|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:24 - |
A két helyet egy régi híd köt össze,mellyet a közelben élő indiánok vagy más törzsek építettek,hogy rövidebb úton el tudják érni a túlpartot mely gyógynövenyek otthona. |
[55-36] [35-16] [15-1]
Azúr
A hím arca elkomolyodik. -Ne beszéljünk a múltról, egyébként sem nagy történet, eljöttünk a bátyámmal otthonról. Azt gondoltuk így jobb lesz. És jobb...szabadabb... - felül és a távolba mered, aztán elvigyorodik és belélegzi a párás levegőt mélyen. -Próbáld ki te is! - bíztatja a nőstényt, hogy ő is szippantson a levegőből. - Ez a szabadság, érzed milyen könnyű a tüdőd? -kérdezi aztán felnevet. |
*elmosolyodik. Nagyon örül annak, hogy meg ismerhette Azurt. A kedves gesztust viszonozza* - Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy! * vigyorog, szembogara, most hihetetlenül összeszűkült. * Ismét a híd felé téved a tekintete* - jaj... hogy lehetek ennyire idióta?... Azúr?! Mond csak te honnan jöttél? Mesélj magadról! *pillantott a hímre, majd fejével hozzá dörgölődzött* |
Ő is boldog a játék közben. Az eddigi nőstények, akiknek csapta a szelet, valahogy sohasem ezt az olalát hozták ki belőle. Atlasz senki máshoz nem fogható. Azúr nem akarja beismerni magának, de érzi, hogy nem szeretne elválni újonnan megismert társától. A másik mellé hemperedik a földre, és egy hirtelen gondolattól vezérelve arconnyalja Atlaszt.
 |
*nagyott nevetett amikor Azur vizes lett. De amikor közeledett felé csak egyet lépett hátrébb. De elesett. De nevetett tovább. Majd ő is Azurhoz dörgölőte a fejét. majd csak mosolygott. Rég volt ennyire boldog.* |
Nem tudja nem észrevenni Atlasz vigyorát, és sejtelmes arckifejezését. Reflexszerűen megfeszíti izmait, mint mindig amikor rosszat sejt. Ez még nagyon kicsi korában alakult ki benne, mikor tesói szinte mindig durva játékokat játszottak velük. Azúrnak egyedül a víz jelentette a menedéket, mert senki más nem tudott olyan jól úszni mint ő, ezért ha testvérei elől elmenekült a folyóig, akkor már megmenekült. - Mi az? - Kérdezi Atlaszt, mire egy áááá semmi-t kap feleletül. Felemeli fejét és ugrásra készen figyeli a vízből kimászó nőstényt, akitől ezután kedves fröcskölést kap. Azúr odébb ugrik, de még így is elég jut rá. Először megnyugszik, mert csak egy gyerekes csíny áldozata lett, azután már nevetve kiáltja. - Ezt még visszakapod! -És fejével Atlasz oldalához lökődik, annyi energiával, hogy éppen feldöntse a másikat.
|
*Atlasznak sunyi vigyor ül kia pofájára. Vár egy darabig a hím észre veszi-e. Nem lehetett nem észre venni! Eddig, úszkált most meg mereven figyeli, Azúrt, és nagyon... rémisztő(?!) Pofával. ha a hím szól valami olyas mit ,hogy "mi az?" "Mitörtént?" (stb.) ezt válaszolja:* -Áááhhh Semmi! -hallatszott az irónia a hangjában. Majd oda ment Azúr mellé, fel mászott, és lerázta magáról a vizet, úgy ,hogy azúrt érje a legjobban!* |
Türelmesen várja, hogy a másik is kijöjjön a vízből, de kiderül, hogy azt ugyan várhatja, mert Atlasznak semmi kedve sincs kimászni a vízből, sőt...még néhány részletet is megoszt az élettörténetéből. Azúr ezért leheveredik és mellső mancsaira helyezve fejét hallgatja és nézi a másikat. Közben régi emlékei jelennek meg előtte, amikor még az otthonában kellett a nagyobb tesóival harcolnia. muszály volt úsznia, és jól mozognia, hogyh életben akart maradni azokban az időkben testvéreivel együtt.
