett, így a tóba sétált, hogy mancsait épphogy ellepje a hűs víz. - Egyébként Daenerys vagyok. Dany. - úgy döntött, hogy ezt az információt már megoszthatja velük.*
 |
Dany kijelentésére kicsit elgondolkodik. ~ Lehet jó lenne minél előbb beszervezni pár területfelügyelőt. Mostanában megindult erre az idegenforgalom~ gondolatai közben elmélázik, ami jól kivehető az arcán.
- Nos hát akkor keressünk ennek a bizonyítani vágyó tigrisnek pár tigrist. Még esetleg a mocsárban bújdoshatnak, ahol sarazzák magukat a szúnyogok ellen. - kutat fejben lehetőségek után. Majd Daenerys felé fordul.
- Na ugye, hogy nem is olyan rossz az a hal. Néha nagymelegben jobban esik ezekre vadászni, mint patásokat kergetni. A víz lehűt és ha valaki jó úszó, akkor egy ilyen hal lesz az eredménye. - egy pillanatra elhallgat, majd új témába kezd.
- Esetleg, ha még nem szeretnél Tawarettel találkozni velünk is jöhetnél. - ajánlja fel a fiatal nősténynek.
 |
*Mikor hátrapillant, nem tudja megállni, hogy cseppet kárörvendőn el ne vigyorodjon Daenerys undorodó kifejezését látva. A vörös hím első mondatához csak ennyit fűz hozzá:* Hát igen, ez van, ha valaki híresen jó vadász. *mondja nem minden önimádat nélkül, majd nyújtózkodik egyet a hatás kedvéért, és hogy mindenki értse kire céloz. ~ Hoshi, a hírhedt hótigris!..... ezen még dolgoznom kell. Talán mégis maradhatnék a Hoshi, a hihetetlen-nél...~ gondolkodik el, ami annyira leköti, hogy az idősebb hím további mondandójából csak az utolsó szavakat hallja. Daenerys szavaira ismét eltűnődik. ~Szóval mégsem a hárpiacsalád tagja.~ jelenik meg képzeletében Taweret két követőjével hatalomvágytól izzó szemekkel, a háttérben hatalmas villámok cikáznak. ~Hm, találó.~ jegyzi meg saját fantáziájára.* Ha érdekel, ez a béketűrő alak biztos útba tud igazítani, hogy merre keresd a vezért. *céloz Márkuszra.*
|
*~Mindet?!~*néz kétségbeesetten a halra, de végül kihúzza magát, és szaglászni kezdi. Már a szagától is ketté állnak a fülei, de próbál fapofát vágni hozzá. Ahogy a nyelve a pikkelyeihez ér, kirázza a hideg, és majdnem kidobja a taccsot. Végül egy nagy sóhaj kíséretében beleharap.Rosszabbra számított. Miután az orra megtelt a bűzzel, még egészen elviselhető volt. Kapva kapott az elszántságán, így egyre gyorsabban ette, hogy minél előbb túl legyen rajta. El se hitte, amikor végre felfalta az egészet. *-Egész jó volt.-*mondja fancsali képpel. Mikor azonban meghallja Hoshi kijelentését a szarvasokról, úgy érzi csőbe húzták, és kedve lett volna megmondani neki a magáét. De nem tette...Inkább diadalittasan húzta ki magát, mint aki valami felbecsülhetetlen hőstettet vitt végbe. Marcus kérdésére összerezzen. *- Csak ti tudjátok, hogy itt vagyok.-*szögezi le csendesen. Nincs kedve találkozni, még egy falkavezérrel, aki dönt a sorsáról, abból eleget kapott.*
|
- Errefelé elég gyakoriak a narancs tigrisek, errefelé a fehér a ritka. - mosolyodik el, majd Hoshi felajánlja Daenerysnek a halat.
- Egyébként nem láttalak még errefelé. Tawaret tudja, hogy a területen vagy? informálódik a nőstényről egy picit. Persze hagyja, hogy kibontakozzon a ponttyal.
