|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.01. 16:11 - |
Szép virágokkalteli puszta terület, egy folyó csörgedezik át rajta, így az ittlévő állatoknak a szomját is olthatja, ebből az okból kifolyólag ezen a területen sok a patás állat mint pl.: őz, szarvas, gnú. Szép példányokat lehet elejteni ha elég erős az illető. Általában itt mindig süt a nap, de kegyetlen viharok is végigsöpörhetnek a helység miatt, ami a puszta határán van, messziről nem látni mivel köd takarja el. |
[51-32] [31-12] [11-1]
- He-he... *borzong meg a gondolatra, hogy bepróbálkozik a vezérnősténynél. ~Viccnek is rossz, főleg, hogyha ilyen lánya van.. Ez a Markusz se hasonlít arra a kis zsenire.. hm.. elképzelhető, hogy itt minden tulajdonság csak nőágon öröklődik?...~ Eme eszmefuttatásra részvétteljes pillantást küld Markusz felé, aki valószínűleg nem tudja mire vélni. ~Vagy lehet, hogy csak én vagyok túlságosan.. hm, mit is mondogattak folyton odahaza, valami f betűs... fázós! nem, inkább felvilágosult, igen, az vagyok: Hoshi, a felvilágosult... nem, abba több volt a rosszindulat... felületes! ezaz... Várjunk csak, tényleg felületes volnék?~ gondolkodik, miközben Markusz után indul, ez a tulajdonság sehogy sem fér bele az énképébe. A téli hideg említésére elhúzza a száját ~Tehát keresnem kell valami bérelhető barlangot télire.~* A hideg nem probléma. *jelenti ki magabiztosan. Eredetileg azt tervezte, hogy miután a másik hím megmutatja az irányt, egyedül megy vadászni, de így is jó, legalább bemutathatja tudományát, még az is lehet, hogy rangot kap vagy ilyesmi. ~"Tehetséged messze meghaladja azokét, akikkel eddig találkoztam, Hoshi, a fiammá fogadlak!"~ képzeli el Markuszt amint meghatódva áll előtte. Közben lassan elérnek a tóhoz.* - Szép kis hely. Egyébként milyenek a szomszédok? Úgy értem, van mostanában valamiféle ellentét, háború, egyéb személyes konfliktus köztetek? *ezt azért kérdezi, mert náluk mindennapos volt a balhé a szomszédos területek lakóival. Persze ennek főleg apja hatalommániája volt az oka, de szinte mindig viaskodtak valakikkel, ha nem is túl komolyan.*
 |
Mosolya őszinte. Teljesen jól érzi magát ebben a szeperben és nem változtatna rajta semmiért. Hoshi kérdésére bólint és egyben válaszol is.
- Persze. Nincs miért elkergetni. Az egyetlen dolog, amiért kipakoltaak volna a területről, ha kapásból bepróbálkozol a nővéremnél. - majd feláll és kinyújtóztatja mancsait.
- Veszett mókusok? És még én vagyok az érdekes. Itt az egyetlen veszett dolog a téli hideg. - válaszol. - A szarvasaink meg erre vannak a legtöbben. - indul el a tó irányába.
\\ folyt. köv. tó\\ |
- Érdekes egy tigris vagy. *mondja, mikor Markusz békefenntartói szerepéről beszél, mintha ez lenne a világ legjobb dolga amit tigris csinálhat.* - Persze te tudod. *vet egykedvű pillantást a tisztásra.* - Tehát maradhatok? *teszi fel cseppet szórakozott hangsúllyal a kérdést, ha igen a válasz, folytatja.* - Remek. Akkor megmondanád hol élnek a legkövérebb szarvasok a területen? *pattan fel, és menni készül, mikor hirtelen eszébe jut még valami.* - És ugye nem laknak errefelé veszett mókusok vagy pelék?... *kérdezi gyanakvó tekintettel. ~Mikor legutóbb találkoztam velük, tigrisnek hitték magukat, ami nem lett volna baj, ha nem okoztak volna olyan szörnyű hasfájást... Hm, ha ilyenekkel találkozom, biztos nem maradok itt tovább egy percet sem...~ fontolgatja magában.*
|
Biztatónak jelöltnek találja Hoshit. A többi dolog, hogy mennyi ideig marad, mennyire fűzik be nőstények a fejét, mennyire tud együtt élni Tawarettel és a züm-züm felháborodásaival, majd még elválik.
