|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:28 - |
Ez is a vízesésen túl található.Gyönyörű hegyek uralják a tájat és remekül el lehet játszadozni a visszhanggal. |
[24-5] [4-1]
- Még szép... - dünnyögi, úgy hogy Echo ne hallja, el az orra alatt Taki , gondolva itt a saját családjára, hogy ott aztán mindenféle alantas húzás meg volt engedve. Az az nem volt de előszeretettel használták. Nem igazán lelkesedik a dologért, hogy Furai megint némaságba burkolódzsott, mert hiába volt Furai sokat csendben és Taki hiába beszélt sokat, testvére mindig is szebben, választékosabban tudott beszélni mint ő. Ő ha ki akart mondani valamit kimondta úgy ahogy először megfogant a kicsi buksijában. Echo feldob egy tásalgási témát. Taki Furaira néz, hogy megoszthatják e ezt a történetet a nősténnyel, hisz mivan akkor, a ha a történetet hallva rájön, hogy tényleg ők Artegor kölykei és a maradék "reményt" is elfújja akkor lehet mégis meggondolja magát a likvidálásuk terén.
- Alig voltunk két hónaposak, amikor kitört itthon egy elég globális méretű háború. Egyszer az egyik elméletileg mi csapatunkba tartozó nőstény elvitt minket valahova játék címén, hogy anyut és aput meglepjük. És majd hogy fognak örülni ha visszatérünk. Mire azonban hazakeveredtünk, anyu már nem volt sehol. És épp rettenetes csata volt, az egyik nagynénink vezetésével menekültünk el a területről. Ő nevelt minket, innen nagyon messze, de mindig vissza akartunk jönni. Nem akartuk elhinni, hogy minden amit szerettünk nincs többé. És és és - csombók kerekedett a nyelvére. - Nah! - dobbantott egyet menet közben. - egy kóbormacska mondta, hogy ez a terület veszélyes egy Artegor nevű tigristől. Ekkor döntöttünk úgy, hogy visszajövünk és megkeressük apát. - fejezi be Taki. Persze, ha Furai megböki, hogy hallgasson. Onnanstul többet nem mond, csak egy "ÚGy döntöttünk hazajövünk"-el zárja le az egészet.
 |
 Testvére "Szedd össze magad Bajszi!"-s nógatására hálás pillantást vet Takira, és tekintetéből kiolvasható, hogy azért nem vette magára a dolgot annyira. Ám mégsem szólal meg többet. Bátyja jogos kérdést tesz fel, amit Echo meg is válaszol, ezzel tiszteletet ébreszt Furaiban, de a fiatal nőstény is nagyon jól tudja, hogy ha már vannak közös kölykeik apjával, akkor azok riválisának számítanak. Bár jelenleg ez a gondolat nem foglalkoztatja annyira, mint az, hogy egyáltalán felismeri-e őket Artegor, és hogy vajon mennyit változott, és hogy képes lesz-e hinni nekik..vagy már annyira eltemette a múltat, hogy nem is akar majd szembesülni vele...Csendben követi bátyját, amikor az jelez neki, ő nem lát ellenséget Echoban, mert eddig egész korrektnek tűnt, és saját érzéseivel van elfoglalva. Tulajdonképpen nem is nagyon izgatja Echo, sokkal jobban szeretné már látni az apját. A kellemes társalgás részbe nem szeretne beszállni, csendben marad, és tesójára hagyja a beszédet. Azért ha Taki valamibe belekavarodik, vagy Furai megítélése szerint idétlenül foglamaz, akkor átveszi a szót tesójától néhány mondat erejéig. |
Igaz, hogy nem sok hitelt ad a két tigrisnek, de mégis felmerül benne az a jogos kérdés: mi van, ha ők tényleg Artegor kölykei? Valószínűleg nem csak benézni jöttek ide, hogy köszönjenek rég nem látott apjuknak utána, pedig tovább állnak. pedig ezzel a lehetőséggel a narancssrága nőstény meg tudna barátkozni. Nem, ha kiderül, hogy igazat mondanak, a területen fognak maradni. Ha pedig ez megtörénik, ha tetszik nekik ha nem Artegor párjaként ő lesz a gonosz mostohaanyuci, aki megköveteli a rendet a területen. Ugyanis, ha örökösjelöltek, ha nem Echo nem fogja hagyni, hogy összeomoljon a két év alatt nehéz munkával felépített rendszere. Így nem árt megteremeteni az alapokat az esetleges közös jövőhöz.