- Úgy látszik a szarvasok tudják, hogy veled állnak szembe. De ha a tónál nincsenek akkor vagy a mocsárban dagonyáznak a szúnyogok támadásait kivédendő, vagy az erdőben legelésznek. - ad iránymutatást Hoshinak. - De nem szaladnak sehova. A dzsungelben melegük van, oda nem mennek, kénytelenek velünk "együtt" vagy inkább a gyomrunkban élni.
|
*Markusz biztató szavai most hatástalanok rajta. Majd mikor kérdésére Daenerys bólint, meglepetten rándul a szemöldöke, még egy enyhe (elégedett?) mosoly is átfut a képén. Mancsával közelebb tolja a halat a nőstényhez.* Tessék, edd csak meg mind. *mondja és távolabb lépked. A hangja továbbra is közömbös, de azért kíváncsian várja a fejleményeket, van valami a fehérke elszánt tekintetében.* Én egyébként is a szarvasok miatt jöttem ide. *teszi hozzá, és a tó túlpartját kezdi fürkészni, hátha idetévedt már valami ízletesebb falat, persze inkább azért drukkol, hogy egy állat se tűnjön fel, és mehessen utánuk az erdőbe villogni a vezér... azaz a béketeremtő előtt. ~Hm, jobb lesz, ha helyettesnek hívom, ez a béketűrő rang valahogy nem az igazi..~ gondolkodik. Időnként azért kíváncsian hátrapillant, hogy ízlik-e a nősténynek a hal.*
|
*Még életében nem evett halat, abból kifolyólag, hogy mindig megfogták neki a vadat. De azt se ette meg, ha nem volt elég friss. Hoshi kérdése újra eszébe juttatja ezt, és összeszorul a szíve. *-Kérek!-*jelenti határozottan. Márcsak azért is akar belőle enni, hogy megszokja az itteni életet...és hogy visszatérjen a valóságba. Ezt az érzést Marcus is megerősíti.*~Vagyis ne legyél már ilyen tutyimutyi!~*néz farkasszemet a hallal.*-Még nem láttam ezelőtt narancssárga tigriseket.*szögezi le csendesen.*-Csak ezért...-*válaszol Marcusnak.*-Csík nélkülit?-*ez felkelti a fantáziáját.*-Ez hogyan lehetséges?-*
|
Észreveszi Hoshi apró rezdülésén, hogy a hátfájós megjegyzése nem esett jól neki.
- Ugyan, magadra ne vedd már. Én életemben nem tudtam halászni. - biztatja, hogy ebben jobb mint a narancsos hím. Dany finnyásságára megemeli a szemöldökét.
- Majd megszokod, hogy itt nem nagyon lehet válogatni. Különben éhes leszel. - figyelmezteti finoman, de egyáltalán nem kioktatóan. A csíkos részre, meg elmosolyodik.
- Hát, nem nagyon. Bár láttam már tőlem furcsább tigrist is, például, akinek egyáltaán nem voltak csíkjai, vagy volta csak nagyon kevés hmm... Igen talán volt 1-1 csíkja, de annyira halovány, hogyha hirtelen néztél rá, akkor nem is látszódott.