- Biztos vagyok benne. A lánya mindennél fontosabb, ahogy nekem is a sajátom. De ahogy mondtam a józan ésszel hamar rájön, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rád, mint most püffögve gondolja. - ahogy tovább hallgatja a hím szavait érthetően bólogat. Megérzése, hogy zavarja el Hoshit messzire a felszínre kívánkozik törni, de visszaszorítja. Ha igaz, amit testvére mond, ez az "áldás" fordítva működik nála.
- Az jó ha több dologhoz értel, mert egyenlőre minden tigris minden posztot betölt, bár néhányukat - gondol Doloresre, vagy Osaberinára - kicsit nehéz rávenni olyakor zsákmányfelderítésre. - a következő mondatok kicsit elgondolkodtatják.
- Valahogy, sose éreztem magam igazán rátermettnek a vezetésre, de ez errefelé nem is divat, hogy hím vezesse a csapatot, igaz az se szokványos látvány, hogy egy hím és egy nőstény testvér együtt marad. - megvonja a vállát. - És ha az embernek tüzes nővére van, akkor egy békefentartó elengedhetetlen. - görbül felfele a szája szeglete.
- Nos ha esetleg kérdésed van. Szívesen válaszolok. - mosolyog biztatóan Hoshira.
|
*Arra, hogy később Taweret biztos szívesen látja a területen, megereszt egy őszinte mosolyt.* - Hát, ha te mondod... *csak ennyit jegyez meg, és még maga sem tudja biztosan, hogy maradni akar-e. ~ Szóval az ő lánya a kis okos.. hm, hiszen nem is hasonlítanak... és az öreg egész értelmesnek tűnik...~ mélázik el, majd Markusz szavaira: "ennyi nő között" megértőn bólogat. Bár közbe kicsit úgy érzi, mintha egy fordított világba csöppent volna. Korábbi otthonában a hímek álltak a ranglista élén, és a nőstényeknek legjobb tudásuk szerint kellett teljesíteni ahhoz, hogy kivívják a hímek elismerését mindegy hogy vadászatról, a terület védelmének szervezéséről, vagy kölyöknevelésről legyen szó. Markusz kérdésére felcsillan a szeme. A válasz: Természetesen mindenben! már a nyelve hegyén van.* - Nos, értek egy pár dologhoz. Vadkeresésben például mindig én voltam a legjobb odahaza. *nem tudja megállni, hogy ezt hozzá ne fűzze, és akkor már a vigyor sem maradhat el.* - Sose vágytál arra, hogy te uralkodj a területen? Vagy a békés megoldás mindennél fontosabb? *kérdezi, a bölcs Markuszt jobben el tudná képzelni vezérnek, mint a forrófejű Taweretet.*
|
Továbbra is nemtetszőn rázza a fejét, de arca nyugodt és mosolygós.Dolorestől hasonló reakciót várt, de nem tudott rá haragudni. Szinte ugyanúgy szerette őt mint saját lányát.
- Ne aggódj általában sokkalta rosszabb szokott lenni. - néz az elvonuló három grácia után. Most, hogy elmentek csöndesebb lett a vidék. Farkát maga köré kanyarintja.
~ Vajon miért szeretik a többieket szívatni? ~ morfondírozik el. Majd Hoshi következő mondatát örömtelien fogadja.
- Ez nagyon jó! Kevés tigris él errefelé, és csak mi öten vagyunk a területen - magyarázza - Ha Taweret kicsit megnyugszik és reálisabban végiggondolja majd a dolgokat biztos örömmel lát majd a területen. - biztosítja efelől a jól megtermett fehér tigrist. A nőstényes megjegyzésén felnevet.
- Ne haragudj! Üdv a klubban! Egyikünknek se volt eddig szerencséje párkeresés terén. - magyarázza meg jókedvének okát. A családboncolgatás címén pedig jót mosolyog.
