|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.08. 11:32 - |
Ez egy remek kiindulási pont,ha találkozóról van szó könnyen megtalálható.Ezek a fák már nagyon régen kidőltek és benőtték a növények.Remek búvóhely lehet,ha arról van szó. |
[10-1]
*Nadine először nagyon megijedt. Érezte a szagokat,a nyári esőtől nedves föld, a szabadon burjánzó növények illatát, és persze anyjáét. Hallotta, ahogy a magasba nyújtózó növények levelein fennragadt esőcseppek hullognak lefelé, távoli idegen állatok messzeségbevesző kiáltásai, bogarak és rágcsálók kaparászása, gallyak reccsenése, mind annyira új volt, és ígéretes. Nem is tudatosan, de elképzelt egy világot, amiben minden apró részecske mozgásban van, hogy egy egészet alkosson. Szippantott a párás levegőből, és mikor kinyitotta a szemét, csak egy nagy, kerek hátsót látott. Kicsit megdöbbent, majd mikor sikerült testvérét arrébblöknie, valóban kitárult előtte az a megálmodott világ a saját apró csodáival. Azóta eltelt egy kis idő, Nadine lassan a tudatára ébredt, és kellemetlen élményként tapasztalta, hogy anyucija nem csak rá figyel, hanem arra a másik két rivális szőrmókra is mellette. De lassan ezt is megszokta, és inkább annak az érdekes világnak a felfedezésébe kezdett. Jelen pillanatban feszülten figyel egy színes kis bogarat, ahogy az anyja mancsa felé közeledik. Hirtelen kinyújtja mancsait.* - Nyau? Nyau? - *csipog izgatottan, ami annyit jelent: Hol van? Hol van?, mert mikor mancsait szétnyitja, már nincs alatta semmi, a szemfüles bogárka gyorsabb volt és már el is tűnt egy korhadt fatörzsben. Egy darabig még gyanakodva figyel, majd testvéreihez baktat, akik már megint nagyon jól elvannak.* - Mit játszotok? *kérdezi gyorsan, nehogy véletlenül is kimaradjon valami mókából.*
 |
A kidőlt fák oltalmazóan takarták előle az eget. Ha valamelyik alá behúzódott, eső sem érte. A róluk lógó növényzet pedig kiváló játékszer, örömet okoz neki, ha kis karmaival szétszaggathatja. Anyján és testvérén (testvérein?) kívül nem látott még senkit. A világot számára ők és ez a kidőlt fákkal szelt erdő jelenti.
Elszántan nekifut és aprókat szökkenve készül rá egy nagyobb ugrásra. Elvéti az indát, így nincs ami fékezze, nekigurul a testvérének.
- Mi jót csinálsz? - feltápászkodik és hozzádörgölőzik.
 |
Három hónap telt el, mióta Artegor elveszett kölykei visszatértek a területre. Echo pedig megpróbálta őket minél aktívabban bevonni a terület életébe. Sőt az utóbbi időben mindenkire egyre több feladatot hárított, és személyesen egyre kevesebb dolgot tett meg. Bár látszott rajta, hogy nagyon rossz érzéssel osztogatja a parancsokat, és inkább mindent maga csinálna meg. Ezért nem értette senki ezt a hirtelen változást. A vezérnőstény nem siette el, hogy közölje az új örökösök érkezésének hírét. Artegorral is akkor közölte a tényt, mikor már nagyon látszottak rajta a vemhesség jelei, és a hím maga kérdezett rá. A csapat, pedig aki már szinte alig találkozott a nősténnyel csak egy hónapja tudta meg egy pletyka révén, amit később Echo meg is erősített egy csapatgyűlés alkalmával.
Három hónapon keresztül a nagy napra készült, viszont azt még mindig nem sikerült eldöntenie, hol szülje meg első kölykeit. Jó sokáig válogatott a helyszínek között, de még az utolsó nap se tudott dűlőre jutni. A Sors viszont választott helyette, hiszen mikor a kidőlt fáknál sétált, érezte, hogy itt az idő...
 |
Mahon
-Hiszek neked. De te nem vagy az a hosszútávon megtartani tigirse. Sose volt komolyabb kapcsolatod. Az egy dolog,hogy könnyen felszeded, de ugyanojan könnyen el is veszted/ hagyod őket...- Ahogy oszlanak a felhők, úgy fogy el Mahon hala.- Hmpf! Az égiek! Eddig sosem álltak mellém ezen a téren.- Jegyzi meg gúnyosan- Keresd te én követlek.- kedve lett volna nyomkövetésre, de Azúr lelkesedését látván előbbre engedte fivérét.
