|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:27 - |
Ez a terület egy gyönyörű vízesés büszke tulajdonosa.A köveket mohák borítják és a tiszta víz halaknak ad otthont.Kevesen tudják,de nem csak itt van élet,hanem a vízesésen túl is... |
[38-19] [18-1]
*Nevetve szalad Kayani után. Aztán ahogy egyre beljebb haladnak Snarf akaratlanul is picinyke lángcsóvákat hoz létre maga körül.* Elegem van belőletek! *mormogja, és amíg tapisgálja őket le is marad kissé Kayanitól. Majd mikor újra mellé ér, direkt igyekszik nem előhívni újabb lángokat. Szótlanul lépked jó darabig, kíváncsi, hogy mennyire bátor. Időnként Kayanira pillant, hogy rendben van-e. Közben gondolkodik. Olyan zavaros volt idáig minden körülötte, és még most is az. Persze valójában csak a saját lelkében zavarodott össze.* Kayani, *szólal meg hirtelen, hangja most komoly.* neked mi az álmod? *vár egy kicsit, aztán folytatja.* - Moor egyszer azt mondta, hogy minden tigrisnek vannak álmai. Igazából akkor nem is figyeltem rá, de most eszembe jutott... Ez a barlang, olyan, mint az életünk. Olyan sötét, mert nem láthatjuk előre, hogy mi történik holnap. Hogy mikor támadnak ránk farkasok, vagy önző, hatalomvágyó, bosszúszomjas tigrisek. *mondja ki, ami már régóta nyomta a lelkét. Talán azért ilyen őszinte, mert sötét van.* - Kinek ártottunk, Kaya? *kérdezi mély indulattal hangjában.* - Mit tettél te vagy én, vagy Raisin vagy Hemi?! Mit tett Camote? *csillapodik valamelyest, mikor a fehér hímre gondol, aki nem tért vissza a harcból.* - Mit képzel magáról ez az Artegor, és Arctic, hogy kedvükre játszanak ártatlan életekkel?! *kiabálja, majd csend következik, amit csak a fiatal tigris zihálása tör meg. Aztán lassan megnyugszik, leül, nagy levegőt vesz, és kifújja. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, és félszeg mosollyal néz utitársára.* Hé, gondolom most rád hoztam a frászt.
 |
- Nagyon vicces. - próbálja letörni a hím jókedvét, de a helyzet az ő pofijára is mosolyt csal.
- Barlang? - pillant körbe, a szeme lassan megszokja a fényviszonyokat. Valóban, egy barlang bejáratánál állnak, csak pár méterre lát el a vízesésen átszűrődő fényt nem sokkal beljebb már el is nyeli a sötétség. Nyel egyet.
- Ezt csak egy módon tudhatjuk meg. - válaszol Snarfnak, majd oldalbalöki a hímet és a sötétség felé kezd szaladni. - Az utolsó egy csigabiga! - azonban, ahogy kezdi átvenni a halvány fény helyét a tátongó sötét Kaya egyre jobban lefékez, végül lépésben bevárja Snarfot, és besorol a hím mellé, kicsit még előrébb is engedi.
 |
*A denevérek után körülnéz, és mivel nem látja Kayanit, kifelé indul, mikor a keresett tigirs egyszercsak kibukkan a vízből. Kaya képét elnézve, Snarf nem tudja megállni, jóízűen felnevet.* Hé, legalább megúsztad. *mondja vigyorral arcán, csipkelődve. Majd mikor csillapulnak a kedélyek, megszólal.* - Találtam egy barlangot. *hangja elismerést váró.* - Kíváncsi vagyok, vezet-e valahová. *elmélkedik hangosan.*
|
Egyre jobban zavarja Snarf viselkedése, de ezt próbálja leplezni ellenállhatatlanul aranyos, és kissé idióta mosolyával.
- Nem érthet mindenki a természetfeletti.. öhm, dolgokhoz. - játsza meg a sértődöttet a hím kijelentésére, még fejét is más irányba kapja egy pillanatra, de aztán követi Snarfot a vízhez.