- Megint testvéreknek adták elő magukat? - mosolyodik el. - Nem Taweret a testvérem. Osaberina az én lányom, Dolores pedig Tawareté. Ezen kívül Taweretnek van még egy lánya Momoko. Ők ketten teljes ellentétei egymásnak. Gondolhatod, milyen amikor a három lány együtt van. - néz az égre és megcsóválja a fejét.
- Jómagam pedig a terület békefenntartója vagyok. Én vigyáznék a békére, ami láthatod kicsit ügyes bajos ennyi nő között. Na de ennyit az én családomról, Hoshi, te miben vagy jó?
|
Felvonja a szemöldökét amikor Hoshi tovább rágalmazza. A hímet hivatalosan is elkönyvelte bolondnak. Amikor az mellé ugrik izmai pofonra készen megfeszülnek, de nem mozdul. Abban a pillanatban amikor a homloka felé nyúl, karmos mancsával a hím pofájába csap. Nem szándékozta kivédeni a "támadást", inkább meglepni akarta a betolakodót. Karmai csak súrolják a hím pofáját, nem hagynak mély heget.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer! - mondja dacosan, mint egy kölyök. Aztán anyja indulni készül. Dolores teljes mértékben támogatja a távozást.
- Tudd hol a helyed, idegen. - néz farkasszemet a hímmel, miközben Hoshi felé suttogja a szavakat. Márkuszra vet egy kislányos mosolyt, és enyhén biccent felé. Kecses, nyújtott léptekkel anyja utána szökken és Osát is erre szólítja fel.
// Dolcsi el// |
Egyik tigrisről a másikra kapkodja tekintetét. Nem akarja mondani, de a szájtépés helyett igazán a tettek mezejére léphetnének, hogy a nőstény meglássa, milyen is sebezhetetlennek lenni. Ez a kívánsága félig teljesül is, mikor Hoshi odalép Doloreshez, és megismétli az orvtámadást.
- Te meg mit képzelsz?! - Ismétli újból az előbbi kérdést, amit már az erdőben is elsütött. Most viszont nem hangzott olyan jól, mint az előző.
- Nem is így volt! - Tiltakozik rögtön - A nőstény, akinek nem mondhatom ki a nevét egy kicsit jobbra állt, a távolság egy bogárhossznyival több volt ráadásul a fényviszonyok se stimmelnek - Okoskodik, majd tawaretre szegeződik a tekintete, aki Doloresnek ad igazat a bocsánatkérés terén, majd távozni készül.
- Viszlát Hoshi a vak vitorlás vagy vad virágszirom vagy villámló vadkörte vagy bárhogy is hívnak! - Búcsúzik sértődötten, majd olyan magasra húzza fel az orrát amennyire csak tudja és elindul a többiekkel ellenkező irányba, majd körülbelül fél perc múlva feltűnik neki, hogy rossz irányba halad ezért elkezd futni a vezérnőstény és a lánya után.
- APUU! NEM SZABAD NEKI BEMUTATKOZNI, MERT NINCS ITT MINDENKI! - Kiabál még utoljára apja után a távolból, mikor hallja, hogy a hím a nevét mondja. Ezután eltűnik a távolban, és a környékre beköszönt a várva várt csend.