|
-De megyek! *elindult kifelé, de még vissza nézett.* -Úristen? én még élek? *mondta meg lepődve. a hév mire nem viszi őt..!* -esküszöm nem vagyok normális! Én még hűsölök egy kicsit itt, úgy döntöttem! *mosolyog Azúrra.* és köszi! *ezt az "Ügyes voltál" -ra érti.* -imádom a vizet! rengeteget úsztam, kiskoromban! Mindig én nyertem! De még is legyőztél! *Mondta majd lejjebb úszott és vissza. remekül érezte magát a vízben. és ami a mai napot illeti, ő meg úszta (még itt is úszás?? XD) Az esőt, így jól esett neki ez a kis úszás! |
Azúr nagyon meglepődik, amikor azt veszi észre, hogy Atlasz egyre jobban felzárkózik mellé. Észre sem veszi, amint elérik a célt, csak akkor, amikor a másik gratulál neki. A hím erre nem mond semmit, mert úgy gondolja, előbb jobb, ha megpróbálnak kijutni a partra, ezért a folyó széle felé tempózik, és mancsaival megpróbál talajt fogni, hogy egy mozdulattal kiemelkedhessen a vízből. közben hátrafordítja fejét, hogy megnézze Atlasz mihez kezd, és odaszól neki. - Nekem mára elég az úszásból. Ügyes voltál. Nem akarsz kijönni? - Azzal kikászálódik a vízből, na nem olyan stílusosan, ahogy tervezte, de ezt nem lehet észrevenni. A partról nézi Atlaszt, és ha a nőstény még nem jönne ki, akkor egy darabig a parton követi.
//Ó egyem meg a firefoxot hogy nem tudok bemásolni képet >. |
Egy darabig hagyta ,hogy Azúr vezessen, de amikor már messzebb ért bele húzott.Egyre jobban be érte, de nem sikerült teljesen, fej-fej mellet úsztak. Atlasz azért is meg akarta mutatni,hogy igen, ő nőstény, de nem olyan mint egy egyszerű nőstény! Ezért egyre több energiája lett, de nem elég ahhoz,hogy azúr legyőzze. De nem adta fel egészen a célig. hacsak azúrral nem történt valami, akkor őnyerte meg, de egy fejnél kevesebb hosszal. Mikor kiértek, ő eléggé elfáradt,mondjuk még bőven bírta volna, de most igazána biznyítási vágy hajtotta, és ilyenkor, mikor bizonyít az agyában mindenféle dolgok kavarognak, azért nem csak arra figyel amit csinál, hanem a gondolotaira is. De ha nem figyel a gondolataira, nagy valószínüséggel akkor is Azúr nyert volna.* -Gratulálok! *mondta azúrnak némi keserűséggel* |
-Persze, hogy megmutatom!- Feleli vidáman és elindul vissza a tundrára. Mivel nincs régóta a tudrán, kutat az emlékeiben. ~A multkor láttam olyan gombát...Hol is?~ Miközben megy, töri a fejét. Visszatért a tundrára, szétnéz és a rúnák felé veszi az irányt. ~Ez az, azon a ködös helyen volt.~ Hátranéz, hogy a másik tigris követi-e. - Erre!-
//Tundra ->Rúnák.// |
Úgy gondolja Atlasz túlságosan magára veszi a dolgot, de ezt nem teszi szóvá. Aztán nem is kell sokáig várni, hogy az események izgalmasabbá váljanak, ugyanis a nőstény a cél kijelölése után egyből ugrik. ~Ez egy őrült.~ Állapítja meg magában. Elsősorban a fergeteges belépő miatt, másodsorban azért mert azt hiszi, van esélye Azúr ellen, haramadsorban pedig azért, mert valóban leugrik a hídról, bele a sebes folyású patakba. A hímnek tehát nem marad más választása, néhány másodperces késéssel követi Atlaszt a vízbe. Épphogy megszáradt, ázhat is el újra, na nem mintha nagyon zavarná, és jelen pillanatban egyébként is más gondja van, mint azon aggódni, hogy mikor fog megszáradni újra.