- Ühümm. - bólint, részletezni nem kívánja a történteket. ~Talált süllyedt. Talán mégis csak szorult belé valami hatodikérzék.. ~ gondolja.
- Ügyetlen? - löki oldalba a hímet felháborodva. - Na gyere ki a hóra! Vagy félsz egy lánytól? - ugrál Snarf körl támadópozícióban és közben mancsával különböző helyeken megbökdösi a hímet. Aztán követi a köveken keresztül. Nagyon figyel rá, hogy meg ne csússzon, minden egyes ugrás előtt rákoncentrál a következő kőre. Amikor megállnak erős késztetést érez rá, hogy a vízbe lökje a hímet. De Snarf épp akkor ugrik a vízesés mögé, amikor a nőstény meg akarná lökni. Kayani a lendület miatt a vízben köt ki. Mikor kibukkan a feje a vízből és körbenéz Snarf sehol. Ezután meghallja a hím hangját a vízesés mögül. A vízesés alá úszik, szemeit összeszorítja a hideg zuhany alatt és kikecmereg a vízesés mögötti barlangba. Bundájáról lerázza a vizet, ami pár lángcsóvát rögtön elolt.
- Meg ne szólalj. - puffog vizes bundával.
|
- Tényleg, a hangok... mindigis lököttnek néztelek miatta. *közli lapos pillantással, Snarf sosem értette igazán Kayani "látomásait", furcsa, hogy ennek ellenére mégis mennyire megkedvelte a kis nőstényt. A víz felé indul, hogy igyon.* - Csak nem összevesztetek? *enged meg egy enyhe mosolyt magának. Csak tippelt, és alighogy kimondja a kérdést, az esze máris máson jár. Hemi a képessége miatt most az a személy, akivel a legkevésbé szeretne összefutni. Bár régebben utálta, mostmár semmi kedve megszabadulni lángcsóváitól, sőt ebben látja a biztos módszert, hogy igazán erőssé váljon. Tehát mindenképpen meg kell találnia azt a tigrist, aki akkor a tüzet irányította. De talán már nem is él.* Az lehetetlen... *mormogja magának, arca ismét elkomorul, és miközben a vizet lefetyeli árnyak mozgására lesz figyelmes a zuhatagban.* Nem kellett volna szétválnotok. Ki tudja mi történhetett volna veled, amilyen ügyetlen vagy. *válaszol szemrehányón, de nem gondolja komolyan a sértést, inkább csak aggódik. Majd elrugaszkodik, és átugrik egy a vízből kiálló kőre, majd egy újabbra, amíg el nem éri a folyó közepét, ahol az erős sodrás habjai már a mancsát csapkodják.* - Emlékszem, egyszer mikor kicsik voltunk, majdnem belefulladtál a vízbe az erdőben. *mondja közben, az emlék mosolyt csal arcára. A karalábés válaszon nevet. Kayani jelenléte egyre jobban kizökkenti komor gondolataiból, ráadásul úgy tűnik, felfedezőfedve is visszatért. Egy pillanatra megáll, szemben a vízeséssel, mint a vadász, aki elejtett zsákmányát méregeti, és egy gondolattal beugrik a vízfüggönyön túlra.* - Ez már döfi. *mondja elégedett mosollyal, ahogy körülnéz a barlangban, majd megrázza magát. Toppant egyet, mire fellobban körülötte a tűz, aztán csak apró csóvák maradnak. Bosszúsan felszisszen, már több mint egy év eltelt, és még mindig nem tudja rendesen uralni képességét. A hirtelen fényre egy csapat denevér indul útnak kifelé.* - Hasalj! *kiáltja Kayaninak, legalábbis bízik benne, hogy a nőstény követi.*
 |
Csillogó szemekkel csüng Snarf szavain, még akkor is, ha a hím rá se pillant beszéde közben. Nem érti Snarf viselkedését. Valószínűleg őt is megviselték a múltban történtek - könyveli el ennek. Aztán amikor hirtelen elhallgat, mint a szikra gyúlik a gondolat a buksijában. Snarf elhallgat valamit, ezért kerülte a szemkontaktust.