// Osaberina Tawaret után //
|
*Mikor Dolores a sebezhetetlenségre válaszol, Hoshi fagyos pillantást vet felé. Úgy látszik szavai megtették hatásukat, de még nem tud fellélegezni. Mikor Osa a medvék területét említi, kiveri a veríték, de nem válaszol igyekszik megőrizni a nyugodt, hűvös külsőt. ~ Talán ezzel most tényleg túl messzire mentem...~ gondolja, de közben valami mást is érez.. hm.. igen, önbizalmat.* Bizony, te. *válaszol Doloresnek, tekintete valamelyest felenged, inkább kihívó, mint hűvös. A további vádaskodásra hirtelen elrugaszkodik és a mama mellett elsuhanva Dolores előtt terem.* Hogy erre gondolsz? *elég hamar, hogy a másik ne tudja kivédeni, megismétli az erdőben "elkövetett" bűntettet, mancsával meglöki a nőstényt a homlokán, éppcsak annyira hogy az kibillenjen az egyensúlyából, közben már ismét a megszokott érdektelen tekintettel bámul a nőstényre.* - Most pedig, hogy mindenki látta mi történt, azt hiszem abbahagyhatnánk a vitát. *mondja már a többiekhez fordulva, és lassan távolabb lépked Dolorestől, eltávolodva Tawerettől is, akinek anyai haragját Hoshi nagy magabiztossága ellenére is veszélyesnek ítéli.* - Ha ennyire nem akarsz, nem kell bocsánatot kérned. Ezzel úgyis kvittek vagyunk. *villant egy mosolyt.*
Bizony, te. *válaszol Doloresnek, tekintete valamelyest felenged, inkább kihívó, mint hűvös. A további vádaskodásra elrugaszkodik, és ha nem elég gyors és Taweret (vagy bárki más) eléáll mielőtt eljutna Doloreshez, megtorpan.* Azért azt túlzás lenne támadásnak nevezni. Mellesleg, az imádnivaló kislányod kezdte, mikor vezérnek adta ki magát. *vált át tárgyilagos hangnemre, pillantásából a szokásos közömbösség tükröződik.*
*Majd Taweret távozik, intve a lányoknak, Markusz meg itt marad. Ha Dolores és Osa is elmennek, Hoshi mindkettőre rávillantja tekintetét, ez amolyan "megjegyeztelek" pillantás. Aztán mikor mindhárom nőstény hallótávolságon kívül van, Hoshi megkönnyebbülten kifújja a levegőt, és lehuppan a fűbe.* - Huh, nem volt könnyű játszani a lazát. *mosolyodik el, igazából érzi, hogy jót tett neki ez a kis adrenalin.* - Ne is mondd, öregem, ez nálatok mindig így megy? *kérdezi a másik hím első mondatára.* A nevem Hoshi. Nos.. egy elég messzi vidékről jöttem. Kerestem egy új csapatot, akikhez csatlakozhatnék.. *meséli, nem szokott ennyire hamar kitárulkozni idegeneknek, de részben még az előző szituáció stresszhatása alatt van, másrészt tudatalatt pedig érzi, hogy bízhat Markuszban.* De ezek ketten.. *sóhaj.* Valahogy nincs szerencsém a nőstényekkel. Mindig olyanokba botlok akik bajba sodornak. *néz bosszúsan felfele az égre, szinte csak magának mondja gondolatait.* - Ők a párod és a lányaid? *szólal meg kis szünet után a nőstényekre célozva.*
|
Nem éppen úgy alakulnak a dolgok ahogy elvárta volna. Hoshi bocsánatot "követel" Tawaret pedig mindennél előrébb helyezi Dolorest. Ami megérthető egy védelmező anyatigristől. Szerencsére Osa a legisebb nyugtató szóra, hogy semmi probléma a külsejével megnyugszik és szinte elfelejtei az egész herce hurcát. Az idegen gondolkodásából indul ki. A lányaikat is ismeri és ebből hideg fejjel vonja le a következtetést, hogy az idegen szavai miért olyanok amilyenek. Tawaret nem hajlandó tovább adni a jókislányt, mielőtt elborulna a feje Márkuszra bízza az újoncot és a lányokkal együtt elüget.
Közelebb lép hát Hoshihoz és végigméri. Van benne valami ismerős érzés, ami csak úgy jön Márkusznak de nem igazán tudja honnan. A föld elem köti össze ezt a két tigrist.
- Azt hiszem kicsit hevesen reagált a családom. Márkusz vagyok. Mesélj mie csöppentél? - ül le Hoshival szemben a hím.
|
Tekintélyt nem tud magának felállítani, amitől rosszul kezdi érezni magát. Amikor kikiáltotta a területet sajátjának (a jelekből ítélve nem sokan hallották) nem gondolta volna, hogy ennyit kell szájkaratéznia a betolakodókkal.
Mivel értelmes választ nem sikerül kicsikarnia Hoshiból nem méltatja válaszra. Nem értékeli, ha madárnak nézik. Bár meglehet a saját lánya is ezt teszi, de ő a szeme fénye, mit számít ha egy kicsit színesíti a történetet, hogy érdekesebb legyen ...