//A hídon vannak nőstények...Oda?// |
- Amint kisüt a nap elmegyünk felszedni valakiket. Ha velem vagy, minden jól alakul majd, meglátod. *Ekkor lénye szinte ragyog a nagy önbizalomtól, amivel rendelkezik a nőstények meghódítsát illetően, pedig sosem volt hosszútávú kapcsolata senkivel. Nem olyan gyorsan eszik, mint bátyja, kicsivel utána kezd el egy újabb darabot. És ekkor , láss csodát, a felhő oszlani kezd, és a napnak sikerül kisütnie. Erre Azúr akaratlanul is felnevet.
-Látos, ma velünk van a szerencse, az égiek is úgy akarják, hogy találj magadnak valakit!
Tőle szokatlan gyorsasággal végez a haladagjával, és megvárja, szó nélkül, hogy bátyja is így tegyen, ekkor pedig, mivel addigra az eső már majdnem eláll, egy ugrással kinn terem.
-Gyere, aki keres, azt előbb-utóbb megtalkálják! *És várja, hogy testvére ismét kövesse.*
 |
Mahon
-Tudod, hogy nem vagyok jó a nőstényeket illetően...-Jegyzi meg csendben két falat között. Annyi minden másban jó, de ez a nőstényszerzés valahogy kimaradt az életéből. Észre se veszi és már a második halat kezdi meg. A vihar, amilyen hirtelen jött, úgy is távozik. Megszokta már, a dzsungelben a viharok mindig is ilyenek voltak. Egészen felfrissült a levegő és újfennt kisütött aa nap, hogy párával töltse meg a levegőt.
|
Örömmel csekkolja, hogy Mahon is bejutott, ha harmadik testvérük lenne, akkor biztosan tenne egy megjegyzést, hogy jaj de jó hogy befértél azon a szűk járaton, mert a harmadik testvérük igazán érzékeny a súlyára. De ezt kihagyja, mert Mahon nem az a típus. Valami olyat akar mondani, hogy jó étvágyat, amikor kap egy szívélyes beszólást, ami nem meglepő.
-Igen, erre már én is gondoltam. *Válaszol vigyorogva.* - De akkor a te barátnőidet máshova kéne vinned. *Néz szeme sakából bátyjára, miközben elkezd eszegetni egy ízletesebbnek látszó halat.*
|
Mahon
Mélyeket szipog az új környezet levegőjéből. Tekintetével jelzi Azúrnak, hogy vette a lapot. Beugrik fivére után az üregbe. -Szép hely, berendezhetnék állandó lakhelynek is és idehordhatnád a nőstényeidet- Hecceli Azúrt, miután letette a halakat. Megrázza budáját és letelepszik a halak mellé. Beleharap az egyikbe és jóízűen elkezdi csámolni(szó álá harkotsu).
|
Azúr egész vidám hangulatban ér a kiszemelt hatalmas fához, amit már a többi kidőlt darabhoz hasonlóan benőtt a növényzet, viszont egy elég nagy üreg tánong benne, ahhoz, hogy két tégis, meg egy fél kényelmesen elférjen benne, és az egyre jobban zuhogó esőtől is véd. Hátra fordul bátyjához, hogy azt mondja, itt vagyunk, de végül nem mondja, csak jelentőségteljes pillantást vet rá jelként, különben kiesnének a halak a szájából. ezután gyorsan bebújik a hasadékba, elhelyezkedik, leteszi a halakat, és várja hogy testvére is megérkezzen.
-Egy darabig megteszi, nemde? *Kérdezi Mahont fürkészve, elismerést várva azért, amiért megfelelő búvóhelyet talált.*
|
Ez egy remek kiindulási pont,ha találkozóról van szó könnyen megtalálható.Ezek a fák már nagyon régen kidőltek és benőtték a növények.Remek búvóhely lehet,ha arról van szó. |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