|
*Örül Markusz elismerő szavainak. Végre valaki más is felfedezte tehetségét. Viszont a hátfájós résznél egy szempillantás alatt omlik össze a szentély amit gondolatban saját magának épített. Válasz helyett sötét tekintettel mély hallgatásba burkolózik, egészen addig, amíg a nőstény hozzá nem intéz egy kérdést.* - Igen. Kérsz? *mondja a szokásos érdektelen hangszínén. Érezte az undort a nőstény kérdésében, de Hoshit ez most pillanatnyilag nem érdekli. Mióta egyedül kóborolt, megszokta, hogy a maga módján csinálja a dolgokat és mást nem szivesen enged beleszólni akár az evési szokásaiba se.*
|
- Igen. -*válaszolt Dany a víz alól felbukó hímnek, s miközben a vergődő pontyot bámulta elgondolkozott, hogy valójában nem volt kihez forduljon. Nagybátyja halott volt. Annyira elvakította a szabadság, és az önálló élet gondolata, hogy erről a "pici" próblémáról meg is feledkezett. Kétségkívűl a Tundrán született, tehát valójában hozzájuk is tartozott... egy kicsit.* -Így is mondhatjuk.-*tette hozzá. A ponty szemei üveges tekintettel bámultak maguk elé. Farka ide-oda csapkodott, és kopoltyúja csaknem kiakadt. Undorodva húzta fel a szája szélét. De még mielőtt bármit is szólhatott volna Marcus félbe szakította gondolatait. *-A csíkjaid? -*kérdezi meglepetten, aztán rájött, hogy mire célzott. Zavarában nem tudta, hogy nevessen, vagy mentegetőzzön.*- Nem...öhmmm...csak azért, mert...-*dadogja, de végül elmosolyodik.*-Ebből aligha vágom ki magam.-*jelenti ki színlelt csalódottsággal. Majd fölfordult a gyomra a nyálkás és pikkelyes állattól, aminek a szaga teljesen betöltötte az orrát, és szinte a szájában érezte a sikamlós bőrét.*-Ezt te tényleg megeszed?-*kérdezi undorral a hangjában.*
|
Danaerys hallgatása aggasztja, de füle oldalra hajtása, és farka finom imbolygása teljes nyugalmáról árulkodik. Ha a fiatalabb tigrisnek nincs kedve beszélgetni, akkor nincs. Amikor Hoshi megjelenik egy termetes hallal, akkor Márkusz elismerősen szívja be ajkait ésbillenti finoman oldalra a fejét.
- Ez - tartaja meg a hatásszünetet - felettéb lenyűgöző. Kíváncsi lennék, ha nem fájana a hátad akkor mekkora halat fognál. - azzal teret enged a hímnek, hogy a partra tudjon lépni. Ekkor találkozik Danaerys tekintetével.
- Ferdék a csíkjaim? - kérdezi meg a nőstény furcsa pillantását látva és letekint mellkasára.
|
*a felszeretném fedeznireMahonra pillantott.* -természetesen veled tartok! Nekem se árt újra felfedezni ezt a környéket! *mondta a tőle megnem szokott vigyorral. Miután Mahon beugrott a tó rögtön utána ugrik, és úszik,úszik. És őt is hajtotta valami, Lehet neki is kaladvágy vagyvalami hasnoló. de inkább Az ismert, újra meg ismerése. arra gondolt, hogy nincssennek itt a szülei,a testvérei, hátha össze fut velük..* |
Nyitott szájjal lélegzi be a terület fizikumát. ~Többet akarok látni!~ Bonnie felé fordul.- Fel szeretném fedezni ezt a csodás környéket! Velem tartassz?- Kérdezi izgatottan. Választól függetlenül beleugrik a vízbe és átúszik a tavon. Ha Bonnie lemarad, akkor unszolja, hogy jöjjön de nem nagyon figyel újdonsült "barátnőjére". Hajtja a kalandvág és a nyomkövetés vágya. Nem várja be társát, elindul egy másik területre.