- A feltételezés miszerint félre akarnálak titeket vezetni teljes mértékben alaptalan. Amint azt pár pillanattal ezelőtt említettem, nem preferálom az ilyen alantas eszközökhöz való folyamodást - Tisztázza végleg a helyzetet. Eddig úgy tűnt, Takival jól ki fognak jönni, de kezd megváltozni róla a véleménye.
- Szeretném, ha a páromhoz vezető út alatt kellemes társalgással ütnénk el az időt, hogy jobban megismerjük egymást. Személy szerint érdekelne, hol töltöttétek az elmúlt két évet, és ha nem érint benneteket kellemetlenül kíváncsi lennék megmenekülésetek történetére is - Dog be gyorsan egy témát mielőtt Taki tovább kezdi feszegetni az előbbit.
 |
Echo megnyilvánulásai Taki szemszögéből olyanok mintha egy darab jégcsaphoz beszélne. Az szokott ugyanilyen hidegséggel visszanézni rá. Bár a mosoly... Hát a mosolyt nem tudja hova pakolni. Az biztos csak zavartságában van. De ő nem szokott mosolyogni ha ideges, sőt... Furai elszégyelli magát, amikor kap egy adag kioktatást, erre Taki halkan lepüffögi testvérét, ami Echo szemében a vezérnőstény szavainak a megerősítéseként értelmezheti, Furai viszont tudhatja, hogy ez a "Szedd össze magad Bajszi!" féle nógatás volt.
Amikor a nőstény ecsetelni kezdi tervét, a fiatalam hímben megfagy a vér.
- Miért mondod el, hogy mit tenne más, ha te nem azt akarod. Hacsak nem félre akarsz vezetni. - szögezi neki a jogos kérdést. Végülis igaza van. Potenciális ellenfelei Echo kölykeinek. A helyzet jelen állása szerint őket illeti a terület, nem a fiatalabbakat.
~ Remélem apa felvilágosít róla, hol a helyed. És hogy velünk nem kekeckedhetsz! ~ szűkíti össze a hím a tekintetét, majd ha Echo még utat akar mutatni utánablattyog, finom doromboló hanggal hívja maga után Furait is. Ők még mindig ketten vannak, ha Echo eldurvulna fel tudja tartani, amig hugicája elmenekül.
|
A szeíd kioktatásra, Furai lehajtja a fejét, elismeri, hogy a vezérnősténynek igaza van, valóban nem volt oka durván beszélnie, de túl büszke ahhoz hogy szóban is bocsánatot kérjen, és az indulatok néha belőle is előtörnek. Aztán mégiscsak eredménnyel zárul a majdnem vita. Furai szemei ismét elkerekednek, ahogy Echo részletezi miként cselekedhetne, de mégsem teszi ezt. Eddig nem látott benne túl sok tisztelnivalót azonkívül, ami a rangja miatt kijár neki, de ekkor ráébredt, hogy tulajdonképpen még szerencséjük is van vele. Ismét a hallgatás csendjébe burkolózik, és nem várat magára sokat a követésben. Természetesen csak testvérével együtt indul el. Szívverése még mindig gyorsabb az átlagosnál, nem úgy érzi magát mint egy vadászat során, ez másfajta izgalom. Egy olyan érzés, ami ahogy közelednek Artegor felé, minden lépéssel egyre elviselhetetlenebb lesz. |
Echo enyhén szólva kezdi kellemetlennek érezni a jelenlegi helyzetet. Furai megszólalásakor az első gondolata az volt, hogy jobban kedvelte, amíg csendbe volt. A tiszteletlensége igen csak sértette a vezérnőstényt, de ez természetesen nem ült ki az arcára. Tovább mosolygott, és hallgatta, amit mond.
- Igazán sajnálom, ha ezzel megsértelek, de ezt az agresszív hangnemet felettébb sértőnek találom. Mindazonáltal úgy vélem, okot se adtam rá, szóval méltányolnám, ha a jövőben kicsivel több tiszteletet tanusítanál felém - Hangzott el a szelíd kioktatás. Az viszont, hogy ketten mondták ugyanazt még nem győzte meg őt arról, hogy tényleg azok, akiknek mondják magukat.
