|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:05 - |
A hegy lábánál van egy lejtő, s annak végében egy barlang, mit míg a vulakinkus kitörések alakítottak ki, a forró láva beljebbégette mindiga barlangot így egy labirintus lett belőle, hamu borítja benn a talajt és nagy áthajlású kövek, mík érdekes alakzatotokat festenek, régebben itt indiánok tanyáztak, de elmentek, magukután hagytak pár rajzot a belsejében és pár kiállított cölöpöt, amik nem sok vizet zavarnak. Belül meleg van és tágas, a szél nem fúj be, a kövektől védett terület, alkalmas az otthonkialakításra. |
[14-1]
Szolídan elmosolyodik, amikor Taweret felhagy az ötletek özönével. Ő is mindig ugyan eddig jut. A feladásig.
- Rendben van sétáljunk Milédi! - szivatja kicsit a hím testvérét. Fenekével oldalbabillenti, majd a tigrisekre jellemző galopban előreszalad
\\ Markus és Taweret folyt. köv Tisztás\\ |
Taweret elkezd agyalni a kivitelezésen, de nem tud mit javasolni a vadászathoz. Kezdjen kicsi állatokkal, hátha akkor csak "kicsit jön elő a képessége"? Inkább későbbre hagyja a dolgot.
- Sétáljunk egyet, hátha találkozunk betolakodóval. - térölelő lépésekkel elindul, teljes tudatában annak, hogy ez itt az ő birodalma.
 |
- Lehet kisebb dolgokon működne. Csak nem úsz megy, hogy na most akkor erre gondolok, hogy vajon holnap esni fog e az eső. - prüszköl egyet.
~ No kinek járhatok a fejében?~ akad meg egy picit a gondolatmenete.
- Adott szituációban jön elő. Amikor épp le akarom teríteni a vadat, akkor jön, hogy rossz ötlet ne tedd. Idegesítő.... - keseredik el.
|
- Először próbálhatnál valami kisebb jelentősségű dolgokat megérezni. Segítek gyakorolni. - veszi magára a feladatot lelkesen. Nincs még ötlete, de elszánt.
- Talán az lenne a legjobb, ha nem figyelnél rá. Ne is vegyél tudomást az.. érzésről. - nehezen tudja elképzelni, milyen lehet így élni, pedig régóta ismeri Markust. Tévedni Taweret is szokott, pedig neki nincsenek ilyen különleges érzései, amik befolyásolnák.
- Ha hihetünk a jóslatodnak, felesleges aggódni, nem fognak bajt okozni a betolakodók. Majd gondoskodunk róla, hogy így legyen. - mosolyog ördögien.
|
Feltápászkodik és nyújtózik egy kellemeset.
- Edzeni az én lökött fejem? Ugyan már. - böki meg csípőjével tesókáját. - Max ha valami isteni villámcsapás érne tudnám ezt fejleszteni. Csak rossz az, hogy bármit teszek közbeszól és nehezen tudom kizárni. Örülhetsz, hogy nem kaptál ilyen "áldást" - ironizál - ezt senkinek nem kívánom. Már lehet éhen haltam volna, mert minden egyes vadászat előtt azt érzem, hogy bűnös vagyok.
|
Felvonja szemöldökét, mikor szóba kerül fivére képessége. Eddig valahogy mindig annak ellenkezője bizonyult igaznak, amit Markus érzett. Talán ha így közelítik meg a dolgokat, akkor előnyükre van Markus hatodik érzéke. Taweret mégsem tud teljesen megbízni ezekben a kósza jóslatokban, kiszámíthatatlannak tartja. Arckifejezése most is elárulja, hogy mit gondol.
- Nem az ... - félrenéz. ~ De, az. ~
- Talán valahogy gyakorolnod kéne ... Hogy fejleszteni tudd. - javasolja finoman és eltökélte, hogy ezzel fogja nyüstölni Markust a legváltozatosabb módokon hozva ki mindenből ezt a témát.
|
- Akkor nem fog erre jönni. - húzódik egy sunyi mosoly a szája szegletébe. Az biztos, ha még egyszer erre jár az a bitang hím Márkusz kettő töri annak a lábát. De mind a négyet, hogy lássa, hogy komolyan gondolta.
- Én se találkoztam eggyel se. Nagy ez a terület. Inkább elkerüljük őket, mint a bújkáljanak. Az előérzetem rosszat sugall, úgyhogy úgy vélem minden rendben lesz. - fordítja le gondolatait.
- Tudom, hogy nem bízol a megítélőképességemben. De hidd el lassan kiismerem saját magam megérzéseit.
|
- Chh. Nekem ide ne jöjjön többet. Elhagyott, lezártam a múltat. - ahhoz képest elég hevesen reagált, de nyugisabban hozzáteszi - Csak eszembe juttatad. Magamtól nem gondoltam volna rá. -
Emlékszik Markus párjára is. Sose kedvelte azt a nőstényt. Amit tett, az pedig megbocsáthatatlan! Anyjának szintén nem tudja elnézni, hogy elzavarta őket. Igaza van Markusnak, csak egymásra számíthatnak.