- Semmi. - válaszol butuskán, hanglejtése saját magát is meglepi. - Már nem hallom a hangokat. Hemi eltüntette őket. - meséli vidáman. Már nem érzi annyira egyedül magát a hangok nélkül sem gyerekkori játszótársa társaságában. - De aztán Hemi is eltűnt. - ránt vállat. Nővérével nem sokkal képeséége elvesztése után veszett össze és kölcsönösen faképnél hagyták egymást. Egyik jobbra, másik balra. - És onnantól egyedül voltam, nagyooon nagyooon sokáig. - panaszolja eltúlozva.
- Valami Maunak hívták és valami karalábé. Okleveles seggfej. - mosolyog cinkosan. A hímmel ellentétben Kayani képtelen komolyan viselkedni Snarf társaságában.
|
*A "Snarfi" kiáltásra felkapja a fejét, Kayanit nézi, majd gyorsan elfordítja fejét és félig dacosan kezdi.* - Kayani, ne hívj így... már nem.. *~nem vagyok olyan kicsi~ akarja befejezni a mondatot, de ekkor a nőstény odafut hozzá. Először ellenkezni akar, de mikor meghallja a másik szavait, tekintete felenged.* - Kayani... *suttogja halkan és némán áll néhány pillanatig, amíg az ölelés tart. Majd a kérdésre tekintete ismét megkeményedik, szemeiben most nyoma sincs a régi játékosságnak és talán feltűnhet, hogy miközben beszél, kerüli a nőstény tekintetét.* Nem sokat. Sokáig bolyongtam, és csak nemrég értem ide. *Van még más is, amit nem akar megosztani a nősténnyel. Mikor viszonylag biztonságossá vált a terep, Snarf volt az első, aki elindult egyedül az ismeretlenbe. Egy tigrist keresett, mégpedig az egyik legerősebb tigrist akit valaha látott.* Te vagy az első akivel találkozom. *teszi még hozzá, csak hogy az Artegorral kapcsolatos kimondatlan kérdésre is válaszoljon.* És veled mi történt?... Jut eszembe, ki volt az a nyúlánk macska akivel az előbb beszéltél? *kérdezi, eddig egyéb gondolatai annyira lekötötték, hogy nem is foglalkozott a karakállal.*
|
Az egyik percben háta mögül még Mauy gúnyos hangját hallja, a másikban meg egy üvöltöző lángcsóva suhan el az orra előtt. Hátrébb ugrik, egy leváló parázsszikra elől. Aztán megpillantja őt, és el is felejti a kínos belépőt.
- Snarfi! - hallja meg saját lelkes kiáltását, lábai megindulnak a fiatal hím felé. Annyira örül neki, hogy észre sem veszi az elsurranó Mauyt.
- Már azt hittem.. azt hittem, hogy.. - inkább elhallgat, maga sem tudja mit hitt. Snarf vállára hajtja a fejét, és "megöleli" a hímet. Miután Hemivel elváltak útjaik, Snarf az első akivel a régiek közül találkozott.
- Tudsz valamit a többiekről? Régóta itt vagy a Dzsungelben? - utolsó mondata után úgy néz rá, mintha még kérdezni akarna, de szája csak nem nyílik szóra. Egyértelmű, hogy Artegorra gondol.
|
- Aha igen persze.... - forgatja meg lesajnálóan a szemeit. - Én meg az orosz cárnő vadászkopója vagyok. - majd hirtelen kiugrik a bokorból még egy tigris, kicsit tüzes a drága. Mauy megnézi magának a betoppanó narancssárgát, aki épp mutatványa utolsó darabjait oltogatja.