Mindenesetre Taki kérése kicsit meghatotta a szívét, és gondolta, amúgy sem veszít semmit azzal, hogy elviszi őket Artegor elé. A hím rögtön meg tudja állapítani, igazat mondanak-e vagy sem. És ha az utóbbi, valószínűleg nem járnak tűntetés nélkül, hogy behatoltak a területre, és felzaklatták a vezérhím lelkivilágát.
Furai következő mondatai, amiket végre szelídebb hangnembe mondott, viszont az ő lelkét zaklatták fel. Kaen nevének az említésétől összeszűkült a nyomra, és a szíve sokkal hevesebben kezdett dobogni. Külsején nem látszott változás, de belül az irgység és a gyűlület lángjai égtek. Bár nem élt, és soha nem találkozott vele, mindig is a versenytársának tartotta. Minden egyes nap azért küzdött, hogy Artegor jobban szeresse, mint őt, és hogy végre elfelejtse.
- Tudjátok, a legtöbb vezérnőstény ilyenkor hogy cselekedne? Elcsalná párja két előző párjától való kölykét, és megszabadulna tőlük, majd a nyomokat eltűntetve boldogan élne tovább - Direkt hagy egy kis hatásszüntet - Még szerencse, hogy én nem támogatom az ilyen alantas módszereket. Kérlek, kövessetek! - Indul előre, és várja, hogy a két tigris csatlakozzon hozzá.
|
Valamelyest sikerül lenyugodnia, amikor Furai hozzá bújik. Két éven keresztül csak ő volt a támasza. Talán hirtelen őszinteséggejzírje nem jött épp a legjobbkor Furai legalább megpróbálja rendbehozni szokás szerint azt, amit ő elrontott. Taki szavaira egyetértőn bólogat, próbálja ezzel is alátámasztani storyját.
- Kérlek. Látnunk kell apánkat. Tudnia kell, hogy élünk! - közbe agyában ott motoszkál hogy tűnt el anyjuk, mi lett vele. Messze nevelkedtek innen, de most ez... ez annyira új helyzet. Nem tudja fejben hova pakolni Echot. Minden esetre, nem nyert tetszést eddig a szívében.
|
Furai
Taki kifakad, és Furai már semmit sem tehet, hogy semmissé tegye a kimondott szavakat. Jobbnak látta volna nem felfedni származásukat ilyen hirtelen, dehát nincs mit tenni. Közelebb lép testvéréhez, hogy szőrük összeérjen, ezzel nyugtatva Takit, és jelezve, hogy itt a lelki támasz. Aztán ideje a tettek mezejére lépnie, és bekapcsolódnia a társalgásba, legalábbis így dönt, mert Echo a döbbenet mellett nem hajlandó elhinni Taki szavait.
- A testvérem igazat mond, az apánk neve Artegor, és a dzsungel ura volt, mikor elszakítottak tőle minket. Elég kevés a valószínűsége, hogy azóta egy másik Artegor nevű hím érkezett volna erre.
Mindezt annyira határozottan mondja, hogy már agresszívnak is tűnhet. Aztán, amikor hallja, hogy Echo állítása szerint Artegor családja elpusztult, az agyában beindulnak a gondolatok. Jogos a feltételezés, hiszen apjuk nem tudhatta, hogy Sheena vitte el őket, Furai emlékszik a rémületre, amit akkor érzett. ~de miért nem várhatjuk meg itt az aput?~ Szinte hallja kiskori önmagát ahogyan felteszi a kérdést, aztán nagyon sokat mentek. Még szerencse, hogy ott volt vele Taki, különben biztosan nem ment volna tovább...És ezután anyja képe is, ami még maradt az emlékeiben felvillan benne, és beléhasít a jeges felismerés fájdalma, hogy neki valóban nincs már édesanyja, és ebben a pillanatban nagyon idegennek érzi magát az ismerős területen. Hiszen már nincs itt semmi, ami biztosíték a boldog életre, itt áll előtte a vezérnőstény, és még ő sem hisz nekik. Kiabálni tudna, de ahogy már sokszor megtette, benn tartja érzelmeit, és szelídebb hangnemben felel.