- Azt elfelejtheted! Rátámadsz a kislányomra és még ő kérjen bocsánatot? - háborodik fel. Markusra hárítja a további lépéseket, mint látható, Tawi már így is elég ideges:
- Rendezd el ezt a senkiházit, nekem van jobb dolgom. Menjünk, lányok. - hátat fordít a hímeknek és tempósan elsétál.
// Tawaret folyt. köv. erdő//
 |
Markus közbeszólására elharap egy halk cissz-t. Nagybátyja túlságosan földhözragadt, még jó, hogy nem ismeri Dolcsit eléggé. Talán ő az egyetlen aki tönkretehetné a kis tervét.
- Nagyobb bajom is eshetett volna. - tájékoztatja Markust, miközben megrázza bundáját. Elégedetten figyeli, ahogy Hoshi tekintélye egyre nagyobb ívben zuhan.
- Sebezhetetlen? Ne nevettes már, ilyet csak a kölykök vesznek be! - fél szemmel Osa felé pillant, aki már beleélte magát, hogy hidegebb éghajlatra küldi az idegent. Aztán Hoshi valami olyat mond amin elkerekednek Dolores szemei. Még a sebezhetetlenségnél is nagyobb hülyeség, hogy Ő bocsánatot kérjen.
- Még hogy én? - bukik ki belőle, amint szóhoz tud jutni a meglepődöttségtől. - Te másztál az aurámba és löktél fel! Vagy talán nem így volt? - néz ugyanazzal a sunyi, kiismerhetetlen tekintettel a hímre, mint az előbb. Nem volt okos dolog a hím részéről belemenni ebbe a hercehurcába Doloressel. Pláne nem a sebezhetetlensége taglalása után. Ki hinne el neki bármit is ezek után?
|
* Egyszer hallani Hoshi szájából, hogy túlélt egy zuhanást még rendben volt, de hogy meg is erősíti, főleg a sebezhetetlen jelzőt használva hozzá kicsit megrémítette Osát. * Apu, én félek! Még túl fiatal vagyok a halálhoz! Ráadásul most nem nézek ki úgy, hogy dicső haléált halhassak a családért és a területért, szóval mi lenne, ha csendben elvonulnánk? * Veti fel a lehetőséget, amit valószínűleg senki más nem fog támogatni. * Tök jó lehet sebezhetetlennek lenni. Bár ha én sebezhetetlen lennék a medvék területét választanám. Úgy se tudnak kárt tenni bennem. Azt mondják általában jó tanácsokat adok szóval, ha meg akarod fogadni, akkor nem kell jogdíjat fizetned nyugodt szívvel használhatod az ötletemet. Észak felé van. Csak menj egyenesen. Egyszerűen lehetlen eltéveszteni. Kísérje az utadat szerencse! * Próbálkozik a B tervvel, bár az eddig beadott történetek után nem valószínű, hogy a hím ezt is el fogja hinni. Márkusz szavai nyugtatóan hatnak rá. Igazán boldog, hogy külseje tökéletesen rendben van, így nem kell amiatt aggódnia, hogy ha esetleg most forgatnának róla egy természetfilmet akkor nem mutatna jól a képernyőn. * A lányok világába? Szóval van egy saját világunk? Ez nagyon szupcsi! Hallod ezt D... vagyis Tigris, akinek nem mondhatom ki a nevét, mert nincs itt az egész csapat? van egy saját világunk! * Lelkendezik, majd megvető tekintettl Hoshihoz fordul * Sebezhetetlenség mi? Nekünk saját világunk van, amibe mellesleg belecsöpentél. Na erre mit lépsz Hoshi a vandál vendég vagy bárhogy is hívnak? * Lép ismét bátran a hím elé, majd határozott tekintete hirtelen újra döbbenté válik. * Ha bocsánatot kér elfelejtesz mindent? Ez valami specifikus amnézia? * Csodálkozik *
|