- Hát pörköljétek meg egymást. - szól még oda a párosnak, majd a vízesés melletti sziklákon felkapaszkodik és eltűnik a szemük elől. Nem először látták még ezt a karakált.
\\ Mauy el\\
 |
*Snarf hangtalanul közeledik, gondolataiba merülve. A történtek után valamennyire megkomolyodott, felismert valamit ami addig meg se fordult a fejében. Azt, hogy nem elég erős. Nem elég erős ahhoz, hogy megvédje ami számára fontos, sőt mégcsak magát sem tudja megvédeni. ~Alig bírtam... pedig csak farkasok... ~ ahogy lassan lépked, ismét megelevenedik előtte a múlt. Mindig hatalmas lángok gyúltak körülötte akármerre ment, de pillanatok alatt elvesztette az uralmát felettük. Sötét gondolataiba burkolózva indult a vízeséshez, nem véletlenül ide. Annyira elmélyül magában, hogy észre sem veszi a többiek szagát. Közeledik, és mikor már csak egy hatalmas páfrány takarja el, megáll egy pillanatra. Elrugaszkodik, és egy dühös üvöltés kíséretében a vízparton terem, ugrás közben hatalmas lángcsóva jelenik meg körülötte, így a többieknek úgy tűnik, mintha a tűzből ugrana elő. Amint földet ér, a tűz kisebb lángcsóvákká esik szét, lehullva a földre Snarf körül, hogy még néhány percig apró darabokban haldokoljon. Pár pillanatig még láthatják a fiatal tigris dühös arckifejezését, majd hirtelen képe zavarttá válik, mikor meglátja Kayanit.* - Kayani... nem is tudtam, hogy itt vagy. *zavarában félrenéz, majd a még kihunyni nemakaró tüzecskéket kezdi taposgatni.*
|
Először nem érzi szükségesnek túlszárnyalnia Mauyt a nagyotmondásban. Kipislogja szemeiből a felgyülemlett könnyeket és válla felett hanyagul hátrapillant a karakálra. Mintha csak azt akarná sugallni, hogy a legkevésbé sem érzi veszélyben a hátát.
- Csak, hogy tudd.. az én picinyke lelkem a kulcs a másvilág kapujának zárjába. - übereli a karakált végül, hangját csendesebbre fogja mint eddig. Ha Mauy tényleg Artegor kéme ezzel a kijelentéssel bebizostosította magát a Dzsungelben. Ha csak harmadnagybátyja nem akar egy családnyi dühös szellemet vandálkodni látni a területén.
Kaya fejét előrefordítja, halvány mosoly jelenik meg pofáján és faképnél készüli hagyni Mauyt.
|
A kamasz kezd kiborulni Mauy kárörvendőn elhúzza a szája szegletét. Ismét sikerült valakit kiborítania. Megnyalja szája szélét ezzel szép sorb rendezve bajuszkáját.
- Versenyezhetnénk ki látott rosszabbat! - hallatja újra hangját. - De még elmondásból is túl szörnyű lenne, félek megártana a picinyke lelkednek!
|
A karakál gúnyolódására lefagy a vigyor a képéről és fapofára vált. Majd idegesen kifújja a levegőt és gondolkodás nélkül hátatfordít Mauynak, hogy ne is lássa. Vagy, hogy Mauy ne lássa a szemeibn összegyűlő könnyeket. Valóban egy nagy kölyök. De ez csak álca ami mögött elrejtőzhet, hogy megvédje magát attól ami odakint van. Például Mauytól.
- Nem vagyok gyerek. - vitázik tovább és erősen küzd ellene, nehogy megcsukoljon a hangja. - Olyan dolgokat láttam amiket te a legrosszabb rémálmodban se.
|
- Haha! Ha te harcolsz, akkor én minden reggelimre tigrist lakmározom, sőt! Grizzly medvét! Ó hát hogy is lehetek feledékeny ha találkozom eggyel menekülnek, mert tudják mi vár rájuk. A bundájukból prémet csinálok a vackomba és azon alszom. - gúnyolódik. Majd prüszkölve fújtat egyet.