- Napok óta követem a nyomokat, de még egyikbe se futottam bele. Bújkálnak vagy elkerüljük egymást. Te se futottál bele egyikbe se? -
|
- Ne légy negatív. Elmennek, de lehet visszajötnnek. - kicsit meghazudtolja saját magát az állítással. - Az én válaszottam se volt épp a legideálísabb. Ha nem vagy lehet Osa nem marad életben. Végülis milyen anya az, aki a születése pillanatában kijelenti, hogy milyen egyvadállat vagyok és magamrahagy egy újszülött kölyökkel. Lássuk be, csak egymásra számíthatunk, mint mindig is. Anyánk is egy újabb kapcsolat miatt küldött el minket. - eszébe jutnak a régi emlékek amikor kölykök voltak.
- De azt hiszem ezen már nincs mit filózgatni igazán. - zárja le a témát. - Össze kellene szedni a területen élő tigriseket és meggyőzni ket, hogy alkossunk egy csapatot. Láttam pár idegen nyomát a napokban. Jobb most fülön csípni őket nehogy elkanászodjanak. És a vadhajtásokat jobb mihamarabb letörni - céloz arra finoman, hogy akit nem kedvelnek elkergetik a területről.
|
Ebben egyet kell értenie Markussal. Ahogy elkémlel a távolba, minden olyan nyugodt. A tavasz hatására ébredezik az állatvilág, de még így is, szinte nyomasztó a csend. Taweret ezért is szereti annyira. Kicsit fél azért, hogy elhagyják a szerettei. Úgy mutatja ki irántuk érzett ragaszkodását, hogy szóbaáll velük. Csak azok társaságát keresi, akiket kedvel - meg akire feladatot akar kiszabni. De szívességre is inkább bizalmi köréből választ személyt. Megtanulta, hogy az idegenekben nem bízhat meg feltétel nélkül. Dolores apja is faképnél hagyta. Taweret máig nem érti, mi ütött abba a hímbe. Nem bánta meg, hogy megismerte, mert Dolores a legnagyobb ajándék, amit kaphat a világon. Bár Dolores és a csend nem összeegyeztethető, Taweret mégis imádja a kölykét.
- A tundránál csak a szívem fagyosabb. - mosolyog - Elmennek azok maguktól is. Mint tapasztaltuk. - céloz Dolores apjára. Amióta elment, nem ejtette ki a nevét. Nagyon nem is hozza szóba, de szokott rá utalni. Egyértelmű, hogy gyengéd érzelmeket táplált iránta és fájt Taweretnek az indokolatlan szakítás.
|
Egyszercsak egy alakot hall közeledni. Igazán nem lepődik meg amikor Taweret ledobja magát mellé. Továbbra is a tájat bámulja.
- Csendes a környék. Nem is tudom van e értelme testőrködnöm, hisz minden olyan nyugodt. - jegyzi meg hirtelen. - Bár ha lányok visszajönnek akkor mindjárt másabb lesz a helyzet. - mosolyga néz fel testvérére. Együtt lettek szülők és mindketten szerencsétlenül is jártak. Taweret párja is továbbállt és az övé is. Családi vonás úgylátszik.
- Plusz rád nem is kell vigyázni. Vigyázol te magadra. De sose tudnálak itthagyni. És ha szeretnéd akkor az idegesítő udvarlókat is elkergetem ha akarod.
|
Másfél éve élnek csak a területen. Taweret többnek érzi. Azonnal megszerette és úgy érzi, igazából mindig is ide tartozott. A fagyos téllel sem volt baja, bundája mindig megerősödött és melegen tartotta. Megvetette a barlangban alvást, mindig a szabadban hajtotta álomra a fejét, ettől rendesen meg is edződött. Megvan az az előnye is, hogy nem tudják meglepni. Állandóan mozgásban van és szemmel tart mindent. Csak az találkozhat vele, akivel ő találkozni akar. A barlang előtt sétálva Markust pillantja meg. Mellé szökken és leül. Nem szól semmit, de szeme sarkából testévérét figyeli.
|
A hím a barlang parcelláján ült és lenézett a területre. Lassan másfél éve, hogy a területre érkeztek. Azóta lassacskán egyre többen tévednek erre. Elnyújtózik a melgedő kövön és elvezi a nap sugarait. Narancsos bundája magába szívta a meleget. Sose szerette igazán a hideget, de testvérének ez a terület tetszett és Márkusz nem akart beleszólni a választásába. Végülis a tigrisek között egyébként is a nőstény a főnök. Ez a második tavaszuk már a tundrán és akármennyire nem akarta magának beismeri... kezdte megkedvelni ezt a helyet. Lényegében itt ismerte meg az a tigrist, akinek élete egyik legszebb dolgát is köszönheti: Osát. Vajon merre járhat lánya? Biztos megint Doloressel szivatják a környéken élőket.
|
A hegy lábánál van egy lejtő, s annak végében egy barlang, mit míg a vulakinkus kitörések alakítottak ki, a forró láva beljebbégette mindiga barlangot így egy labirintus lett belőle, hamu borítja benn a talajt és nagy áthajlású kövek, mík érdekes alakzatotokat festenek, régebben itt indiánok tanyáztak, de elmentek, magukután hagytak pár rajzot a belsejében és pár kiállított cölöpöt, amik nem sok vizet zavarnak. Belül meleg van és tágas, a szél nem fúj be, a kövektől védett terület, alkalmas az otthonkialakításra. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