*Mindenki köréjük gyűlik, és Hoshi előtt végleg kitisztul a kép. Forrongó pillantást vet Doloresre, majd kifújja a levegőt, hogy nekiálljon válaszolni Taweretnek, de még mielőtt megszólalna, meggondolja magát. Mért is kéne magyarázkodnia? Végülis, mégcsak azt se tudja, hogy pontosan hol van, és hogy kik ezek a tigrisek.* Először is, nem látom okát, hogy miért kellene magyarázkodnom neked. Mégis ki vagy? És kik vagytok ti? *az első kérdést a vezérnek szegezi, akinek rangjáról már erős gyanúja van, de úgy érzi, jobb ha kivárja a végét, a másodikat a többi körülállónak, miközben végignéz rajtuk. Osaberina észrevételét a bemutatkozásról most gondosan elereszti a füle mellett. Dolores kárörvendő pillantását hideg tekintettel viszonozza. Taweret fenyegetését egyenlőre figyelmen kívül hagyja, legalábbis Hoshi eléggé bízik a képességeiben, hogy ezt tegye, plusz a sarokbaszorítottság érzése is erősíti elszántságát. Osa még a szikláról lelökést is megemlíti, na tessék, csak ez kellett... hm, de talán még az előnyére is válhat.* Valóban. *bólint Osa szavaira.* Látod, nem lenne értelme harcolnod velem. Sebezhetetlen vagyok. *mondja halálosan komoly képpel. Persze ez nem igaz, de Hoshi szerint szorult helyzetben mindent meg kell próbálni, hogy előnyt kovácsoljunk a hátrányainkból. A sebezhetetlen helyett a halhatatlan jutott eszébe először, de még időben meggondolja magát. ~Sokkal jobban hangzott volna pedig..~állapítja meg gondolatban. Markusz utolsó mondatán elgondolkodik.* Nos, ha egyszer belecsöppentem, gondolom keresnem kellene valami kiutat. *viszi tovább a másik hím gondolatát, aki nyugodtsága miatt egész szimpatikus így elsőre. Majd úgy tesz, mintha elgondolkodna.* Lássuk csak, rendben, megegyezhetünk. Elfelejtem az egészet, de csak azzal a feltétellel, ha bocsánatot kér. *céloz Doloresre, hangja határozott. ~Ha nagyon rosszra fordul a dolog, még mindig foghatom menekülőre...~ mérlegeli magában a további lehetőségeket nagy komoly képpel.*
|
Hangja megnyugtathatta valahogy Tawaretet, mert a nőstény valamelyest visszafog a lendületéből. A Hoshi körül lévő felfordulásban a másik két tigris eltűnt (ha minden igaz, bát javítsatok ki ha nem) . Nem baj, elég most ezzel az eggyel fogllkozni. Osa viselkedéséből Márkusz azonnal levonja a következetést. A felettébb nagy kíváncsiságot mutató Osa viselkedése megvilágítja a hím tigrisnek azt, hogy a két ifjonc szórakozott ezzel az idegennel.
~ Hogy lesz így megbízható csapatunk, ha ez a kettő állandóan a lehető legrosszabb arcát mutatja mindenki felé.~ Amikor Osa a sziklaledobós részhez ér Márkusz annak a fejére teszi a mancsát.
- Ahogy látom az összes bajszod megvan. - szól lágyan. - És ahogy elnézem egyikőtöknek sincs semmi baja. - nézi meg magának Dolorest is. - Azt hiszem belecsöppentél a lányok világába idegen.
|
Taweretben kezd tudatosulni, hogy hiába a magabiztosság a betolakodók alapból semmibe veszik. Talán ki kéne táblázni a területet és említést tenni róla, hogy egyébként szerető anya és gondosan csak a gyenge állatokat ejti el, tehát karban tartja a terület vadállományát. Úgy véli megérdemli a tundrát, de ha nem így van, akkor is igényt tart rá.
Dolores mögötte keres menedéket és az idegenre panaszkodik.
- Fellökött? - meglepődik. Nem lehet valami nagy cucc ez az alak, ha egy fiatal nősténnyel keménykedik.