// Hegyláb// |
*A vízalatti birodalom csendes világa most halaktól nyüzsög körülötte. Úgy látszik, szerencséje van, épp erre úszik egy raj. Mikor legközelebb felbukik szájában egy kövér ponttyal, a part felé kezd evezni, mikor kiér, megrázza magát, és ledobja maga elé a halat. Csak ekkor veszi szemügyre az új jövevényt.*
- Khm, szóval te is a csapathoz tartozol? *kérdezi a nőstényt, jobb minél előbb felmérni, mire számíthat. A torokköszörülés meg azért volt, mert feltűnt neki, hogy Daenerys milyen érdeklődve figyeli Markuszt, és ez hatalmas egója miatt sehogysem tetszik a fehér hímnek.*
|
*Felesleges lett volna gondolatolvasással próbálkoznia. Bár a parton ücsörgő tigris nem nézett a szemébe, mégis tudta, hogy nincs benne rossz szándék. Amikor azonban fölegyenesedett újra gondolkodóba esett.*~Talán mégis itt kéne maradnom.~*Dany családja eleve nem tartozott a hatalmas tigrisek közé, de a két hím még az átlagnál is nagyobb termetű volt.Mégse mutathatta magát ilyen nyuszinak! Léptei puhák, kihegyezettek voltak, miközben a hím felé lépkedett. Farka ide-oda járt az idegességtől. Odahaza a hegyekben sok mesét hallott az otthonukon túliakról. Hogy hatalmasak, és vadak. A csata, mely a "lentiek" között zajlott, és sok életet követelt az ő fülébe is eljutott. Rettegés fogta el. Lehet, hogy a kedves hang csak megtévesztés. Akkorsem hozhat szégyent a fejére! Sőt a szerettei fejére! Pár lépéssel a tigris elött megállt, és a víz alá merülő társát figyelte.Próbált közönyösnek tűnni.Valójában legszívesebben sarkon fordult volna, de tartotta magát az eredeti tervéhez. Nem volt kedve nevetni, pedig más helyzetben megtette volna, ha lát egy ilyen fürdőző óriást. Inkább kihúzta magát, és komoly arckifejezéssel fürkészte a tó zavaros felszínét. Néha lopva a másikra pillantott.*~Vörös a bundája.~*jegyezte meg magában. Még nem látott vörös bundás tigrist. A hegyekben legtöbbször esett a hó, így az alkalmazkodáshoz fehér bundájú tigrisek születtek. Sose hitte volna, hogy valaha is találkozik egy vörös tigrissel. Önkéntelenül bámulni kezdte.*
|
- Ha rajtam múlik nem is lesz. - reagálja le a háborús mondatot, majd Márkusz helyet foglal a parton. Farkát maga köré tekeri és úgy figyeli Hoshi művészetét közben az idegen zajt csapván felfedi rejtekhelyét. Anélkül, hogy a szemét levenni a bemelegítő Hoshiról elmosolyodik annak, rávilágításán.
- Igen mostanában úgy néz ki sokan jártak erre. - majd a fiatalnak szól, tekintetét még mindig Hoshin tartva. A reccsenő hát hallatán elgondlkodik... ~Vajon tényleg lezúgott arról a szikláról? Még nem hallottam csontot így roppanni.~
- Gyere elő nem eszlek meg. És szerintem a barátom se. - szólítja fel szokásos lágy hangvételével a fiatalabb tigrist. Ha az előmászik se néz rá, hanem az épp elmerülő fehér hímet nézi.
- A tigrisek nem olyan jó halászok mint sokan gondolják. Jobban szeretnek lesből támadni. - mondja a fiatalnak. - Lássuk neki hogy megy. - biccent fejével a víztükörre. Ahogy szerény meglátása szerint Hoshi a vadászathoz áll, remek nyomkövető lenne, vagy vadkereső. Persze nem az ő tisztésge ezeket kiosztogatni, de majd Tawaretet meggyőzi róla.