- Ez hazugság. Nem haltunk meg. És szeretnénk ha apánk is tudna arról, hogy visszatértünk. Furai vagyok, a testvérem pedig Taki, az anyánk pedig Kaen, Artegor....-látszik rajta hogy nehezen mondja ki a következő szavakat - Artegor előző párja...
Testtartása miközben beszél, olyan mint egy vezéré, ezt ő észre sem veszi, de látszik hogy nagyon biztos abban amit mond.
|
Nem lehet megállapítani hármuk közül melyikőjük lepődött meg a legjobban az utóbbi percben. Echo teljesen megdöbbent Taki szavaitól, aki pillanatok alatt rázúdította az információkat származásával kapcsolatban. A mosoly végérvényesen lefagyott az arcáról. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy párja kölykeivel áll szemben.
- Elnézéseteket kérem - Szólal meg ismét kedves és finom hangján, miután felépült a sokkból -, de a jelenlegi szituációt szemügyre véve az a meglátásom, hogy tévedés történt. A párom neve valóban Artegor, és ezen a területen tartózkodik, de legjobb tudásom szerint a családja sajnos már nincs életben - Néz először az elkerekedett szemű Furaira, majd a felháborodott Takira. Nem hiszi el, hogy a két idegen valóban Artegor kölykei lennének.
- A párom és az én magánéletem ugyan nem tartozik senki másra, de kivételes bánásmódban részesítelek benneteket azzal, hogy elárulom, a párom kölykeit kis korukban Artegor unokatestvére, egy áruló nőstény megölte - Világosítja fel Takit, hogy megcáfolja az igazát. Egyre inkább kezdi úgy gondolni, hogy valami nem rendben a két tigrissel.
|
Taki várta a következményeket. Ígyis súlyos volt, hogy behatolt a saját területére, de most még a húga is megszegte a határokat. "Szörnyű". Furai és ő már két behatolót jelenthettek ennek az új nősténynek, hisz nem ismerhete fel őket. ~Vezérnőstény!?~ hökken meg amikor Echo bemuatkozik. A meglepettség arcára is kiül. Sose tudta érzelmeit jól palástolni.
- Te lettél a vezérnőstény anyánk után!? - kérdezte meg, de már hiába ült volna rá a szájára már nem segítettvolna.
- Hol van apánk! Artegor! Neki még a területen kell lennie! - hangja kicsit elment elcsuklásba. Nagyon erősen reménykedett benne, hogy apjuk még a területen van, de egyben remélte is, hogy nincs, mert akkor az azt jelenti, hogy ez a nőszemély elfoglalta anyjuk helyét, mind a területen, mind apjuk szívében. És még ha az elsőt meg is tudná bocsájtani, a másodikat sohasem.
|
Viszonozza Taki üdvözlését, és odaáll tesója mellé. Echo megállapítására kissé meghajtja a fejét, bólintásként, aztán bátyjára pillant. Még mindig nem tudja, hogy mi a szituáció, és egyelőre senki sem kérdezi, úgyhogy vár. Közben azért jól megnézi a nőstényt. Megpróbálja felmérni, milyen erős lehet, és hogy hogyan kellene közeledni felé. Alapvetően egészen barátságosnak találja, tekintve, hogy ők most a szemében bizonyára betolakodók, ezért teljesen normális lenne, ha ki akarná őket paterolni innen. Ehelyett azonban visszatérnek a beszélgetés előző részére, és Furai élénkebben figyel, mikor hallja, hogy Taki a terület vezéréről érdeklődött. Aztán amikor Echo közli, hogy ő a vezérnőstény, Furai szemei elkerekednek, és egy pillanatig teljesen dermedten áll, és bámul. ~Ez lenne apa új...nem...még nem biztos,hogy apa...de valószínű...~ Aztán gyorsan elfordítja tekintetét. A szívverése felgyorsul, az izgalom, ami eddig nem hagyta a fenekén ülni, most felerősödött benne, hogy úgy érzi közelebb kerültek a perchez, amikor újra találkoznak az apjukkal. |
Egyre furcsábbank érzi a helyzetet. Sok újonccal találkozott már, de egyik se a vezér nevéhez kötötte a csatlakozást. Érezte, hogy ez a tigris nem olyan, mint a többi. Egyre jobban kezd benne erősödni a bizalmatlanság vele szemben.Talán mégis csak kém lenne? Vagy talán párja egyik régi ellensége küldte, aki így próbál információt szerezni? Sok lehetőség fogan meg a fejében, de nem tudja eldönteni melyik a legvalószínűbb. A kérdésre nem válaszol, mert egy újabb idegen szag eltereli gondolatait a témáról. Hamarosan fel is bukkan tulajdonosa, aki szintén megadó pózba vágja magát előtte.