Szerencsésen érkezik. Alámerül, és egy pillanatra végigfut rajta a jóleső borzongás, hogy most ismét "hazai pályán" van. Teljesen otthon érzi magát a vízben, érzi a sodrást, és mozdulatai ehhez igazodnak. Hamarosan utoléri a nőstényt, még mielőtt a célhoz érnének, bár Azúr ebből a helyzetből nem tudja megállapítani, hol is volt pontosan az az ott. Mindenesetre gyakorlott mozdulataival sikerül megelőznie a nőstényt. Amikor már egy tigrishosszal előtte jár, kicsit vissznéz, hogy lássa a másik hogy bírja a tempót.
|
*A nem égetnémbe magmra elszánt lett.* - Attól, hogy nőstény vagyok, Lehetnálad Sokkal, de sokkal jobb. *mondta kissé, sértődötten. Elszánt lett. Kicsit a hímtől, feljebb nézett , de a szeme sarkában az esélyeit nézte. Esélyesnek tartotta, hogy rosszul esik. *Látod azt a helyet ott? *Mutatott egész addig ameddig látszódott a folyó.* _INDULJ!!!*megse várta Azúr Reakcióját ő leugrot az egyik kiálló sziklára és onnan be a vízbe. Sikeresen meg úszta. Úszotta kijelölt cél felé, egyenlőre vissza se nézett Azúrra ,hogy ő hol van, mennyire,messze,k üzel van hozzá. Csak úszott,úszott, teljes lendülettel.*~úgy is megmutatom* |
-Na persze. -Eszébe sem jut komolyan venni a nőstény dicsekvését. Meggyőződése, hogy legyőzhetetlen úszásban. Azért amikor Atlasz a híd szélére ugrik, kissé elcsodálkozik, mert ő nem tenne ilyen megfontolatlanságot. Legalábbis csak bizonyos helyzetekben. mondjuk éppen ilyen helyzetben... közelebb megy a másikhoz, hogy ha esetleg lezuhanna, mert elég labirisan egyensúlyozik a korláton, akkor utána tudjon kapni, vagy utána ugorhasson és minél előbb kimenthesse. Ez azt bizonyítja, hogy egy kis aggodalom ébredt benne a nőstény felé. De azért bemutatkozik, és Atlasz is elárulja a saját nevét, sőt még a verseny lehetőségét is felajánlja. Azur kicsit megnyugszik, mikor a másik visszaugrik a hídra. - Ugyanmár. Esélyed sincs. Én a helyedben nem égetném be magam...-Válaszol ő is fennhéjázva. Közben fél szemével azon van, hogy felmérje, hogy vajon túlélhetők-e a zuhanás körülményei, ha a hídról ugranának a vízbe.
|
-neme? Az én lét elemem víz! Nálam senki jobban nem úszik! *Dicsekedik. de ennek van alapja, hisz rettenetesen jól úszik* -ki akarod próbálni? *Ugrik fel a hidnak a szélére, éppan ,hogy nem esik le, de attól a z ön bizalmábó nem veszít. El neveti magát a Forgószelesen, de csak ilyen rövid nevetés. * -ha úgy tetszik! *Mosolyog a hímre* -Egyébként Atlaszvagyok..Azúr..! *mosolyog tovább ra is* - tetszik a neved! nah de mit szolsz? Verseny? *majnem leszédül, de inkább vissza ugrik a hídra* -nah?*mosolyog bájosan*
// Lenne egy kérdésem! ha vízelemü, akkor irányítja a vizet?// |
A nőstény szemtelenkedésére szórakozottan válaszol. - Miért? Talán nem tudsz úszni? Vagy tériszonyos vagy? -Céloz a hídról leugrásra, a nyelvöltést humorosnak találja, inkább mosolyog rajta egyet, minthogy viszonozza. Azért meri Atlaszt ugratni az úszással, mert tudja, hogy abban úgyis verhetetlen, így ha esetleg sor kerülne egy versenyre, akkor biztosan győzne. A hídról azért ő sem szívesen vetné le magát a mélybe, de nem akarja hagyni, hogy a másiké legyen az utolsó szó.