- Miért emeltél mancsot a lányomra? - vonja kérdőre Hoshit. - Meggyőző magyarázattal állj elő, ami megment attól, hogy kicakkozzam a bundádat. - teszi még hozzá.
|
* Szívesen segített volna leszedni a "döglött patkányt" Moor fejéről, de hirtelen mindenki villámgyorsan eltűnt mellőle, és a történések irányába kezdett futni. Ez Osa eszébe juttatta, hogy valójában miért is kellett lóhalában idejönnie, és fellöknie édesapját. Szóval úgy döntött, csatlakozik a többiekhez, nehogy lemaradjon valamilyen izgis részletről. A kíváncsiság persze olyan mértékben hajtotta, hogy rekord idő alatt visszaért az eredeti kiindulási pontra, ahol már Tawaret méregette az ellenséges behatolót. Miután kilihegte magát ismét Hoshi felé fordult * Nem, még nem lehet bemutatkozni, mert nincs itt mindenki * Javította ki, és kivételesen tényleg igaza volt. A csapatnak ugyanis nem minden tagja volt a jelen, aminek osaberina nagyon örült, hiszen majd elmondhatja nekik a saját verziójában ezt a sztorit. * Igen, ellökte. Én is ott voltam! * Bizonygatja Tawaretnek miközben Dolores most a hattyú halálát játsza * Nekem meg eltördezett miatta az egyik bajszom! Nem is beszélve a bundámról! Apuuu! Ugye megbüntetitek? A szikláról lelökés nem válik be nála. Valaki már próbálta * Emílti meg azt az információt, ami a legjobban megragadta a figyelmét Hoshival kapcsolatban*
|
*Egy darabig figyelte a történéseket, egy kicsit, közelebb ment. Aztán hátra nézett. Nem látta sehol Moort. Megindult, oda ahol ők voltak. Körbeszaglászott néhányszor és elindult a szag után. De eléggé bizonytalan volt, hisz ő nem a legjobb nyomkövető* -Moor?! Mooooooor??!! Hol vagy? -kicsit elszomorodott hogy így itt hagyta. De gondolta ő eleve nyugalomért jött ide.* |
Szerencséjére Osa veszi a lapot és segítségért szalad. A terve eddig tökéletesen működik. Amint közelebb érnek a többiek, egyik oldaláról a másikra kezdi dobálni magát a földön. Ördögi vigyorral pillant fel Hoshira, aztán ahogy anyja teljes harckészültségben az idegen elé toppan felkaparja magát és Taweret mögé bújik.
- Ez egy őrült! Teljesen őrült! - panaszkodik Tawinak a halálfélelem látszatát keltve.
- Rám támadt és fellökött. Osa is látta! - fordul unokatesója felé támogatásért. Igaz, az a bizonyos lökés még az Erdőben történt, szóval szép kis fáziskésés volt Dol esése és Hoshi homlokpöckölése között.
- Jól vagyok. De azt hiszem kibikacslott a bokám, és egy karmom is letört! - ad kárjelentést, ha Tawaret az egészségi állapota felől érdeklődne. Taweret vigyázó szárnyai alól Hoshira pillant, külső szemlélődő nem tulajdoníthat nagyobb jelentőséget neki, de Hoshi pontosan érezheti Dolores pillantásában az aljasságot és a kárörvendést, amit a fiatal nőstény sugall felé. A fehér hím valóban lebecsülte ellenfelét...
|
*Dolores gúnyos hangneme meglepi, de ez még semmi ahhoz képest, ami utána jön. Még a segélykiáltás előtt a másodperc törtrésze alatt villámként suhan át Hoshin a gondolat, hogy talán alábecsülte ellenfelét (nem ez lenne az első eset...). Aztán Dolores visítani kezd. A hím arcára ráfagy a döbbenet, Osaberina földanyás magyarázatát fel se fogja igazán, csak zavart kérdőjellel szemében néz az elrohanó nőstény után. ~Anyu, apu, Taweret néni..~ próbálja magában összerakni az eseményeket, pár pillanatra arca elsötétül, aztán hangosan, erőltetetten elneveti magát.* - Érdekes harci szokásaitok vannak. *csak ennyit jegyez meg végül a földön fetrengő Doloresnek, majd figyelme a hozzájuk siető tigrisekre irányul.* Na és, ők a csapatod? Gondolom akkor mostmár bemutatkozhatsz. *vet néhány lapos pillantást Doloresre. Mikor Taweret odaér, Hoshi érdeklődve méregeti, de tekintetéből egy cseppnyi lekicsinylés is érződhet. A fehér hím semmi jót nem néz ki belőle az eddig tapasztaltak alapján.*
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