|
Távolabb Mahon-éktól
- A lényeg, hogy háború ne legyen. *nevet fel megkönnyebbülten. Hoshi agyába rögtön belehasít a gondolat, hogy ha ez egy fordított világ, még a végén a hímeknek kellene harcolniuk, míg a nőstények a pihepuha barlangjukban heverésznének stratégiai megbeszéléseket tartva.~Egy percig se maradnék tovább..~ szögezi le gondolatban, de Markusz szavai ennél megnyugtatóbbak.* -Szóval ez a hely egy kis elszigetelt paradicsom. *mondja, a békés légkör szimpatikussá teszi a tundrát a számára, amennyiben persze eltekintünk a vezérnősténytől és rafinált ivadékaitól... Megcsodálja a tavat, meg már az úton is nézelődött, de valahogy nem nyűgözi le igazán a víz látványa. Az ivó állatokra támadni még a leggyengébb vadászoknak is sikerül. Hoshi pedig inkább élvezi, ha kihívást jelent a zsákmány felkutatása.* - Hm, jól néz ki. *ennyit jegyez meg, de a tekintetét követve a megfigyelő nem lehet biztos benne, hogy a tóra, vagy arra a nőstényre érti, aki az imént tűnt fel egy távolabbi partszakaszon egy csapat madár kíséretében.* - Hát, nem csodálom, ha egyszer ennyi tigris jár ide. *válaszol Markusz utolsó mondatára, majd nyújtózkodni kezd. Ha a másik erre kérdőn nézne rá, hozzáteszi:* - Tudod, halászat előtt mindig kell a bemelegítés. *majd mikor megroppantja a hátát, fájdalmasan felszisszen.* - Mindig elfelejtem, ezt a... *aztán eszébe jut, hogy a hegyről való lezuhanásról már ígyis többen tudnak a kelleténél, Osaberina személyében, elhallgat és belegázol a vízbe.* - Tudod, csak vicceltem. *kiált vissza Markusznak a bemelegítésre célozva.* - Szerintem halászni is csak olyan, mint füveket enni: gyengéknek való. Az igazán jó vadász bárhol... *ekkor a nagydarab hím hirtelen alábukik.*
|
*Órák óta kerülgette a fák koronája fölé magasodó ormokat. Menjen, vagy ne menjen? Készen állt arra, hogy újra visszatérjen a hegyekbe? Minthacsak választ várt volna a hatalmas csúcsoktól, úgy bámulta őket. De senkise válaszolt. Ellenben már messziről érezte a többi tigris szagát. Tudta, hogy még pár lépés, és akkor megpillanthatja őket. Csak egy pillanatatra kellene elcsípnie egy tekintetet, és már tudná, hogy veszélyben van e. A szokásosnál is puhábban járt, nehogy bárki is észrevegye. Ahogy az avarra helyezte egyik melső mancsát, a tó melletti cserjésből pár riadt madár rontott ki, és heves szárnycsapkodások kíséretében a magasba szálltak, s hamarosan egyetlen ponttá váltak a hatalmas kékségben. Daenerys jéggé fagyva meredt maga elé, majd egy gyors mozdulattal lebukott. Már látta a tigriseket, és ilyen messziről nem tudta elkapni a tekintetüket...*
|
Távolabb a másik két tigristől
Hoshi érdekes arckifejezésével nem törődik, tudja, sok információ ez egyszerre a hímnek. Utána pedig mutatja az utat a tóhoz. Ami az erdő közepén van. Lehet, hogy a hím kicsit megijed, hogy ismét Tawaret elé vezeti, de Márkusz nem olyan. Szokásis nyugodt lépteivel lépdel a tájon, így Hoshinak van ideje körültekinte ő maga pedig nem siet. Semmi dolga ismeri a vidéket és tudja, hogy általában a lélek se jár erre. Még ígyis egész hamar odaértek a tóhoz. Márkusz kisétált a partra és mancsát a vízbe mártotta. Kellemes hűvös járta át a testét.
- Igen, a téli hideget meg lehet oldani, de így legalább nyáron nem halsz meg a hőségtől. - nézi a pozitív oldalát a hím. Már épp belekezdene a dologba, hogy bemutassa a híresen hírhedt tavukat, amikor Hoshi egy érdekes kérdést tesz fel.
- A szomszédaink a hegy másik oldalán laknak, igazán nincs velük probléma, annyi, hogy nem szeretik ha átjárkálunk. Persze mi se szeretjük ha ők átjárkálnak. Hogy is szokták mondani? Az érzés kölcsönös e téren. - majd a víz felé fordul.
- Nos ez itt a tavunk. A nagyvadak erre szoktak jönni inni, ha pedig nagyon éhes valaki foghat magának halat. Ahogy nézem - emeli fel fejét a magasba, körbekémlel és beleszimatol a levegőbe. - ma még nem volt erre egy csapat se inni.
|
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