- Úgy vélem, a keresésed sikerrel végződött. Feltételezem, a nőstény a húgod - Néz Takira ismét mosolyogva, bár furcsállja, hogy Furai ilyen gyorsan a semmiből előkerült.
Végignéz a nőstényen, és lát hasonlóságot kettőjük között. Illetve vannak vonások, amik valaki másra hasonlítanak. Mintha már látta volna valahol ugyanezt a szempárt. csak éppen azt nem tudja eldönteni honnan ilyen ismerős neki.
- Vissztérve a beszélgetés előbbi szálára, a terület vezérének nevére voltál kíváncsi. Ebben az esetben úgy vélem, illik bemutatkoznom. A nevem Echo. Én lennék a dzsungelben élő tigrisek vezérnősténye - Jelenti ki ismét egy szelíd mosoly kíséretében. Valószínűleg Taki nem erre a válaszra számított, de egyelőre esze ágában sincs elárulni Artegorról bármi nemű információt, amíg nem tud többet az idegenekről.
|
Echoban érzi a hirtelen váltást, amit a hangulatát illeti. Nem igazán boldog tőle, de muszáj volt megkérdeznie. Talán ha apja elé vinné... de nem tudja folytatni a gonolatot, mert Echo érdekes kérdést tesz fel neki. Hogy tudna olyasvalamihez csatlakozni, amiben már egyébként is benne van, benne kell lennie.
- Attól függ, hogy ennek a területnek a vezére milyen nevet visel. - próblja kihúzni a nőstényből a megoldást Taki, amikor hirtelen felbukkan testvére.
- Furai. - néz húgára szeretetteljesen, majd a fejéhez dörgöli a sajátját, szinte egy percre megfeledkezve Echoról és a megkezdett beszélgetésen.
|
Testvére megkérte rá, hogy maradjon, és várja meg. Az ötlet elsőre Fuari számára is jónak tűnt, de nemsokára észrevette, hogy nem tud megmaradni egyhelyben. Túlságosan hajtja a vágy, hogy újra láthassa apját, aki a régen elveszett családi idillt képviseli a szemében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jó érzésekkel tölti el az újratalálkozás lehetősége, mert a történtek után nem számít túl sok jóra, viszont kíváncsi, hogy mi lett a területből és apjából. Úgyhogy néhány perc elég volt, hogy a nőstény elhatározza magát és testvére után induljon. Hála képességének, könnyedén követte Taki nyomait, de önmagához képest lassan haladt, mert szinte minden fánál megállt körülpillantani. Kezdtek visszatérni kiskorából származó emlékei, hogy mennyit barangoltak a bozótokban tesójával, és akkor még milyen tökéletes volt minden.
Mikor a visszhangok birodalmába ér, egy pillanatra ismét megtorpan. ez a hely számára mindig valamilyen misztikus jelentéstartalmat hordozott, a határtalan létezést, és a szabadságot szimbolizálta a terület, amit jól be lehetett látni ha megmásztak egy-egy sziklát. Hamarosan rábukkan testvérére, de amikor észleli, hogy van vele egy idegen is. Agya máris több elméletet gyárt, hogy hogyan lenne a legjobb megközelítenie a helyzetet, vagyis hogy egyáltalán megközelítse e a helyzetet, vagy várjon innen a távolból, és rejtőzzön el, hogy az idegen ne szúrja ki. De aztán észreveszi a testvére megadő pozícióját, ami sokat elárul. Végül kecses, gyors léptekkel indul meg a másik kettő felé. mikor már elég közel van, ő is megadó pózba vágja magát, ezzel jelezve, hogy nem akar bajt, és csendben várja, hogy a másik kettő kezdeményezzen beszélgetést. |
A válasz nem éppen az, amire Echo számít. Már megtervezte hogyan fogja finoman tudtára adni, hogy ha mást nem akar, akkor távozzon, de erre még úgy látszik, nem kerül sor. Hirtelen eltűnik a barátságos mosoly az arcáról, és helyét az érdeklődő tekintet veszi át. A leírásból rögtön leesik neki, hogy Artegorról van szó. csak éppen nem tudja, hogy reagáljon. A rettenetes haragos rész egy olyan része a család történetének, amit Echo jobb szeret besöpörni a szőnyeg alá és nem emlékezni rá. Úgy van vele, hogy nem érdekli pontosan mi hogy történt, nem is zakltja vele Artegort, amíg a hím se akarja őt a saját múltjáról faggatni. Hogy beszéljen párja múltjáról pont egy idegennek? Egy kis ideig nem szólal meg, majd mikor már kezdene kínossá válni a csend, meghozza a döntést.