- Gyerek vagy, de felnőttnek akarsz látszani. Cöh! Előbb nőjj fel, majd utána talán meghallgatom ezeket a nyomós érveidet.
|
- Persze! - vágja rá egyből a kérdésre. - Minden délután. És még sose vesztettem. - dicsekszik vigyorogva, nem túl meggyőzően.
- Puhány, én? - mered a karakálra kikerekedett szemekkel. - Ezt kikérem magamnak! Egyedül bántam el egy egész farkas falkával! - ahogy ezt kimondja végigfut az agyán, hogy talán mégsem kellett volna. Mauy erre fel tovább kötekedik.
- De nem! - támasztja alá jól indokoltan állítását.
|
- Nagy szavak egy egyedül lévő kiscicától. Mondcsak harcoltál már? - teszi le a fenekét a cicussal szemben. Nincs kedve társastáncolni vele. - Az örökösökkel ez a baj. Mind puhány mert óvják őket. - ha Kaya tiltakozna, hogy ő nem puhány akkor elkezdi kifigurázni, majd a végén rávágja
- De iganis az vagy! - közben figyel esetleg hogy lendül e a cicus mancsa.
 |
Szája kinyílik, hogy megcáfolja az előbbi félmondatát, de aztán bölcsen becsukja és hallgat.
- Egyéni szocproblem. - ránt vállat, amikor a karakál a vadakra panaszkodik. - Az erősebb, gyorsabb és ügyesebbé a kaja. - tekergeti farkát, miközben feláll és Mauyval ellentétes irányba kezd körözni. Teljesen visszanyerte a lélekjelenlétét.
- Ezt majd azután mondd, hogy a csapatom tagjai kicakkozták az antennás füled. - vág vissza.
|
Bolytos füle rezdül az érdekes hírre. Összeugrik szemöldöke és sunyi mosoly kerül a pofájára.
- Írtják egymást a tigrisek? - néz a fiatalra. - Ez érdekesnek tűnik. Bár tudom nekem nem sok közöm van az egészhez. Csak tudod, ha ti eltirhultok innen, több lesz a zsákmány számomra. Mijáj, de sok vadamat hoppoltátok el az orrom elől. - sajnáltatja magát színészien és körbesétálja a nőstényt. Amikor az felkapja a vizet, felkuncog.
- És szerinted ez engem mennyiben érint? Én nem vagyok tigris. A rendszeretek csak rátok tartozik. - világítja meg a tényeket.
|
- Hát neki köszönhetően tényleg lassan kiha... - elharapja a mondatot. Annyira azért nem hülye, hogy egy idegennek kifecsegje a családja dolgait. A karakál akár Artegor kéme is lehet. Harmadnagybátyja mindig is híve volt a fajok közötti kapcsolatnak. Csak éppen a saját családjával nem tudott kijönni. A régi Kayani lassan kezd a felszínre törni, ahogy múlik a szorongása.
- Amúgy megválogathatnád a szavaidat! Épp a Déli tundra örökösével beszélsz. - világosítja fel egy kicsit megkésve a karakált.
|
Egy sóhajtás közepette lemond az értelmes társalkodásról. Megforgatja szemeit, majd egy hatalmas ugrással Kayani mellett terem.
- Figyel elszótagolom. Ka-ra-kál. Noh! És továbbá Mauynak hívnak. - hallgatja a fiatal tigris csiecsergését.
- Állj! - emeli fe mancsát a sebhelyes képű tigris résznél. - Tudod... nagyon idegesítő a hangod, ha sokat beszélsz egyhuzamban. - dörgöli meg a fülét mintha fájna. - De lásd milyen rendes vagyok. Nem láttam a ... harmadiknagybátyád? - kérdez vissza hirtelen meglepődve - úgy tudtam kihaló félben vagytok, de ez így nagy családra mutat. Ki hitte volna...
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