-Értem. Nyugtázza, hogy Atlasz sem ismeri a vezért. - A nevem Azúr. És mi a tiéd? Várj...ne mondd meg, inkább kitalálom...Forgószél? - Vigyorog a nőstényre. Szavait inkább barátságos ugratásként mondja, nem sértően.
|
-Irányt változtatni? Ugorjak bele.. akarom mondani le a hídról? *Szemtelen kedett. majd öltötte ki a nyelvét azúrra. majd leült mellé. és nézett el a tundra felé miközben hallgatta őt.*-Nem , még sajnos nem találkoztam vele. Egyet értek veled, mert nem akarok elmenni inenn! jó kis környék ez! *mosolygott* -Egyébként , te ki vagy? *kérdezte fejét enyhén elfordítva, de itt már azurra nézett* |
A kioktató stílus egyértelműen nem tetszik a nősténynek, de Azúr nem zavartatja magát. A másik egyébként is jogosnak ismeri el. - De igen, szerintem meg tudtam volna állkni. Vagy legalábbis irányt változtatni, hogy senkit se sodorjak el. -Vágja rá a másik szavaira, mert valóban úgy gondolja, hogy képes lenne rá. Bár az ő területe az úszás, azért futásban sem olyan rossz.
Még jobban elmosolyodik, mikor "pofás"-nak nevezik, ezt még senki sem mondta, főleg nem egy nőstény. de nem baj, néha ilyen is kell.
- Én eddig a testvéremmel vándoroltam, azért maradtunk itt, mert elég bőséges a zsákmány. A terület vezérével eddig még nem futottunk össze. Te talán ismered? jó lenne ha engedélyezné, hogy maradjunk.
|
Felcsillan a szeme, amikor az öreg(már bocs, hogy így írom^^') elmondja, hogy ismer halucinogén gombát. Ami igaz az igaz, Moor a gombákról nem tud sokat, az ő szakterületei a növények. gombák közül csak néhányat ismer, ami biztosan ehető. Ínségesebb időszakjaiban azokat is megeszi, de egyébként nem szereti az ízüket. Ezért nem is vette a fáradságot, hogy azokról tanuljon, vagy kísérletezzen velük. A halucináció nem jelent számára olyan sokat, mert képességével könnyedén el tudja érni, hogy halucináljon bárki, de azért mégiscsak rákérdez, mert biztos benne, hogy Ambrosianus tud szolgálni még néhány értékes infóval, és végülis nem olyan nagy baj, ha bővülnek a gombákról szerzett ismeretei.
- El tudnál vezetni hozzá? A gombák terén nem vagyok jártas.
|
*Kicsit kelletlenül érezte magát, de nem tőrödött vele, hisz véletlen volt.Meg üti a fülét az oktatás, és rá is kérdez.* -te most ki akarsz oktatni?Ha olyan sebeséggel jöttél volna akkor, te se tudnál, tudtál volna egy könnyen meg állni! nah jó, jogos a "kioktatás", ha annak szántad, ha nem akkor is! Bocsi amiatt, hogy majdnem elsodortalak...*viszont belegondolt... hogy kicsit, pofátlan. * -Nem, nem olyan rég érkeztem! *válaszolta kérdésre* -Vicsont én se felejtenék el egy ilyen kis pofás tigrist! *mondta hatalmas vigyorral a pofáján, és kicsit sem sértően, vagyis nem annak szánta* |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