- Amennyiben nem tévedek valóban él ezen a területen egy olyan tigris, akire illik a személyleírásod. Igaz, nem árt megjegyeznem, hogy néhány ilyen hírnek bár van valóságalapja eléggé el vannak túlozva, fel vannak nagyítva szórakoztatás és a tények érdekesebbé tétele érdekében - Próbálja menteni a menthetőt, bár nem tudja pontosan mit is hallott az idegen.
- Ezt a fajta tanulást, ahogy te fogalmaztál, úgy tervezted kivitelezni, hogy csatlakoznál a csapatunkhoz? - Tette fel egyenesen a kérdést, és már igazán érdekelte, mi lesz ennek a történetnek a vége.
|
Amikor Echo közelebb lép, közelebb ereszkedik a földhöz, hátrasunyja a fülél és a bokája köré tekeri a farkát. A testtartás egyértelmű, teljes megadás. Nem akar harcolni. Esélye se lenne. Hiába éri el majdnema nőstény méretét. Fontolóra veszi, vajon meg merje e kérdezni tőle azt a bizonyos kérdést. Furai nélkül olyan nehéz lépnie.
- Hallottam valamit, egy itt élő tigrisről. - kezd bele bátortalanul. - Azt mondják, haragja rettenetes, ereje messzeföldön rémisztő, mindezek ellenére mindig a családja az első. Nem tudom segítenél e nekem megtalálni. Úgy érzem ~továbbra is ~ volna mit tanunom tőle. - próbálja Artegor felé terelgetni a szót.
|
Örömmel nyugtázza, hogy mégse kell fejmosást végeznie. A dzsungel lakói egyelőre megúszták. A hím mellesleg nagyon intelligensnek és tisztelettudónak tűnik számára azzal a kis szépséghibával a történetben, hogy behatolt a területére, és felborította a napi programját.
- Elnézésedet kérem, ebben az esetben én értettem félre valamit, vagy nem figyeltem eléggé - Tudja le ennyivel ezt a témát. Igazán jó hír számára, hogy nem esett csorba a védelmi rendszerén.
- Nos, nem jutott a tudomásomra olyan információ, hogy egy idegen nőstény tartózkodna, vagy tartózkodott volna a környéken, így sajnos a keresésében nem tudok segédkezni. Igazán sajnálom, és remélem, minél hamarabb megtalálod a testvéredet! - Egy lépést közelebb tesz hozzá ezzel is jelezve, hogy valamennyire már bízik benne. Persze még mindig ott motoszkál a fejében az a lehetőség, hogy esetleg egy kém lehet valamelyik szomszédos csapat képviselőjeként. ha az is lenne, nem zavarná a dolog. legalább azt a hírt viheti, hogy Artegor területére lehetetlen feltűnés nélkül bejutni.
- Van valami, amiben esetleg még a segítségedre lehetek? - Érdeklődik, ami mögött már az elköszönés szándéka motoszkál.
|
Felnéz Echora. A story úgylátszik bejött. A dzsungel külső részén hagyta húgát, aminek most igazán örül. Ez a nőstény, kicsit fura. Elég ha ő néz vele szembe.
- Nem. - válaszol kurtán. - elváltunk és mivel nem jött vissza elkezdtem keresni. Két napja értem ide. - egészíti ki saját magát. Az igazság az, hogy napok óta a sötét erő közelébe próbál jutni, tudja hogy az apja kedvenc helye, de egyszerűen nem tudott odajutni. Túl sok vigyázó szem lődörgött a területen. De talán nem is olyan nagy baj, hogy a nőstényt az útjába sodorta az ég, azonban még most óvatos vele szemben.
|
Nem érte nagy meglepetésként a támadás hiánya. Ezt jó hírnek könyvelte el, hiszen így nem kell időt töltenie az idegen megleckéztetésével. Egyébként se kedveli az erőszakot. Fölösleges időpocsékolásnak tartja, amit csak akkor lehet alkalmazni, ha a helyzet tényleg nem kínál más lehetőséget.
- Értem. Azonban, ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot, még kicsit fejleszteni kell a rejtőzködési technikádon - Javasolja szelíden. Igaz, neki csak jól jön, ha valaki nem tud előle elrejtőzni.
Érdeklődve hallgatja végig a hím mondanivalóját, és egy rész igazán megragadja a figyelmét. nem is tétovázik sokat, hogy kielégítse kíváncsiságát miután beszélgetőpartnere végzett mondanivalójával.
- Kérlek, javíts ki, ha tévedek, de arra célzol, hogy pár nappal ezelőtt a területen tartózkodtál egy nősténnyel? - Kérdez vissza még mindig a vidám arckifejezést magára öltve. Ez azonban már nem a valódi lelkiállapotát tükrözte. Éppen azon gondolkozott, hogy az elmúlt héten kiket bízott meg a határok őrzésével, és hogy kikkel kell hanyagságuk miatt elbeszélgetni. Legjobban annak örülne, ha olyan képessége lenne, mint párjának, hogy a terület összes feladatát egyedül el tudja végezni, mert mint most is kiderült, csak az a biztos, amit ő csinál.
|
A vöröses tigris meglehetősen nyugodt hanggal felszólítja, hogy másszon le.
- Nem támadni akartam. - jelenti ki. - Csak eltűnni, hogy ne vegyenek észre. - magyarázza majd leereszkedik a szikláról. Úgy érzi nincs mitől félnie. Echo hátrább lép és teret enged neki. ~Ezt most nem mondthatom meg neki. Azt se tudom kicsoda micsoda, honnan került ide.~ töri a fejét a mit keres itt kérdésre. Lenéz a mancsára.
- A húgomat. Elváltunk. Úgy volt hogy pár nap múlta találkozunk, ugyanott ahol elváltunk, de nem jött vissza és én keresni kezdtem. - a kifogás hibátlan, hosz 2 éves koruk körül válnak el a köykök az anyjuktól és rá pár hétre a kölykök egymásnak is búcsút mondanak. Taki meg megpróbálja magát úgy előadni, mintha elveszett volna. Pedig ő csak megkérte Furait, hogy maradjon ott ahol van, amíg felderíti a terepet.
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Testvére "Szedd össze magad Bajszi!"-s nógatására hálás pillantást vet Takira, és tekintetéből kiolvasható, hogy azért nem vette magára a dolgot annyira. Ám mégsem szólal meg többet. Bátyja jogos kérdést tesz fel, amit Echo meg is válaszol, ezzel tiszteletet ébreszt Furaiban, de a fiatal nőstény is nagyon jól tudja, hogy ha már vannak közös kölykeik apjával, akkor azok riválisának számítanak. Bár jelenleg ez a gondolat nem foglalkoztatja annyira, mint az, hogy egyáltalán felismeri-e őket Artegor, és hogy vajon mennyit változott, és hogy képes lesz-e hinni nekik..vagy már annyira eltemette a múltat, hogy nem is akar majd szembesülni vele...Csendben követi bátyját, amikor az jelez neki, ő nem lát ellenséget Echoban, mert eddig egész korrektnek tűnt, és saját érzéseivel van elfoglalva. Tulajdonképpen nem is nagyon izgatja Echo, sokkal jobban szeretné már látni az apját. A kellemes társalgás részbe nem szeretne beszállni, csendben marad, és tesójára hagyja a beszédet. Azért ha Taki valamibe belekavarodik, vagy Furai megítélése szerint idétlenül foglamaz, akkor átveszi a szót tesójától néhány mondat erejéig.
